A Hon, 1877. július (15. évfolyam, 166-196. szám)

1877-07-01 / 166. szám

Ott, a­hol a kir. szabályrendelet világo­san magyarázza a tárgyat, elvi kérdésről szó nem lehet. Említett kir. szabályrendeletnek 30. czikke így hangzik: »Az üresedésbe jött plé­­bániák addig, mig számfölötti lelkészek lesznek, csakis a létező — értsd számfölötti — lelkészekkel, táplánokkal és diakónusokkal lesznek betöltendők.« Csak is az akaratos malitia csavarhatja el, idézett izikknek valóságos értelmét, melynek tendentiája az, hogy a számfölötti lelkészeknek, azaz olyan lelkészek­nek, kiknek állandó plébániájok nincs, biztosítva le­gyen megválasztatásuk. A szerb metropolitai tanács, hozott határoza­tai merényletet követett el a királyi jog ellen, mert­­ nevezett kir. rendelet nem csak egyszerű szabály­­rendelet, hanem egyszersmind autonomikus törvény­cikk is.­ És miután egyházunk a­uton­o­­m­ája be van czikkelyezve a magyar örvénykönyvbe, következik, hogy egy­­házunk autonomikus törvénye egyút­tal magyar törvény is. A beczikkelyezett magyar törvényt megváltoztathatja a Horp­­át király és Magyarország törvény­ozása, de semmiképen a szerb metropolitai mács. Hazafias kérelmünk az, hogy a kormány sem­­misítse meg a szerb metropolitai tanács legújabb ha­­ározatát, melylyel a legfelsőbb kir. szabályrendelet­ek 30. §-át, uzurpálva a királyi jogot —,megváltoz­atta. S ne engedje, hogy az omladinista czinkostár­­ik nyomják el és mastretirozzák a hű és hazaszerető­­erb honpolgárokat. Ezt kérjük a magyar kormánytól, országunk­­ államunk érdekében és az igazság győzelme te­­intetéből. Egy szerb honpolgár. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése, június 30. Az esti lapunkban közlöttek után Zay Adolf idítványt nyújtott be a végett, hogy a ház a minisz­­tr iránt fejezze ki azon várakozását, hogy Nagy-Kü­­üllő megye rendszabályainak ügyében az ottani ha­­tság óhajai szerint fog eljárni. (Szóló beszédét nem met érteni.) Ezután a főrendi ház jegyzője áthozza a főren­­di ház jegyzőkönyvét, az ott ma (lásd alább) elfoga­­ott törvény- és határozati javaslatokhoz. A tvjavaslatok szentesítés alá terjesztetnek, h­atározati javaslatok közöltetnek a kormánynyal. Tisza Kálmán tiltakozik az ellen, hogy a tör­­ééynyel szemben Zay egyes felszólalásokra hivatko­­z, különösen tiltakozik pedig az ellen, mintha Deák erencz a magyar nyelv jogosultságáról, mint kivé­­sről szólt volna. (Élénk helyeslés.) Ezután így foly­tja : És kérdem a képviselő urat, a­ki ismeri a alföldi államokat, mit mondanának pl. Németor­­ságban, ha a ma már ott is lévő nem német ajkú rovincziák azt mondanák, hogy ott — német állam­in — a német szónak jogosultsága kivétel? (Élénk elyeslés.) Nem a törvényhozás házában, szóval iga­­zanák helyre, hanem igen furcsa elbánásban része­­tenék az illetőt. (Átalános, élénk helyeslés.) És igy in, és így kell hogy legyen Európa minden államá­él. Van különbség, még­pedig igen nagy különbség­­­s­s részben nálunk és másutt, és ez rejlik abban, hgy maga a mi nemzetiségi törvényünk a nem ma­­rar ajkú honfiaknak a nyelv szempontjából számta­­nszor több jogot ad, mint bármely más alkotmányos lap a világon. (Igaz! Úgy van!) Ebben fekszik a különbség. De mert ez iga­z, én mint Magyarország minisztere azt tartom tadatomnak, hogy szigorúan megtartsam azt, a­mit törvény mond, de nem tarthatom föladatomnak at, hogy a szóban levő törvény rendeletein túl, én mnt miniszter tegyek, szemben a magyar nyelv jogo­­sítságával, engedményeket. (Élénk helyeslés és tet­­és). És mit mond a törvény ? Azt mondja, hogy a gyzőkönyvet lehet nemcsak magyar nyelven, hanem áj nyelven is vezetni; azt mondja továbbá, hogy lszólalni a megyegyűléseken szabad mindenkinek ját nyelvén is. És midőn a törvény kimondja a ma­­rar nyelvnek jogosultságát a megyékben és min­­dnütt, ezen két határozott kivétellel, vagyis, ha úgy­­tszik ezen engedményt adván a nem magyar ajka­inak, most mit kíván a képv­­ár ? Nemcsak azt hi­­nnja, hogy a tárgysorozatot magukban foglaló meg­­yék, melyekről a törvénykönyv egy betűt sem mond,­­ csak magyar, hanem német nyelven is közöltes­­sek, hanem még azt is kívánja, hogy a gyűlésben inden tárgy német nyelven is referáltassék, minden h'dés német nyelven is föltétessék, minden határo­lt német nyelven is kimondassék. (Élénk ellenmon­­dsok). Én azt gondolom, hogy — egyebet nem is