A Hon, 1875. március (13. évfolyam, 48-72. szám)

1875-03-31 / 72. szám

I / <UBU % -jy Ck 72. szám. XIII. évfolyam. Kiadó-hivatal t Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 5 hónapra.........................................8 írt — l.r. 6 hónapra.........................................12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — > Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. %4i Reggeli kiadás. Budapest, 1875. Szerda, mártius 31. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Az uj évnegyed küszöbén figyelmeztetjük olvasóinkat az előfizetésre : Előfizetési felhívás. A NO N “ Előfizetési árak: 95. III-dik évi folyamára Félévre . . . Negyedévre Egy hóra . . A jövő évnegyed folyamában megkezdjük Jókai Mórnak egy uj regényét, czime >Az élet komédiásai«. Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tiz írtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. <L4 d* T . f 9Q • * ,/ tfy'Jdk..*. Q Budapest, mart. 30- Egy akol, egy pásztor. 44 vesz v. al. (r.) Tiszta nyugtalankodik. És ez kár. Új terveken tör fejétf el Tluba. Megalakult a szabadelvű pá, és pedig igen nagy többséggel a páriámén "en nagy helyesléssel az ország minden szében , a győzelemre biztos kilátással a jövő £ b miért akarná a bester Lloyd- ben. Darát úgy, mint ellenfél leginkább azért üdvözli az új pártalakulást, mert ez tette lehetővé a parlamenti többség és ellenzék létrejöttét, tehát megszünteté a kormányképesség kizárólagosságát. Sőt még azon nagy érdeme is volt, hogy a szabadelvű, rokon elemeket egy táborba, egyessté egy nagy többségben, a konzervatí törekvések és hajlamok terhétől azokat me szabadítá. Mindez azt jelenti, hogy a parlamentáris ország akarnn lenni, ha tehát ennek létfeltételét, a két ellentétes functióra hivatott kormány- és ellenzéki párt működését akadály nélkül akarjuk folyamatban tartani, akkor egész erőnkből azon kell lennünk, hogy a megalakult pártok minél jobban konsolidálódjanak úgy elemeikben, mint törekvéseikben, mert a mely perczben ismét összekerülnek a régi elemek, bármely okból, amely perczben az ellenzéket csak azok fogják képezni, akik a mostani alapot el nem ismerik, abban a perczben újra elől fog kezdődni a régi nyomorúságunk. És mégis tisztelt laptársunk húsvét első napján azzal köszöntött be olvasóihoz, Tiogy fóliáját, fejezé ki a Sennyey-párt visszatérése iránt, sőt tovább ment, megjósla azt, hogy »talán nem kell várnunk a közelebbi husvét ünnepig, hogy a Sennyey töredéknek a jobboldallal való ujabb egyesülése iránti reményünk ép úgy teljesüljön, mint teljesült a két nagy államjogi párt egyesülése iránti előrelátásunk.« Ebbenre roaalban,, ép úgy, mint az arra fektetett reményben lehet egy jó adag »bonravaszság is. » Eltekintve attól a homia« és egy kis adag nincs politikai tapintat, a »jobboldal és Sennyey-töredék« közt czélul tűzve ki, mintha a jobboldal, mint ilyen léteznék; mintha a szabadelvű párt létre nem jött volna,különösen mai a poposnak és gyanúsnak tartjuk magát a reményt és czért is, annyival inkább, mert czikk a szerkesztő tollát sejteti. Mert aki komolyan veszi a mostani állapotot, annak, még ha vágyai non plus ultráját be sem tölti az, nem csak kötelessége (ellenzéken vagy többségen) pártolni azt , de fő kötelessége annak merőben ellenkező irányú czélok feltüntetése és óhajtása által való zavarásától tartózkodni. Ha most nem testestől, lelkestől fogadjuk el az új pártalakulást, ha