A Hon, 1874. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-13 / 9. szám
t Előfizetési felhívás: „A HON“ XII dik évi folyamára. iu»i har ii Félévre 12 frt Előfizetési árak: ........« Egy hóra........................2 frt JUflT Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tiz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon kiadóhivatala« czim alatt Pest, Ferencziek-tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. k 1 A ,,HON“ TÁRCZÁJA. Aas ítélet napja. Utóhang a »Jövő század regényéhez.« Irta Jókai Mór Az emberevők. (6. közlés.) A királyi fenevad vérszomju ordítással rohant a Bure felé. Négy nap óta nem kapott már enni. Mikor a missionarius telepen ketrecze ajtaját felnyitották, rohant egyenesen a bálvány templomához. A vérszag vezette. Amint az áldozó papi hentesek megpillanták e bömbölő szörnyeteget, mely magasra emelt farkával csapkodta oldalait, rémülten rohantak előle be a templomba. A nambetti-leva három mázsás testével nem tudott szaladni, a hosszú keresztül-kasul tekert szövet is gátló térdeit a mozdulásban, az csak oda esett a Kólán bálvány ijesztő szobra elé, s mintha maga is hinné, hogy az segíthet rajta valamit, átkarolta a festett szörnyeteget. Az oroszlán pedig inyencz. Európai vadászok ismerik azt a szokását, hogy két ember közül ki tudja választani az egyetlen fehéret, s a hat feketét ott hagyja: a nambetti-leva kövérebb is volt a többinél. Egy óriási szökéssel keresztülveté magát a Bure kerítésén, s egyenesen a főpapra ugrott iszonyú körmeit belevágva annak húsos vállába. A nambetti-levu a kárhozatra menő rémordításával foná karjait a bálvány szobra körül, akkor aztán a fenevad irtózatos szájával átharapta a derekát s egyet rántott rajta, oly szilaj erővel, hogy a bálvány szobor tőben kitörött s végig zuhant az oltárkövén, agyarait kitörve a súlyos eséstől És akkor a királyi vad, gyönyörű fejét fölemelve magasra, a derékban átharapott főpap három mázsányi alakját úgy tartá szájában, mint macska a patkányt, s pompás morgással állt ott néhány perczig a templomba elbújt népségre nézve felséges tekintetével. Aztán megrázta a fogai közt tartott áldozatot, az utolsót vonaglott; akkor az oroszlán terhével együtt átugrott ismét a kerítésen s elnyargalt az erdő felé. A nambettik, a hentessegédek jajgatva futottak szét a templomból, rémülten hirdetveaz előcsődülő népnek, hogy a Kólán isten, fenyegetése szerint, elevenen megjelent és a szófogadatlan főpapot magát ragadta el. Oda a nambetti-levu. A megrémült nép azonnal az áldozat ketreczeknek rohant s a leányokat kiszabaditá azokból. A sziget népsége közt nagy forrongás támadt, nagy volt a száma azoknak, kik a Kólán isten e félremagyarázhatatlan intését készek voltak megfogadni s az előre bocsátott parancsolatnak engedelmeskedni. Az nap nem jött elő többet az oroszlán az erdőből. Hiszen elég is lehetett neki az az egy pap. Másnap ismét hallották közeledő ordítását s erre a rémült nép a missionarius telephez menekült, ösztönszerüleg sejtve, hogy ott védelmet talál az emberevő bálvány ellen. A missio főnöke, egy angol presbyterianus pap, azt mondá az odamenekülő népnek, hogy legyenek nyugodtan; a vérivó szörny ma nem fog bántani senkit, s megígérte, hogy beszélni fog vele s az ő még hatalmasabb Istenének hatalmával le fogja azt győzni. Azzal kezébe vette két csővű fegyverét, mely robbanó iharüveg golyóra volt töltve, s elindult a patakhoz. Tudta jól, hogy az oroszlán most szomjas lesz, vizet keres, s oda jön szomjat oltani. Az oroszlán nem soká váratott magára, odajött a forráshoz: ott azután a missionarius golyójának kábító mérgétől egyszerre összerogyott, mint a halott, dermedten terült el a vízparton. A pápuák, kik messziről lesték, fákra felmászva e veszélyes kaland kimenetelét, bámulva