A Hon, 1877. június (15. évfolyam, 136-165. szám)
1877-06-30 / 165. szám
165. szám XV. évfolyam. Reggeli kiadás: Budapest, 1877. Szombat, június 30. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra......................................... 6 frt — kr. 6 hónapra........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok» tere, Athenaeum-épület) küldendők. A® Olvasóklim! Minden túlzás és piaczi lárma nélkül iparkodtunk a t. olvasó közönség igényeinek, minden tekintetben eleget tenni. A szükséges térképekkel és alapos, gyors hírekkel elláttuk olvasóinkat és igyekezni fogunk ezentúl még szaporítani és jobbakká tenni értesüléseinket, anélkül, hogy lapunk tekintélyét és elterjedését, híreit és tartalmát egyébbel, mint tényekkel akarnék bizonyítani. Politikánk függetlensége és mérsékeltsége, tárcánk tartalma sokkal ismeretesebb és kipróbáltabb, hogysem fogadásokat kellene tennünk az olvasó előtt. Kérjük az előfizetési megrendelést minél gyorsabban eszközölni, hogy az érdekes hírek és közlemények e napjaiban, a lapküldésben semmi késedelem ne álljon be. Előfizetési árak : (A »Hon« megjelen naponkint kétszer.) Julius hóra ............................. . írt. Julius-septemberre . . .2 * Julius-decemberre . . 13 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. HISSS?" Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok-tere Athenaeum - épület) küldendő. A »Hon« szerk. n kiadó hivatala. Budapest, június 29. Az oroszok átkelése a Dunán mind nagyobb mérveket ölt. A Dobrudsába történt átkelést csakhamar követte egy másik Zimniczánál,Szisztovával szemben e hó 27-én Miklós n.herczeg személyes vezetése alatt. A Dobrudsában 27,000 muszka (a 14-ik hadtest) áll Zimmerman tábornok vezénylete alatt. A bombázástól Rus csuk sokat szenvedett, Nikápoly pedig, mint jelentik, egészen leégett. Oroszország nem tartja elégnek a Dunánál levő orosz haderőt, új csapatokkal gyarapítja azokat, így a 4-ik hadtest, mely Oroszország belsejéből jön, útban van Oláhországba. Ezen kívül még más nagyobb csapattestek nyomulnak napok óta Plojesten át Szlatinába és Gryurgyevóba. Ezalatt Ázsiából a törökökre nézve kedvező harctéri tudósítások érkeznek, melyeket alább közlünk. Az oroszok átkelésével egyidejűleg nyílik meg a szerb szkupszina is, mely czélból Milán holnap Kragujeváczba utazik A radikális párt, mint hírlik, harczias indítványt fog tenni. Anglia magatartását egy angol parlamenti tag, ki jelenleg Párisban tartózkodik, következőleg jellemezte: »Azt lehetne hinni, hogy egy oly kormány, melynek akkora enormiv többsége van a parlamentben, mindent fog merészelni s kockáztatni egy hadi actiót is. Ezt hinni , tévedés volna. Angliában minden sürgős szükség és kézzelfogható veszély által nem involvált hadi vállalkozás ellen akkora ellenszenv uralkodik, hogy a mostani kormány semmit sem merészel, bármilyen erős is, nemcsak a közvéleménytől való félelmében, hanem azért is, mert attól tart, hogy elveszíti többségét a parlamentben. — Minden iránt, ami »eszme« gyanánt tüntetik föl, oly borzalommal viseltetünk, hogy előbb egy hatalmas csapás kell, hogy érje orrunkat, mely meggyőzzön arról, miszerint nem eszméről, hanem tényről van szó.« Elég szomorú, ha így van. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét Gorove elnök megnyitván, előterjesztette a képviselő bizottság által megállapított névsort, mely szerint a delegátió tagjává kijelöltettek rendes tagokká: Apponyi Albert gr., Balogh Imre, Bánhidy Béla b., Baross Gábor, Bittó István, Bujanovics Sándor, Csengery Antal, Csernatony Lajos, Éber Nándor, Ernuszt Kelemen, Fálk Miksa, Harkányi Frigyes, Horváth Gyula, Hegedűs Sándor, Márkus István, Missies János, Molnár György, Nagy György, Péchy Manó gr., Prileszky Tádé, Prónay József, Pulszky Ágost, Rudics József b., Somssich Imre gr., Szeniczey Ödön, Szilágyi Dezső, Szivák Imre, Szlávy József, Tisza Lajos, Tisza László, Tóth Vilmos, Várady Gábor, Wahrmann Mór, Vizsolyi Gusztáv, Wodianer Albert, br.,Zsedényi Ede, Mrazovics Mátyás, Pejacsevich László gróf, Voncina János, Kraljevich Frigyes. Póttagokká Andrássy Mihály, Antoneszky István, Beöthy Algernon, Bethlen András gr., Boros Bálint, Lehoczky Egyed, Máriássy Kálmán, Molnár Antal, Perotti Alajos, Poor Antal, Szüllő Géza, Kukuljevics Iván . A közigazgatási bizottságba: Végh Aurel — A II. bíráló bizottságba: Perczel László. Az értekezlet a kijelölést helyeslő tudomása révén, véget ért. — Békejavaslatok. Mint Bécsből a »Daily Tel.«-nak távirják, az orosz kormány, bizv£ csapatainak győzelmében, diplomatiai után értésért adta a hatalmaknak, hogy következő feltételek alat volna annak idején hajlandó békét kötni. Batuma környéke orosz kezekbe kerül ; Bulgária önálló állam lesz; a hatalmak kimondják a szabadforgalma és átkelést a Dardanellákon. — Albrecht főherczeg új inspectió- i útját, mint Gráczból távírják, úgy kommentálják, hogy a katonai készenlét már tényleg folyamatban van, de még oly szerény határok közt mozog, hogy sem új behívásokra, sem rendkívüli költekezésekre nincs szükség. Minden oly állapotba helyeztetik, hogy szükség esetén a dislocatiókhoz, esetleg az összpontosításhoz lehessen fogni, egy pár szóval akarok felelni a t. képviselő úrnak. Legelőször is a t. ház előtt a magam igazolásául meg kell hogy mondjam, hogy ha én beszéltem a képviselő úr által idézett alkalommal államcsínyről, beszéltem azért, mert szemben a kormánynyal használtatott ezen szó. Én azt gondolom, hogy a kormány sem adott arra jogot és okot, nagyobbat mint valamely más képviselő, hogy ellenében ezen szó használtassák. Ha szabad kormány ellenében ezt használni, szabad visszatorlásul a kormánynak is használni.Úgy van a középen.) Különben, ami magát a t. képviselő úr által felolvasott angol — hogy úgy mondjam — házszabályokat illeti, erre vonatkozólag megjegyzem, hogy én az angol törvényekre, az angol gyakorlatra mindig czélszerűnek tartom hivatkozni akkor, midőn nem arról van szó, hogy a pozitív és kifejtett gyakorlat szerint mit kell mi nálunk tenni, hanem midőn arról van szó, hogy a parlamentáris irányzatra nézve megállapodást kell teremteni oly dolgokban, melyekre nézve nálunk még kifejlett gyakorlat nincs. S ez természetes, mert valamely népnek gyakorlatából sem lehet parlamentáris szempontból annyit tanulni, mint az angoléból, de ha egyszer pozitív szabály vagy kifejlett gyakorlat van, akkor mi ránk nézve mégis irányadó az, ami nálunk van, nem pedig az, ami Angliában van, s így nem azt kell néznünk, hogy mi szokás van ott, hanem azt, hogy mi a szokás itt. Még egyet vagyok bátor megjegyezni, s ez az hogy ha nem így állna a dolog, ha mi ránk nézve nem az volna a kötelező, a mi törvényünkben, házszabályunkban vagy gyakorlatunkban van, hanem az, ami Angliában van, akkor pl. ki kellene terülni és __________ _ Országgyűlési tudósítás . Budapest, jan. 29. A ház mai ülésén először afölött folyt vita : tárgyalhatnak-e a ház bizottságai ak-kor, ha maga a ház királyi reskriptum által * el van napolva. E kérdés bizonyára vitatható * lenne, ha a gyakorlat már nem döntött volna * körűlé. Az 1875-ki