már most arról beszélünk, hogy kívánatos az elvi alapon külön vált, elemeinél fogva velünk ellentétes ellenzék visszatérése egykori új szövetségéhez , melynek most egy más szövetségese van, miről a czikk nem akar tudni vagy szeret megfeledkezni — ez az uj pártalakulással való ritt játéknál nem egyéb ; ez újra egyesülést ? Megmondja a közvetlenül következő mondatban: »A rendszeresen egymást felváltó két nagy párt rendszere nem talál a mi viszonyainkra, legalább nem a mostaniakra. Magyarországra nézve tulajdonképen nem abban van a »feltámadás és élet,« hogy a harcz, mely örvendetesen jön egyfelől félbeszakítva, a másik részre tétessék át, és ott, változott állásban, más zászlók alatt, ismét megkezdessék , hanem mind annak egyesítésében, amivel csak tiszta, felvilágosodott, hazafiságból bírunk, a haza szolgálatáéban való egyetértő, termékeny működésre.« Ennek az okoskodásnak, eltekintve a mostani állapot s törekvések elleni élétől, sok nagy hibája van. Először is »a tiszta, felvilágosodott hazafiság«-ot elégnek tartja a közreműködés lehetőségére. Pedig ehhez az elvekben való megegyezés és a kivitel módozataiban való egyetértés is kell. És Sennyey már eddig is több, lényegesen eltérő nézetet vallott a szabadelvű párttal szemben, már a legközelebbi teendőkre nézve, így pl. csak a közigazgatási hivatalnokok kinevezését hozzuk fel, melyet a szabadelvű párt nem helyesel; csak a »Lloyd« portálta egykoron ez elvet. Másik nagy hibája ez érvelésnek az, hogy a szabadelvű párt és jobboldali ellenzék parlamenti harczát ép olyannak tünteti fel, mint a közjogi harczot, holott az ugyanazon pártokon lévők közt ez lehetetlen és Sennyey lojalitásának is megsértése e feltevés. Harmadik nagy hibája, hogy megtagadja tőlünk a parlamentaris élet lehetőséerét , mert hol minden hazafi egy pártot képez, ott nincs pártélet, nincs parlamentarismus. Hiába teszi a »Lloyd« azt a megkülönböztetéstrixQg.y,,csak.a. m-pjLt.A pi körfilményekről szól;jgy £ ha most nem vagyu képesek a parlamenti életre, később sem leszünk azzá és a kormányfeladatok mos is oly természetűek, hogy az ellenzék ellenőrzését feltétlenül szükségessé teszik. Tehetségekben gazdagok nem vagyunk, de, hogy Sennyey megnyeréséért miért kellene tönkre tenni mindazt, amit eddig építünk a pártoknak elemeik szerint való osztályozásában : — nem értjük. Az ő hiányát valahogy csak kiheveri a szabadelvű párt. A legnagyobb megróvást érdemli azonban a »Lloyd« azért, hogy a megindult pártmozgalom ellenében lép fel egy év alatt valósulandó új pártalakulás reményével, óhajával, mi magában zárja az erre való törekvést is. Hát nem volt elég a pártválság? Kell még több is? Vagy hiszi-e ő, hogy ez zavar és ngg koczkázat nélkül lehető ? Valóban csodálkozunk Falkon, ő eddig tapintatos politikus volt, habár tapogatódzó , ne vigye ez utóbbi tehetségét oly messze, hogy az előbbit egészen elveszítse. És ráadásul megbízhatóságot is! — A szabadelvű párt szerdán f. hó 31-kén d. u. 6 órakor értekezletet tart saját helyiségében. — A belgrádi hivatalos »Szrbszke Novine« lapja élén a belgrádi szkaptsinát feloszlató következő tartalmú vihart teszi közzé: »IV. Obrenovics M. Milán, Isten kegyelméből s a nép akaratából szerb fejedelem. A belügyi miniszternek javaslatára s a miniszteri tanácsnak meghallgatásával, elhatároztuk és határozzuk :« »Hogy a nemzeti gyűlés, mely az 1874./ 1875. és 1876. évi szkuptsinai időszakra lett megválasztva, az ország alkotmányának 78. czikkelye alapján feloszlattassék, azzal, hogy az alkotmánynak ugyanazon czikkelye alapján mai naptól számítandó négy hó alatt, az 1875. 