A Hon, 1873. augusztus (11. évfolyam, 176-199. szám)

1873-08-04 / 178. szám

178. mám. XI. évfolyam* Esd mm Budapest, 1873. Hétfő, aug 4. Kiadó-hivatal : Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint FUIUzcMrt díj : Poétán küldve, vagy Budapesten h­ázhoz borivá regéli ée éti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 irt —­kr. 6 hónapra...............................­­? » — » Az esti kiadás postai kü­lönküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . ! » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó elnök napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztées ir­od­a, s Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emetat. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. ~ Kéziratok nem adatnak vissza HIKU FT KM KM szintúgy mint előfizetések a kiadó­ hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épü­let) küldendők. Budapest, augusztus 4. Budapest, aug. 4. A »Reform« vasárnapi számában Bara­bás János, puszta-kecskési földbirtokos azon ajánlatára, melyben 60,000 frankot ajánl föl f­ranczia és török aranyban egy független ma­gyar bank alapjául a haza oltárára, a lelkese­dést teljes erejéből igyekszik lehűteni. Fél, hogy igazat kell adnia ama minap általa ki­gúnyolt, nézetünknek, hogy csak komolyan kell akarni,­­é­s a hazafiasság ösztönszerű­ áldozatkészsége, mely jól tudja, hogy az or­szág anyagi érdekű előmozdításában a ma­gáéit is föl fogja találni — meg lesz teremtve a magyar független bank alapja. Nem lehet e kérdés elől a „Reform“ szűkmarkú bölcse­­sége mögé bújni. Még csak nem is ajándékra, de csupán a hitel megajánlására van szükség, hogy a nemzeti nyomornak elvégre határ legyen vetve. De a „Reform“-nak s talán gazdag patrónusának nem tetszik sem a lel­kesedés szava sem az áldozat­készség, mert úgy látszik fél, hogy utoljára nemcsak az ezrek tulajdonosaira, hanem a milliók bi­r­tokosai­ra is reá kerülhet a sor. Az angol felsőház július 29-iki ülé­sében az edinburgi herczeg és Mária nagy­­herczegnő házasságára vonatkozó királyi le­irat került napi­rendre. Gladstone minisz­terelnök inditványozá, hogy intéztessék egy felirat a királynőh­ez s a ház mondjon köszö­netet a kegyelmes leiratért, egyszersmind biztosítsa az uralkodónőt, hogy a ház meleg érdeklődéssel viseltetik a királyi család ügyei iránt és kész pénzengedményeket is megsza­vazni a herczegnek. Kifejezi még a kormány­elnök azon reményét is, hogy a felsőház an­nál örömestebb egyezik bele a feliratba, mint más alkalmakkor is, mivel az angol királyi család házasságai úgy azelőtt, mint jelenleg is kölcsönös vonzalom alapján köttettek. A conservatív ellenzék részéről lord Salis­bury is hozzá­járulván a felirathoz, ez azon­nal el is fogadtatott. Az alsó ház ugyancsak júl 29-ki ülé­sében szintén e tárgy volt szőnyegen. Miután a ház bizottsággá alakult, a miniszterel­nök inditványozá a kormány nevében, hogy a hg apanage-ja, mely jelenleg 15,000 fontot tesz, 25,000 fontra emeltessék s egyszersmind megállapittassék, hogy a hg halála esetében Mária nagyherczegnő évi 6000 fontnyi apa­­naget húzzon. — Az ellenzék nevében — Disraeli távol lévén — Ward Hunt csatla­kozott az indítványhoz, míg Faylon radi­­cális képviselő kifejt, hogy az indítvány nincs indokolva a szükség által. Végre Holt és Newdegate rövid felszólalásai után a miniszterelnök propositiója egyhangúlag el­fogadtatott. A spanyolországi zavarok még mindig az eddigi stádiumban vannak. Ha a kormány csapatai itt-ott nyernek is tért, más helyen még élesebben tűnnek fel. A socialis­­ták, com­munisták és intransigensek főfészke tudvalevőleg Carthagena. Itt már ezek szervezett kormánynyal is bírnak és úgy ge­­rálják magukat, mint Spanyolországtól egé­szen különálló független