véve­­ — gyakorlatilag lehetetlen volna bárhol is ily el­­lást behozni, mert hiszem, midőn a törvényhatósági­­kormányzat egyik nagy baja ma is épen az, hogy ig jut idő a kellő számú jelenlevők mellett a tár­­vak elvégzésére, kétszer annyi időt venni igénybe inden tárgyra nézve : ez annyi lenne, mint a dolgok esetét lehetetlenné tenni. (Igaz!) De hogy törvénysértés nem foglaltatik a dolog­­in, azt tisztán megmutatja az, hogy mikép appk­­­áltatott a törvény 1868 óta folytonosan ? És én erem mondani — és ez nem egészen minden jel­­ezés nélkül való — hogy Magyarországnak, mint idjuk, más vidékein is vannak nem magyar ajkú sa­­isok, de tudtomra még egyetlen egy törvényhatóság­em lépett fel azon követeléssel, hogy túlmenjünk a gyzőkönyvi nyelveken és szóláson, a­mit a törvény elenged. (Élénk helyeslés.) Tehát maguk ezen tör­­mnyhatóságok és az azokban lakó nem magyar ajkú­mpolgárok belátták, mi a törvény rendelete és mi a­jándéka, és a­mint ez jó honpolgárokhoz illik, a tör­­ény által adott jog keretén belül igyekeztek maradni, csakis Nagy-Küküllő megye egy részének jutott az a kcsőség,hogy a törvény korlátain túl is szeretne ronta­­tni és meg szeretné rontani a magyar nyelvnek a tör­­vnyben adott jogosultságát. Nem­ tudom, hogy a H­­áz miként vélekedik, de én részemről a képviselő úr érdésére határozottan kijelentem, hogy ezen törek­iben segédkezet nyújtani nem fogok, (Élénk he­lyeslés és tetszés.) és ha azért, mert törvénytelen ki­­ánságuk nem teljesíttetik, a­mint a t. képviselő úr érdésében fenyegetni látszik, az önkormányzati jog­yakorlatától talán visszavonulni akarnának, tulaj­­onítsák ezt maguknak, vétkezni fognak maguk el­­én, de maguk is fogják aratni ennek gyümölcseit, felénk helyeslés és tetszés.) Kérem a t. házat, mél­­iztassék a kérvényi bizottság véleményét elfogadni. Élénk helyeslés és tetszés.) Kórody Lajos pártolja Zayt. A ház mellőzi Zay indítványát. Következik Tisza nyilatkozata a beadott inter­­ellácziókra. Tisza Kálmán: T. ház ! Ha a hétfői napon a tövényhozás másik házában nem volnék elfoglalva, mind a mellett, hogy csak egy igen rövid nyilatkozá­st szándékozom tenni, mégis a hétfői ülésre halász­attam volna, tekintve az előrehaladott időt, de így körülményeknél fogva kérem, méltóztassék megen­­gedni, így azt most megtehessem. (Halljuk! Hall­ak !) / -‘gnapi napon volt szerencsém a házszabá­' '-'»’kijelenteni, hogy a keleti kérdésre négy interpelláló van hozzám em felelni óhajtok ma, hanem a ben nyilatkozni. Én, t. hát, épen a ma befejezett vitában a ke­leti események fölött a magam részéről azt, a­mit e tárgyra nézve elmondhattam, alig 3—4 napja, el­mondtam , ezeknél fogva bátor leszek a t. házat kér­ni, hogy feleletül véve mindazokra a hozzám intézett kérdésekre, a­melyekre egyátalában felelni lehet, akkori beszédemet, attól, hogy most újonnan, egyen­­ként, pontonként feleljek, engemet felmenteni és az iránti nyilatkozatomat tudomásul venni méltóztassék. Két pont van csak azon interpellálók egyikében, a­melyre nem v­olt alkalmam akkor, és a­mire szüksé­gesnek tartom mégis ma nyilatkozni, és erre nézve csak egy pár szóval felelek. (Halljuk! Halljuk!) Egyik pont vonatkozik arra, hogy van-e tudomása a kormánynak pánszláv izgalmakról és szándékozik-e azok ellenében fellépni ? Én megnyugtathatom a t. házat az iránt, hogy a kormánynak,­­ biztosíthatom róla — minden irányban e tekintetben szemei nyitva vannak. Igyekszik megtudni mindent és hála istennek mai napig semmi néven nevezendő aggályra okot szolgáltató ily mozgalomnak tudomására nem jutott, de gondja lesz rá, hogy ha mégis történnének a jövő­ben ilyenek, s ha tudomására jönnek, a törvény teljes szigorát éreztesse azokkal, kik ilyenekben netalán hibásak. (Helyeslés.) A másik, a­mire nézve nyilatkozni szükséges­nek tartom, az, hogy igenis, a­mi a dunai gőzhajó­zást illeti, a gőzhajózás szabadságát illetőleg, a kül­ügyi hivatal részéről azon intézkedések, a­melyekre nézve már egy alkalommal volt szerencsém nyilat­kozni, megtétettek azzal a határozott kifejezéssel, hogy ha a közvetlen háború hozhat is be zavart, annak sem térben, sem időben tovább tartania nem szabad mint a­mennyire ez a népjog szerint és a háború ál­tal igazolva van, és a Dunafolyam hajózási szabad­ságának minden viszonyok közt biztosítottnak kell maradnia. (Helyeslés.) Ezen nyilatkozatomhoz most