1876. és 1877. évi ülésszakra (a szkuptsinai választási törvénynek 76. szakaszához képest az új választások el fognak rendeltetni. A házszabályok 113. czikkelye alapján pedig miniszteri tanácsunk elnökét, a belügyminisztert felhatalmazzuk, hogy jelen ukázunkat a nemzeti gyűlés előtt felolvassa, nevünkben kijelentse, hogy a szkuptsina ülései berekesztvék. Jelen ukáz végrehajtásával belügyminiszterünk bizatik meg. Belgrádban, 1875. évi márczius hó 13—25-én. Obrenovics M. Milán s. k. — Sztefánovics Dániel belügyminiszter s a miniszteri tanács elnöke.— Milovánovics Gy. ;gazságügyér. — Mipátovics Csedomily pénzügyőr. — Novákovics Sztepan vallás- és közoktatási miniszter. — Protics Sz. K. hadügyi miniszter, ezredes. — Bogicsevics M. külügyér. — Márics M. közmunka- és közlekedési miniszter. — A magyar-román vasúti kérdésről a következőket írják Bukarestből márczius 24-éről a »P. Ll.«-nak: »E hét kezdetén vette végre tárgyalás alá a kamara ez ülésszak legnevezetesebb javaslatát, mely a Projesttől az erdélyi határig építendő vasútról szól. E tárgyalások azt mutatják, hogy a képviselő urak véleményei nagyon megoszlanak s nézeteik a vasutak lényegéről még mindig nem tisztultak. Már a bizottsági jelentés is, melyet Brat iano György előadó terjesztett be, mutatja,hogy a héttagú bizottságban háromféle vélemény uralkodott. A négy szavazatnyi többség véleménye megegyezik a kormány nézetével s három alaptételt állít föl: 1. Az építési és üzleti concessiónak pályázat útján való megadása. 2. Az építési tőkének az Ham hozzájárulása nélkül való előteremtése. 3. Az pitéti és üzleti concessiónak egy és ugyanazon táradat kezében való összpontosítása. A pályázati határidő május 23-ára tűzendő ki. A bizottság két tagja Moruzi és Pogor azt javasolják, hogy a vasúti vonal építése és üzlete adassék át minden pályázat nélkül az angol Crazoley-társulatnak. Végül Mann György bizottsági tag azt javasolja, hogy az építési s üzleti concessiók külön választassanak s az előbbisetleg több vállalkozónak adassék ki, a vasúti üzletet pedig saját kezelésébe vegye át az állam. A bizottsági véleménykülönbség szerint alakultak a nézetek a kamarában is. Bratiano, Pegor és Manu saját külön nézeteiket védelmezték. E thermák különböző variacióit szellőztették Aslan,Pascal, lasemberg, Vernescu és Jonescu. — Bratiano és Igor a közgazdasági és pénzügyi álláspontra helyezettek, Vernescu és Jonescu a politikaira, Blaseberg és Manu a stratégiaira; legtöbb szónoknál észe lehet venni, hogy az állam java csak köpenye s aját személyes érdekeik leplezésére. A miniszterek közül eddig csak Boerescu beszélt. Hogy az ellenzéki képviselők nem mulasztandják el az alkalmat megtámadni beszédeikben az osztrák-magyar monarchiát, magától értetik : a különben mérsékelt Aslan képviselő is arra figyelmezteti a kormányt, hogy Predeal fennsíkja Oláhország kapuja, melyen még sok vér fog elfolyni s ezért a predeál-ploiest-bukuresti vas utat, mely az ország szivébe vezet, nem szabad egy osztrák vagy magyar társulatnak átadni. Majdnem hihetetlen, mennyire félnek az oláhok attól, hogy a magyarok egyszer csak áttörnek a Kárpátokon és megtámadják őket. Tegnap este a »Hotel de Boulevard«-ban összegyűltek azon képviselők, kik a javaslat ellen akarnak szavazni. A gyűlés nagyon népes volt s így a javaslat sorsát előre lehetett látni, de a kormány ezt megelőzte, — azt határozta, hogy a javaslatot visszavonja.