A Hon, 1873. november (11. évfolyam, 252-276. szám)
1873-11-08 / 257. szám
257 szám. XL árfolyam Kiadó-Kivtttsil • Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetés dl): Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli es sti kiadás együtt: 3 hónapra ........ 6 frt — kr. 6 hónapra.................................. 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint . . . » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elati’napjától számot tátik. Reggeli Macás, Budapest, 1873. Szombat no, Szerkesztési iroda » Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők: »neweaeaaero««»« Előtísztítési felhivás A NO a XIedik évi folyamára. Előfizetési ára « Félévre........................infit 0 Negyedévre ... 6 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét.. Előüzetésre a postai utalványkat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz frtig rak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Aa előfizető ak a »Hon kiadóhivatala« czim alatt Pest, Kerenczie tere 7. be. alá küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. 66 Budapest, nov. 7 Budapest, nov. 7. A mai nap végbement balközépi értekezletről el kell mondanom néhány őszinte szót. Hosszú vita volt, néhol keserű is; de hogy mi szükség volt ezt a vitát „most“ előidézni? azt most sem értem. Időszerűtlen volt az: a párt programmját ismételni, magyarázni, kifejteni, igazgatni, midőn sem új választások nem állnak a küszöbön, sem parlamenti válság nem mutatkozik élessé vált kérdésekben, sem a kormánypárt részéről legkisebb közeledés nesze sem vehető észre felénk. Hírlapi polémia volt két lap között; ez volt az indokolás, s az e folytán támadt kételyek miatt kell most a pártnak nyilatkozni. Ezek a kételyek nem lehettek olyan nagyok, hogy miattuk egy párthatározat szükségessége merüljön fel, mert ha olyan nagyok lettek volna, akkor a képviselők nagy része sietett volna választóit önálló nyilatkozatokban megnyugtatni, amit pedig alig tett meg 67 képviselő. Mikor a választások ideje itt volt, pártunk tagjai oly nagyon eltérő programotokat bocsátottak ki választóikhoz, hogy azoknak egynémelyike a jobboldali, másika a szélsőbali határig elment, és mi mindazoknak kibocsátóit úgy üdvözöltük, mint pártunk tagjait, és most utólagosan, mikor a választásoknál egymás szíves szolgálatait elfogadtuk, állunk elő egymást megbírálni, hogy melyikünk a radikálisabb, s melyikünk az okosabb párttag? És most akarjuk valamennyiünket kényszeríteni, hogy egy közös nyilatkozványba a saját programmját beleillessze? Az ilyen nyilatkozvány vagy Procrustes ágy lesz, mely a belenyugvóból elvág, vagy kinyújtja azt, vagy gummielasztikum minta, melybe minden idomzat beleillik. Csávolszkyék indítványa az előbbi hibában szenved. A midőn azt követeli, hogy mondja ki a párt, miszerint addig kormányra nem lép, míg a fejedelem beleegyezését nem bírja az iránt, hogy elveit kifejező törvényjavaslatai szentesíttetnek, olyasmit követel tőlünk, ami az alkotmányosság fogalmaival nem egyezik. Közjogi elveink keresztülvitele nem csupán a fejedelem akaratától függ : azok nemzetközi szerződések természetével bírnak, azoknak megváltoztatása Ausztria alkotmányos képviseletének beleegyezésétől függ. Ausztriában az osztrák császár nem egyedül. Tisza Kálmán nyilatkozványi szövegébe az igaz, hogy mindnyájunk programmja beleillik , hanem azután meg van érte a megfelelő hátránya is; az, hogy minden oldalról gyanúsítható. Alulról a szélső bal fogja azzal gyanúsítani a pártot, hogy az kész elvei egy részét bizonytalan időkig elnapolni, míg a kormány azt fogja