jöttek a missionárius elé s a lábait csókolták, hogy ily hatalmasan legyőzte a szörnyeteget, melynek iszonyú alakját nem győzték eléggé csodálni. Hanem akkor megint előálltak a papok. Amint azt látták, hogy a szörnyeteg meg van ölve, egyszerre elmúlt minden ijedelmük: az elesett oroszlánra kimondták, hogy »tabu« ; ahoz nem szabad másnak hozzá érni, mint csupán nambettinek : annak a hulláját lefoglalták a maguk számára, azt betakargatták kokaspálma levelekbe, belefektették abba a nagy sandálfa ládába, melyben a fejedelmi halottakat szokták kivinni. Tizenkét nambetti vette vállára a ravatalt az oroszlánnal, úgy czepelték azt a nagy morál elé, s ott máglyát csináltak neki illatos sandalfából, hogy majd megégetik rajta. Akkor aztán megint ők lesznek az urak s találhatnak ki a nép számára valami új mesét. Beveszi az azt. Hanem az idergolyónak az a hatása van, hogy s a megsebzés perezében rögtön halálos zsibbadásbaejt: az ájulásszerű tetszhalál azonban nem tart néhány óránál tovább, s akkor visszatér az élet, a seb helyén támadó bőszületes viszketeg érzetével, mely később jótékony genyedéssel végződik. Az oroszlán arra ébredt fel, hogy valami nagyon sütögeti az oldalát. A máglyát gyújtogatták már alatta köröskörül és rákezdék ordítani a tiszteletére készített fertelmes hymnust. De nem várta az oroszlán, hogy annak vége legyen, hanem szétrúgta magáról a pálmalevelet, leugrott a máglyáról, közé csapott a papi synodusnak bőszült dühében. Ölt, nem éhségből, de veszett haragjában. Harmincz nambettit marczangolt szét, bekergetve a többit a városba s aztán végig nyargalt orditva MBau utczáin; felszökött Unong Lala király palotájának a tetejére (csak olyan palota volt az) s annak a homlokán felállított bálványokat mind leverte a farkával, berontott az istállójába s megfojtotta valamennyi nyereg alá tanított bivalyát, azután kirohant az erdőre; onnan valamennyi juhnyájat, sertés csordát haza kergetett a városba, körülnyargalta a szigetet, beleugrott a tengerbe, kínzó sebét az sem enyhítette, ott a menekvő pirogueokat utolérte, felforgatta, az úszó pápuákhátát körmeivel végig hasogatta, aztán megint visszatért a szigetre s körülnyargalászta Mbaut, rémülésben tartva orditásával minden embert és barmot. Most azután maga Unong Lala király és nambettijei sompolyogtak oda a missio telepéhez, könyörögni, hogy legyen irgalmas hozzájuk a »papa langvisz,« s beszéljen még egyszer a hatalmasabb Isten erejével az ő Kalán istenük fejével, a kivel senki sem bir. A missionáriusok azt felelék, hogy addig nem kelnek oltalmukra, míg a király az uj nambettilevu által ki nem hirdetted, hogy az emberhús ezentúl asszonyra és férfira nézve egyaránt örökre »tabu« emberhúst másnak nem szabad enni, egyedül a Kólán istennek. Ha azután a nambetti levu úgy találja, hogy kell már a Kólán istennek ilyen lakomát csapni csak szóljon a missiónak, az elhozza neki az eleven Kolent. Arról aztán senki sem tehet, ha az magát a papot eszi meg. A király és papjai beleegyeztek az alkuba, az emberhús örök időkre tabu alá lett vetve; a missionariusok az oroszlánt ismét elkábítva elfogták, s azóta nem hallatszott, hogy a Kalán isten valaha olyan lakomára éhezett volna, ahol a gazda maga a pecsenye. S így tett a missio Melanesia, új Zeeland és új Caledonia többi szigetein is. Emberevő vadállatokat ajándékozott a kannibáloknak, s megbuktatta ezt a fertelmes üzletüket »concurrentia« útján. Azt nem állták ki. S a kannibál népből váltak aztán később a missionáriusok által kiképezve a leghatalmasabb duvad lövészek a keletindiai gyarmatok megvédelmezésére, miket ismét a tigrisek légiói fenyegettek elpusztítással, s mikkel szembeszállni a bennszülött puha, növényevő indus faj nem volt elég erős. Hanem az az egy még akkor is megmaradt náluk, hogy ellenségeiket csak megették: t. i. a tigrist s az oroszlánt. Rosz hús, kemény is, de már az ellenséget megenni dicsőség. A második millenium utolsó öt évében már nem volt emberevő faj sehol a kerek földön és nem voltak duvadak többé az emberlakta vidékeken (Folytatása következik.) 