ország. Eimlítettük volt, hogy a madridi kor­mány egy rendeletben kalózhajóknak jelen­tette ki a fölkelők hajóit. Ezen rendeletre most a carthagenai jóléti bizottság azzal felel egy kiáltványában, hogy a madridi kormány összes tagjait az érintett rendelet miatt h­a­­zaárulóknak jelentik, s hangsúlyozza, hogy úgy fog velük elbáni mint h­azaárulók­­kal. Hogy mennyire megy a carthagenaiak magatartása, mutatja Contreras tanoknak a carthagenai külföldi követekhez (!) vagy jobban mondva consulokhoz intézett követ­kező memoranduma: „A foederalis köztársaság proclamáltatván az alkotmányozó cortes által a spanyol nemzet kormány­formája gyanánt, a spanyol nép azt hitte, hogy rö­vid idő alatt egy ünnepélyes egyetértés fog létre­jönni, melyet megérdemelt a foederatiora való hosz­­■zas törekvései által; azonban látva, hogy másfél hónap alatt sem a kormány, sem a cortes nem tett lépéseket, hogy előkészítse a foederalis cantonokat, a spanyol tartományok azon részei, melyekben a szabadság érzete mindig igen erő­s volt, cantonokká alakultak, anélkül azonban, hogy teljesen mellőzték volna az alkotmányozó cortes hatalmát. Egyike ezen tartományoknak , Murcia, canton­­ná való alakulásának nyilatkozatához csatolta a ten­geri haderőt és a szárazföldie­k egy részét, hogy így haderejével támogassa testvéreinek önkénytes moz­galmát, miután a közp. kormány azon rendeletével lepetett meg, mely kalózoknak jelenti ki ama tenge­részeket, kik a nép részére állottak, a mely felhívja a külföldi hatalmak beavatkozását, hogy meggá­tolja a népet az ünnepélyes alkotmányos határozat végrehajtásában. Murcia canton juntái nem hihetik, hogy a Spanyolországhoz barátságos hatalmak beavatkoz­zanak két oly politicai párt között fennforgó kérdés­be, melyek még nem jelentettek m ki ellenségeknek. Mun­cia, valamint Spanyolország más kijelen­­ő antonjainak magatartása támogattatik és he-stetik 60 képviselő által, kik a cortesben de­­glalnak. Magunk tartása tehát nem tekinthető bűnténynek, miután ott, hol a nemzeti souverainitás központosítva v­an, a 358 tagú cortes képviselőinek egy ötödrésze helyesli eljárásunkat. Ezen képviselők közül 7-en Murcia cantonban vannak, mintegy törvényesítve jelenlétük által mindazt, a­mi itt történik. A Valenciához, szomszé­dos cantonban öt képviselő van, kik elősegítik az alkotmányos határozat végrehajtását és mindazok, kik Madridban vagy a tartományokban nyilatkoza­tokat tettek a cantonok alakulásának javára, el vannak határozva, hogy azokat minden esetben tá­mogassák. Következőleg, ha egy egyszerű eljárási kérdés választja el a cantoni hatóságokat azoktól, melyeket a cortes állított fel, lehet-e ez elégséges ok arra, hogy nemzeti háború szentessék egész tartomá­nyoknak, mely föleleveníti az 1808-ai függetlenségi harcznak emlékét? A cantonalis junta árulónak nyilatkoztatta a madridi végrehajtó hatalmat az idegen interventióra vonatkozó rendeletéért. A spanyol foederatió erődített helyekkel bír, mint Carthagena és Cadix, nevezetes városokra tá­maszkodik, mint Murcia, Sevilla, Valenczia, Alican­te, Jaen és Granada; ezeken kívül még számos falura és városra, ennélfogva jogunk van követelni, hogy tetteink respektáltassanak. Mindezeknél fogva a foederalis spanyol köztár­saság alolízott főkapitánya (!) a szárazföldi és ten­geri hadsereg feje, megbizatva a nevezett köztársa­ság ideiglenes kormánya által, hogy értekezzék az idegen hatalmak képviselőivel, kéri önt, szívesked­jék a madridi kormány által julius 21-én kiadott rendelet következtében netán megkezdett actiót be­szüntetni s továbbra is folytatni a szokott jó viszony­latokat a foederalis köztársaság cantonainak hatósá­gaival, Carthagena, julius 23. 1873. — Juan Contreras.