felőle insinuálni az uralkodónak, hogy a baloldal csak azért akar befolyáshoz jutni, hogy azt a baloldali elvek teljes érvényre juttatására használja fel. S félő, hogy ez által tért vesztünk alant, anélkül, hogy tért nyernénk vele odafent. Vagy a közönséget nem nyugtatjuk meg, vagy a királyt. Ha a pártnak egy határozott föllépése azon időben történik, amidőn egyúttal a parlamenti actióba belépés a sikert is valószínűvé teszi, akkor ez a siker megnyeri lesz számunkra a kedélyeket mind fenn, mind alant, szövetségeseket hoz táborunkba, megerősít, így elmondtunk valamit, amit megtenni jó lett volna, s kényszeríthettük vele az ellentábort, hogy vigyázzon magára s még erősebben sorakozzék. S miután időnkivül teszszük meg ezt a lépést, egy légióját költöttük fel a feleletet zaklató, de meg nem felelhető kérdéseknek. Kinek a segélyével akarjuk megbuktatni a jelen kormányt? Ha megbuktathatjuk, kikből alkotunk új kormánypártot? Ha kormányon leszünk, hogyan kezdünk hozzá az államháztartás jobb berendezéséhez? Hogy szüntetjük meg a deficitet? hogy hozzuk létre a programmszerű nemzeti bankot ? Mind a kellő pillanatra váró kérdések, amik megoldásuk idejéig csak a mi utunkban állnak és ellenfeleinket, védik addig, míg ott állnak. Azonban a nyilatkozványba, miután indítványozva volt, meg kellett nyugodnunk. Én részemről olyannak találtam azt, hogy a saját választóimnak adott programmomat ki tudom egyeztetni vele, s miután az értekezletnek az volt a czélja, hogy a kedélyeket megnyugtassa, s a pártot tömörítse, e törekvéshez hozzájárulni kötelességemnek tartottam, sőt most is kérem azon baloldali elvtársaimat , kiknek még scrupulusai vannak, igyekezzenek azokat elnémítani, az általánosan (öt szó kivételével) elfogadott, nyilatkozvány fő intenzióival, s értelmezzék ezeket kedvezően. Nem szabad, mint országgyűlési pártnak széthullanunk, mert töredékeink sehol oly homogén rokonelemekre nem találnak az országházban, mint a minők egymásra nézve voltunk s széthullásunk oly keserű küzdelemnek venné meg alapját, a minőt nem az ellenségek, hanem csak a szétvált házastársak, s meghasonlott, jó barátok között lehet látnunk. Pártunk nyilvánitá, hogy ezentúl határozott fellépést fog tüntetni a kormánynyal szemközt. Ennek jó sikert, kívánunk, s az ebben közreműködéstől segédkezőt egyikünk sem fog megtagadhatni. Hanem mint hírlapírók, a mai naptól fogva azt és úgy fogunk írni, ahogy saját belátásunk diktálja, minden előlegen kérdezősködés nélkül és minden kérdésben. Jókai Mór. A „HON“ TÁRCZAJA. A jövő század regénye. Kyoto?k Hétben. Irta J 6 ten t Hei. Második rész. Az örök béke MÁsodik kötet. A babyloni hölgy. (Folyt.) Az elnöknő páholya egy előteremből állt, mely minden comforttal volt lakályossá téve, és áss ebből nyíló páholyból, mely szemben a házelnöki és szónoki székkel az egész gyűlésterem fölött legkedvezőbb áttekintést nyújtott. E páholynak arabeszk modorú rácsozata van, mely egy egyszerű gépezettel egyszerre kétfelé nyitható. Néha az elnöknő a szokott rácsozat mögül hallgatta vége az ülések vitáit , talán azért,, hogy megjelenésével meg ne osztaná a ház figyelmét Ez a rácsozat most is zárva van s az elnöknő és Severus a redőny mögött látatlanul figyeltek a viták folyamára. A délesti órákban kezdtek azok nagyon is turbulentes jellemet ölteni, a szónokok alig juthattak már a szószékhez : kettő-három beszélt egyszerre a padok tetejére felugorva, s egyik tömeg a másikra a leggyalázatosabb gúnyneviket ordította. Néha csend lett, mikor egy miniszter felállt beszélni, de az a csend is csak arra volt jó, hogy egyes gúnyos közbekiáltások annál érthetőbbek legyenek. Az egész gyülekezetben is Geki sem tisztelt senkit. A beszéde Tugót mindenkinek abba kellett hagyni Utóbb már csak egy általános bőgés kezdett minden zaj felett uralkodni, melynek ez volt az értelme, hogy »le a minisztere, kell . Később az is kezdett hangzani, hogy »le az elnöknővel!