példa, mikor a ház pénz- ügyi bizottsága ilyetén elnapoltatás közben tárgyalta a 76-ki budgetet, e részben nyil-vánvaló precedenst alkotott s szabad kezet engedett, most is (mikor sok sürgős ügy vár s elintézésre) ismételni akkori eljárását. E vita után ismét a keleti kérdés fölött folyó vitát folytatták. Az első szónok Márkus István volt, ki hévvel pártolta Ki 11 a - t. Azonban nem volt szerencsés. A népszerűtlen jelszavak hangoztatása sokszor férfiasságra mutat ugyan, de igényel nagy routinet, esz-megazdagságot, formaelegancziát, s ezeknek az ifjú képviselő inkább hiján, mint bővebben volt. ( Ismételt sokat, önmagát legtöbbször, s ahol igazán eredeti akart lenni, (az orosz alkotmánykilátások hangoztatásával) ott közel járt ahhoz, hogy a szatíra látszatát keltse föl. Előadását figyelemmel hallgatta a ház, de e figyelmet inkább a tartalom exotikuma, mint merituma idézte elő s tartotta fönn. Az ülés többi szónokai (Orbán Balázs s Remete Gréza) a török rokonszenv ismert álláspontjából beszéltek ; újat nem igen mondva, s nem is igen hallgatva. Holnap beszél még Iványi, s ezzel a keleti kérdés ebben a parlamenti campagneban aligha el nem énekli hattyúdalát. A képviselőház ülése: június 29. Elnök: Ghyczy; Jegyzők: Gullner, Horváth, Orbán. A miniszterek közül jelen vannak: Tisza, Wenckheim, Perczel, Trefort, Bedekovics. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök több kérvényt jelent be, melyek a kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Ezután elnök indítványozza, hogy a holnapi ülésre, melyre úgy is választások vannak kitűzve, kitüzessék a közigazgatási és naplóbíráló bizottságba egy tag választása a leköszönt Darvas Imre helyébe. Elfogadtatik. Elnök fölveti a kérdést, elfogadja-e a ház a miniszterelnöknek a napirendre tett azon javaslatát, mely szerint a ház ülésszaka prorogáltatván, ez idő alatt a bizottságok tanácskozzanak. Helfy Ignácz kénytelen e tárgyban a ház figyelmét kérni; mindenekelőtt arra utal, hogy az alkotmány szelleme szerint, ha a ház ülései királyi leirat által napoltatnak el, nincs helye a bizottságok együttlétének, mert ha parlament nincs, nincsenek annak bizottságai sem. Reflektál továbbá arra, mint- s ha ő helytelenül járt volna el, mikor a múltkor a ki Irályi jogosultságot a ház elnapolására kétségbe vonta; ő saját törvénypéldányában és sok más példányban úgy találta, hogy a korona jogai közt csak a prolongáczió van; de a hivatalos példányokban igen is — elismeri — prorogáczióról van szó, s így igazat kell adnia Tisza állításának, de egyszersmind e sajnos sajtóhiba által a saját felszólalását igazoltnak látja. Ha hát így el is kell ismernie a királyi jogot az országgyűlés elnapolására, tagadja, mintha ezzel túlságos sokszor élni tanácsos lenne ; különösen Angolország alkotmányos példája mutatja ezt, hol az uralkodó elnapolási jogára csak akkor történik hivatkozás, mikor ez iránt a házban véleménykülönbség van ; ez most nincs, s minthogy ő biztosíthatja i a miniszterelnököt, hogy attól sincs ok félni, mintha ők és társaik valami tréfás államcsínyre készülnének, kéri a kormányt, ne tanácsolja ez alkalommal az elnapolás királyi jogának gyakorlását. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház ! Csak teljesen megszüntetni a 20 képviselő általi összehivatás jogát, mert ezt ugyan az angol gyakorlat nem ismeri. Ami a jelenleg fenforgó esetet illeti, én azt mondottam, hogy a ház gyakorlata már megállapodott a rescriptum általi elnapolásokban és maga az, mit a t. képviselő úr felhozott, mutatja, hogy a ház e gyakorlat mellett maradt, mert a rescriptum általi elnapolás ellen egy alkalommal kifogásolt tételvén, ezen kifogásokat e ház — igaz, formális tárgyalás nélkül, mert indítvány nem volt beadva — egyszerűen mellőzte. Ily esetekben a nem határozás is határozás, mert ha a fennálló gyakorlattal ellenkező határozat létre nem jő, ez egyúttal fentartása az eddigi gyakorlatnak. Különben bátor vagyok azt is megjegyezni, hogy a dolognak mai részére térjek át, mert hisz a többiről ma nincs helyén vitatkozni,hogy nem egy, de több praecedens van arra, hogy midőn a ház rescriptum által elnapoltatok, bizottságai a munkásság folytatására köteleztettek, s meg is kívánom jegyezni, hogy ez szerintem igen helyesen van így. Egész más dolog, ha az ülésszak berekesztetik, bárha jól tudom, egy ilyen eset is volt. Ekkor van értelme, ha azt mondja valaki, hogy a bizottságok ne dolgozzanak, amennyiben házszabályaink szerint minden ülésszak új bizottságokat választ, de midőn az ülésszak egy és ugyanaz marad, akkor meggyőződésem szerint sem a parlamentáris praxisból, sem a parlamentáris elméletből arra argumentumot felhozni nem lehet, hogy ilyenkor a bizottságok nem dolgozhatnak. Tovább szólni nem akarok, egyszerüen kérem a t. házat, hogy úgy, a mint a múlt napokban bátor voltam elmondani s az elnök úr felolvasta a határozatot, meghozni kegyeskedjék. (Élénk helyeslés a középen.) Zsedényi Ede arra hivatkozik, hogy már egy ízben (1875. szept. 17-én) királyi rescriptummal napoltatott el a ház s az ellen még sem volt senkinek (Helfynek sem) kifogása, hogy a p. n. bizottság a szünet alatt a budgetet tárgyalja, a mit a ház, a rescriptum felolvastatván, el is határozott. (Helyeslés.) Paczolay János : Abból, hogy a ház egyszer tévedt, nem lehet gyakorlatot teremteni. Különben, ha az a határozat akkor a rescriptum felolvasása után hozatott, úgy az törvénytelen volt, mert az elnapoló rescriptum felolvasása után a háznak nincs joga határozatokat hozni. Zsedényi Ede félreértett szavait helyreigazítván, megjegyzi, hogy a ház ama határozatot a reskriptum felolvasás előtt hozta. Paczolay jelen volt, de óvást nem tett. (Derültség.) Szontágh Pál (somogyi) nem szeretné a királyi jogokat annyira tágítani, hogy az országgyűlés elnapolásával az összes parlamenti működés megszoríttassék; ha 48 előtt is lehetett, az országgyűlések együtt nem létében, országgyűlési bizottságoknak ülésezni, lehet bizonyára most is. (Élénk helyeslés a középen.) Tisza László tiltakozik azon theória ellen, mintha akkor, mikor a megbízók nem tanácskoznak, a megbízottak se tanácskozhatnának. Somssich Pál : A ház föloszlatása esetén megszűnik a bizottságok működtetése is , de most nem föloszlatás, hanem elnapolás történvén, erről nem lehet szó ; ha valaha volt, úgy most van ok rá, hogy sietve dolgozzunk. (Élénk helyeslés.) Szilágyi Dezső csak úgy tarthatná az elnapolás alatti működést indokoltnak, ha az elnapoló királyi leiratban az illető bizottságokra kivétel tétetnék. Tisza, pár rövid megjegyzése után a ház jóváhagyja azt, hogy a kiegyezési bizottságok az elnapolás alatt is dolgozzanak. Következik ezután a czukoradójavaslat harmadszor való felolvasása. A ház harmadik olvasásban elfogadja e javaslatot. Következik a kérvények tárgyalásának folytatása. Somogy megye kérvényénél (Törökország területi integritásának fentartása iránt) folytatólag felszólal Márkus István s mindenekelőtt Polyt Filippire való hivatkozása ellen kel ki, s megbízás nélküli ügyvédnek mondja. Azokkal, kik polgárháborút akarnak előidézni, nem