A Hon, 1875. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1875-01-14 / 10. szám
állítása eszközeinek megszerzése végett; — miután azonban a kölcsön még erre sem elégséges, ezen új adókat pótlólag volt kénytelen előterjeszteni, és ha az ország ezen áldozatokra kész leeni, jót áll az egyensúly helyreállításáért, de míg ezen áldozatkészséget nem látja, a jövőről semmi biztosítást nem adhat. Somssichnak erre adott megnyugtató válasza után Muzsay némely észrevételek után elfogadja Wahrmann nézeteit, különösen a járadéki kisebb kölcsönök iránt és az új adókkal való fedezetét, bár ezt sokkal nagyobb áldozatnak tartja, mint ezt Horváth L. elismerni akarná. Horn a folyó év hiányainak fedezetére nézve azon főkérdésre szorítkozik, vajon az csakis az új kölcsön által fedezendő, miután pedig az egyenes adónak 17 millióval való szaporítását a kivitelben lehetetlennek tartja, azt javasolja, hogy az indirect adók felemelése utján fedeztessék a hiánynak azon része, melyet a miniszter a jövedelmi adóval fedezni kíván. Ugyanis az 1867. 16. t. sz. 22. §-a szerint a vám- és kereskedelmi szövetség öt első évének elteltével, mindenik félnek szabadságában állandó határozmányok változtatására alkudozást indítványozni, mely alkudozást a másik fél vissza nem utasíthat. Ha ez után az egyezség 6 hónap alatt el nem érhető, mindkét fél szabadságában áll egy évi felmondással élni; ez esetben a szerződés megújítása iránti egyezkedés haladék nélkül megkezdendő. Jelenleg a szesz után Ausztria 8.100,000 frtot, Magyarország 6 300,000 frtot, a bor után 4 millió, Magyarország 2.900,000 frtot, a sör után 25 millió Magyarország 1.800,000 frtot, a czukor után 11 millió, Magyarország 1 millió frínyi fogyasztási adót húz, azaz Ausztria 48 milliót, Magyarország 12 millió 100.0000 frtot, holott bizonyos, hogy főleg az ausztriai sör és czukor nevezetes részében Magyarországban fogyasztatik. Ha tehát ezen 60 millió frtnyi fogyaztási adó a népesség száma szerint osztatnék el Ausztriára esnék 34.171.000 frt, Magyarországra 25.829.000 frt. Ha az Ausztriára eső rész népességének vangyonossága tekintetéből egy harmadával szaporittatnék, akkor Austriára 39 millió, Magyarországra 21 millió esnék és így a hiány fedezésére 9 millióval több fordittathatnék, azt indítványozza tehát, hogy a miniszter ezen alkudozás eszközlésére utasítassék. Egyébiránt tagadja, hogy addig, míg egyenes adóhátralékok léteznek, a pontos adófizetőket új adókkal terhelni lehessen, de a miniszter ezen hátralékok alapján vegyen fel egy kölcsönt. Ghyczy pénzügyminiszter nem hiszi, hogy oly alapon, melyet maga az ország évek óta nem értékesíthet, valaki is pénzét kölcsön adná; a kereskedelmi szerződés iránt pedig arra figyelmezteti Hornt, hogy igenis a maga módja szerint ő is megváltoztatását fogja sürgetni, de illuzióban él, ha azon nézetből indul ki, hogy Ausztria a felmondástól való félelem nyomán azonnal a fogyasztási adók más elosztási módozatára fog törekedni, sőt az ily rögtöni eljárás a magyar kereskedelmi világot ijesztené meg. Zsedényi az idei államköltségvetéssel csak akkor tudna némileg megbarátkozni, ha a rendes szükséglet az eddigi rendes közjövedelmekben fedezetét találná, mert oly állam, mely ezt saját erejével nem fedezheti, államháztartását soha rendbe nem szedheti; azonban ezen elv a pénzügyi bizottság többsége által 1875-re el nem fogadtatván, illető indítványát a házban fogja megtenni. Egyébiránt a pénzügyi bizottság, amely már az 1873. évi költségvetés iránti jelentésében ezen elvet hangsúlyoztatá, és miután ennek nyomán a képviselőház által 1873. emelt adók daczára az 1874. évi rendes fedezet megint egy 7 millió 700.000 frtnyi hiányt mutatott fel, a 21-es bizottság kiküldetését indítványozta, már most köteles jelentésében azon indokokat előadni, melyek akadályul szolgáltak, hogy ezen bizottság, a ház a 21-es, és a 9 es bizottság által sürgetett megtakarítások daczára, még most sem volt képes a rendes szükségletet hiány nélkül előirányozni. A jelentés további tartalmára nézve a szóló azt hiszi, hogy amint a miniszterelnöknek a közigazgatási rendszer megváltoztatása iránti nyilatkozatát szóról szóra elé fogja jelentésében terjeszteni, úgy a fedezetet illetőleg a p. ti. miniszter nyilatkozata is beiktatandó, csak azon különbséggel, hogy az elsőre nézve a bizottság semmi észrevételt sem tehet, miután arra hivatva