« A ház elnökének pedig az volt az utasítása, hogy addig fel ne oszlassa az ülést, akármi történik is, ha három nap három éjjel folyvást eltart is, míg szavazás alá nem bocsáttatik a kérdés. Régi praktika ez, kiéheztetni az ellenséget. Ez pedig sejtette a fogást s előjött ellene a maga tromfjaival. Hajigálni kezdte az elnöki széket burgonyával, s Sasza asszony a szégyen és düh sápadt tekintetével ült a rácsozat mögött. Keze öntudatlanul szórtta Severus kezét, s míg az ő ujjai egyre nyugtalanul vonaglottak, addig Severus keze hideg volt, mint a márvány. Sasza asszony egyszer észrevette, hogy egy érerszobor kezét tartja kezében. — Önt nem izgatják e jelenetek ? — kérdé bámulva. — Nem. Felelt Severus. — Ellenkezőleg. — Untatják? Nemde? Igaza van. Ez unalmas látvány. Nem mennénk tán az előterembe, addig, mig szavazásra kerül a sor, l’hombret játszani? — Nem bánom , a két államfő átment a szomszéd benyílóba, az alatt mig egyiknek a képviselői a másik államának lét és nem lét kérdése fölött dühösen vitatkoznak, l’hombret játszani. A l‘hombre a legnehezebb játék a világon. A kártyáknak egymáshoz combinált különnemű értéke van, ami változik, mely mellett a játszónak éles észre, mathematical pontos összevetésre és nagy figyelemre van szüksége; s még nehezebbé válik a játék, ha kettősben játszák, amikor egy színből csak a »matadorok« tartatnak meg. Amatadoroknak megannyi külön neve és rangfokozata van. Első a »Spadille« a piqua-ass, második a „Manille“ a Coeur hetes, harmadik a »Baste« a trefle-ass; negyedik a „Ponte“ a coeur-ass , a veres színekben a kisebb kártya üti a nagyobbat, a feketében a nagyobb a kisebbet. Az egész játék csupa diplomatiai cselfogásból áll, s még maga a szerencsétlenség is egy esély a diadalra. Például: — az előjátékos neve a 1‘bombre: ez nyilatkozik előbb, hogy felveszi-e a talont ? Legnagyobb játék a »grandissimo«, mikor valakinek olyan jó kártya van a kezében, hogy a másik nem üthet belőle egyet sem. De ha akkor a l'hombre azt mondja »nullissimo« s neki meg olyan rosz kártyája van, hogy egyet sem üthet vele, akkor ő nyerte meg a játékot. Es Sasza asszony Severussal nyugodtan hívogatta a spadillet, manulett és mondogatta egymásnak az „obscure“ — »journée« jelszavakat az alatt, mig tiz lépésnyi távolban a viharkeverte tenger tombolt alattuk. — Miben játszunk ? kérdezé Severus. — Én felteszem az Otthon állam átengedsét öt képek ellenében. (A másik öt képek!) És Sasza asszony föltette egy játszma l’ hombre-re öt képek ellenében azt a tárgyat, ami fölött képviselő háza oda alant vitatkozott, hogy átengedje-e azt százmillió forintért? És a néger nagy figyelemmel tudott játszani, nem zavarta meg a teremből feltörő ádáz zaj : nyugodtan écartolt, kiszárítóan hívott kártyaemelés szerint Severus volt a l’hombre és Lasza asszony nem tudott többet csinálni négy ütésnél. — Az ördögbe!