« Ez meg is történt másnap, kamara feloszlattatott, mint ma esti lapunk egyik távirata jelenti, a választások májusban lesznek s a javaslat az uj kamarának fog beterjesztetni. — A budapest-zimonyi vasút. A zágrábi »Obzor« »Húsvéti piros tojás« felirattal Budapestről a következő levelezést közli: »A húsvéti ünnepekre nem igen kedves piros tojással kedveskedem önnek. A lapokból olvashatta, hogy Mollinary nagyban fárad a Zimonyból Sziszekre vezetendő vasúti vonal iránt kieszközölni az engedélyt. Mollinary ez ügyben legelőször a koronához terjesztett fel javaslatokat, majd Pestre jött a magyar kormánnyal értekezni, melynek a törvény értelmében ugyanazon vasútról az együttes országgyűlésnek kellene beterjeszteni törvényjavaslatot; végül, mint a lapokból tudhatja ön, a császár-király elnöksége alatti miniszteri tanácsban tanácskozott ő ugyanezen tárgyról. E pillanatban hallom, hogy Mollinarynak nem sikerült a magyar kormány beleegyezését kinyerni, amin nincs mit csodálkozni, ha az ember tudja, hogy különösen az egyesült új kormánypárt köreiben miként vélekedtek és beszéltek ez ügyről. Hogy a magyar kormányt mily indokok vezérelték, nem tudom. Azon vélemény melkedik azonban ezen ügyet illetőleg itt túlsúlyra, hogy Magyarország érvéndeke először is a zimony-ujvidék-pesti vasúti vonalnak építését teszi kívánatossá. A keleti kereskedelemnek Magyarországot, Pestet kell érintenie. A végvidék még egy pár évig bátran várhat. Ismervén a körülményeket és embereket, arra is figyelmeztetem önt, hogy a szegény végvidék a törvény által biztosított saját vagyonát még a gazdag Magyarországnak is odakölcsönözhetné, talán soha vissza nem fizetésre. »A szerkesztőség e közleményre a következő megjegyzést teszi:« Habár e levelezés nem szorult commentárra, azt mégis a legelső alkalommal megadjuk.« Mi pedig az utóbbi pontban foglalt sületlen vicztől eltekintve, rámondjuk a közleményre az ament. — Vidéki pártmozgalmak. Pozsonyból írják nekünk e hó 28-áról. A Pozsony városi balközép és Deákpárt ma szabadelvű párttá egyesültek s a kormányt mindaddig,mig a f. h. 3-án nyilvánossá tette programmja értelmében működik, hazafiassan támogatni fogják. A pártegyesülés iránti mozgalom a volt balközép részéről lett megindítva, ennek központi választmánya i. h. 25 én tartott gyűlésében a pártok új alakulása tárgyába közgyűlést hirdetett mára. Erre a Deákpárt választmánya szombaton 27-én ugyanazon határozatot hozta. A pártgyűlések közül a balközépé a városi képviselő testület teremében, a Deákpárté a városi vigadó teremében folyt le. A balközép gyűlését Földes Gyula elnök magyar nyelven tartott beszéddel nyitotta meg, melyben körvonalazván az országgyűlési pártok kebelében történteket, a körülmények kényszerítő hatalmát, mely ezeket előidézte, áttért a pozsonyi balközéppártnak — ezen új pártalakulással szemben — eddig elfoglalt álláspontja körvonalazására. — Mi Pozsony városi balközéppártiak különös megnyugtaást érezhetünk a dolgok ilyetén fordultán, — mondá — mert már 1869-ben emelkedett kebelünkből egy a másik párthoz intézett felhívás, hogy érintetlen hagyva a kiegyezési törvényekre vonatkozó nézeteinket, a közelben megoldandó belreformok terén a szabadelvű elemek egyesüljenek ; ezen alapon választottuk meg 1870-ben Horn Edét képviselőnkké, 1872-ben pedig pártprogrammunk 3-ik pontjában határozottan kimondottuk : »hogy addig, mig a kiegyezési törvény megváltoztatására az idő és alkalom elérkezik, a belreformok szabadelvű megoldása s az államháztartás rendezése czéljából mi a két nagy párt szabadelvű elemeinek egyesülését szükségesnek tartjuk.