nincsen, de azt tenni kell az utóbbi nyilatkozat érdemében, mert bár az új adók tárgyában az adóbizottság teszi meg jelentését, a p. ti. bizottság azonban véleményét az iránt terjeszti elő, várjon a miniszter előadása szerint biztosítva van-e a jövő pénzügyi helyzetünk 1875., 76. és 77-re, mely biztosítás végett az uj kölcsön fölvétetett és jelenleg az uj adók terveztetnek, mert a szóló a miniszter azon nyilatkozatában, hogy ha az ország áldozatokra kész leeni, jót áll az államháztartás egyensúlyának helyreállításáért, megnyugvást nem találhat Ugyanis előadása szerint 1875. végével maradt 26 millió, 1876-ra miután azonban maga is elismeri, hogy a jelen év első napján fennmaradt 44 millió f. é. július végéig ki fog adatni, a szóló meg nem foghatja, hogy az 1876-iki költségvetés, mely a 9-es bizottság számítása szerint is 8 millió hiánynyal végződik, ezen 26 millió forintnyi pótlással fedezhető, annyival kevésbé, miután már az 1875. hiány 9 millióval nagyobb, mint ezt a 9-es bizottság számitá. Az 1877. évről a miniszter úr nem szólott, de kötelessége erről a p. n. bizottságnak szólani, várjon nyújthat e a képviselőháznak reményt, hogy ha a javasolt uj adókat megszavazza, akkor csakugyan az 1877-iki hiány nem lesz nagyobb, mint 876 ezer ft, mint azt a 9-es bizottság kiszámította, vagy várjon megint új adókra vagy kölcsönre szorul az ország. Az áldozatoknak van bizonyos czélja, de hatéra is. A miniszter a vasutaknál utólagos túlteljesítmények czimén támasztott követelésekről szólott, de hallgatott a 17 millió keleti vasút prioritásairól, a p. v. bizottság köteles e tekintetben is némi felvilágosítást adni a háznak. Végtére Wahrmann indítványairól szólva, a hadsereg költségeinél eszközlendő megtakarításokat, a bankkérdést a jelentésben említendőnek tartja, de a járadéki kisebb kölcsönök opportunitását kétségbe veszi és az államjószágok eladása helyett, melyek legalább egynéhány milliót jövedelmeznek, az államvasutakat adná el, melyek semmit sem jövedelmeznek. Holnap folytatása a tárgyalásnak. A képviselőház adóügyi bizottságából. A képviselőház adóügyi bizottsága mai ülésén jelen volt Ghyczy K. pénzügyminiszter és Márffy mint tanácsos. A jegyzőkönyv hitelesítése után Ghyczy K. pénzügyminiszter emel szót, kifejtvén nézeteit azon módozatok iránt, melyeket az 5°0os pótadó helyettesítésére nézve ajánl. Kijelenti, hogy a mondandók csak saját és nem a kormány nézetei. Nem fektet, úgymond, súlyt arra sem, hogy egyik vagy másik adójavaslat elfogadtassák, csakhogy bármiként fedeztessék a deficit. 25 millió az a deficit, mely még a pénzügyi bizottság törlései után is fennmarad ; e hiány indirect adó útján nem fedezhető. Az egyenes adó felemelése nem látszik ajánlatosnak, mert azokat terheli túl, kik máris túlterhelve vannak, így azokat kell adó alá vonni, kik eddig kedvezményben részesültek. Ilyenek mindazok, kik üzlet vagy más keresetokmány alapján bírnak jövedelemmel már 1875-re, adópótlékkal lennének megrovandók. Az objectív adó kivetése több időt követel. Alapul a lefolyt évnek kell szolgálnia minden adózó jövedelmét illetőleg, így a földadójövedelemnél a kataster szolgálhat alapul, de hozzávételével az új adó termékenyítés és a házbérben van a haszonbéri összeg fölvételével is. A házbéradónál szintén az előző év jövedelme szolgálna alapul; a házosztályadónál a házadónak tízszerese lenne fölveendő. A tőkekamatnál a tavalyi bevallás. A kivetett adók ezekből levonandók lesznek, valamint a bekebelezett adósság is. Egy helyütt az adótárgyakat megróni lehetetlen. A bekebelezett adóssága az illető jószágról lenne fölveendő az adóbevallások által, hogy ne kelljen új orgánumokat állítani. A felállítandó adóbizottságok fognának ítélni, kinek-kinek adómennyisége fölött, s akkor talán el is lehetne kerülni a fölszólamlási bizottságok felállítását. Csak két esetben lenne föllebbezés: a múlt évi jövedelemkezelés és valamely tárgynak adó alá bevonása kérdéseinél. A bevallások a múltra hatással nem lennének. Az így számított eredmény a múlt évi ház, kereseti stb. adók levonása után 55 millió többletet mutatna. A bekebelezett adósságok után még mindig 19—20 millió többlet maradhatna. Most az idő rövidsége miatt más módozatot nem tud és ismétli, hogy nem ragaszkodva az egyes javaslatokhoz, a jövedelem mindenesetre fokozandó; 12 millió lenne az államkölcsönből fedezendő, 6 