azt tehetem, hogy a külügyi kormányzat ezen kifejezett szándékához való hozzájárulását az orosz kormány azonnal, a török kormány néhány héttel később, de kijelentette, hogy hasonlag fogja fel a kérdést. Anglia és azóta minden európai hatalom ezen nézethez csatlakozott. Ennek megjegyzésével kérem a t. házat, mint mondom, hogy méltóztassék az egyebekre nézve a most befejezett vi­tában általam mondottakat feleletül és azon nyilat­kozatomat, hogy én nem vagyok azon helyzetben, hogy szükségesnek tarthatnám ezen kérdésekre újó­lag válaszolni, tudomásul venni. (Átalános helyeslés.) Helfy Ignácz jobb szerette volna, ha a minisz­ter válasza későbbre marad, úgy­hogy már a bolgá­rokhoz intézett manifestum iránt, vagy a keleti kér­dés más stádiumai iránt is nyilatkozhatott volna. Most, azon reményben, hogy a miniszterelnök múlt­kori beszédéhez híven soha nem fogja beleegyezését adni oly politikába, mely a hatalmi és birtoklási vi­szonyok megváltoztatására vezethet, tudomásul veszi a választ. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház ! Én semmit sem akarok sem elvenni sem hozzátenni, csak arra kérem a t. képv. urat, miután már ma először idézi beszédemet, és meglehet, hogy többször is fogja idézni, legyen szíves épen ezen passusát egészen szó­­ról-szóra idézni. (Derültség.) Saas Ivor b.­elesorolja amaz indokokat, me­lyeknél fogva a ház örvendve fogadta a miniszterel­nök múltkori nyilatkozatát. Először annak örvendett a ház, hogy a minisz­terelnök egész határozottan kijelentette, hogy Bosz­nia okkupatiója nem szándékoltatok; másodszor, hogy köztünk és Oroszország közt semmi szövetség nincs; harmadszor, mert kijelentette, hogy monarchiánknak az aktióra teljes szabadsága meg van ; negyedszer, mert kijelentette, hogy monarchiánk Törökországban a hatalmi és birtoklási viszonyok semmiféle megvál­toztatását nem tervezi; ötödször, mert kimondotta, hogy mindenféle, a monarchia érdekével ellentétes államalakulásokat meg akar akadályozni; hatodszor, mert kinyilatkoztatta, hogy ha szükséges a monar­chia haderejét is egész mértékben alkalmazni fogja. Felszólalását azok beszédei okozzák, kik szintén tüntetőleg pártolták a kormányt, de egész ellenkező nézpontokból indultak ki, mint a mineket ő félőbb elsorolt. S ez gyanút keltett a közvéleményben és igy nem volt jó szolgálat a kormánynak. Midőn a kormány azon nyilatkozatot tette, és pedig azon értelemben, a mint hallottuk és a mint azt a t. ház felfogta, mert annak ellenkező értelmét a kormány nem jelentette ki,­­ az által a kormány erkölcsileg kötelezve érez­heti magát ígéretéhez képest cselekedni. Hiszi, hogy úgy fog tenni, sőt rágalomnak tartani annak ellenke­zőjét állítani, azt t. i. hogy a kormány nem fogj­a meg­tartani ígéretét, minthogy ezen ellenkező eset nem volna egyéb, mint a visszaélés a ház bizalmával és a megnyugtatott nemzeti közvéleménynek kijátszása. Ezt semmiféle kormányról sem teszem fel, mely ezen házban ült vagy sülni fog, annál kevésbbé teszem fel a jelen kormányról, melynek nemzeties érzületéről mindnyájan meg vagyunk győződve. (Helyeslés!) Sajnálkozását fejezi ki ezután a miniszterelnök azon mondása fölött, hogy monarchiánknak nincse­nek szövetségesei; Zsedényivel szemben pedig azt jegyzi meg, hogy 1870-ben monarchiánkat a beavat­kozástól nem az orosztól való félelem, hanem Ma­gyarország és Andrássy akarata tartotta vissza, bi­zalmát fejezi ki a kormány iránt s tudomásul veszi a választ. Simonyi Ernő konkrét választ szeretett volna a párisi pótszerződés iránt hallani, mert a miniszter átalános nyilatkozatait az iránt, hogy szerződés és szövetség által semminemű tekintetben kötve nem vagyunk, nem vonatkoztatja ide. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház ! Egy­átalában nem is akartam, hogy a t. képviselő úr arra válaszul elfogadja nyilatkozatomat, mert magam is megmondottam, hogy a hozzám intézett kérdések közül csak azokat illetőleg, melyekre a mostani kö­rülmények közt a választ lehetőnek és szükségesnek tartom, van benne a válasz. Azon kérdést, melyet a t. képviselő úr fölvetett, t. i. azon, csak három hatalom között létrejött párisi pótszerződést, most vita tár­gyává tenni nem tartom helyesnek. Ezen interpellá­­ciót csak két esetben tartottam volna czélszerűnek és jogosultnak, ha vagy úgy állana a dolog, hogy az egyik fél akarta a szerződést teljesíteni, de