Filippinél, hanem az ország törvényes bíróságai előtt találkozik a nemzet. (Élénk helyeslés.) A külügyi politikára térve, magáévá teszi Helfy mondását, hogy feladatunk a török integritás fentartása, vagy legalább az orosz terjeszkedés megakadályozása. Csakhogy Helfy már az első czélért akar mindent kockáztatni, míg ő minden erőnket a második czél megvalósítására kívánja koncentrálni. A török integritás voltaképen nem is fekszik érdekünkben, föltéve t. i., hogy nem muszka terjeszkedés üt csorbát azon. Ez integritás megvédésére fegyvernél egyebet nem használhatnánk, a békés eszközöket már kimerítettük. Ezután így szól: Tény, hogy külügyi hivatalunk ez integritás fentartására irányult törekvéseiben elment odáig, hol a háború koczkájának elvetése minden békés actiónak végét szakította. Ekkor kétségkívül megszüntette lépéseit. De hát mit tehetett volna egyebet ? tán útjába állott volna a véres koczkának ? Elzárta volna az utat a czár seregei előtt ? Örömmel constatálom t. hát! hogy e tárgyalás alatt a t. ház kebelében nem követelte ezt senki. De miután a házon kivül egy rendszeres izgatás — minden egyéb ellensúly nélkül, mint ami a magyar nép természetes józanságában van, — nyilván követelte Oroszország megtámadását és kötelesség mulasztással vádolta a külügyi kormányt; s miután nem lehetetlen, hogy ez izgatás szemben a keleti eseményekkel, nem sokára ismét meg fog újulni, tán nem felesleges szemügyre venni a kérdést, hogy: mit jelentett volna egy ily lépés keleti politikánkban ? Oroszországnak — bárminek legyenek is titkos szándékai — nyíltan kimondott egyetlen czélja a keleti keresztyének helyzetének javítása azon követelmények alapján, melyekben a hatalmak közösen megállapodtak. A hatalmak kétségkívül helytelenítik, hogy Oroszország az ő békés zászlójukat viszi harczba, de e zászlót Oroszország kezéből ki nem csavarhatjuk. Mi hatása volna most már annak, ha e zászlónak útját állnák ! Az, hogy amíg egy részről Európa sympathiáitól és segélyétől teljesen elszigetelve, sőt tán biztos kilátással egy ellenünk irányuló szövetségre — indítanék magunkra az orosz népnek hatalmas nemzeti fellángolását, addig más részről a keleti keresztények ellen mint felszabadulásuknak egész Európában egyetlen ellenségei lépnénk fel, s ez által visszahozhatlanul oda hajtanék őket a panslavismus és panrussismus karjaiba. Ezután Kállaynak a pánszlávizmust s panrussizmust illető fejtegetéseinek védelmébe bocsátkozik s tiltakozik az ellen, mintha Kállay akármelyiket veszedelmetlennek mondta volna. Kállay csak arra utalt, hogy a pánszlávizmus ellen legbiztosb védszer a különböző szláv fajok önállási törekvése. Ha a pánszlávizmus nálunk jövőre szert tehet, az csak azon slavofóbiából eredhet, mely a közvéleményben terjeng, s mely gyűlölködés tótjainkból s horvátjainkból, szerbjeinkből csakugyan alkothat szlávokat. A Balkán szlávjai most mint szabaditót tekintik Oroszországot (hisz egy időben még nálunk is mentséget véltek látni egy orosz szekundogenitúra fölállításában a zsarnokság ellen), de ha a szabaditó maga akar zsarnokává lenni, a rája ellene fordul annak is. A párisi szerződésből, szóló azt tartja fontosnak, hogy a dunai fejedelemségeken s a balkáni szlávok fölött orosz protektorátus ne tüzessék s azt hiszi, ettől nem is kellene tartanunk, mert Oroszország kénytelen leend úgy visszamenni a Dunán, mint ahogy átmegy rajta. Minél belebb megy a Balkánon, annál inkább provokálja Angliát is, így háttérbe szorítása annál bizonyosb. Helyzetünk az övéhez képest mindenesetre