9. szám. XII évfolyam. Heggel! kiadás. Budapest, 1874. Kedd, január 13. Sí í. je I 6 -11 iv . vit 11 . Barátok-tere, Mienaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Portár, küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli essti kiadás együtt: 3 hónapra . . . . . . . . 6 frt — kr. 6 hónapra ........12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a, hó'elsítiápjától' számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. SatertcegsEtéröi iroda | Barátok-tere: Athenaeum-éssütet 1. emelet A lap szellemi részét illető minden köztai tény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza» HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, jan. 12. A franczia kormány bukása. (Sz. Gry.) Végre tehát elért a Nemezis boszuló karja azon magaslatra is, hová a máj. 23—24-ki franczia parlamenti államcsíny faczinkosai emelkedtek. . . A »morális rend kormánya a múlt csütörtök (jan. 8.) óta a legnagyobb rendetlenségben hentereg a földön, melyre az olympusi magasságból bukott alá. Végvonaglásaiban eddig tán az utolsó szuszt is kiadta. Még addig sem tartott a pünkösti királyság, mig a ruinált Broglie herczeg legalább miniszteri fizetéséből (mert a képviselői napi dijak már rég le vannak foglalva) kielégiti hitelezőit. Sorsát százszorosan megérdemelte e kormány s csak az a kár, hogy nem előbb bukott meg. Büntetése késett ugyan, de el nem maradt, nem maradhatott el, mert azon az utón, melyen megindult, nem juthatott máshová, mint a bukás örvényéhez. Minden lépése egy-egy merénylet volt a köztársaság és Francziaország szabad intézménye ellen, rovása nagyra nőtt, a pohár színültig megtelt, csak egy csepp kellett még, hogy kicsorduljon. Megjött ez is a maire-törvényjavaslat alakjában, mely jan. 8-án került tárgyalásra a nemzetgyűlésben. Mi e javaslatnak reactionarius voltát még mikor Brogberg beterjesztő, érdeme szerint méltattuk és imertettük. Czélja az volt, hogy a községi autonómia teljes elnyomásával minden tekintetben a kormánytól függő 75,000 maire és adjunkt majdan a választásoknál mint hűséges és teljhatalmú kortesek szolgálatokat tegyenek az „erkölcsi rend“ érdekeinek. 75,000 kortes: tekintélyes sereg, mely kiszámíthatlan szolgálatot tett volna választási harcrok alkalmával a kormánynak — ha t. i. az erre vonatkozó javaslat szerencsésen meg nem bukik. Épen mert ily előnyökkel kecsegtetett a maire-törvény, azért akarta azt Broglie gőzerővel keresztülhajtani a nemzetgyűlésen, ezért függesztetett fel a hátralevő számos pótválasztás kiírása is. Mert ha egyszer a kormány kezébe kapta a mairek zsoldos hadserge feletti hatalmat, akkor aztán — kivált a suffrage universelle czélba vett megszorításának keresztülvitele után — akár új általános választásokat is nyugodtan elrendelhetett volna. De épen mikor azt hitte a Brogliekabinet, hogy legközelebb van a czélhoz, akkor csapott le a meny kő, mely halomra döntötte a kártyavárat és szétkuszálta a hálót, amelyet a köztársaság megfojtására készítettek. A túlnyomóan clericalis szélsőjobb egyik szereplő embere, Franclieu marquis azt indítványozta, hogy a maire-javaslat tárgyalása halasztassék el az organikus municipalis törvény tárgyalásáig. Franclieu indítványát, mely 268 szavazattal 226 ellenében el is fogadtatott, azzal indokolta többi között, hogy jól tudja ő, miszerint a municipiumok nagy nehézségeket gördítnek a közigazgatás elé, de a »bajt« sarkalatosan kell orvosolni nem csak felületesen, mint a javaslat teszi. „Ily fogásokkal bukott meg a császárság még kedvezőbb körülmények között is — annál kevésbé fog ez nekünk sikerülni.