az osz­trák-magyar monarchia nem, vagy ha valakinek — nem a t. képviselő úrnak — az volna nézete, hogy az osztrák-magyar monarchia a másik két félt akarja azon szerződés teljesítésére kényszeríteni. Engedel­­met kérek, ma azon politikához, hogy mi azért, hogy ne legyen határunkon a háború, összeveszszünk az összes európai hatalmakkal és úgy akarjuk érdekeinket megóvni, én soha járulni nem fogok. (Helyeslés.) Az, hogy minő értelemben vettem a szabad kezet és hogy szerződésileg nem vagyunk megkötve, beszé­demre utalok és azon körülményekre, melyek között azt mondottam, és bizony nincs benne az, hogy el­kezdve a Krisztus urunktól fogva kötött szerződések között egy sincs a világon, hanem beszéltem olya­nokról, melyek a jelen kérdésre vonatkoznak. Különben bátor vagyok megjegyezni, hogy azon furcsa bizalmi nyilatkozat után, melyet hallot­tam és a­mely mégis kijátszásról és visszaélésről be­szél, hogy én azért, a­mit én mondtam, a­mi az én beszédemben benne van, vállalok felelősséget, de a­mit más képzelt alá, akár Kaas képv. ur, akár más, azért nem vállalok felelősséget. (Élénk helyeslés) És ha aztán nem úgy járok el, a­mint egyik-másik képv. ur képzelte magának, azért még engem a kijátszás és kötelességmulasztás vádja sem illethet. (Élénk helyeslés a középen.) Elnök: Az interpellációk, melyekre a minisz­terelnök úr nyilatkozott, a következők : Simonyi La­jos báró, Helfy Ignácz, Simonyi Ernő és Kaas Ivor báró interpellációja. Kérem a t. házat, méltóztassék nyilatkozni az iránt, hogy a miniszterelnök úr nyilat­kozatát tudomásul méltóztatik-e venni, vagy nem ? (Tudomásul veszszük!) Tudomásul vétetett. A hétfői 11 órakor tartandó ülésben a jegyző­urak jelentést fognak tenni a mai választás eredmé­nyéről.„Az ülést bezárom. Ülés vége 2 óra 20 perc­. A főrendiház ülése. Elnök: Majláth; jegyzők: Nyáry, Pallavi­­chini, Zichy. A miniszterek közül jelen vannak: Trefort, Szende, Péchy, Wenckheim, Vay Miklós b. benyújtja a hármas bizottság jelentését a hozzá utasított javaslatok iránt. Horváth Gyula képviselőházi jegyző áthozza a c­ukoradóreformjáról szóló törvényjavaslatot. A pénzügyi bizottsághoz utasíttatik s a jelen­tés beadása után rögtöni tárgyalása határoztatik. Elfogadta­tik ezután a 153 milliós kölcsön első és második fele iránt benyújtott zárszámadásokra nézve a fölmentés Következik a párisi kiállításra szükséges pót­hitel iránti javaslat, . Trefort miniszter rövid ajánlása után váltot­lanul elfogadtatik. Elfogadtatik az északkeleti vasuttársulatot ér­deklő szerződés módositásáról, az 1871. VII. t. sz. módosításáról, a Beszterczebánya közelében építendő gőzfürész költségeiről, s a közadók kezeléséről szóló törvény módosításáról intézkedő javaslat. Kálnoki Dénes úr, a következő interpellate terjeszti elő: Interpellate a t. miniszterelnök, vonat­kozólag a belügyminiszter úrhoz. Tekintve az állam délkeleti határain, a Duna­­fejedelemségek lakói által elkövetett erőszakos fog­lalásokat és ennek következtében kifejlett véres ha­tárvillongásokat. Tekintve a székely leányokkal foly­tatott aljas üzelmet, melynél fogva álutakon minden akadály nélkül az Oriensbe csempésztetnek. És végre tekintve ezen határszéli havasok er­dőségeiben tanyázó rablók garázdálkodását, mely a közelfekvő községek lakóiban aggályt ébresztett, an­nál inkább, mert amatőrt keleti háború következtében szökevényekből alakult nagyobb számú rablók betö­résétől lehet tartani. Ezennel tisztelettel kérdem a nagyméltóságú miniszter urat a személy- és vagyonbiztonság érdeké­ben és a véghatárok szigorúbb megőrzésére nézve té­tettek-e intézkedések ? Ha nem, szándékozik-e t. mind úr mielőbb intézkedéseket tenni ? Elnök : A min. elnöknek úgy, mint belügymi­niszternek kiadatik. Egyéb tárgya a gyűlésnek nem lévén, csak a jegyzőkönyv fog hitelesíttetni. Nyáry Jenő b. jegyző : (Olvassa a mai ülés jegyzőkönyvét.) Elnök : Ha észrevétel nincs, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. A pénzügyi és kereskedelmi bizottsá­gok tagjait kérem méltóztassanak a mellékterembe gyűlni. Ezzel a gyűlést bezárom. (Az ülés végződik délután 12 óra 15 p.) A háború. Az ázsiai harcztérről. A török győzelmekről s az oroszok visszavonu­lásáról a »D. Telegr.