előnyös. Atalában, tehát, ő azok közé tartozik, kik jelen és jövő politikánkban Oroszországnak nem hajlandók sem diabolikus hatalmat és tehetségeket, sem diabolicus jellemet tulajdonítani. Az orosz is csak ember, az orosz állam is csak emberek állama, és bármi kivételes legyen is, nincsen kivéve az állami fejlődés főtörvényei alól. A jelenlegi orosz állam és társadalom törekvései kiegyeztethetlenek a mi érdekeinkkel, de az orosz állam valódi érdekei megférnek a mieinkkel. Majdnem természetes tünemény, hogy egy tisztán autokrat államnak összes expansív ereje kifelé oly utópikus czélokban keres magának érvényesülést, amelyek valódi érdekeivel csak távoli összefüggésben vannak. De épen nem lehetetlen — sőt a viszonyok ismerői valószínűnek állítják, — hogy Oroszország esetleg a legközelebbi időben átalakul alkotmányos állammá. Mint egykor a francziák Amerikából, úgy az oroszok a most már alkotmányos Törökországból a szabadság vágyát viszik haza magukkal s végre az orosz czár is jónak látja népeire az alkotmány áldásait árasztani, a miben a török szultán már úgy is megelőzte. (Derültség.) Ki volna képes e valószínű eshetőség következményeit kiszámítani ? Nem lehetséges-e, hogy az új politikai élet egészen más vágányba tereli az orosz állam mozdonyát ? hogy a támadó új érdeksurlódások foglalkoztatni fogják tetterejét, tért nyitnak ambitiójának és tevékenységének ! És egy új irány meggyőzi a nemzetet a felől, hogy már is elég, sőt sok, önmaga, önmagának , s ezáltal egészen veszélytelenné eszi szomszédaira nézve, vagy legalább hosszú időre elveszi aggressziójának élét. Beszéde végén hivatkozik az illúziókra, melyekkel a török faj életképessége iránt Törökországba ment, s melyekből ott kigyógyult , s idéz Burke angol politikus szavaiból egy mondást, mely szerint »azok, akik a népet helytelen kívánságokra izgatják akár a béke, akár a háború tekintetében, nemsokára elitélik önmagukat. Azokat, kik gyengén engednek nekik, elitéli a történelem.« Én kívánom, igy fejezi be beszédét, hogy a magyar kormányt és a külügyminisztert e küzdésben a történelem el ne ítélje. Orbán Balázs, mint ki 14 évet töltött Törökországban s annak nagy részét beutazta, tiltakozik Kállay túlszigoru bírálata ellen, mert a török népben sok jeles tulajdon van. Ezután Polyt ellen fordul s ép Polyt példáján — ki orosz szimpathiák folytán görögből szláv lett — látja bebizonyítva a muszka irányzat veszélyességét. Polyt, valamint a vele most közös ügyet csináló Kállay, Pulszky és Márkus képviselők is unisono hangoztatták, hogy Törökország theokratikus állam lévén, reformképtelen, de ez állítás nem bir alappal, mert az uralkodó vallások mindenhol követelik maguknak az üdvözítés kizárólagosságát s mindenütt, főleg régibb időkben, döntő befolyást gyakoroltak a közügyek vezetésére, de mert Franczia- és Olaszországban, sőt hazánkban is az állam némileg theokratikus szervezettel bírt, s mert a katholicismus uralta a helyzetet: azért merné-e valaki állítani, hogy e népek reformképtelenek ? Beszédét így fejezi be: Ha mi magunkat és Európát egy végzetteljes conflagratiótól mentesíteni akarjuk, akkor csak egy lehet jelszavunk, s ez az alkotmányos Törökország integritásának fentartása ; mert ez integritásnak megbontása mélhatlanul egy déli Muszkaország felállításához vezetne, ami egyértelmű lenne nemcsak a mi, hanem Európa szabadságának és biztonságának veszélyeztetésével; azért én osztom a tárgyalás alatti kérvényekben kifejtett irányelveket, s a kérvényi bizottság véleményét, ily értelmezéssel elfogadom. (Élénk