“ Broglie kézzel-lábbal igyekezett megmenteni szülöttének életét, de tulajdonképen egyebet még sem tudott annak létjogára és szükségességére felhozni , mint azt , hogy az organikus municipális törvény későre fog elkészülni s addig a »baj« (értsd : republikanismus) folyton gyarapodik. — Megbukott tehát a maire-javaslat s vele a Broglie-kabinet. Fájhat pedig nagyon Broglienak e bukás, leginkább azért, mert eddigi kenyeres bajtársai, a clericalisok húzták ki alóla a bársonyszéket. Már most ismét fölveheti Broglie úr a vezeklő szőrruhát s elmehet Lourde Ifa vagy Paray-le-Monialba búcsúkra, mint minisztersége előtt. tévé: „Qui perdidtit numerum, incipiat iterum.c — A hálátlanok! Mint „kígyó farka vágását,« úgy nem feledhetők és nem bocsáthaták meg a kormánynak az ultramontánok du Temple keresztes vitéz interpellátiójának háttérbe szorítását, Fourou cultusminiszternek a püspökökhez intézett köriratát. Meg akarták mutatni, hogy az a kormány, mely az ő vállaikon emelkedett fel, az ő érdekeik szolgálatában kell hogy álljon. Ha nem teszi, okvetlenül bukik. A republikánusok, természetesen, felhasználták e »testvéri viszályt« és siettek szavazataik által megadni a kegyelemdöfést a Broglie kabinetnek. Reszelhettek egy társaságban lenni az ultramontánokkal, de »si Deos flectere nequeo.« A mondottakból, a kormány bukásának előzményeiből s az ultramontánok elégületlenségéből az tűnik ki, hogy Francziaországban az ultramontanizmus kezd lassanként megszűnni döntő befolyást gyakorolni az ország általános politikájára. Ezt látszik mutatni Mac-Mahon nyilatkozata is, melyet közelebb a három franczia bíbornok fövegének átadása alkalmával tett. (Merikiában, az állam és egyház között fennálló sziámi ikerségnél fogva már politikai fontosságúvá növi ki magát azon körülmény,ha valamely főpap sipkát,vagy kalapot kap Rómából.) Mac- Mahon a pápa iránt üres, udvarias szavakat nyilvánított, melyeknek semmi reális értéke, jelentősége nincs, k rém lehet. Be kellett látni a franczia kormánykörökben, hogy ha az ultramontán politika tovább űzetik, nem csak a külhatalmak részéről reclamatiókra (mint tévé a párisi német követ a pásztorlevelek miatt), hanem komolyabb bonyodalmakba is keverheti az országot. A püspöki pásztorleveleknek nevezett politikai ponyvairodalmi termékek korszaka le kell hogy járja magát. Tanulságul szolgálhat Mac-Mahonnak a Broglie-kabinet bukása és körülményei arra nézve, hogy jövőre is az ultramontánokra támaszkodjék. Távirati hírek szerint ma (jan. 12.) dől el a kormánykrízis kérdése a nemzetgyűlésben. Azt, a legnagyobb reactió mellett sem hihetjük, mely most Francziaországban lábra kapott, hogy Mac-Mahon megtartsa a Broglie kormányt leszavaztatása után is. Az aztán pláne serrand tett volna, hogy a parlamenten kívüli „szakemberekből“ alakítson kormányt. De legyen bármint, reactionáriusabb, veszedelmesebb kormány a Broglienál nem következhetik. ( A baloldali kör tegnap esti (jan. 12.) értekezletén elhatározta, hogy az adókatasteri törvények ügyében eddig követett elveit továbbra is fentartja s a miniszteri javaslattal szemben újból is az ismeretes kisebbségi véleményt fogja támogatni. A képv. ház tanügyi bizottsága holnap kedden délután 5 órakor ülést tart. “3S — Ghyczy Kálmán a középpárt conferentiáján oda nyilatkozott, hogy a vármegyék kikerekítésére vonatkozó törvényjavaslat mellett fog szavazni, de ahoz részletes módosításokat fog indítványozni. Továbbá tiltakozik az ellen, hogy az igazságszolgáltatás visszaadassék a megyéknek , mert ez ártana külföldi hitelünknek. Noha ő nem tartá rosznak a vármegyei igazságszolgáltatást. — A képviselőház