milliót fedeznének az új javaslatok s a többi fedezetére szolgálna az új jövedelmi adó. E felvilágosítás után a bizottság áttér a kereseti adó részletes tárgyalására. Az 1. §. szó nélkül elfogadtatik; a 2. §-nál Kaucz az ellen szólal fel, hogy a munkások és napszámosok kivétessenek a kereseti adó alól. Fáik felhozza, hogy a főváros iparosai azt kérik, hogy a fővárosban egy segéddel dolgozó iparosok, mint szegények az első osztályba vétessenek föl. Ghyczy erre megjegyzi, hogy az egyedül dolgozó mesteremberek eddig taksával vagy házbér után vannak megadóztatva. Ő ezekre való tekintetből az első fokozatba vette fel őket, de az egy vagy több segéddel dolgozók közt különbséget nem tudott tenni. Kerkapoly nem tartaná méltányosnak, hogy az engedély csupán a fővárosra terjesztessék ki. Fak a házbér magasságában keresi itt a különbséget. Tisza K. elismeri a kérdés fontosságát, de annak meghatározását, a megrovásról szóló szakasznál véli eldöntendőnek. A házalók és sóvásárok megadóztatására nézve vita támad, végre a 3. osztályba soroztatnak. Szontagh P. a gazdasági cselédek megadóztatása ellen szólal fel, minthogy az nem egyébb, mint ujonan megadóztatása a földadónak, mert azt mindenütt a gazda viseli, azért ezek kitörlését indítványozza. G h y cz y K. felhozza, hogy kevés oly adónem van, mely áthárításánál fogva a nyerstermelőre súlyosodik, azért kéri a szöveg megtartását. Paczolay azt hiszi, hogy ez a katasteri törvénybe lesz beszámítva. Kaucz Paczolayhoz csatlakozik. Ő a földhitelintézetek részéről szerezte azt a tudomást, hogy a földbirtok nincs annyira túlterhelve s ez osztálynak van haszna az uj beruházásokból. A második osztály megadóztatásánál azonban 3-szoros adóztatást lát s azt nem hajlandó elfogadni. Tisza K. nem fogadja el Szontagh indítványát. Az investitiókra megjegyzi, hogy oly ügyesen vitettek keresztül, hogy a földbirtokosoknak minél kevesebb hasznára váltak. A 1. osztályra nézve egy véleményben van Kauczczal s nem hiszi, hogy a 2. osztály : föld,ház, tőke birtok tárgya lehetne a keresetadónak. Ghyczy ez ellen érvül hozza fel, hogy ez osztály egy és fél milliót hoz be, s a tuhozás elfogadván, ez már két ízben volt kivetve. A bevételt minél inkább növelni kell, kéri azt megtartatni. Kerkapoly pártolja e tételt, mert a földbirtokos a kataszteri adót akkor is köteles megfizetni, ha bérbe van adva birtoka. Ez magát a haszonhajtó foglalkozást terheli. Faik megjegyzi, hogy az osztrák törvény épen igy indokolja ez osztály kihagyását. Tisza K. nem akar leszállítást, de nem akarja ezen adót a kereseti adó czime alá elbujtatni.Személyes kereseti adó czimen képtelenség több helytt fizetni adót. Ghyczy nem bánja, ha a földadó 4°/val emeltetik föl. Az egész osztály kihagyása által a családtagok adója is elesik s igy a veszteség nem l*/i de 3 millió lenne. Tisza K. a családtagokat nem értette ide. Simonyi Ghyczyt és Kerkapolyt czáfolja. Paczolay J. mint személykereseti progressiv adót nem fogadja el. Szontagh azt állítja, hogy Ghyczy, ki 61-ben kimondta, hogy a földadó igen magas, ily után hozza be ezen adót, melyet egyenes adóként nem akar behozni; e pont kihagyását indítványozza. Faik ismétli, hogy nem 40/6-ról van szó, de 4/10 % -ről. Sennyey P. K. semmit sem bánt meg anyira, mint e szakasz egykori megszavazását, mert ez adott alkalmat a budgetfölemelésre. Ha már e gyűlöletes adó fenntartatik, kívánja, hogy a föld-, ház- és tőkebirtokos se vétessék ki alóla. Erélyesen kikel Kerkapoly érvelése ellen, mert a földnek munka nélkül nincs jövedelme. Különben elfogadja ezen osztályt mint létezőt, mert nem szeretné hogy az új átalános jövedelmi adó százalék szerint vetessék ki. Kerkapoly előbbi állítását magyarázza meg. Irányi nem osztja Sennyey nézetét. A külön megadóztatás csakis a ház- és tőkebirtokosokat illeti, csatlakozik Tiszához a kihagyást illetőleg. Ghyczy újból felemlíti, hogy ez osztály kihagyása a kincstárra nagy kárral járna, kéri imételve a szöveg elfogadását. Elnök azt hiszi, hogy azok, kik itt elfogadni nem akarják a 2. osztályt, jelöljenek arra más helyet. Tisza K. ismételve kijelenti, hogy e százalék az új átalános jövedelmi adónál lenne behozandó. Kerkapoly azt ajánlja, hogy a 11. §-nál döntessék el a kérdés. A bizottság ezt elfogadja. Következett a 3. §., mely azt tartalmazza, hogy aki többféle keresettel bír, azok után külön adót fizessen. Mocsáry