— Kiálta fel a hölgy a vesztő játékos kevélyével. Az Otthon állam már az öné! Ez komolyan volt játszva. — Dupla, vagy semmi! Kiálta az elnöknő hevesen. — Hogyan, asszonyom ? kérdé Severus elcsodálkozva. — Hát itt kopek, vagy az Otthon állam és az Analaska sziget! Ezúttal Sasza asszony volt a l'bombre. Severus most is oly nyugodtan játszott, mint eddig, a hölgy kezében pedig reszketett minden kártya, keble nyugtalanul zihált, arcta kigyulladt minden elvesztett ütésnél. Severus ezt a játékot is megnyerte. — Az Analaska sziget is az öné! hebegő indulattól elfulladtan az elnöknő: odakünn a teremben épen akkor esküdött a harminczharmadik szónok, hogy az orosz terület legkopárabb szikláját is minden becsületes orosz az utolsó csepp vérével s az utolsó rubelével is meg fogja védelmezni. — Még egyszer dupla, vagy semmi, szólt rohamos sietséggel a hölgy, odatolva a kártyákat Severus elé. Annak egy kérdező mosoly támadt az arczán. — Majd megtudod, hogy mi van föltéve. Csak osszad. Severus folyvást e nyugodt mosolygással ar arczán fogta a játszmát, összekeverte, odanyújta Sasza asszonynak, megcsókolta a kezét emelés közben és felszedte kártyáit. Sasza asszony arcza égett, mint a szélhirdető alkony ég, midőn kártyáit sorba szedte. Vékony ruháján keresztül látszott szivének heves dobogása, midőn elkiáltá diadalmas hangon : »Grandissimo ! És eközben szikrázó szemekkel tekintő a férfi arczába. Az pedig fejedelmi nyugatommal tekinte fel rá s csendes, felindulás nélküli hangon mondá : »nullissimo«........... Egy ütése sem lehetett. — ő volt a nyertes. E szónál az úrhölgy felugrott székéről, a kezében levő kártyákat széthajtta a szobában; egész alakja felmagasult , csupa ideg volt, csupa érzék. — Tehát tedd meg, hogy mire játszottál most ? . . . Én magam voltam föltéve a kártyára. . . . Engem nyertél el. . . . Tied vagyok. . . . Imádlak. . . S azzal oda vété magát a férfi keblére, s elkezdve annak homlokán a csókot, végig csókolá őt egész a lába hegyéig, s aztán az ölébe veté magát a szenvedély minden lázszerével s ajkait annak ajkaihoz forrasztó. . . . .... A páholy arabeszk rácsozata egyszerre nagyot zörrent.. . . A burgonyák kezdtek az elnöknői páholynak is beszélni. A hölgy e zörrenésre felugrott a férfi öléből, s gyorsan, mint a párducz odaszökött a páholy rácsozatához, a gép egy ujjnyomásra két felé csapta az aranyozott redőnytáblákat s az elnöknő ott állt a képviselőház előtt, melyben minden rend fel volt már bomolva. A ráca csattanására, az uralkodói alak megjelenésére egyszerre csend támadt oda alant, mindenki elhallgatott, de e rögtön levált csendben Lasza asszony indulattól reszkető hangja zengett végig : »Ti csőcselék szemétnép! Én titeket eltiporlak és kisöpörlek innen!« S azzal leköpött a gyülekezetre. A meglepetés első pillanatában senki sem talált szavakat a meggyalázásra. A következő pillanatban pedig a páholyból kihajló hölgy egy kézmozdulatára megnyíltak a gyülésterem oldalajtajai s azokon át egy szuronyáradat tört be a gyülekezőibe. Fegyveres moledezik rohantak a képviselő padok közé. E támadás után két pisztoly-lövés hangzott a teremből s két golyó süvöltött el az elnöknő feje mellett. J' U pedig kaczagott és összefonta karjait, deg nem mozdulva helyéről. A két pisztoly-lövésre aztán a betörő katonák részéről egy feleton tűz volt a viszonzás a tömeg közé. Erre ádáz, eszeveszett bomlás következett. A megriadt képviselő tömeg egymást gázolva rohant a kijárások felé, néhány dühös férfi tusába elegyedett a katonákkal, s szétszedett padokkal, lámpákkal védte magát; a sebesültek jajgatása, a barczosok káromkodása egy zűrzavaros pokoli karénekké vegyült s a kinek dicsőségére ez történt, a nő, úgy találta, hogy ez egy kaczagot való végjelenete egy comoediának. 1 -1 akk°r ja kaczagott, midőn Severushoz a külső terembe visszatért. 