helyeslések a baloldalon.) Remete Géza a háború lokalizálását nem tartja minden körülmények közt szem előtt tartandónak, sőt, ha itt az óra, minden szövetség nélkül is helyén látná a mérkőzést. Kikel Polyt ellen s a kérv. biz. véleményét elfogadja. Paczolay eláll a szótól, Irányi pedig a vita holnapra halasztását kéri, mi elfogadtatik. Tisza Kálmán jelenti, hogy holnap fog a hozzáintézett interpellácziók iránt nyilatkozni. Ezzel az ülés (1 óra 45 perczkor) véget ért. árán, melylyel ti és őseitek századok óta áztatjátok a haza földét. Oroszország föladata építeni és nem pusztítani. Az isteni gondviselés arra hivott el, hogy Bolgárország minden törzsű és vallású lakosait békében egyesítsem és kiengeszteljem. Az orosz fegyverek ezután megőrzik a keresztyént minden erőszakosság ellen. A tulajdon megsértése nem fog megengedtetni, s minden gonosztett azonnal elnyeri büntetését. De nem boszu lesz, a mi tetteinket vezetni fogja; a szigorú egyenlőség érzete lesz egyedül mérvadó, s azon akarat, hogy a rendetlenség és önkény helyére lassanként a rendes jog lépjen. És hozzátok muzulmán bolgárok üdvös intést intézek. Kínos a visszaemlékezés azon gonosz tettekre és erőszakoskodásokra, melyet sokan közületek a védtelen keresztyéneken elkövettek. A rémtettek nem feledhetők el, de az orosz hatóságok nem fognak benneteket mindannyiatokat felelőssé tenni néhány hitsorsolotok bűntettéért. Az igazság keze csak azon gonosztevőket fogja sújtani, kik büntetlenek maradtak. Vessétek alá magatokat azon hatóságok igazságos követeléseinek, melyek mindenütt felállittatnak, hol csapataim megjelennek. Hajtsátok végre parancsaikat engedelmesen. Legyetek békés polgárai azon társadalomnak, mely kész a rendes organisatio jótéteményeiben részeltetni benneteket. Vallástokat nem bántjuk; existentiátok, vagyonotok, családaitok élete és becsülete szent lesz előttünk. A kiáltvány ezután egységre inti a Bolgárországban lakó keresztyéneket, bármely nemzetiséghez tartozzanak is, s végül kéri az istent, hogy adja áldását a keresztyének felszabadításának igaz munkájára. Aláírva: Sándor. A czár proclamátiója a bolgárokhoz. A bolgár parasztok közt franczia nyelven a következő tartalmú kiáltványt osztanak ki a Törökországba tört orosz seregek. Bolgárok seregeim szabaddá tették a Dunát s földetekre lépnek, melyen már több, mint egyszer harczoltak a balkáni keresztyének sorsának megjavításáért. Befolyásuk és hatalmuk által sikerült őseimnek a szerbek és oláhok sorsát biztosítani s nekik politikai léteit teremteni. Oroszország szeretetét hitrokonai iránt az idő és körülmények most sem változtatták meg. Feladatává tettem seregemnek, melyet szeretett testvérem, Nikolajevics Miklós nagyherczeg vezet, a ti nemzetiségtek jogait is biztosítani. E jogokat ti nem fegyveres ellenállás útján, hanem százados szenvedések árán szereztétek, azon martyr-vér A háború. Az Aldunáról a »Daily Telegr.« sürgönyei így szólnak: Ruszcsuk, kedd. Az orosz bombák által a város már csaknem egészen össze van lőve. A vörös félholddal ellátott tábori kórház is sokat szenvedett. A törökök még erősen visszonozzák a tüzelést. Suma, jun. 25. Ruszcsuk bombázását tegnap kezdték az oroszok, s nem voltak tekintettel sem a kórházakra, sem a templomokra. A török katonai hatóság ezen barbár eljárást tudatta a nagyhatalmak képviselőivel, aztán a törökök is elkezdték Gyurgyevót és Szloboszlát bombázni s az Ottomán ágyuk is nagy kárt tettek azokban. A vörös kereszt szövetkezethez tartozó orvosi személyzet elhagyta a várost, a konzulok