« Nagy elégtétel nekünk, hogy a körülmények kényszerítő hatalma nekünk adott igazat. Kimutatván ezután, hogy akkor felhívásunk elhangzott épen úgy, mint az országos balközép engesztelékeny nyilatkozata, Tisza Kálmánnak a maitól lényegében el nem írt nyilatkozata, de annál nagyobb öröm reánk nézve, hogy a túloldal végre elszánta magát az ismételt felhívások megértésére, elfogadására. Felkérte ezután a pártot, hogy újítsa meg 1860., 1870. és 1872- diki felhívását azon biztos hitben, hogy annak most eredménye is lesz. Az elnöki megnyitó az egész párt egyhangú helyeslésével találkozott, s a párt Simonyi I indítványára következő határozatot hozott: »A Pozsony városi balközép párt örömmel üdvözli az országos balközép és Deákpártnak, az állam pénzügyeinek rendezése, és a belreformok szabadelvű keresztülvitele czéljából megindult egyesülését, mint 1872-ik évben közzétett pártnyilatkozatunk 3-ik pontjának megtestesülését; s minthogy az országos szabadelvű pártnak a kormány által e hó 3-án előterjesztett programmja a mi elveinkkel és törekvéseinkkel megegyező: kész a pozsonyi balközéppárt, eddigi elnevezését letévén, a Deákpárt szabadelvű elemeivel az országos szabadelvű párt programmja A „HON“ TÁRCZÁJA. Quinet Edgár. (Szül. 1803. febr. 17., megh. 1875. márt. 27.) Francziaország egyik legragyogóbb tollú, legtermékenyebb, legolvasottabb írója, Quinet hunyt el nagyszombaton Versaillesben. Mellkaj vitte a sírba, melynél az elhunyt két jó barátja: Hugo Victor és Gambetta tartott gyászbeszédet. Gazdag irodalmi működése kiválólag történelem-bölcsészeti és politikai jellegű, ez irányban összpontosította úgyszólva minden erejét. Alkotott jeles műveket a költészet terén is (»Ahasverus«, »Promethée«, »Napoleon«) de hírnévre és tekintélyre inkább csak az előbbi irány művelésével tett szert. Mint politikust az jellemzi leginkább, hogy szigorúan, mereven az elvek embere volt. Azon emberek közé tartozik, kik azon irányban halnak meg, amelyben megindultak, éltek és működtek, attól egy hajszálnyira sem tértek el. A politikát nem tekintette az »exigentiák tudományának«, hanem elvek harczának, melyekből, történjék bármi, lealkudni semmit sem szabad, szóval, örökösen elvet képviselt s nem ismerte a politikában a transactiót; határozottan intransigens volt, mely irányt valószínűleg Spanyolországban tartózkodása alatt sajátította el, hol az intransigentia oly kiválólag dominálja a politikai és társadalmi életet. Mint ilyen s mint a franczia szélsőbaloldal legradikálisabb tagja, sehogy sem tudott belenyugodni Francziaország mostani helyzetébe, helytelenítette Gambettáék magatartását és nem szavazta meg a febr. 25-ki alkotmányt, mely most már Francziaország 16-ik alkotmánya. »A nemzet« — Írja Quinet önmagát jellemzőleg — »elnapolhatja az igazságot, a mint neki tetszik. Görbe utakon kígyózva leszállhat az igazról a tévesre, majd fölemelheti, majd lesütheti fejét, mehet, csúszhat, vagy rohanhat tetszése szerint, mert van ideje, mely mindent kijavít. Én, én ezt nem tehetem. Csak egy pillantnyi időm van eltölteni való a földön. E pillanatot föl kell használnom. Én se meg nem hosszabbíthatom utamat, sem nem térhetek vissza nyomdokaimra, sem azzal nem mutathatom magamat, hogy kígyózva csusszak a jóról a roszra, hogy aztán ismét a jóra térjek vissza. Én kénytelen vagyok meghajolás nélkül járni. Éltem rövid, tehát a legrövidebb utat kell választanom, hogy czért érjek. Ez az ut az egyenes ut, kövessük végig meggörbüjlés nélkül.