VTI-ik osztálya f. évi január 14-én d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgya : a földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslat. Ugyan e tárgyban a II. osztály 13-án d. e. 10 órakor az V. osztály 11 órakor tart ülést. A képviselőház osztályai, kivéve a IV. és VII-ket, mint már említők ma d. e. 10 órakor tartott tanácskozásaikban a földadó szabályozásáról szóló tvjavaslatot vették tárgyalás alá, mely átalánosságban elfogadtatott. Nevezetesebb vita csak az V. osztályban volt, hol Stoll Károly a javaslat elvetését és helyette a jelenlegi cataster kiigazítását indítványozta, miáltal úgy idő, mint különösen nevezetes pénzbeli megtakarítás érhető el. Az indítvány azonban elesvén az osztály a javaslatot átalánosságban elfogadta és belement a részletes tárgyalásba. A módosítások közül felemlítjük, hogy a földadónak 30 millióban lett megállapítása és a 20 évi időtartam úgyszintén a becslő járási biztos elejtetett ezen osztályban. Az I. o. az 5. §-ig haladt; a II. o. a 3-ig; a III. o. a 22. §-ig ; a VI. o. az első fejezetig; a VIII. o. a 23. §-ig ; a IX. o. a 16. §-ig haladt tárgyalásában. Lényeges módosítás ezen osztályokban nem történt, mindnyájan elfogadták a 30 millió adóalapot és a 20 évi tartamot. A tárgyalás holnap, részint holnapután folytattatni fog. A 21-es bizottság ülése. (Jan. 12.) Az ülésen, mely az országház egyik osztálytermében tartatik, nem csak a bizottsági tagok Tóth V.-on kívül, de több képviselő jelent meg, mint néha a képviselőházban. Csengery elnök e nagyfontosságú működésre összehívott ülést megnyitja s fölszólítja a jegyzőt, (Széll K.) hogy ez az országgyűlésnek e bizottságra vonatkozó határozatát olvassa fel, mi meg is történik. Csengery Orosz Antalnak bizonyos ez ügyre vonatkozó röpiratait mutatja be. Ugyan ő nyilatkozik, hogy a 21-es bizottság ülései a házszabályok értelmében a képviselőkre nézve nyilvánosak. Ezután az ülés helyiségének alkalmatlan voltáról folyt a társalgás. Elhatározták a jelen helyiség jobb berendezését. S e n ny e y indítványozza e gyűlésekre a gyorsírók bebocsátását, mert e gyűlést mint enquetet tekinti, mely az eszmék tisztázására való ; ő nem hiszi, hogy a gyorsírói jegyzetek goniroznák a tanácskozásokat. Lényag azért is, hogy az újságok netalán ferde tudósításaival szemben, legyen mire hivatkozni, utal a 65-ös bizottságra, mely ugyanígy járt el. Csengery azon különbséget látja, hogy a 65-ös bizottság kész operátumok fölött tanácskozott, különben nincs ellenére a gyorsirók alkalmazása, de erről, miután pénzbe kerül, a háznak kell határozni. Tisza is helyesli, hogy a ház határozzon, de helyesli a gyorsirók alkalmazását, mivel ő hü közlést és teljes nyilvánosságot kíván. Irányi azt hiszi, hogy erre a gyorsirók már fizetve vannak. C h y czy addig is alkalmazni kívánja a gyorsirókat, miután lehet, hogy épen az első ülések lesznek legfontosabbak. Somsich P. pártolja Ghyczyt. Elfogadtatik a gyorsíróknak már a jövő ülésen alkalmazása addig is, míg az országgyűlés az iránt intézkednék. Elnök kérdi: nem kívárja-e a bizottság, hogy a minisztérium némely ügyekre, különösen a 75-ki budgetre vonatkozó adatokat szolgáljon? Souisieh úgy véli, hogy arra miszerint a bizottság a kormánynyal érintkezésbe lépjen, már a ház utasítása kötelezi. Úgy tudja, hogy a kormány ez irányban már dolgozott is és egész általánosságban javasolja a kormányt e tárgyban megkérdeni. Zsedényi azt hiszi, hogy ez a ház utasításával ellenkezik. B. Simonyi Lajos az 1875. budget vázlatának előkérését indítványozza közvetítésül. Móricz Pál is azt tartja, hogy fődolog tudni, mi a múltatlan kiadás ? Csak ehez mérve lehet aztán a bizottságnak javaslatait ismernie. Tisza is azt hiszi, hogy a bizottságnak tájékozva kell lennie a 75 budgetről. De a bizottság gyökeres reformok tételére van hivatva. Ő tehát azt kívánja : 1) A jelen rendszer és adók mellett mennyi az okvetlen deficit ? 