“ — Rozsda-mentes búza. Több ol­dalról nyilvánult azon óhaj folytán, hogy mely vidé­kekről volna rozsda-mentes búza vetőmag megsze­rezhető : a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium az összes gazdasági egyleteket felhívta, hogy saját területüket tekintve ez irányban jelentést tegyenek. A gazdaközönség érdekében az ez iránt beérkező jelentések alapján a hivatalos lap közli azon vidékeket, honnan rozsdamentes vetőmag beszerezhető a következőkben : A küküllő megyei gazdasági egylet területén rozsda sehol sem mutat­kozott, az egylet rozsdamentes búza-vetőmag be­szerzési forrásul kiválólag következőket sorolja elő : Gr. Bethlen Camillo n.-jeremi, radnóthi és küküllő­vári uradalma; özv. gr. Bethlen Farkasné bonyhai uradalma; Csapó község birtokosai, és gr. Haller Szt -Pál és Ugra birtokai. Az 1872-ik évi pesti építkezések. (irta Körösi József: A város tulajdona.) Pest város, mely utóbbi időben eléggé nem di­csérhető mérvben gondot fordit statistikájára, kiadta statistikai hivatalának közleményei közül a VIII ik füzetet,mely a föntebbi czim alatt a tavalyi építkezé­sekkel foglalkozik. Ismertetjük e füzet tartalmát a következőkben: 1872-ben építettek 538 helyen, ez 1871 hez képest (midőn 475 helyen építettek) 13%-ig erősebb építkezési kedvet mutat; a szaporulás azonban majd kizárólag a kültelkekre és Kőbányára vonatkozik. A belvárosban építettek 71-ben 29, 72-ben 27, a Lipótvárosb­an 71-ben 20, 72-ben 19, a Terézváros­ban mindkét évben 115, a Józsefvárosban 71-ben 163, 72-ben 167, a Ferenczvárosban mindkét évben 64 helyen ; a kültelkeken és Kőbányán azonban a 71-iki 84 építés az 1872-iki évben 146-ra szaporo­dott, tehát majd­hogy meg nem kétszereződött. Fon­tos ez építések közt , melyek közül 453 lakházépí­­tés s ezek közül ismét 289 új és ráépítés, 155 tolda­léképítés s 9 átalakítás volt, különösen a lakházépí­­tés ügye. Ezt vizsgálva, tapasztaljuk, hogy a bel-, Lipót és Terézvárosban a lakházépítés aránya a tavalyival (1871) azonos maradt; az emelkedés a Józsefváros­ban, hol 56-ról 74-re, a Ferenczvárosban, hol 17-ről 19-re, s a kültelkeken, hol 37-ről 83-ra rúgott a szám, észlelhető. Lebontatott új építkezésre 51 ház s ezek levo­násával 206 lakházzal szaporodott a fővár is. A há­rom évi arány a következő: 1870-ben 122, 1871-ben 118, 1872 ben 206. 1870. elején a lakházak és egyéb épületek száma 5259-et tett, s ez 1872 végéig 5699-re szaporodott. Az átlag-szaporodás tehát 146 új épület, vagyis 27 perczent. A lakházakon kívüli , összesen 85 épület közül legszámosabb a kocsiszín­ű istálló: 200, nyári lak volt 14, műhely 13, gyári épület 8, különféle (toronyátalakítás, gyógyintézet, szerkamra, mérleg­ház, fáskamra, víztartóépület, mosókonyha, pénz­ügyőri laktanya, barakkórház) összesen 10 Újból épült lakház. Összesen 146, 165, 257 A legnagyobb szaporodás a földszinti házak szaporodásában észlelhető. Az összes 538 építkezés közül 162 a földszinti építkezések száma. E tekin­tetben érdekes a következő összehasonlítás. Párisban a földszinti házak 1866-ban az összes házak 8 száza­lé­kát tették, Bécsben (70ben), 17, Brüsselben 7, Genf­ben 32, Antwerpenben 28 Lüttichben 17, Ber­linben 5 százalékát, míg nálunk a földszinti házak 71-ben 70,72-ben 69 százalékot képeztek. Ez mutatja, mennyi nálunk még a kevéssé felhasznált telek. Az egyemeletes házak száma 830-ról 870-re szaporodott, vagyis 4,6 százalékkal, a kétemeletes házaké 538-ról 585-re vagyis 80 százalékkal, a háromemeleteseké 230-ról 262-re, 13­ százalékkal, a négyemeleteseké 28-ról 34-re, vagyis 21, százalékkal 1869 óta a földszinti házak szaporodtak 128-al, az egyemele­tesek 9- tel, a kétemeletesek 116-tal, a háromemele­tesek 87-tel, a négyemeletesek 17-tel. A négyemele­teseknél e szám, minthogy 69-ben és 17 volt a négy­­emeletes házak száma, e