is követték példájukat. Az oroszok kevés lövést tettek a török sánczok felé, csakis egy katona sebesült meg, ellenben a város lakói közül száznál többen. Kusztindzse kedd. Éppen most érkeztem meg Hirsovából, miután egész éjjen át erősen vágtattam lovamon. Soha nem fogom elfeledni a leírhatatlan nyomort, melynek az utóbbi pár órán szemtanúja valik. A török hadak parancsnoka hallván azt, hogy az oroszok közelednek, kiadta a rendeletet, hogy szép rendben vissza kell vonulni az oroszok elől. Velem is tudatták, hogy legyek készen a csapatokkal együtt menni. Csakhamar összegyűltünk és vártuk a további rendelést. Minden csendes volt. A hold a legszebben bevilágította a tájt. A katonák csoportokban ültek sátraik körül, s azt vitatták, hogy mely irányba fogunk mozdulatot tenni. Fél kilencz után egy őrnagy lovagolt hozzánk közel s azt kiáltá: »Jó egek, az oroszok ránk ütnek!« minnyájan előre siettünk tábori helyünkről s tisztán láthattuk a hold fényénél, hogy három orosz hadosztály közeledik felénk s mármár bekerít. Rettenetes rémület állott be, a sátrak pár másodpercz alatt ki lettek ürítve s aztán élethalálra megkezdődött a nyargalás. Alig menekülhettünk meg, mert úgy látszott, hogy oroszok vannak minden felé. Ezer meg ezer paraszt menekült az után a közelgő ellenség elől taligával, karmával, lovával nagy gomolyba vegyülve. A menekülők némely része lóháton volt, mások gyalog, mások csak a legnagyobb nehézséggel tudták magukat vonszolni, de az időközönkint a hátunk mögött megszólaló kozákok trombita hangjára mindenki friss erővel folytató rémes futását. Nagyon világos, hogy az oroszok Tulcsa, Matcsin, Szakcsa és Hirsova felől raj módjára beözönlik a Dobrudja belsejét, mindent elpusztítva a mi utjukba esik. Csernavoda és Mezsidie ki lettek ürítve s külön vonatok szállítják a lakosságot és a hatósági személyzetet. Tulcsa és Matcsin kerületben a lakosság egy része fegyvert ragadt. Babadaggal megszűnt a távirdaösszeköttetés. Ma reggel 7 órakor a kozákok Popalon voltak nyolc angol mértföldnyire Csernavodától. A törökök most jó rendben húzódnak vissza, az önkénytes cserkeszek folytán csatároznak a kozákok előőrseivel s föltartóztatják azokat. Már a kusztendzsei kerületben is fegyvert ragadott a bolgár lakosság a törökök ellen. Az ázsiai harcztérről, Erzerumból hétfőn éjféltől a »D. Telegr.« tudósítója ezt írja: A törökök jobb szárnyának egy újabb nagy csatája volt. Mukhtár segédhadakat hozván, az ellenség sánczaiból kivezetett. A »Bassiret« távirata szerint az oroszok a a nagyszámú halott és sebesülteken kívül Délibábánál 1000 foglyot és 400 lovat s három ágyút is vesztettek. A törökök főhadiszállása még mindig Zevinben van, mert itt oly helyet foglalhat el a török hadsereg, mely elölről megközelíthetlen, 24 zászlóalj és két üteg van ott. Mukhtár pasa a halatzi csata egész folyása alatt az oroszok ágyútüzének tette ki magát. A bosnyák felkelők ehó 22-én a kupreszi síkon harczot vívtak a törökökkel. Mint a »Pol. Corr.«-nek jelentik, Krecso és Marinkovics fölkelő csapatvezérek Despotovics parancsára mintegy 600 jól fölfegyverezett fölkelő élén megrohanták Jany falut, a Jany és Piva folyók összes szakadásánál s ezt és Vrilo falut, mely Idrisbegovics bég birtoka, elfoglalták. A törököknek e forrás szerint 60, a fölkelőknek 40 halottjuk volt. Despotovics még aznap rangban ütötte föl főhadiszállását, melyet stratégiai fontosságú pontnak tart. A fölkelők ez alkalommal sok gabonát és barmot zsákmányoltak, amire különben nagy szükségök volt, mert most Szerbia nem ad ne