ki különösen a legszegényebb iparosokat látja terhelve, figyelemmel kíván azokra lenni. Kívüle szól még Kerkapoly, Irányi után na Ghyczy, kinek nincs kifogása, ha a bizottság figyelemmel lesz a szegény iparosokra, de itt a szöveget kéri megtartatni. A 4. §. változatlan maradt, az 5. §-nál Sennyey a 16 éven aluli és a 60 éven felüli családtagokat kívánja az adó alól kivenni. Paczolay a pandúrok nyug- és kegydíját kívánja kivonni. Mocsáry helyesli, de fizetéseiket, mint más cselédét adó alá vonná. A bizottság Paczolay indítványát elfogadja, Mocsáryét elveti. Szóltak még , a az ki a nyilvános tanintézetekbe járó ifjakat és képezdei tanulókat kéri az adó alól kivonatni; Kerkapoly pártolja, Tisza a 4. §-nál véli behozandónak, ez különben inkább a vagyonos osztály előnyére válnék csak; Irányi és Paczolay szintén pártolják Kautz indítványát ; Szontagh este a képezdék növendékeit kéri kivétetni, mit a többség elfogad. A h) pontnál Faik az idegenekre nézve a kölcsönösség elvét kívánja alkalmaztatni. E §. többi része a 4. osztályig csekély módosításokkal elfogadtatott. Jövő ülés holnap d. u. 5 órakor. Castelar a latin fajokról. Közöttük volt nem rég Castelarnak a latin népekről a »Biécle«-ben közlött czikkének második felét azon megjegyzéssel,hogy a most említett franczia lap azon száma, melyben a czikk első része megjelent, eltévedt a postán, nem kaptuk kézhez. Most miután a »Siece« illető száma megkerült, közöljük Castelar czikkének első részét is, amint következik: »Ösztönöztetve a »Siecle«-nél levő régi jó barátunk által, hogy némi részt vegyek én is munkásságukban, kötelességemnek tartottam, habár munkásságom tisztán csak irodalmi lehet, közreműködni a jó egyetértésre, mely mai napság a latin népek között fennáll és szoros egységükre, mely jövő fejlődésünk nélkülözhetlen törvénye és ragyogó eszménye uj és nagyobb mérvű haladásunknak. Ezelőtt a természet s a történelem egyesítettek minket; jövőre a politikai szervezetek, melyek társadalmi helyzetünkből folynak, kell hogy egyesítsenek szilárdabban és szorosabban. A gyűlölet csírái, melyeket elhintettek közöttünk a királyok és császárok, el kell hogy tűnjenek a demokrátia és a köztársaság befolyása alatt De hogy egymást szerethessük, kölcsönösen ismernünk kell egymást. E tanulmány tehát arra van szánva,hogy tanuljuk megismerni múltunkat és készüljünk a jövőre. Egység a változatosságban: a művészet, tudomány, természet és társadalom törvénye. Az emberiség egységének változhatlan elve mellett vannak különböző fajok, melyek különbségei physiologiai jellemüktől eszméik s a dolgokról alkotott fogalmaikig terjednek. Az Ó-világban főleg két faj: az áriás és sémita az, melyek életünk egész útját megnyitották. Egyik próféták és papokból, a másik hősök és törvényhozókból állt; ezek egyöntetűek és mozdulatlanok, mint pusztáik; azok különbözők, sokalakuak, mint szent erdeik lombozata,vagy mosolygó tengereik hullámai; az előbbiek jogunk és művészetünk, az utóbbiak theologiánk és morálunk atyái — daczára, hogy áttörhetlen korlátok és örökös gyűlölet által voltak elválasztva, előkészítették a templomokban és szentélyekben az isten eszméjét, a műhelyekben, agorákon, fórumon pedig az ember eszméjét. De ezen két, egy-egy fajba elszigetelt eszme a modern történelem kezdetén fölkeresi egymást, szövetkeznek, egyesülnek, kiegészítik egymást, hogy megalkossák polgárisodásunk, a keresztény polgárisodó lényegét, mint ahogy a legény egyesül az élőnynyel, hogy megalkossa légkörünket. Az európaiak legnagyobb részben áltaiak. Titokzatos Viharok, ismeretlen katastrophák , belső ösztön,a harcz tüze és a kereskedelem követelményei nem sokára elterjesztették az India erdeiben született, a Ganges, Rajna, Tibet, Földközi és Északi tenger, a Duna, Guadalquivir partjain és az Alpok és Apenninek oldalain nevekedett népeket, hol benépesítve hagyták a természetet, istenekkel nyílt ellentében a jezsuiták egyetlen istenével, benépesítve oly istenekkel, melyek a történelemben az eszmék ép oly ragyogó, ép oly szép barázdáját képezik, mint a tér megmérhetlenségében a világokból alakult téjut. És ez óriái faj Európában négy fő népcsaládot, népfajt alkotott: a szláv, germán, szász és görög-latin fajt, melyhez büszkék vagyunk tartozhatni és melyhez az európai történelem öt legrégibb és legnevezetesebb népe tartozik: a görögök, olaszok, francziák, spanyolok