« harcztéri tudósítója a követ­kezőket jelenti: E r z e r u m, jun. 25. éjfél. Az orosz centrum­ból 18,000 főnyi hadtest Szarikamisba érkezvén a soganli szoros túlsó oldalára, és kozákok mutatkoz­ván Jeniko magaslatain, kik Haukendzsi felé nyo­multak előre. Falil pasa és Besid pasa 18,000 főnyi seregg­é Zevinben, két mértföldnyi távolban a török hadállás előtt tábort ütöttek. A török jobb szárnyon újabb nagy csata volt. Mukhtár pasa véve át a fővezér­eket, támadást intézett az oroszok ellen,nagy lovassá­gi segédhaderőt nyervén, erélyesen működhetett és seregeit megvédhetne oldaltámadások ellen. Az oro­szok igen keményen szorittatván, végre kénytelenek voltak hadállásaikat feladni és sánczaikból kimene­külve, futásban kerestek menedéket, erősen üldöztetve a törökök által. Erzerum, jun. 26. A törökök még üldözik az ellenséget, mely igei rosz helyzetben van. Folyto­nosan és sűrűn érkeznek segédhadak és az ottomán főhadiszállás most Zevin előtt van. Er­zerum, jun. 26. éjfél. Az oroszok lassan visszavonulnak az egész vonalon. A török c­sapatok lelkes hangulatban vannak. A tegnap távírt győzel­met a mai hírek teljesen megerősítik. Erzerum kormányzója jún. 26-ki kelettel a zevini győzelemről következő hivatalos jelentést küldött Konstantinápolyba. Az orosz hadsereg 5000 főnyi lovassal, 16 zászlóalj gyalogsággal és 32 ágyúval megtámadta tá­borunkat, Zevinben, azzal a szándékkal,­hogy a so­ganli hegyszorost elfoglalja. Az ellenség 19 ágyúból kezdett tüzelni, melyek sánczainkkal szemben jobb­szárnyunkon egy magaslaton voltak elhelyezve. Dél­után az orosz gyalogság és lovasság a Cserket pasa tábornok által vezényelt török balszárny ellen intéz­tek rohamot. A küzdelem estig tartott és az ellenség visszavezetésével végződött, kik azonban éjszaka újra megkezdték czéltalanul a tüzelést. Az oroszok ezután rendetlen futásba lettek kergetve s kényszeri­tettek megerősített táborukba vissza­vonulni. Recsid és Csavket tábornokok különösen kitüntették magukat. A török halottak és sebesültek száma 400, az oro­szok vesztesége 3000 ember. Az ellenség újabb táma­dásra készül. Az Aldunáról. A Dobrudzsa kiürítéséről, az oroszok előnyo­mulásáról s a folyam mentén vívott csatákról a »Daily Telegraph.« hareztéri tudósítói a következőket sür­gönyzik : S­u­m­­­a, szerda. Az egész hareztéri vonalon egyre tart a bombázás. Kasztendzse, szerda. Az orosz lovasság a Dobrudzsa egész bensejét bebarangolta, de a gya­logság lassan követi. A törökök védelmi terve igen jó, s a katonák nagy bizalommal viseltetnek a siker iránt. Kasztendzsében a Dobrudzsa lakosságának nagy része összegyűlt. Hírt véve arról, hogy a cserkeszek visszaéléseket követtek el visszavonulásuk alatt, s tudva azt, hogy mily hamar hitelre találnak az ilyen hírek, biztos tu­domást szerzendő, elmentem személyesen az illető falvakba, annak a veszélynek téve ki magamat, hogy netán az ellenség bántalmait kellene elszenvednem. Épen most jöttem vissza s szerencsére azt mondha­tom, hogy a törökök és cserkeszek nem tettek egye­bet, mint a­mi elkerülhetlenül szükséges volt a fel­lázadt lakosság magatartása folytán. A hatóság in­nen már távozni készül, én azonban még maradok. R u s c s u k, szerda. Tegnap öt orosz zászló­alj az Ardicz torkolatánál újonnan felállított hat üteg oltalma alatt kiszállt a Turtukaival szemben levő szigeten. 20 csónakon csakhamar segéderőt nyer­tek és a Cserketmima török pánczéloshajó ellen tá­madást intéztek, s úgyszintén a Turtukainál levő tö­rök ütegeket is lövetni kezdték. Azonnal hadak kül­dettek, hogy verjék vissza az oroszokat. A török tá­borban 150 bomba felrobbant, de szerencsére nem tettek nagy kárt. Ruscsukot egyre bombázzák, s az orosz lövések nagy pusztítást tesznek a városban. A halottak és sebesültek száma nőttön nő. Valamennyi konzulátusi épület nagy sérüléseket szenvedett, főleg az angol. Az idegenek föl vannak háborodva az oroszok pusztítá­sai fölött, miután azzal a muszkák semmi hadi előnyt nem érhetnek el. V i d d i n, jun. 26. Múlt éjjel török önkénytesek és román katonák a Kalafattal szemben levő szigeten csatároztak. A románokat a törökök kiverték a szi­getről, több román halott és sebesült elesett, a törökök nem szenvedtek veszteséget. Viddint ismét bombázták Kalafatból, a román bombák nagyobb része a vízbe hullt, húsz bomba az osztrák-magyar konsulátusi épület előtt esett le, melyre fel volt tűzve a zászló. Az ágyúgolyók, tekintve a lövések számát, idáig még nem sok kárt tettek. A törökök viszonozták a tüzelést s az ellenség ütegeire szórták lövegeiket. Ruscsuk bombázásáról, junius 26-iki kelettel ezeket távírják a »N. Fr. Pressé«-nek. Rus­csuk tegnapi bombázása alatt több ház teljesen szét­romboltatott s igen sok megsérült; 4 polgári egyén halva maradt s mintegy 20 megsebesült. Tegnap és ma csaknem az összes polgári lakosság elmenekült a hegyekbe vagy a vasúton; csak a konsulok és hiva­talnokok maradtak hátra. Tegnap az oroszok kísér­lete Nikápolynál a Dunán átkelni, meghiúsult. 