1 . Mit tett Ön? Ezilt Severus, rémülettől elhalaványult ajkkal. — Megtettem magamat czárnénak, hogy tégedet osá-rá tegyelek! Vége a második kötetnek. — A „Pesti Napló“ azt írja, hogy Ghyczy Kálmán a közéletből visszavonul. Ez nem áll, mert ő csak a pár telítőségről köszönt le, de nem csak, hogy visszalépési szándékát ki nem fejezte , hanem a clubban megmarad és a pártnak, mint egyes ember felajánló minden kérdésben szíves szolgálatát. A baloldali kör értekezlete. Budapest, nov. 7. A baloldali kör értekezletére, melynek eredményét a hónapok óta fölidézett vita után a közön-ség nagy kíváncsisággal várta, körülbelül 66 — 70 tag gyűlt össze a kör új helyiségében, mely száma már maga is tanúságot tesz azon nagy érdekeltsége ,ről, mely magukat a kör tagjait is ide vezette. Az Illést Várady Gábor nyita meg mint elnök, emelkedett hangú beszéddel, melyben hivatkozva a pártnak a küzdelmekben és hazaszeretetben gazdag múltjára, azt egyetértésre, a személyes érdekkek és ambitiók félretételére intette, különösen találó volt hasonlata a széttépett lobogóról, melyről úgy mond, többé a herget senki föl nem ismeri. Pap Lajos után mint a köz gazdája, a helyiséget mutatja be s megéljeneztetik. Domahidy Ferencz emelt szót, melyben visszautasítja azon vádat, mintha a párt azért, hogy elvei egy részének keresztülvitelére alkalmilag actióba lép, azért eddigi programmját is megsértené. A párt taktikájára programmot adni ki helytelennek tartja, de egy coalitionalis kormányt nem tart, jó feltételek mellett, lehetetlennek. Ghyczy Kálmán visszamenve azeptemberi nyilatkozata óta történteken, nem tagdja, hogy az általa pártban egy sebet fakasztott föl, de tagadja, hogy ez az ő nyilatkozata által idéztetett volna elő. A bal fő okát abban találja, hogy némelyek a balközép politikáját összetévesztették a szélső baléval, szerinte a két párt közötti különbség főleg abban áll, hogy a szélső bal a baloldali elvek egész tömegének érvényre jutását teszi a párt kormányrajutása föltételéül, míg a balközép, elveit, anélkül hogy föladná, alkalomszerűleg egyenként is kész keresztül vinni. Ezek kivitelére s általában az ország jelen helyzetén javítani ő csak a transactio útján remél. Csávolszky Lajos nem találja a pártban azon egyetértést, mely elkerülhetetlen szükséges arra, hogy a párt eredménynyel működhessék. A bizalom meg van ingatva a párt iránt az országban. Fájdalmas érzettel látja, hogy a párt, mely erős volt számban és tekintélyben, melyhez reménynyel tekintett fel az ország népe, mint oly párt felé, mely hazánk boldogbb jövőjének megteremtésére van hivatva, most e párt az elvekben való ingadozás miatt a meghasonlás szélén áll. Szerinte a párt legsürgetőbb feladata tehát visszaszerezni a megingott bizalmat, amit csak úgy lehet, ha komoly meghatározott kijelentéssel meggyőzzük az országot, hogy a párt régi elvek alapján rendületlenül megmarad és eddig követett politikai hitvallását teljesen föntartja. Ezen czélból ajánlja elfogadásra a következő határozati javaslatot. A balközépnek valamint eddig, úgy ezután is Magyarország állami önállóságának megszerzése révén mindenekelőtt feladata, a párt szükségesnek tartja az utóbbi időkben fölmerült téves nézetekkel szemben kijelenteni, hogy eddigi programmjához, melynek lényege a bihari pontokban van összefoglalva, szilárdan és rendületlen ragaszkodik továbbra is és a kormányzásra vállalkozni, amint ez egy elveken nyugvó párt természetéből önként következik, csak úgy érezheti magát hivatva, ha a fejedelem előleges beleegyezését bírja programja értelmében törvényjavaslatokat terjeszthetni az országgyűlés elé. Az ezektől eltérő törekvéseket a párt nem helyesli. Aláírták : Gubody Sándor, Ugrón Gábor,Kassai Ignácz, Csávolszky Lajos, Péchy Jenő, Bartha Miklós. Tisza Kálmán hosszasabb beszédét azon okok fejtegetésével kezdi. Egyetért abban, hogy a párt iránti bizalmat s benne az egyetértést helyre kell állítani. Hosszasabban polemizál egy bizonyos röpirat ellen s kimutatja, hogy abban nemcsak szélsőbali, de jobboldali intenziók is vannak, — amennyiben „bihari pontokról“ beszél, melyek nem léteznek. 