négy év 100 perczentes emelkedést mutat; a földszinti házaknál az emelke­dés 3—3, egyemeleteseknél 12­, kétemeleteseknél 24—7, háromemeleteseknél 49? szaporulást mutat. A belvárosban épült­ négyemeletes ház kettő, háromemeletes kilencz, kétemeletes 8. Legtöbb esik ebből a Molnár utczára, a­melyben három kétemele­tes, s két háromemeletes ház épült; utána a Zöldfa­­utcza jó három háromemeletes házzal s a Magyar utcza két kétemeletessel; a többi új házak egyes utczák közt egyenletesen oszlanak meg. A lipótvárosban négyemeletes ház épült kettő, háromemeletes három, kétemeletes kettő s egyeme­letes egy. A Terézvárosban újból épült 20 fldsz., 13 egy, 12 két, 8 három s egy négyemeletes ház, összesen 54. Lebontatott 15, a szaporodás 39. A Józsefvárosban újból épült 40 földszintes, 13 egy, 18 két és 3 háromemeletes ház, lebontatott 12, a szaporodás tehát 62. A Ferenczvárosban újból épült 13 földszintes, 3 egy, 1 két és 2 háromemeletes ház, lebontatott 2, a szaporodás tehát 17. A Kültelkeken és Kőbányán épült 81 földszin­tes s 2 egyemeletes ház, összesen — lebontás nem történvén — a szaporodás 83 épület. Nem kevésbé érdekes a a házakénál a lak­szobák száma. Erre nézve következőket közöl­jük : 1869-ben volt 65,000 szoba, 70-ben 70,000, 71-ben 77,000, 72-ben 83,000 Ez vagy a lakásviszonyok nagymérvű javul­­tára, vagy — s a statisztikai hivatal s magunk is az utóbbi eshetőségnek tulajdonítunk nagyobb valószí­nűséget — a főváros lakosságának igen nagy, várat­lan nagymérvű szaporultára mutat. Ha a lakásviszo­nyok 69 óta egyenlők maradtak — s több jel oda mutat, hogy meg­rosszabbultak — 50.000 lélekkel szaporodott a lakosság. Az 1872-ki épitkezések 6873- al, tehát 89 % -al szaporították a szobák számát. Legtöbb kelletkezett a Terézvárosban 2205, azután Józsefvárosban 1903, a belvárosban 852, a Lipótvá­rosban 744, a Ferenczvárosban 642, a kültelkekben 1, Kőbányán 527. Az új szobák közt van pinczelakás 53, földszint 2002, V* emelet 37, 1 emelet 1856, 2 emelet 1467, 3 emelet 821, 4 emelet 160. Az emeleti szobák az újonnan épültek 63 °/o-át teszik , a pinczeszobák 7, százalékát. A szobák közül utczai 2846, udvari 3179. A 71-ei építkezésekben az utczai szobák száma túlha­­ladta az udvariakét. A belvárosban és Lipótvárosban 100 utczai szobára esett 86, a Terézvárosban 111, a Józsefvárosban 107, a Ferenczvárosban 84, a kül­telken a Kőbányán 405 udvari szoba. Legtöbb szoba kelletkezett a belvárosban zöldfa-utczában 249, a Lipótvárosban a Ferencz-József rakparton 140, a Terézvárosban a királyutczában 194, a Józsefváros­ban Mária utczában 210, a Ferenczvárosban a csil­­lagutczában 163. Az 1872-ben épült lakházak 6107 ablakkal szolgálnak az utczára, 1871-ben esett egy-egy épü­letre 52, 1872 ben 29 utczai ablak. A belvárosban 100 utczai szobának van 803, a Lipótvárosban 262, a Terézvárosban 196, a Józsefvárosban 211, a Fe­renczvárosban 217 ablaka, miből látszik, hogy leg­nagyobb szobák a Lipótvárosban építtettek. A munka harmadik fejezete az építési költsé­gekre vonatkozik. Az 1871 -iki összes költségek 12.361,950 ftra rúgtak, az 1872-kiig 14.128,320 ftra, tehát 2 millióval többre. Megjegyzendő, hogy ez ös­­­szegben a telkek ára is bennfoglaltatik. Az összes költségeknek 1871-ben 28, 72-ben 30 százaléka esett a Terézvárosra, 1871-ben 26, 1872-ben 24 százaléka esett a Józsefvárosra, a belvárosra 1871-ben 19, 72, 12, a Lipótvárosra 71-ben 16, 72 ben 14, a Ferencz­­városra 71-ben 7, 72-ben 9, a kültelkekre és Kőbá­nyára 71-ben 4, 72-ben 11 százalék esett. Új építésre 257 lakház fordittatott a kültel­kekkel együtt 10.442.379 írt, a kültelkek nélkül — 174 lakház — 9.889.055 frtba.Egy ház költsége te­hát átlag az egész városban 40.631 írtba, a beltel­­keken 61,000 frtba került. Ezzel szemben 1871-ben átlag 53,000, a beltelkeken 61,000 frt áll. Legdrágább házak voltak a Lipótvárosban 200 812 frt átlagos árral, a legolcsóbbak a ferencz­­városiak 37,536 frttal. A belvárosban került átlag egy ház 77,035 frtba, a Terézvárosban 61,592 írtba, a Józsefvárosban 37,558 írtba. E szerint a belváros­ban a költségek 38, a Terézvárosban 30, a Ferencz- és Józsefvárosban 18 százalékát tették a lipótvárosi költségeknek. 