és portugallok, melyek nem elégedve meg azzal, hogy a Földközi tenger partjait istenek templomává, művészek iskolájává, költők fészkévé és bölcsészek akadémiájává tették, elvetődtek Ázsia partjaira, a múlt világa felé, összekötötték azt a jövő világával, Amerikával, és tökéletessé tették bolygónkat,mintha meg akarták volna mutatni, hogy a mi fajunk a leguniversálisabb és leghumánusabb a föld minden népfaja között. Sok ellenvetés létetett a hellén-latin fajok egységes alapja és közös jellemének eszméje ellen, így azt mondják közönségesen a spanyolokról, hogy csak igen csekély mértékben latinok, hogy a celta és az iber mintegy gránitját képezi a mi népességünknek, a vevőknél fogva is idegen celt-iberek foglalják el félszigetünk központját, északon a kantabriai soha sem vetette magát alá a római járomnak és a baszk még most is oly nyelvet beszél, melynek eredete a történelem előtti korszakokban vész el; az asturiai megtartotta eredeti halványságát, melyet még Strabo fedezett föl rajta és jegyzett föl, míg a lusitaniai azzal kérkedik, hogy ő nemzette Viriathot, ki hires és halhatatlan lett a római légiók ellen folytatott harczai által. Legszebb déli városaink most is phönicziai neveket viselnek, mint Cadix, Malaga, Cordona és Calpa. Carthagena és Barcelona kikötői pun és karthagói eredetűek. — Rosas, Sagunt, Denia, Ibiza görög gyarmatok ; a nagy római városok majdnem eltűntek a barbárok áradására: a visigoth egy birodalmat alapít Toledoban a vandál kiterjeszkedik Andalusiára és Afrikára, a szév hatalmába keríti Galicziát és midőn úgy látszott, hogy nem fog més megmaradni, mint a régi forradalmak által alkotott és a Duna és Rajna partjairól jött spanyolok, melyek három századon keresztül élnek egymás mellett a nélkül, hogy összevegyülnének, a hegyszorosak kapui rögtön megnyílnak szabad menetet engedve a bagdadi és damaskusi araboknak, a tangeri és tunisi tribunoknak, aztán az almora vidéknek, a puszta s az Atlas almohadjainak és benimeinjeinek , kikből még látható néhány fekete sarjadék Niebla grófságban, — roppant halmaza a népfajoknak, melyeknek mint különböző geológiai rétegeknek egymásra helyezett csontvázból semmi sem mutatja azt, mit adhatott nekünk szelleméből és véréből egy oly régi város, mint Róma. És amit mondanak a spanyolokról, azt mondják a francziákról is. A cella alatt, ki gyorslábú harczos, vidor kedélyű és oly önhitt, hogy azt hiszi, miszerint dárdájával az eget támogatja, tartja fenn és a tengert hívja ki kardjával, ki nagy szónoki tehetségű volt, mint Elien meséli; ki annyira megveti az életet, hogy eladja, vagy föláldozza egy serleg borért, mint Polidonius Írja; a szerényi bér alatt, ki földjéhez volt kötve és hegyeiben elszórva, ki ép oly kevéssé volt nagyravágyó, mint képtelen az ellenállásra; a társias és közlékeny gallok s a mogorva és elszigetelt vaskonok alatt; az alpok harczias allobragjai között, kiknek tribusai a skótokéihoz hasonlított; miután a góthok Aquitaniában, a burgundok a Jura nyugoti részében megtelepedtek. Attila és hunjainak betörése után, miután a frankok a római clerus által hivatva Galliába jöttek, a longobardok győztesen követik nagy Károlyt s ennek halála után a normánnak, mint sötét tengeri kalózok lepik el a lapályokat — igen kevés nyoma maradhatott a hellén-latin fajnak Francziaország földjén és lakosai között. Még Olaszországban se — igy szólnak azok, kik tagadják a latin faj lételét — még Olaszországban se keressétek Latium egyenes utódát, mert itt egymásra következtek az iberek és ligurok, a celták és cimberek, a pelasgok és etruskok, a cis- és transalpini gallok és samnitek, carthagoiak és teutonok. Alarik visigóthjai és Odoaker ostrogóthjai, Genserich vandaljai, Rothan longobárdjai, Nagy Károly frankjai, Rőt szakállú, Frigyes németei III. Pedro aragonjai, Anjou Károly francziái, a siciliai arabok, V. Károly katonái és még annyi más népfaj, melyek Olaszország egén kerestek fénysugárt, művészetében ihletet és történelmében halhatatlanságot. Görögország hasonló viszontagságokon ment keresztül. Ázsiaiak veszik körül minden oldalról és vegyítik össze a despoták vérét a tribunokéval. Nagy Sándor a kelet négy pontja felé dobja szétszórt tagjait. A barbárok jobban összevegyülnek az ő holt teteme fölött, mint a római birodalom hullája által. A zsarnokok elviszik nejeit serailjok számára, gyermekeit a rabszolga piaczokra és négy századon keresztül a törökök uralkodnak rajta, mig valami keleti családfélévé teszik Görögországot, melynek kezében nem fog feltűnni többe' Phidias vésője s melynek homlokáról nem fog több lesugározni Plato világországa: hires család, mely elfeledte hajdani művészetét és dicső történelmét.