1898-ban a párt azt remélte, hogy vagy többségre jut, vagy hogy a jobboldal, ha gátolja is a közjogi javítást, liberális lesz a belreformokban s nem használ pressiót a választásokra. Mindezekben a párt csalódott. ( a következetességet nem az eszközökben, hanem a czélban keresi. Ez után a párttaktika kérdéseire ment át s hangsúlyozta, hogy ebben a pártnak teljesen egyetértőnek és tömörültnek kell lenni. Az ő nézete szerint a kormány nem választás után megbuktatásával a párt azon logikai következetesség és hazafi kötelességnek veti alá magát, hogy bizonyos feltételek melett vegyes többséggel is kormányozni kész. Hosszasabban kiterjeszkedvén a taktikára vonatkozó nézeteire, végre a következő határozati javaslatot indítványozza . Szemben az elterjesztett hírekkel nyilvánítja a baloldali kör, hogy ma épen úgy, mint az országos pártgyűlés alkalmával és a legközelebbi képviselőválasztásoknál az 1867-ben megállapított programai alapján áll, melynek az 1868-dik évi áprilikán megjelent nyilatkozat nem ellentéte, de kivonata, mely az akkor fenforgott körülményekhez képest természetszerűleg azon pontokra szorítkozott, amelyekre nézve nyilatkozni a párt egy részénél fölmerült kételyek eloszlatása czéjából szükséges volt. 1867-ben kifejezte és 1868 ban tett nyilatkozatában épen úgy mint a legközelebbi képviselőválasztásokat megelőzött országos pártgyűlés alkalmával annak helyeslését kinyitva, hangsúlyozta a baloldali kör, hogyhiggadtan fogja megválasztani az időt és az alkotmányos eszközöket elveinek valósítására.“ Ezt mondja most is. Elveinek valósítását tartván feladatának, nem nyilatkoztatta a baloldali kör soha sem, hogy programmját úgy érzelmezi, hogy mindaddig míg elveit egy tömegben egyszerre nem emelheti érvényre, s habár ezáltal azok fitosabbjainak egy részét, vagy akár csak egyikét is létesíthetné az országot újabb részintézkedésektől megóvhatná, és azt hogy programjának vagy programja egyes részeinek valósítása elébe újabb akadályok gördítessenek meggátolhatná, nem fog az ország kormányzásiban részt venni, habár meggyőződött, hogy czélját másképen el nem érheti és a kormányban részt venni fölhivatni is. Nem nyilatkoztatta ezt,mert tudta,hogy egy oly sok nagy fontosságú kérdést felölelő programjénak egyszerre keresztülvitele még soha sem sikerült,tudta, hogy épen ezért lemondani a létesíthető részek létesítéséről azért, mert valamennyi egyszerre keresztül nem vihető és ily után nyugodtan nézni, hogy elvei valósítása elébe mind újabb és újabb akadályok hamostassanak, annyit tenne, mint azok egészben, vagy részben valósítását vég nélkül elodázni, vagy némelyekre nézve talán épen lehetetlenné is tenni. Elveinek valósítását komolyan akarván ma is, nem tesz ily nyilatkozatot, s nem fogad el ily értelmezést a baloldali kör most sem, sőt fentartja magának, hogy ismételt nyilatkozataihoz híven, valamint eddig, úgy ezentúl is a felmerülő körülmények, az előálló viszonyok szerint önmaga határozza meg az eljárást, melyet az ország jóllétének szempontjából s elvei valósításának érdekében követendőnek tart. Csávolszky indítványa mellett felszólal Gubody Sándor, Tiszáé mellett röviden, de velősen b. Simonyi Lajos, ki végre erélyes politikát és eljárást követel. Csernátony