4 pon­ton heves ágyuharcz folyt.­­ Az este 7 órakor újból megkezdték az oroszok a bombázást Ruscsuk ellen. A törökök igen erélyesen viszonozzák a tüzet, s 4 ütegből lövetik Gyurgyevót. Az oroszok főleg a vá­ros ellen irányozzák lövéseiket. Tegnap és tegnap­előtt igen kemény napja volt Ruscsuknak. KÜLÖNFÉLÉK. — Párisi köztárlati ügy. A budapesti könyv- és papirkereskedők, továbbá könyv- és kő­­nyomdatulajdonosok Faik Zsigmondnak, az 1878-ik évi párizsi közkiállítás országos központi bizottsága előadójának felszólítása folytán tegnap értekezletet tartottak, melyen azonban — mit sajnálattal con­­statálunk — csak kevesen vettek részt. A jelen vol­tak elvileg kimondották, hogy mindenesetre kívána­tos, hogy a fővárosi könyv- és papírkereskedők s a könyv- és kőnyomdatulajdonosok a párizsi közki­­állításon minél nagyobb számban részt vegyenek, és hogy a kiállítás együttesen eszközöltessék. A kiállí­tásban való minél nagyobb részvétel elérése czéljá­­ból határoztatott, hogy Falk Zsigmond úr egy utóbbi körözvényben hívja fel az illetőket, utalván arra, hogy a kiállítási tér a kiállítóknak díjtalanul fog rendel­kezésre bocsáttatni és a szállítási költségek is nagyon csekélyek lesznek. Egyúttal jelenti az elnök, hogy vi­dékről ezen szakmából számos kiállító jelentkezett, és azt a reményt fejezi ki, hogy a fővárosi iparosok száfiai kötelességnek fogják ismerni, hogy a kér­désben levő iparág a főváros részéről méltóan kép­viselve legyen. A körözvény szerkesztésére D­e­m­k­ó János kéretett fel. — Tisza beszéde, melyet jun. 26-án mondott a magyar parlamentben, másnap délben már szó szerinti szövegben olvasható volt az összes londoni nagy lapokban. A londoni Reuter-iroda föl­fogva a magyar miniszterelnök nyilatkozatainak fon­tosságát, nem kimért sem fáradságot, sem költséget, s Budapestről a beszéd egész szövegét megtáviratoz­­tatta magának. E távirat 2500 szóból állott s éjjel érkezett meg Londonba , másnap 12 órakor pedig a lapok déli kiadásaiban már olvasható volt.­­ A terézvárosi plébániánál Csel­ka Nándornak ó­budai plébánossá történt megválasz­tatása folytán megüresedett 6-ik kápláni állomás egy ideig betöltetlenül marad, valószínűleg azért, mert a herczegprímás nem rendelkezik elegendő se­­gédlelkészszel. A terézvárosban a megüresedett se­géd­lelkészi teendőket most a helybeli szerzeteshá­zak tagjai teljesítik a nélkül, hogy erre a plébános biztos egyént tudna szerezni s esetről-esetre kényte­len lelkész után nézni, kiknek dijai azután a megüre­sedett kápláni fizetés terhére tétetnek folyóvá. — Pestmegye levéltárnokává a főis­pán, Székely József írót nevezte ki. Székely jul. 15-én foglalja el hivatalát. — A Duna hullámaiból mostaná­ban nagyon sok holttestet fognak ki. Jelenleg csak a pilisi alsó járás szolgabirája, három ilyenről tesz je­lentést. A csepelszigeti Tököl községnél a Dunából kifogott holttest egy 20—25 év közötti izraelitáé volt, a­kinek lábravalója F. M. betűkkel volt ellátva, és a zsebkendője 5 számmal jelezve, zsebében pedig egy margitszigeti hidjegy találtatott, melyből következ­tethető, hogy az öngyilkos a Margithidról ugrott a Dunába és Tökölnél fogatott ki. A­ fent említett má­sik két holttest Csepel község határában huzatott ki a vízből és pedig az egyik május 22-én, ez egy katona volt, ruházata kék magyar nadrág, sötét kék katonakabátból, katona nyakravalóból és bakancs­ból állott; a kabát gallérjára három fehér csont csil­lag volt varrva ; zsebében a cs. kir. hadapródi isko­lától egy szolgálati jegy volt, melyben Hödör Mihály­­ról és Zimmer Józsefről létezik említés, és igy ezek az öngyilkost ismerhették, kinek kereszt­neve való­színűleg Elek volt, mert zsebében egy levelet találtak, mely igy szól : Kedves Palim ! Arra kérlek, hogy mindjárt ebéd után még 4 óra előtt jöjj be hozzám a kaszárnyába, de biztosan. Budapest, april 10. 