1871-gyel összehasonlítva, a belvárosban és Lipótvárosban olcsóbbak voltak a költségek a többi városrészekben drágábbak. Beépíttetett az egész vár­osban 24,745 g2 □ öl, egy négyszögöl beépítése tehát 422 frtba került; ha azonban a kültelket és kőbányát levonjuk­­ 472 ftba, a­mi a tavalyihoz képest 14 frt többletet mutat, következőleg a telek intenzívebb felhasz­nálására utal. Részletesebben: a belvárosban­­ került egy négyszegű, beépítése 589 frtba, Lipótvá­rosban 840 frtba, Terézvárosban 547 frtba, József­városban 387 frtba, a Ferenczvárosban 346 frtba. A költségek kevesbülése a tavak­hoz képest a belváros­­ban s a Józsefvárosban mutatkozik. Még inkább részletekre menve: földszinti há­zaknál egy f öl beépítése került átlag 179 frtba, egyemeleteseknél 335 frtba, kétemeleteseknél 461 frtba, háromemeleteseknél 648 frtba, négyemelete­seknél 992 frtba. A drágulás 71-hez képest földszinti házaknál 12, egyemeleteseknél 28, kétemeleteseknél 36, háromemeleteseknél 110, négyemeleteseknél 92 frtot mutat. Átlag 9,7 százalékot. Ez az árak emelkedésére utal. Drágult: a nap szán kőműveseknél 2 frt 20-ról 2 frt 30-ra; napszá­mosoknál 1 frt 10-ről 1 frt 20 ra; a kőanyagnál alapkő 28 írtról 30-ra, ezer tégla 30 írtról 34-re; fa­anyag 100 deszka 7­0 írtról 7­5-re. A negyedik fejezetet a városi középítési bizott­mány jelentése képezi. Ez azonban hírlapokból in­kább ismeretes lévén, befejezzük ez ismertetésünket. Nem tehetjük azonban ezt a nélkül, hogy a legme­legebb köszönetét ne fejezzük ki Körösi iránt, ki Pest város statistikáját valóban már odaemelte, a­hol közigazgatásunk minden ágának állnia kellene — európai színvonalra, megnyitván a közgyűlést, üdvözlé a szép számmal egybegyült tagokat. Áttérvén az egylet működésére és feladatára, megemlékezett azon mozgalmakról, melyek közelebb a középtanodák reformálása érde­kében történtek. A miniszter által egybehívott en­­quete a középtanodai törvényjavaslat felett több­­ülé­sen át behatólag tanácskozott. Az egyes pontok kö­zül, melyek megvitatás alá kerültek, különös fontos­sággal bír a görög nyelvnek a közép­tanodákból való kirekesztése, illetőleg facultativvá tétele. E fontos kérdés felett az egyletnek e közgyűlés alatt lesz alkalma nyilatkozni. Felhozatott, hogy a középtano­­nodai tanítás főbaja a módszerhiányban vagy néme­lyek túlzott állítása szerint a módszertelenségben rejlik. A tanítás ügyével a tanárok fizetésének javí­tása is összefüggvén, örömmel kell felemlíteni, hogy a kormány a tanároknak ez ügyben tett ké­rését meghallgatta s a fizetést jelentékenyen föl­emelte. Megvitattatok a középtanodai törvényjavaslat, melyről, úgyszintén a gymnasium és reáliskola új tanterveiről még a közgyűlés folyama alatt lesz al­kalma a közgyűlésnek nézetét előadni és kifejteni. A múlt közgyűlés a véderő hátrányos befolyásáról a fegyelemre vonatkozólag felterjesztést intézett a kor­mányhoz, de mint tudjuk, e felszólítás nem eredmé­nyezte a kívánt sikert s előttünk fekszik a tanuló if­júság katonai és fegyvergyakorlatairól szóló törvény­javaslat, melyet a közgyűlés szintén meg fog vitatni. A tanárképzés terén is igen kedvező fejlődés állott be, miután a tanárképezde mellé gyakorló iskola is állíttatott fel; a műegyetemnél felállított reáltanár­­képezde megszüntettetvén, az előbbi tanárképezdébe olvasztatott. A