« (Folytatása és vége következik.) Az Ofenheim-per. Bécs, jan. 13. Az üléstermet ma csak igen kevesen látogatták. A köd miatt a terem ki van világítva. Elnök 10 órakor megnyitván az ülést, tudatja, hogy Krezanovits tanú az iránt kérelmez, miszerint vallomását írásban tehesse meg, először mivel beteg, másodszor mert attól tart, hogy maga előtt látva vádlottat, zavarba találna jönni. Elnök azt mondja, hogy semmi sem állja útját, hogy e kérvénynek hely adassék, egyébként nyilatkozzék az államügyész, nincs ez ellen valami kifogása. Államügyész a kérvényben kifejtett okokat nem tartja kielégítőknek s ezért szóbeli vallomásra kívánja szorittatni az emlitett tanút az esküdtek előtt. — Erre a biróság azt határozza, hogy a tanúnak személyesen meg kell jelenni. Felolvastatnak ezután az oláh vasúti concessióra vonatkozó okmányok. Az ezen ügyből támadt remuneratiók fölött hosszas vita és szóváltás fejüilt ki, melynek végeztével felolvastatik C o g e n ic e a n u volt oláh miniszter írásbeli vallomása, anely oda megy ki, hogy az oláh kamarák soha nem adtak volna concessiót egy szomszéd állambeli anonym társulatnak, ezért az Ofenheim, Giskra és az angol részvényesek consortiumát meg kellett alapítni. — Hasonló értelmű Ghika herczeg, volt oláh miniszter válasza is. Vádott előadja, hogy a felolvasott vallomások teljesen megerősítik azt, mit ő a tegnapi ülésben mondott e tárgyról. Azon vád ellenében, hogy az oláhországi vonalra nézve nem történtek előtanulmányok, előmutat egy füzetet, mely a bessarabia-odessai vonalra vonatkozik, s melyekre Todtleben, stb. is közreműködött. Hasonló tervezet-példányok vannak a czár és Helena nagyherczegnő kezei között, kik élénken érdeklődtek e vonal iránt. — E nyilatkozatok általános feltűnést okoznak a publicumban. Erre az államügyész paralysálni akarván a vádlott előadása által keltett hatást,, mondja, hogy egyáltalában semmi előtanulmányok nem létettek az odessai vonalra nézve. Ez mondatik a vádlevélben, de ez mást jelent, mint ahogy azt a vádlott értelmezi. Erre a védő és vádlott replikáznak. Hasonlólag tegnap szóharczra adtak alkalmat a pályavonalzási költségek. E vitában az államügyész és a vádlott vesznek részt. Erre folytattatik az okmányok felolvasása. Vádlott végül megjegyzi, hogy megelégedéssel tapasztalja, miszerint az államügyész visszavonja állítását. Gernerth azon sajátságos körülményre figyelmeztet, hogy az oláh kormány Straussberg pályázatánál azt jelentette ki, hogy nem adhat concessiót egy szomszéd állam anonym társulatának, és ez ürügygyel nem élt az Ofenheim-consortiummal szemben. Erre vádlott azt feleli, hogy az osztrák törekvések győzedelmeskedtek az idegenek fölött. Azonban a lemberg-czernoviczi pálya sequestratiója ismét paralysálta e győzelem gyümölcseit, miután az oláh vasútnak az osztráktól való elkülönítését eredményezte. Elnök: Hogyan van mégis, hogy a lemberg-csernoviczi vasút subventióra szorul. Vádot1 bevallja, hogy ebbeli reményeiben csalódott. Reményei igen vérmesek voltak s ezt mondotta Holzgethan miniszter is egy alkalommal vádlottnak, megjegyezvén, hogy még jó darab időnek kell letelni, mig a vasút kielégítő eredményt fog felmutathatni. Erre elnök 12 órakor fél órára felfüggeszti az ülést, előtt azon szaknők részesültek előnyben, kik a helyi viszonyokat ismerik. Felolvastatik ezután minden egyes pályázatra felhívott szakférfi ajánlata, kik közül az albizottság a következőket ajánlja : Darfmann J. Hamburgban, Lindey Vilmos Londonban, Durand Clay és Mille Párisban, Lechner Lajos , Vogler József és Bodoky Lajos Budapesten. Ezeknek a bizottság a helyszínének és a tervnek megvizsgálására a kívánt díjat megadatni, a budapesti 3 szakértőnek pedig, miután ezek semmi díjt sem kívántak működésükért, a tervnek megbírálásáért 100—100 frt tiszteletdíjat indítványoz. Az építészeti bizottság az albizottság e tervét ajánlja az elfogadásra, és az annak kivitelére szükséges összeget a jövő évi budgetbe felvétetni kéri. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatik s a költségek a jövő évi budgetbe fel fognak vétetni. Szentkirályi ez alkalommal indítványozza, hogy a közgyűlés figyelmeztesse a tanácsot, hogy a végleges vízvezeték terveit minél előbb terjeszsze elő. Matyus azt hiszi, hogy ez indítvány most nem időszerű a most letárgyalt indítvány alkalmából. Szentkirályi maga is kijelenti, hogy indítványa inkább figyelmeztetés akart lenni a tanácshoz, az általa említett munkálat minél gyorsabb elkészítésére. Dobos, a tárgyat mindamellett is a jegyzőkönyvbe kívánja venni; ezt a közgyűlés szavazás útján dönti el, mely szerint Szentkirályi indítványa nem fog jegyzőkönyvbe vétetni. Ugyanazon bizottság előterjesztést tesz a Gellérthegy alatt tervezett kelenföldi kikötő és párhuzammű tárgyában a közlekedési miniszterhez teendő felterjesztés iránt. A bizottság a megejtett vizsgálatok alapján meg van győződve a kelenföldi kikötő lehetetlensége fölött. A párhuzamma költségeit a miniszter (180,000 frtot) a fővárossal akarja viseltetni. E jelentés tudomásul vétetik, de az utóbbi pont miatt egy új felterjesztés fog a miniszterhez létetni, annak kiemelése végett, hogy miután a Dunaszabályozásnak meg van a maga alapja, melyből a párhuzam műi költségei fedezhetők, azért annak költségeit a főváros nem vállalja magára. Podmaniczky Frigyes dr. és Baumgarten Fülöp az iskolatanácsi tagságról lemondván, a jövő közgyűlésen ez állomásokra új választás fog elrendeltetni. A belügyminiszter jóváhagyta a tanácsnak az 1876-iki év I. negyedére a jövedelmek és kiadások tekintében adott meghatalmazást. Tudomásul vétetik: Városi közgyűlés, Budapest, jan. 13. A közgyűlést Ráth Károly főpolgármester 4 órakor nyitja meg. A napirendretérés előtt a főpolgármester jelenti, hogy a király a budapesti szegényeknek 2000 frtot adományozott, Sina Simon dr. ugyane czélra 1000 ftot adományozott. A jelentés éljenzéssel vétetik tudomásul, s a nagylelkű adományozóknak jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatik. Szlávik József árvaszéki ülnök felesketése, mivel az ülnökök múltkori felesketésekor még egyéb hivatalától nem volt felmentve, most megtörténik. Takács Gyula a polgármesterhez interpellatiót intéz m utczák és sétányok tisztátalansága miatt. Kammermayer polgármester az interpellatióra rögtön felelvén kijelenti, hogy ő az egyes kerületek elöljáróit az e tekintetben való intézkedésre felhívta. Minthogy azonban még eddig e tekintetben gyökeres intézkedés nem történik, azért a polgármester ígéri, hogy e tárgyban legközelebb felhívást fog intézni a tanács útján. — Az interpelláló a válaszszal megelégszik, s csak azon kérést intézi a polgármesterhez, hogy az egyes kerületek elöljáróit a legnagyobb erélylyel kényszerítse a szigorú eljárásra. Egyéb interpelláció nem lévén bejelentve, a gyűlés napirendre tér. Tárgyalás alá vétetik a pénzügyi bizottság és a tanács előterjesztése a fővárosi javadalmi díjjegyzékek megállapítása tárgyában. E tárgyban Mátyus indítványára határoztatik, hogy a kereskedelmi, a pénzügyi albizottsági előterjesztések minélelőbb ki fognak nyomatni, s a legközelebbi gyűlés napirendére fognak kitüzetni. Több jelentéktelen tárgy elintézése után felolvastatik a Batthyányi-emlékbizottság elnökének, Horváth Mihálynak a főváros hatósághoz intézett köszönő irata az emlékügyben áldozatkész támogatásáért. Tudomásul vétetik. Felolvastatik a budapesti összekötő vaspályák ügyében kiküldött bizottság elnökének jelentése a tárgyalások végbefejezéséről. A jelentésből kitűnik, hogy a kormány és a város ez ügyben még nem jutott végmegállapodásra. Ez csak akkor fog megtörténhetni, ha a kormány saját elhatározásáról a fővárost értesíteni fogja. Horn Ede figyelmezteti a közgyűlést, hogy a pénzügyi bizottság a híd költségeiből az összekötő vasút költségeit törölte, így tehát most azon helyzetben van a főváros, hogy lesz összekötő hídja, de nem lesz azon vasút Indítványozza tehát a szót, hogy e tárgyban a fővárosi bizottság folyamodjék az országgyűléshez a vasút költségeinek megszavazásáért. Horn indítványa egyhangúlag elfogadtatik, s a folyamodvány elkészítésére az előbbi bizottság bizatik meg Horn hozzájárulásával. Tárgyalás alá vétetik a középítési bizottság és a tanács előterjesztése a főváros csatornázási rendszerének megállapítása iránt kül- és belföldi szakértők meghívása tárgyában. Az előterjesztés, melyet az albizottság dolgozott ki, elmondja az ügy történetét, felemlíti, hogy