« Úgy is tett. Hogy mily termékeny munkásságot fejtett ki s a 72 évet élt veterán tudós, tanár és író, erre nézve elég lesz műveinek czimére utalni, u. m. »La République« (a köztársaság), »Le Siége de Paris et la Defense nationale« (Páris ostroma és a nemzeti védelem), »Génié des Religions« (a vallások szelleme), »Origines des Dieux« (az istenek eredete), »Les Jésuites« (a jezsuiták), »Philosophie de l’Histoire de l’Humanité« (az emberiség történetének bölcsészeté), »Essai sur les ocuvres de Herder« (tanulmány Herder műveiről), »Le Christianisme et la Révolution francaise« (a kereszténység és a franczia forradalom), »Examen de la vie de Jésus« (Jézus életének vizsgálata), »Philosophie de l’Historie de France« (Francziaország történetének bölcsészete), »L’ultramontarisme«, »La Gréce moderne« (az újkori Görögország), »Les Roumains« (az oláhok), »Allemagne et Italie« (Német-és Olaszország),»Mes vacances en Espagne« (időzésem Spanyolországban), »Les esdanes« (a rabszolgák), »Histoirée de 11 Poesie« (a költészet története), »Epopées francaises inédites du douziéme siécle« (Kiadatlan franczia tpopoeák a 12-ik századból), »Histoire de mesidées« (eszmém története), »1815 et 1840,« »La France et la Sainte- Alliance« (Francziaország és a szent szövetség), »Enseignement du peuple« (népoktatás), »La révolution réligieuse au 19. siécle« (vallási forradalom a 19. században), »L’ État de siége« (az ostromállapot), »La mort de la conscience humaine,« (az emberi lelkismeret halála),»de réveil d’un grand peuple« (egy nagy nép ébredése), »Histoire de la Campagne de 1815 « (az 1815-ki hadjárat története), »Pologne et Rome« (Lengyelország és Róma), »Critique de la Revolution« (a forradalom bírálata), »France et Allemagne« (Franczia- és Németország), »France et Italie« (Franczia- és Olaszország) »La création« (a teremtés). Megírta továbbá a mexikói expeditió történetét s lefordította Herdernak az emberiség történetének bölcsészetéről irt munkáját is. Hogy olvasott írója volt Francziaországnak, mutatja az, hogy munkái sok, némelyek 5—10 kiadást értek. Legmonumentálisabb műve valamennyi között a»Forradalom«, melyet gróf Károlyi Tibor fordított magyarra. A korszakot alkotó nagy franczia forradalom, mely az egész világot megrázkódtatta, alig találhatott méltóbb tollra, mint a Quineté. A forradalom bölcselete e munka. A radikális iró mellett ott látjuk minden sorában a szigorú kritikust, ki a dolgok gyökeréig ható mély megfigyeléssel kiséri az események okait, fejleményeit és okozatait . irályán Elio komoly és nemes méltósága honol s többi közt azon fejezete, melyben az alkotmányozó gyűlésnek, Mirabeaunak, Robespierrenek, Desmoulins Camilnak a vallás, illetőleg az egyház irányában elfoglalt álláspontját tárgyalja, oly mélyelmüséggel, oly éles dialektikával van irva, a Rousseauféle savoyai segédlelkész elméletének képtelensége oly meggyőzően feltüntetve, hogy a szerzőt ,méltán a legjelesebb gondolkozók sorába emeli. — Általában Quinet a könnyed, keresetlen és szellemdús irályt egyesíti az alapossággal, tudományos