tanügy terén mindenütt sürgés-forgás mutatkozik. Végül köszönetet indítványoz szavaz­tatni a közoktatásügyi miniszternek, és Mészáros Nándor, közoktatásügyi osztálytanácsosnak, a köz­­oktatásügynek előbbreviteléért. Az elnöki megnyitó beszéd után ugyancsak Say elnök jelentést tesz az egyleti életről. A vá­lasztmány, mint az egyletnek végrehajtó közege 12 ülést tartott. Ezenkívül többször üléseztek a választ­mány kebeléből kiküldött bizottságok. Az elintézett ügyek közül fontosabbak. A múlt évi közgyűlés ha­tározatához képest a tanári fizetések felemelése ügyében a képviselőházhoz intézett folyamodvány beadása. Örvendetes eredménye ismeretes. Ábel Károly, a közgyűlés által pénztárnokká megválasz­tatván, állását el nem foglalta, s a választmány he­lyette M­a­u­r­i­t­z Rezsőt bízta meg a pénztárnokság­­gal. Szamosi János megválván a közlöny szer­kesztésétől, a lap szerkesztésével Névy László bíza­tott meg, ki tisztét önfeláldozással buzgósággal és oly pontosan teljesiti, hogy a közlöny füzetei a meg­határozott időben mindig pontosan jelennek meg. A választmányban több hely megürü­lv­e, Ternyei, Somogyi­­, dr. Kondor Gusztáv és Rybáry Ferencz hivattak meg. Szamos­s­i János és M­é­s­z­á­­r­o­s Nándor távozása által az országos közoktatási tanácsba két új tag volt választandó. — Megvá­lasztatott D­u­n­a­y F­e­r­e­n­c­z és C­o­r­s­a­n Avendano Gábor. Az egylet a bécsi közkiállitásra 73 főgymna­­sium, 35 algyranasium, 12 főreáltanoda, 11 alreálta­­noda, 9 reálgymnasium és 1 kereskedelmi akadémia értesítőjét küldötte be. A miniszter az egylet segé­lyezésére a lefolyt egyleti évben 8­)0 frtot utalvá­nyozott. Az egylet első szakosztálya 11 ülést tartott, ezekben 11 értekezés és 18 bírálat olvastatott fel és tárgyaltatott. Az értekezések közöl 6 nevelészeti és módszertani, 5 pedig szakértekezés volt. A 18 bírálat­tal 6 tankönyv ügye intéztetett el, egy mit ajánltatott, 3 nem. Az első szakosztály megalakulásakor elnökké Felsmann Józsefet, jegyzővé Bodnár Zsigmondot, a második szakosztály pedig elnökké Berecz Antalt, jegyzővé Stemb Móriczot, választotta meg A máso­dik szakosztály összesen 10 ülést tartott, felolvasta­tott 8 értekezés, 1 könyvbírálat és 7 referáda. A szakosztályok élénk működését kiválóan az illető elnökök buzgalma hozta létre, előadó indítványozza, hogy F­e­l­s­m­a­n Józsefnek és B­e­r­e­c­z An­talnak köszönet szavaztassák. Elfogadtatott. A gyűlés további folyamáról reggeli lapunkban értesítünk. 1870, 71, 72 Belváros 7, 17, 19 Lipótváros 13, 8, 8 Terézváros 51, 50, 44 Józsefváros 20, 51, 74 Ferenczváros 6, 16, 19 Kült. és Kőbánya 49, 23, 83­ ­ középtanodai tanáregylet közgyű­lése. (Első nap, aug. 4-én.) Az országos középtanodai tanáregylet ez évi közgyűlését az akadémia Kisfaludytermében tarta. Délelőtt 10 órakor Say Mór, az egylet elnöke A. franko magyar bank közgyűlése E bank közgyűléseinek lefolyását méltán kí­váncsisággal várhattuk. Az igazgatóság már régen köztudomásra hozta, hogy a banknak jelentékeny vesztességei vannak. Előbb egy milliót s majd öt milliót meghaladó veszteséget várván be.A közgyűlés megtartása előtt közzé tett mérlegből pedig nem­­­csak e veszteségek világlottak ki, hanem kitűnt az­­ is, hogy a nagyobb veszteségek eshetősége sincs ki­­­­zárva, mert az activák között 12,3 millió összegben­­ szerepelnek az a­d­ó­s­o­k s a syndikátusi részesülé­­­­sekre teljesített lefizetések 1,2 millióval vannak fel­véve. Aztán az igazgatóság által javaslatba hozott új befizetés és a részvények convertálási műveleté­nél előirányozott devaluatio is oly tételek, mik a részvényesek kifakadását és a közgyűlésnek zajos lefolyását előre sejtették. Mindazonáltal a közgyűlés elég simán folyt le. Szemrehányásokban ugyan nem volt hiány, de a