2) melyek azon befektetések, melyeket részint szerződések, részint azok természete miatt elhalasztani nem lehet, mert elsőnek a vasúti garantiák beszámítandók. Széll K. egyetért Tisza K. formulázásával s azt hiszi, hogy Csengery sem akart egyebet , de Simonyi véleményét is elfogadja. Iványi is hozzájárul Tisza javaslatához, de határidőt kíván kitüzetni a kormánynak a kimutatások benyújtására. Eddig a bizottság szerinte érdemleges tárgyalásokba nem ereszkedhetik, miután a pénzügyi helyzetet ismernie kell. Kerkapoly úgy találja, hogy Tisza és Somssich javaslata közt különbség van. — Somssich a minisztérium összevonási munkálatait kívánta. A Tisza javaslatát előzetesül fogadja el, akkor következik Somssiché. Tisza megmagyarázza, hogy épen úgy értette. Lónyay ez utóbbi magyarázatban megnyugszik, mert hiszen a jelenlegi rendszer a kormány előtt is tarthatatlan. Az a kérdés, hogy képzeljük az ország pénzügyi jövőjét. Terjessze elő a minisztérium mindazon adatokat, tehát a 7 ' -ki budgetet is, melyek egy normális budget megalkotására szükségesek. S e n n y e y minden adatot köszönettel fogad, de azon aggályának ad kifejezést, hogy ez hosszú időt fog igénybe venni. Az, hogy megbírja-e az ország a status quot, az túlhaladott kérdés. Ő nem arról akar vitatkozni, hogy minő a jelen financziális alap. Az in médiás rés kell menni, rendbe venni a minisztériumokat és mindenikre az adatokat fölkérve, egy vagy két albizottságot kiküldeni, mely a megbeszélt elvek szerint a részleteket kidolgozza s a plénum elé terjeszsze. Ghyczy két kérdést lát : minő adatokat kérjenek és hogy kivánja-e ezeket a bizottság. Ő azt hiszi, hogy mindenek előtt a legközelebbi időkre nézve kell tájékozottsággal birni s bizonyos összegnek elismeréséről van szó. Pártolja Tiszát már a rövidség kedvéért is. Hogy mire ment a minisztérium a háznak 73-kiegyszerűsítési határozata következtében — ezt szinte helyes tudni. Nem lát ellentétet Somssich és Tisza javaslatai között. Azt hiszi, hogy Tisza kérdéseire a kormány rövid idő alatt felelhet, ha ez nem történnék, akkor lehetne Sennyey javaslatát követni. Somsich szerint a Tisza első kérdésére a jelen 74-ik évi budgetből is meg lehet tudni. A különbség csak egy pár millió. tehát nemcsak a mai állapotot, melyet ismerünk, hanem a kormány öszszevonási munkálatát is kívánja ismerni. Időt veszteni nem kíván. Azért kéri az ő indítványát is elfogadni. Lónyay a formulázást illetőleg csak azt mondaná, hogy a kormány ezen ügyeket illető adatait terjessze elő. Gorove azt hiszi, hogy a kormány által előtejeszthető adatok a bizottság feladatának nehezen fog már az idő rövidsége miatt is megfelelni. Tisza javaslatát nem elégli. A kormány adja elő mindenekelőtt azt, hogy miféle adatokat képes a kormáy a bizottságnak előterjeszteni, azokon kívül melyeket a közelebbi budget alkalmával nem adott elő. Ezeken kívül a fizetési kötelezettségeket. Tisza azt hiszi, hogy őt félreértették. Ő is akarja, hogy minél gyorsabban működjék a bizottság. Ő azt akarja, hogy a kormány egy concret okmányban röviden mutassa ki az ország jelen pénzügyi helyzetét, hogy mi az a rendkívüli kiadásokban és mi az, melyet el nem lehet odázni. E helyzet ismerete után lehet a jövőre nézve akár a kormány ajánlatai nyomán akár akár azokkal szemben javaslatokat tenni. A Sennyey véleményét , egyenesen az egyes minisztériumokra nézve intézkedni, nem fogadja el, mert előbb az elveket kell megállapítani s csak azután menni a részletekre. A kormány kimutatását, mint legelső alapot, honnan kiindulni kell. — Sennyey is úgy magyarázza javaslatát, hogy előbb a bizottság az elvekben