készültséggel, mely utóbbi két tulajdont gyakran megtagadni szoktak a franczia íróktól. Munkái eszme- és tanulmánygazdagok, csak igen ritkán akadunk egyes helyekre, melyeken franczia könnyedséggel átsurran. Minden művében meglátszik a hajlithatlan republikánus és az ultramontánellenes iró. Ez utóbbi irány művelése jelentékeny részét foglalja el irodalmi munkásságának, mely kiválólag a latin faj s nevezetesen a franczia nemzet terrénumán mozog, de látköre, azon tárgyhoz képest, melyet feldolgoz, széles és magas, némely munkájában aztán mint a vallások szelleme s az Emberiség történetének bölcsészete, universalis magaslatra emelkedik. Tulnyomólag a történelem szolgáltatja tollának az anyagot, de azért határozott ellensége a történeti iskolának s ez természetes Quinetnél, ki egy oly nemzetnek mintegy megszólaló lelkiismerete és írója, mely csak utálattal tekinthet viszsza múltjának történetére. Fentebb elősorolt művei mellett felemlítendő még »Olaszország forradalmai« czimü munkája. Mikor ezt irta (1851): »még nem volt Olaszország, csak óhajok, vágyok s az idegenfoglalás által szétszórt, összetört tagok léteztek, de nemzet sehol.« íme okai amaz 5000 forradalomnak, melyek az olasz földet dúlták, mig azokon keresztül az egység el lett érve: 1. A byzantin és caesari elv, mely Olaszországot megnyitotta az idegen örökös betöréseinek. 2. A kath. uralom vagy a pápaság, mely a nemzet megalakulását gátolta. 3. A pártok illusiója, melyek egy oly múltban keresték a menedéket, mely képtelen volt az újjászületésre. 4. Az osztályharcz, a gazdagok (popolani grassi) kiolthatlan gyűlölete a szegények iránt. — Akkor Quinet csak egy anatómiai műtétet végzett egy halotton, mely most már feltámadott s csak a napokban ülte meg Velenczében újjászületése egyik előharczosának (Maninnak) emlékünnepét. E könyv egyike legsikerültebb műveinek. Legújabb munkáját, az »Uj szellem«-et, mely most már magyar fordításban sajtó alatt van s melyet szerző »élte gyümölcsének« nevez, mi is ismertettük legelőbb lapunk néhány tárczájában, mire olvasóink bizonyára emlékeznek még. — Hogy életrajzi adataiból is megemlítsünk néhányat, Quinet Bourgban született (Ain megyében); tanulmányait Strassburg, Genf és Párisban végezte; honnan Heidelbergbe ment, hol a német tudománnyal ismerkedett meg. Hazájába térve vissza, egy franczia tudományos expeditió tagjává neveztetett ki Moreában, hol adatokat gyűjtött Görögországról irt 1830-ban megjelent munkájához. 1838-ban a lyoni egyetetemhez a külföldi irodalom, később pedig Párisba, a »Collége de France«-hoz a déleurópai nyelvek és irodalmak tanárává neveztetett ki. 1847-ben szülőhelyén megválasztatván képviselőnek, tevékeny részt vett a reformmozgalomban. 1848. februári napokban kardot kötött sail, párisi légió ezredese lön; majd tagja az alkotmányozó, majd a törvényhozó nemzetgyűlésnek, hol a szélső balon foglalt helyet. 1852-ben száműzetvén, Brüsselben telepedett le, s ott egy moldvai fiatal özvegyet vett nőül (Asaky költő leányát.) Volt aztán, kivel megosztani a száműzetés keserűségeit; illetőleg volt, ki azokat megédesítse. Neje is több művet irt s Quinet a tollat mint író, utoljára akkor forgatá, midőn nejének a napokban megjelenő munkájához (»Sentiers de France«) az előszót megírta (1875. febr. 15-ki kelettel.) — Valószínűleg neje befolyásának lehet tulajdonítani, hogy az oláhok viszonyairól is irt egy munkát. Quinet egyik kiváló és jellemző tulajdonsága