részvényesek még­is resignatióval beletalálták ma­gukat a keserű helyzetbe. A közgyűlést Pulszky Ferencz nyitá meg, tu­­­­datván, hogy miután Bittó elnök leköszönt és Stras­­­­ser alelnök nem jelenhetett meg, ő reá szállott az­­ elnöki functiók teljesítése. Hatvanöt részvényes ál­tal 12713 részvény 1284 szavazattal lévén képvisel­ve, a közgyűlést határozatképesnek jelente ki. A Kohen vezérigazgató által előterjesztett jelentés most sokkal tüzetesebben s őszintébben szól a bank helyzetéről, mint a múlt közgyűléseken elő­terjesztett jelentések. E jelentés azon kezdi, hogy elmondja, miként igyekezett az igazgatóság a 3,2 millióval kezdett bankból nagy bankot létesíteni. Az 1870. óta történt kibocsátások folytán eddig 160000 db részvényre 12,5 millió­ért van befizetve s az igaz­gatóság az alaptőkét újabb befizetések kiírása által 32 millióra kiegészíthette volna. Sokféle vállalatok­ba bocsátkozott és nagy mérvű értékpapírvásárláso­­kat tett. Ily helyzetben lepte meg a bankot a válság s min­dennemű értékpapírok elértéktelenedésében találja kifejezését. Őszintén előterjesztve az intézet helyze­tét a passivum igen magas, de jelentékeny része már törlesztetett­­ abban az elzálogosított, v másodkibocsá­­tású keleti vasúti elsőbbségeknek az intézetre eső­­ részére felvett előleg s a kincstár számlájára közve­tített előlegüzlet is bennfoglaltatik, mi kimagyaráz­za az adósok teherlapján mutatkozó magas ösz­­szeget. A június 30-iki árfolyam szerint felvett érték­­papírállomány legnagyobb tételét 18,742 darab sa­ját részvény képezi, a második nagy tétel 6824 V0 darab országos központi takarékpénztári részvény, melyeknek árfolyama június 30 ika óta csökkent daczára annak, hogy az intézet a leszámítoló üzlet­ből az év első felében több mint 8% tiszta jövedel­met mutathat fel. A jelentés azután részletesen szól az egyes üz­letekről. A syndicatusi részesülések­­r­ő­­ részletes kimutatást közöl az igazgatóság. A részesülés összege nincs sommázva, de első pillanatra felötlik hogy az igen tetemes. A befizetett összeg 1.259,156 forintot tesz, s ezenkívül egy 210,000 tal­­léros és egy 200,000 forintos részesülésre befizetés még nem teljesittetett. A részesülések legnagyobb része azonban csakhamar le fog bonyolíttatni. A károly­vár-fiumei vasút üzletre a 600.000 forintnyi veszteségtartalék egész összegé­ben fennmaradt. A m. északnyugati vasút enge­délye elejtetvén, a banknak kártalanítási igénye van a m. kincstár ellen s az igazgatóság reméli, hogy az után az egész veszteség meg fog téríttetni (?), a m. északkeleti vasútra vonatkozólag a 3%-os részesülésnek megfelelő veszteséget a tartalékba felvette. (De ezt az igazgatóság részletezve nem tün­teti fel.) A h­a­t­á­r­ő­r vi­d­é­k­i erdőüzletből 14 % esik a bankra, a faüzlet kedvezőtlen conjuncturái a kedvező kilátást elhomályosíták, de az igazgató­ság ebből is nyereményt vár. A zsilvölgyi kő szénelárusítás a jelentés szerint mindinkább kiterjed és koc­kázat nélkül hasznot hajt. A része­sülés összege 157,012 frt, hogy mi az évi haszon nincs kimutatva. Jutalékok czimén 119,851 forint s syndikátusi részesülések czimén 213,415 frt van be­vétel gyanánt a mérlegbe felvéve, így még csak azt sem tudhatja a részvényes biztosan, hogy minden egyes üzletből eredő nyeremény vagy veszteség me­lyik tétel alá esik. Az üzletek során végig menve sehol nem találunk biztosabban tájékozó adatokat, úgy hogy a részvényesek sem a nyeremény, sem a veszteség iránt nem ellenőrizhetik az igazgatóság nyilatkozatait. Különben ily értelemben szó van még a jelen­tésben a sugárúti építő vállalatról, a győr-soprong­­ebenfurti vasút, romániai dohány egyedáruság, első magy. vagyongyár részvénytársulat, Guttenberg hirlapkiadási társulat, 54 millió forintos