állapodjék meg. Ő attól fél, hogy Tisza javaslata újra a pénzügyi állapot kimutatását hozza szóba,pedig egy év óta alig tett a ház egyebet. De egy rövid kimutatásba ő is beleegyezik. Ghyczy Somssich indítványát csak az első alakban fogadja el, azon átalános alakban, hogy mire ment a kormány egyszerűsítési munkálataival. — Teljes mértékben pártolja Tiszát. Azt hiszi, a minisztériumtól azt kell kérni, mire legtöbb szükség van, hogy mi az, mit a közelebbi években okvetlenül fedezni kell. Ha többet terjeszt elő a minisztérium, a bizottság elfogadhatja. De ő igen rövid időt követel, s azt hiszi,hogy a bizottság az általános tanácskozást megkezdheti. Szávy azt hiszi, hogy ha a ház összevonási határozatainak az egész közigazgatásra kiterjedő általános reformot vár, — ezt feltetlennek tartja évtizedeken át is , de az egyes ágazatokban a tanulmányok és munkálkodás megindult. Tisza javaslatát a kormány rövid időn teljesítheti; a kormány nemcsak 75 de 76—77-re is terjeszthet elő a bizottságnak egy nem teljes, de hozzávetőleges budgetet, a jelen rendszer fentartása mellett. Zsedényi kevés súlyt fektet a kívánt közleményekre, de igen Sennyeiére, s az elvekre, például a decentralisatióra. Elnök Tiszai orvaslata értelmében nyilatkozik s azt kimondja határozatképen. Megjegyzi, hogy a reformok kétfélék lesznek: gyökeresek és apróbb javítmányok. Felteszi azt a kérdést, ha fölkívánja-e a bizottság addig üléseit függeszteni, míg a kormány előterjesztését megteszi. Irányi csak akkor egyezik a felfüggesztésbe, ha a kormány legfölebb pár nap alatt beterjeszti előadását. Tisza sem akarja, hogy sokáig fölfüggesztessék az ülés s csak ha néhány nap alatt megtörténik az előterjesztés. Szlávy azt hiszi, hogy 4-5 nap alatt berjeszthetők a kormány-kimutatások. Gorove azt hiszi, hogy a pénzügyi bizottság munkálata alapján kezdje meg a bizottság működését s gyűléseit ne függessze föl. Móricz is úgy véli, hogy lehet addig is tanácskozni. K e r k a p o 1,g y is úgy véli, hogy tanácskozhatik a bizottság. A vasúti aubventiók 14 milliót képeznek több évre, a rendesben 7,8 millió a deficit. A függő építkezések budgetét is meg lehet kapni még holnap. Simonyi Lajos szerint az ország és a ház gyors működést kíván. A kormány (Szlávy) szinte már nyilatkozott s e szerint a jövő évi budgetek olyanok lesznek, mint az eddigiek. Ezért nem is látja az üléseket elhalaszthatóknak; e bizottság veheti a 74-ei budgetet alapul. Szlávy helyreigazítja Simonyit, mert ő csak azt mondta, hogy ha az institutiók nem változnak, akkor nem változik a budget. Azonban a kormány épen az institutiókban akar változtatásokat tenni, mint a területrendezési bíróságok leszállítása, melyek 3 millió leszállítást helyeznek kilátásba. Simonyi csak úgy értette, hogy a kormánytól gyökeres reform nem várható. Széll szeretné bevárni a miniszteri kimutatást. A közmunkák budgetét okvetlenül előre kell tudnia e bizottságnak. A rendes budgetre vonatkozók későbbre is maradhatnak. Tisza beleegyezik, hogy a bizottság a kimutatások előtt is tanáskozzék. De a közmunkák kimutatását nem tartja oly könnyen kimutathatóknak. Pécsy Manó szintén azt tartja, hogy a főelvekkel kell előzetesen tisztába jőni, a miniszteri előterjesztések ezt nem akadályoztatják. A felfüggesztést nem tartja helyesnek. Elnök kimondja, hogy a bizottság tanácskozásait folytatni fogja, felteszi a kérdést, hogy mikor legyen a legközelebbi ülés ? A bizottság a legközelebbi ülést szerdán délutánra határozza. A pancsovai dolgok. Budapest, jan. 12. (V.) Kormánylapok oly távirati híreket hoznak Pancsováról, melyek a legnagyobb mérvű figyelemre méltók. Nem kevesebbről van e táviratokban szó, mint arról, hogy Pancsován a magyar állameszme a felbőszített tömeg által lábbal tiportatott, ide