az, hogy gondolatát egészen leplezetlenül, egyenesen és férfiasan mondja ki. Ő így okoskodik: az előítéleteket és elfogultakat úgy sem tudnám meggyőzni, jobb útra térítni, tehát legalább azon elégtelen legyen,hogy az igazat, vagy azt, mit igaznak tartok, tartózkodás nélkül kimondom. Legújabb művében az »Ujszellem «-ben pl. a társadalmi viszonyokra a tulajdon eredetére nézve vannak tételek és gondolatok,melyek kifejezése a létező körülmények között nem kevés bátorságot tételez föl. Quinet munkáiban erősen dominál a bölcselmi elem, rendkívül finom érzékkel bír arra, hogy észre vegye a látszólag legcsekélyeb mozzanatokat, melyek más kevésbé éles szemnek a figyelmét egészen kikerülnék, következetesen és nyomról-nyomva mutatja ki azok befolyását az események alakulására ítél, kárhoztat, ha a történeti igazság úgy hozza magával, ott is, hol tán ezt tenni egyéni érzelmei tiltanák. Higgadt, mérsékelt s így képes radikális gondolkozása daczára is távol a csapongó szenvedélyektől a legnehezebb kérdéseket is komolyan és méltósággal tárgyalni, minélfogva ellenfeleinek is tiszteletet parancsol. Abban meg, hogy a legszilárdabb, legdaotikusabb eseményekbe rendszert, törvényeket hozzon be, pláne mesternek lehet nevezni. — Minden művén, minden során félreismerhetlen a nemes, költői lélek szárnyalása. Mi az érzelmeket illeti, melyeken Quinet éltének különböző korszakain átment, legjobban ő ecseteli. Adjuk át tehát neki a szót: »A korszak, melyben legtöbbet szenvedtem, melyben leginkább éreztem a lét súlyát, az egyedüli kor, melyben a halált kívántam, fiatalságom volt. Nem mint ha roszabb körülmények között lettem volna, mint más, hanem oly okból, melyet a bölcsésznek érteni kell. A fiatalság keserű volt nekem, mert nagyon közelről éreztem eszem korlátait, sok űrt értelmi erőmben és sok nehézséget annak betöltésére, szóval éreztem, hogy lényem nagyon tökéletlen és nagyon alatta áll annak, amivé lennie kell. Egy forró láz űzött az elérhetlen szép után, az igaznak soha ki nem elégített keresése, az eszmény kiálthatlan szomja volt fiatalságom, alig jutottam egy tetőpontra, már keresnem kellett azon is túl valamit, ami nem létezett. Lelkem és testem e munkája, álmatlansága, aggálya, szakadatlan nyugtalansága közepett nem volt egy napom, egy órám, melyben azt mondtam volna: itt a nyugalom, állapodjunk meg. Íme ez volt nekem a fiatalság,ami minden emberre nézve a legboldogabb kor. És mikor megérkezett az öreg kor, hasonlíthatlanul édesebbnek találtam mint a fiatalságot. Az emberi élet nem olyan, mint önök (a pessimisták) mondják: nem folytonos esés a fiatal korból az érett korba és ebből az öregségbe. Én egészen máskép éreztem a léteit. Fiatalságom szomorú volt, érett korom már jobb és öregségem boldog. Az első tény világosság lett, a világosság igazság, az igazság nyugtom, béke és boldogság.« A pessimistikus világnézetre reflectálva mondja Quinét, »ha gyűlöltem valamit a földön, az nem más, mint ez állítás. Elvesztettem illuzióimat;< — mert a nő, ki elvesztette illusióit, elaljasul. A politika, mely elvesztette illusióit: reactió lesz. A pap, ki elvesztette illusióit :jezsuita lesz. A pénz ember ki elvesztette illusióit: bankrott lesz. A tábornok ki elvesztette illusióit : eladja hadsergét és capitulál nyílt mezőn. A nép barátja, ki elvesztette illusióit : Caesar, Tiber, Bonaparte lesz. A nép, mely elvesztette illusióit , rabszolgává lesz.« Szathmáry György.