magyar ál­lamkölcsön üzletekről. A váltó üzletről tett jelentés sem ha­n­gzik kedvezőleg. Az intézet váltóüzlete nagymérvben foglalkozott a részleti­ üzlettel, több mint 15.000 db sorsjegyet adott el részletfizetésre. Az árfolyamnak nagymérvű csökkenése folytán a künn állott és le­járt részletek nagyobb része nem folyt be, miáltal az eladások kétségessé váltak. A váltóüzlet értéktelene­­dése 262961 ft veszteséget okozott s ezért az igazga­tóság tervbe vette a váltóivüzlet elejtését. Az áruosz­tály üzlet egy kis nyereménynyel zárja le mérlegét De kétséges követelései is vannak a veszteségi tarta­lékba. Az adósokról még egy más helyén is szól a jelentés, kimondja, hogy minden kétségesnek lát­szó tétel teljes összegében felvétetett a veszteségi tartalékba. A bécsi fiók a válság folytán nagy veszte­ségeket szenvedett. A nyer- és vesztszámlában 336,498 ft vesztesség szerepel, de az igazgatóság még azt is megjegyzi, hogy kétséges követelések­ről a veszteségi tartalékban van gondoskodva. Az Atlas viszonbiztos jó társulat syndicatusa feloszlott a nélkül, hogy a részvények elhelyeztettek volna 1971 részvény maradt a bank tárczájában; a mérlegbe megfelelő veszteség van felvéve, pedig az igazgatóság azt állítja, hogy ezen intézet ez ideig nyereséggel dolgozott. Aztán még két syndicatusi részesülésről szól a jelentés, egyik az Albrecht vasúti, másik az eger-hofi vasút elsőbbségeinek és részvényeinek kibocsátására alakult, a bank előb­biből 176,000 frtnyi elsőbbséget és 667 db részvényt volt kénytelen megtartani. A másodikból 50,000 tallérnyi törzs elsőbbség és 20,000 tallérnyi részvény maradt a bank tárczájában. Végül még a m. keleti vasút előlegüzletről van szó, melynek tényállása ismeretes. Összefoglalva a vesztességeket direct veszte­ség gyanánt 2.794,316 frt, veszteségtartalék gya­nánt 2.345,693 frt mutatkozik. Az összes veszteség tehát 5.140,000 frt. Az igazgatóság ezek alapján részvényenként 10 frt befizetést, 20,000 db. részvény törlését s min­den 7 db. 100 frttal befizetett részvénynek 2xk kb. 200 frtos részvénynyel való kicserélését javasolja. Az erre vonatkozó részletes indítványokat már kö­zöltük. Az igazgatótanács jelentése után a számvizs­gáló bizottság jelentése olvastatott fel, melynek sza­vai szerint a bizottság azon meggyőződésre jött, hogy a még le nem bonyolított vállalatokra, syndi­kátusi részesülésekre, kétséges követelésekre és ár­folyamcsökkenésre beállított veszteségi tartalék a jelen körülményeknek megfelel és teljesen elég­séges.“ Az előterjesztett igazgatósági jelentést Bos­­sányi támadta meg legelőször. Az igazgatóságnak úgymond elég vállalkozási tere volt az országban és így nem kellett volna oly kalandos külföldi vállala­tokba bocsátkozni, mint a romániai dohány mono­pólium, melyek iránt biztos tájékozást az igazgató­ság nem nyerhetett, nem kellett volna oly tervek alapján a kormánynyal szemben kötelezettségeket vállalni, melyekért a kormány garanciát nem vállalt. A fiumei vasúti tervben földmunkálatok voltak elő­irányozva ott, hol kősziklán kellett építeni és az igaz­gatóság mégis vállalkozott az építésre. Innen a nagy veszteség. Az 5 mil. veszteségeken segíteni most már nem lehet, de kívánatosabbnak tartja, hogy e veszteség ne most egyszerre, hanem több év­­re felosztva h­assék le az alaptőkéből. Pulszky ez indítvány következményeit részletesen kimagyarázza, szerinte szóló igen sötét szinben látja a bank helyzetét s a veszteségek meg­osztását több évre azért nem helyeselheti, mert ekkor nem volna igen hosszú ideig kilátás osztalékra s ez az igazgatóságnak nem áll érdekében. Herrmann főleg az értékpapíroknál mutat­kozó vesztességek nagysága ellen szólal fel. Ápr. 6-ka óta e tétel 1.400,0-­0 ftról 2 millió és néhány százezer

Next