1877. Szerető barátod: Elek.« Ezt a levelet barátjának nem küldhette el és a miatt lett öngyilkossá, mert Pali barátja nem segítette ki bajából. Még azon napon kellett neki a Dunába ugornia. Mintegy 20—25 éves lehetett. — Girondféle légszesz meggazdál­kodó készülék alkalmazására, illetve kipróbálására tétetett a tanácsnak ajánlat. A légszesz fényfokát el­lenőrző bizottmány e készüléket alkalmazásra aján­lotta, s attól jó sikert vár, miért is a tanács a régi és új városházán, a tűzoltók főőrségén és a reáltano­dai reáliskolában ily rheometer felállítását elren­delte.­­ Egy gyújtogató, házfölvevő és tolvajbanda garázdálkodásáról értesítik a »Má­­ramaros«-t F.­Visóról. A banda zsidókból áll. Több­szörös gyújtogatás után alapos gyam­okok alapján ez ideig 27 zsidót tartóztattak le. Mikor a vizsgála­tot megkezdték ellenük, f. hó 20-án, épen a járásbí­róság mellett, hol a vádlottak egy része fogva volt, tűz ütött ki s négy ház a melléképületekkel, hamuvá lett. Maga a járásbirósági épület gyors­segély által megmentetett. Ez alkalommal kézzelfoghatólag meg­látszott a gyújtogatás czélja. A tűz kiütésekor 30 baltával felfegyverzett zsidó megjelent Héder aljá­­rásbirónál és roppant fenyegetéssel követelték a fog­lyok szabadon bocsátását; ezek is nagy lármát csap­tak, belőlről feszegették az ajtókat és jóllehet még nagy veszély nem volt, Héder egymaga lévén, kény­­teleníttetett az erőszak előtt a tömlöczajtókat meg­nyitni. A gyujtogató­ banda főnöke, szabadon érezvén magát, a vizsgáló bírónak ezeket mondá: »Te kutya, azt akarod, hogy itt ránk égjen a ház, hanem meg­állj, eljő az idő, mikor neked is leszedjük majd gomb­jaidat.« Azután az egész társaság hozzátartozóikkal összegyűlt és megbeszélték, hogy ezentúlra mihez tartsák magukat; mindazt, mit eddig a bíróságnál bevallottak, tagadni fogják és kijelentik, hogy az ed­digi vallomások azzal préseltettek ki, mert a bíró egyiknek revolvert tartott homlokához, másikat ke­gyetlenül verte; ezenfelül összegyűjtenek 100 irtot hogy Hédert elnémítsák és eltávolítsák; vagy ha ő nem sikerül, láb alól eltegyék. A legközelebbi kihal­gatásnál tagadtak mindent. Attól lehetett tartan hogy ez a bőszült csapat a legvégsőket megkísért mi ellen, hogy a szükséges őrizet és rend is fontal­tassék, az elégtelen öt pandúr mellé a hatóság kato­naságot kért.­­ A Silágyi István-féle síremlékre vi­natkozó Feszl László által készített tervet a tanác elfogadta s annak felállítása az 5415 frtnyi költség előirányzat keretén belül az árlejtést kiiratni ter­helte. A tervező Feszl László műépítésznek tisztelet­díj fejében 325 frt állapíttatott meg. — Némely úriemberek szívesen adnak, maguknak minden alkalommal szabadalmat, oly tet­tekre, a minőket rendőri tilalom a közönségnek meg nem enged. Tegnap is, midőn a városligetben a lég­hajót töltötték, egy országosan ismert nevű s szép rangot viselő ur az elzárt térre ment erővel s az őt távozásra intő rendőrökkel ugyancsak gorombásko­­dott. Végre komolyan meg fogták s bekísérték. — Régi mondás új alkalmazásban. Párisnak egy nyilvános köztermében a politikai napi események voltak múltkor beszéd tagjai. Egy jobbol­dali franczia képviselő a német diplomáczia egy ifjabb tagjához fordult, ki kétségét fejezte volt ki a miniszteri politika sikere fölött, s azt mondá ennek : »Alapjában ugyan olyan bonyodalom forog nálunk fen, a minőbe Bismarck a hatvanas években a német képviselőházzal elegyedett, mi is az alkotmány eme vagy ama részében mutatkozó hiányok fölött panasz­kodunk. Miért ne küzdenék mi is ki győzelmesen e harcrot, mint tévé az önök minisztere ? A német nyu­godtan azt válaszolta: Quod licet Jovi, non licet —­­Broglie.« — Iskolai értesítők. A budapesti jó­­zsefvárosi főreáltanoda hatodik értesítőjé­ben Tankó János értekezik Magyarország prag­matikai történetéről a reáliskolák 8-ik osztályában. Az intézetben van a hitoktatókon kívül 19 tanitó s 369 tanuló 7 osztályban. A gyűjtemények — külö­nösen a természettudományiak —­ igen szépen sza­porodtak. Az ifjúság közt önképzőkör állott fenn. — A pozsonyi állami főgymnasium értesítő­jében a koronázási emlékünnepélyen tartott beszé­den kívül Andrássy Jenőtől van értekezés »Esz­metöredékek a magyar irodalomtörténet tanításáról gymnasiumainkban« czim alatt. A tanári kar 19 tag­ból állott, a növendékek száma volt 320, érettségi vizsgát tett 40. Az intézet alapítványokkal szépen el van látva. — A zent a városi gymnasium, mely múlt évben nyert nyilvánossági jogot, most adta ki első értesítőjét, melyben R. F. átalános czikke után C­z­e­h­e Győző értekezik a mértani sorok al­kalmazásáról évjáradék számításokra. Az intézet ed­dig 4 osztályból áll, melyben 9 tanár tanít s össze­sen 80 növendék van. Mennyi a helybeli ? nincs ki­tüntetve. Az intézet felszereléséről nincs elegendő ki­mutatás.