a középítési biz. és a tanács KÜLÖNFÉLÉK. — Ő felsége a király jövő hétfőn, azaz folyó hó 18-án a budapesti királyi váriakban általános kihallgatást ad. Előjegyeztetések a mondott napig a kabineti irodában eszközöltetnek. — A két másodosztályú jegyzői állomásra a fővárosi bizottság mai közgyűlésén választás történt. Ki voltak jelölve első helyen : Rózsa Péter, Lung György. — Második helyen : Stankovics György, Nagy Lajos. — Harmadik helyen: dr. Pézel István, Jurkovits Ottmár, Horváth Gyula, Hegedűs Béla Horovitz Béla és Bartha Ignácz. Megválasztottak Rózsa Péter 154 és Lung György 151 szavazattal. — Vadászati hírek. Tátraegyeren gr. Károlyi Lajos birtokán ez évben 3000 darab vadat lőttek és pedig 1500 db nyulat és ugyanannyi fáczánt; Tatán, Csákvárott, Bián, Bajnán és Gödöllőn összesen 600 darab szarvast. — Az egész országban a lefolyt évben körülbelül — írja a »Magyar Híradó« 750,000 darab nyulat ejtettek, melyeknek több mint fele Bécsbe, egy harmadrésze pedig a szomszéd országokba vitetett ki. — Baleset. A »Kálvin«-tér és az országút érintkezésénél a tűzoltók kocsijukkal ma egy éhtes asszonyt elgázoltak. Szerencsére azonban az aszszony nem szenvedett nagyobb sérülést, úgy hogy kevés segítséggel maga ment el józsef utczai lakására. — Szabad-Batthyány fehér megyei község, mely eddig Csikvárnak is neveztetett, a belügyminiszter rendele folytán a hivatalos használatban jövőre kizárólag »Szabad-Batthyány« valódi nevén fog neveztetni, és ezzel a névvel fog megjelöltetni az ottani postahivatal és vasúti állomás is. — Gyémánt menyegző. Soprony mellett egy nyugalmazott falusi tanító, a 101 éves Manheimer Salamon, közelebb tartó gyémánt menyegzőjét nejével, ki 94 éves. — Szerelmi tragédia. Kecskemétről írják a »N. P. J.« nak f. hó 10-éről. Tegnap borzasztó eset történt nálunk, mely városunkban közbeszéd tárgyát képezi. Egy helybeli körökben szivesen látott fiatal ember nemrég beleszeretett egy helybeli földbirtokos leányába, és szerelme nem is maradt viszonzás nélkül. Körülbelül egy hét előtt a fiatalember néhány napra elutazott és midőn visszatért, megtudta, hogy kedvese mással van eljegyezve. Ezt a szerencsétlen szerelmes annyira szivére vette, hogy tegnap a leány ablaka előtt agyonlőtte magát. A szerencsétlen azonnal halva maradt. Az »országos kisdedóvóegyesület« a múlt évben oly fényesen sikerült forintos közvacsoráját február 4-én az egylet és az orsz. cholera-árvaház javára ismételten megtartja. Az egylet elnökei Tisza Kálmánné és gr. Szapáry Gyuláné mindent elkövetnek, hogy e kedélyes estélyre mennél szebb hölgykoszorut nyerjenek meg. A szép pinczérnek a legegyszerűbb és legolcsóbb egyenruhában fognak megjelenni. — Bírói zártörők. A főváros közvetlen közelében, Vácztól egészen Ráczkevéig lakó földmivesek egy része ellen tömeges bünper indíttatott birói zártörés miatt. Ezek ugyanis adóhátralékait nem voltak képesek fizetni, és igy boruk, gabonájuk, mustjuk, a szekerek, lovak, borjuk stb. birói zár alá helyeztetett. A szegény nép, melynek alig termett valamije csekély búzájából, rozsából kenyeret sütött, és a malaczait, mert úgy sem táplálhatta, maga ette meg. A hiányról az adóbizottságok jelentést tettek, mely jelentésnek következménye az, hogy számtalant bünperbe fogtak. — Ráczkevén egy 74 éves magánosan élő anyának bútorait zár alá helyezték, az asszony erre olyannyira felhevült, hogy a bizottságot szidalmazta és azzal fenyegetődzött: ki csak egy darabot elvisz innen, halállal lakói. Szegénynek most meggyűlt a baja. Mindez esetek a legutóbbi időben történtek, és számuk a hatvant túlhaladja. — Castelarról írják Madridból, hogy a legújabb spanyol események következtében mintegy 10 nap alatt elhagyja hazáját és Genfbe költözik. Innen egy manifestumot fog közzétenni, melyben a köztársaságot, a septemberi forradalmat és önmagát igazolni fogja. — Ha Castelarnak önmagának némi igazolásra van szüksége, az nem lehet más, minthogy Pavia államcsínye (1874. jan. 3.) után egészen elnémult, tökéletesen félrevonult és nem igyekezett más fordulatot, irányt adni az eseményeknek. Holott nagy tekintélye és befolyása nem maradt volna eredménytelenül, így kénytelen volt megérni, hogy a fejére nő a restauratio és vele a reactió. Castelar egyébiránt nem azon szándékkal megy Genfbe, hogy állandóan ott maradjon. Mikor az időt eljöttnek ítélendi, ismét visszatér hazájába.