Lajos azt fejtegette, hogy a politika nem elvek (?) hanem a taktika tudománya. Roszalja azt, hogy a szélsőbaltól nem volt eddig határozottan körvonalazva, a balközép taktikája. (Közbekiáltás: hát a jobboldaltól ?) A jobboldaltól el rnnmifHFryinmvitn-T*-Tr%innfifrín ^ ’-‘rrr^Trnni—iri^-~Ti7irttYTr^zrr«rriir'riiiriprr.itt I választ ellenzései álláspontunk is. Szükségesnek tartja most a takticiváltozttást. Mit tehetünk, ha választóink leitatni engedik magukat és jobb oldalit választottak ? Soha így többségre nem jutunk. Csak a taktika vezethet oda. A párt más az országgyűlésen, más az országban. Az országban követhet elvet, de az országgyűlésen nem, itt taktikát kell követnie (?) Juttasson a választóközönség bennünket többségre, akkor követelheti tőlünk, hogy elveit érvényesítsük. Ahoz hogy valaki elvei mellett szilárdan megmaradjon, nem kell, hogy párthoz tartozzák, a párt arra való, hogy tagjai a taktikának magukat alávessék. Tisza Kálán indítványának részletei ellen neki is volna kifogása, azonban általában pár- t tolja. Ugron Gábor egy majdnem két órai, érett beszédben beszél Csávolszki indítványa mellett, melyben az elvfeladás eszméjét ostorozza, néhol emelkedett, másutt bombastius kifejezésekkel. Jókai Mór a fentebbi czikkben foglalt nézeteknek adott kifejezést. Szólották még : Ivánka Imre és Tisza László Tisza Kálmán javaslata mellett, Csávolszki Lajos újból is kijelentvén, hogy eddigi meggyőződését a mondotik meg nem ingatták, marad előbbi indítványa mellett, s miután látja, hogy azzal kisebbségben marad, a pártból ugyan nem, de a körből kilép. — Hasonlót jelent ki Gáborii is. — Bartha Miklós a két indítvány között elvi különbséget nem látván, alárendeli magát a párt többsége határozatának. Ezután a két indítvány névszerinti szavazásra kerülvén, Csávolszkij mellett csak az aláirottak, ellenben a nagy többség Tisza nyilatkozata mellett szavazott. Mac Mahon üzenete. (1.) Francziaország sorsa felett újra a monarchista cselszövény Daraokles kardja lebeg; világosan kitűnik ez Mac Mahon üzenetéből és a nemzetgyűlés legújabb határozataiból. Rész jel már az is, hogy a bonapartista Buffet lett a nemzetgyűlés elnökévé a republikánus Grevy népszerű jelöltsége ellenében. De még roszabb jel az, hogy Mac-Mahon hatalmának 10 évre leendő meghoszszabítása, elvben már a nemzetgyűlés által el len fogadva akkor, midőn Changarnier err vonatkozó indítványa sürgősnek ismertetett el. Most már csak az a kérdés, hogy meg lehet-e akadályozni ennek a nemzetgyűlés által való elfogadását és ha nem lehetne, mily czímen, mily irányban fogja vezetni Francziaország közügyeit Mac-Mahone állandóan biztosított hatalmával ? A republikánusok határozottan azt állítják, hogy az a 14 szavazattöbbség, melylyel a monarchisták indítványa keresztülment, nem irányadó; de, hogy kinek van igaza és mily fordulatok következnek még be addig, míg az újabb provisoriumra vonatkozó indítvány tárgyalásra kerül, azt most még senki sem képes megmondani. De, hogy a monarchisták csak az ország megrontásának eszközéül akarják felhasználni ez újabb fogást is, az a közel napokban elárult terveikből, sőt Mac-Mahonnak üzenetéből is kitűnik. Sőt már Mac-Mahon ezimében ki akarják fejezni a monarchisták a restauratiót, mert „a királyság helytartója“ néven akarják kezére bizni Francziaország sorsát 10 évig. Igaz, hogy ez indítvány a szélsőjobbtól eredt és valószínűleg (opportunitási szempontból) elejtve lesz, de már a szándék elárulja az irányt, melybe ez újabb cselzvmény Francziaországot terelni szándékozik. És, hogy e gyalázatos csalásnak mennyire