­­ A balassa-gyarmati polg. fiú­iskola 2 osztályból áll 73 növendékkel, kiket 8-an oktatnak. Az intézet felszerelése most van folyamat­ban. Tomeskó Nándor igazgató jó értesítést közöl a múlt évről, mely alatt a tanulókon még anthropolo­­giai méréseket is eszközölt.­­ A magyaróvári közs. népiskola érdemsorozatot adtot ki né­hány jegyzettel, 4 fiú s 3 leány osztály volt, az utób­biban két apácza s egyik tanitó neje tanítottak. Me­rényi Kálmán tanitó az értesítőben nehány átalános megjegyzést közöl idegen ajkú tanodáinak magyar nyelvtanítása ügyében. — Az »Üstökös« eheti számának tartal­ma: A »nem életképes« törökhöz. (Vers. D. P.-től.) — Muszka rajzok (K—s M—n.) — Occupatio. (Kép­pel.) — Napi hírek. — »Angol parliamentiesen.« (Jun. 26. Vers.) — Ex cathedra. — Foglalás az or­szággyűlésen. (3 képpel.) — Színházi fakovák. — Szeleburdi és Beleszurdi. — Az »Iszkiász.« (Nagy kép.) — Kolozsvári Házi-járás. (Vers. 4 képpel.) — .— Adomák. Kiben van az érzés. Az obsitos. Szé­­gyellős. Lóconcentráláson. Hol kapott sebet ? — Rébusz. — Az »Üstökös« eredeti okmánytára. — Adomák az öreg Károlyi Istvánról. — Borovicska. — Szerkesztői subroza. — Nyilatkozat. — Az »Üs­tökös« megjelen minden vasárnap. Ara egy félévre 4 frt, 3 hóra 2 frt. — »A magyar nemzeti muzeum könyvtárának héber kéziratai« czimü fü­zet jelent meg a Weiszmann testvéreknél, mint külön lenyomat a »Magyar könyvszemlé«-ből. Szerzője dr. K­o­h­n Sámuel. A múzeumban kevés ily kézirat van, azonban ezek egy része a középkorból igen becses s szerző azokat behatóan ismerteti. — Feltűnő, hogy a ma éjjel érkezett bécsi esti lapokban a Rodics helytartóra vonatkozó sen­­satios hírekről, melyeket a ma reggeli »E—s« közölt, említés sincs téve. Úgy látszik az erre vonatkozó táv­iratokat Bécsben lefoglaltaták. — A nemzeti s­z­i­n­h­á­z színi évadja a mai estével nyert befejezést s holnappal már a szünidő kezdődik, mely eltart augusztus elsejéig. — Máskor ilyen időtájt már maga a közönség szokta bezárni a színházat azzal az egyszerű móddal, hogy elmarad. Ma azonban másként állt a dolog. A zártszéksorok, erkély, karzat mind megteltek válogatott közönség­gel s jól esett látnunk, hogy a páholyok közül alig van egy-kettő üres s a József főherczeg páholyában ott látjuk a nemzeti színház egyik legbuzgóbb látoga­tóját, Kóburg herczegnét, a belga király leányát, férjével. A nagy közönséget bizonynyal nemcsak az vonta ily szép számmal együvé, hogy ez volt az utolsó előadás a szünidő előtt, hanem az is, és kivált az, hogy Donadio Bianka k. a.-nak is ez volt utolsó vendégföllépte, és pedig a nálunk rendkívüli tetszést aratott »Pál és Virginia« dalműben, melyet még mindig szépen látogatott ház előtt adtak. Ma azon­ban még nagyobb volt hatása, mint egyébkor s közön­ség és szereplők mintha azon lettek volna, hogy ezt a búcsút egymásra emlékezetessé tegyék. Kivált a ven­­dégművésznő oly alakítást nyújtott Virginiában, hogy a néző valóban elmerenghetett s teljes illúzióba ringathatta magát egészen átérzett, nemes, minden pretenzió nélküli játékán. Egészen elfeledtük, hogy a kisasszonynak egy spec­ialitása is van, a­miben első rangú: a koloratúra. Átengedtük magunkat az első három felvonás élvezetének, a­hol e tulajdonát bemu­tatni alig is nyílik alkalma, úgy hogy mikor a tenger­parti liget jelenete következett, melyben Virginia szerepében a hangfutamokra, trillákra és egyéb fiorá­­turákra került a sor, — úgy tetszett, mintha ezt rá­adásba, búcsúzóul kaptuk volna. Annyi bizonyos, hogy e jelenetben Donadió k. a. még egyszer se fej­tett ki annyi bravourt. A taps és kihívás egész tün­­tetésszerű volt. A vendégművésznő mindjárt az első felvonás után négy gyönyörű nagy virágcsokorral jött ki. Kettősét Pállal, mint rendesen, ma is meg­­ujráztatták, úgy szintén Odry igen szép s megható érzelemmel előadott harmadik felvonásbeli magán­dalát is. Szóval a játszók és a nézők meg lehettek

Next