A Hon, 1877. július (15. évfolyam, 166-196. szám)
1877-07-18 / 183. szám
A vidék egyszerűen nem létezett a nemzeti bank előtt. Alig hihető, de fájdalom igaz, mond az augsburgi lap czikkírója, hogy a bank első fiókja 1851-ben, tehát az intézet 35 évi fönállása után nyittatott meg Pesten 2.100.000 frt dotatióval. A következő években nyittattak még egyes bankfiókok : Linczben, Brünn, Lemberg, Trieszt, Troppau és Olmützben. 1856-ban 10 ra szaporodott a fiókok száma. Ekkor ismét hosszú csend állott be, s most 61 évre a bank alapítása után van összesen 24 fiók. Olyan városok, mint Arad, Baja, Zágráb, Budweisz, Nagyvárad, Igló, Kolozsvár, Győr, Székesfehérvár, Szeged, Hódmezősávárhely ez óráig még nem bírnak bankfiókkal. A franczia banknak mely 1800-ban alapittatott ma már 82 fiókja van az országban s több ezek közül olyan helyen, melynek 9000, sőt 6000 lakosa van, mig a fent előszámlált magyar és osztrák városok 20—70 ezer lakossal bírnak. A német nemzeti banknak két évi fenállása óta 128 fiókintézete van; ezek egy része ugyan az átvett német jegybankokból ered. A Lucam-féle üzleti politika következménye az lett, hogy a vidék a nagy fővárosokra ésfőleg Bécsre van szorulva és kiváltképen a főtitkár kegyétől függ. Ez által a gyárosra és kereskedőre nézve a pénz természetesen nagyon megdrágul, mert kétszeres és magasabb provisiót kell fizetnie. A vidéken az uzsora rendkívül terjed és pedig nem a titokban üzérkedő uzsorásoknál, hanem a takarékpénztáraknál, melyek rendkívül magas százalékra adnak pénzt, s ezt azzal mentik, hogy a banktól drágán kapnak kölcsönöket. Ezen elitélendő politikának két oka van: a centralistikus elv, mely a bankigazgatóságot vezeti és másrészről azon bizalmatlanság és részakarat, hogy a főtitkár beleegyezése nélkül a vidéken talán mégis gyarapodhatnék a productió. A központosítási elv következménye volt az is, hogy ez év kezdetén egy igen sajátságos újítást hoztak be. A hiteleket többé nem a helyi igazgatóság állapítja meg az ottani cenzúra bizottság egyetértésével, hanem maga a központi igazgatóság a monarchia legtávolabbi pontjára is. Így történt, hogy míg egy régi bécsi vászonkereskedő cég hitelét tetemesen korlátozták, addig egy szatócsnak 10,000 frtnyi hitelt nyitottak. Ez a szatócs ma sem tudja, mikép jutott e nagy tisztességhez. A bank pártolói — ezek a bankárok, kiknek váltóit bőven szokták leszámítolni és az írók, kiknek könyveit nagy mennyiségben veszik, — azt A Sipka-szoros. A nap megdöbbentő híre, hogy az orosz a Sipka-szoroson átkelt a Balkán - hegy déli oldalára minden ellenállás nélkül, könnyedén és szép szerével; Eski- meg Jeni - Zágráig jutottak. E nagyfontosságú hír, mely körülbelől azt jelenti, hogy Drinápoly és vele Konstantinápoly fenyegetve van az oroszok által, alkalomszerűvé teszi közelebbről megismerkednünk a Sipka-szorossal. E szoros a Fekete tenger partjától számítva a hatodik járható átkelési út a Balkán hegységen, a Janka folyó forrásai mellett. Sipka falunál mi bolgárul vad rózsát jelent — van ez, a tenger szine fölött 1400 méter magasságban s törökül Oazonnak hívják. Ezen az úton semmi esetre sem lehet északról a thrák völgybe jutni közvetlenül. Szliven és Jámbortól kezdve egész a szófiai völgyteknőig délen a Balkánt egy magas párhuzamos hegylánc követi, melyet a bolgárok Sredna Gorának neveznek. A szoros magaslatáról széttekintve lehet látni a magas hegyekkel környezett tundzai (tsundai) völgykatlant, mely legszélesebb részén 2 */2 óra járásnyi széles s nagyjában tökéletesen lapályos. Középen fekszik Kazanlyk város, 38 helységtől környezve. A szomszédos hegyek, nevezetesen a Mara Gedik, mely legmagasabb pontja a Balkánnak (2350 méter) még júniusban is hóval vannak fedve; míg alant a vidék s nevezetesen Kazanlyk, mely főhelye a rózsaolajkészitésnek, rózsamezőivel nyájasan virít. A kazanlyki vagy katlan, mely egyszersmind az egész félszigetnek leggyönyörűbb vidéke, bolgárul »Tulovszko polje«-nak, tulói mezőnek neveztetik. Kazanlyktól mintegy 10 kilométerre keletre fekszik a bolgár falu : Tulovo, vagy Tulevo. Neve a balkáni tartományok legrégibb történetéből egy meglepő emléket tart fen. Ugyanis a tuloi mezőn terült el a kelta Tye, melyből Komontoriosz király és utódai a thrák hegyi részeket a Dunától az aegei tengerig és a görög republikákat a Pontus és a Propontis mellett 66 éven át (279—213 Kr. e.) uralták. Egész Thrácziában nincs alkalmasabb hely egy harczias törzs számára főhadiszállásul, mint e meleg, termékeny és minden oldalról védhető, hegyekkel körülvett völgykatlan. Észak felé a völgykatlanból a legfontosabb szoros vezet át a Duna völgyébe, délfelé pedig a Sredna Gorán át a thrák völgybe lehet jutni, keletre a sok görbületű Tundra völgyön át a 300 méterrel alantabb fekvő szlieni völgybe jutni; nyugotra pedig kényelmes út vezet Thráczia nyugoti részébe, melynek közepén a három halmon fekvő P h i 1 j p p o p o t fekszik. A Sipka-szoros történelmileg is nevezetes. Itt mondják, hogy a bank ekkor akarja magát veszteségek ellen biztosítani. »Tartózkodásának nevezik azt, ami pedig »roszakarat.« A háború. Az oroszok átkelése a Balkánon, Szisztován, Tirnován, Kazanlykon, Gabrován és a Sipka-szoroson keresztül átkeltek az oroszok a Balkánon jul. 13-án este 6 órakor, anélkül, hogy egy lövést tettek volna. Másnap jul. 14-én d. u. 2 órakor Gurko tábornok megszállotta Khankilit, honnan a törökök kevés számmal, Konároba vonultak vissza. Kevés idő múlva erre, 16—18 zászlóalj orosz szállta meg Jeni-Saghrát, mely vasúti állomás, a drinápoly-philippopolisi vasút szárnyvonalán.Így tehát az oroszok vasúttal nyomulhatnak Drinápolyba. E sorok írásáig az van tudva, hogy az oda érkezett oroszoknak nincsen ágyujok, így hát nagyobb vállalathoz nem foghatnak. Azok késnek még bizonyára a sipkái után s mig azok megérkeznek, Reuf pasának, Drinápoly parancsnokának lesz ideje összeszedni magát s Konstantinápolyból is jelentik, hogy onnan nyakra főre küldik a csapatokat Drinápoly felé, mely ha elesett, Konstantinápoly következik. Az orosz csapatok Bulgáriában most a szélrózsa minden irányában el vannak szórva. Egy hadosztály Nikápolyban, a másik Plevnában, egy hadtest Tirnovában Szeliiig s a Balkánon tűnig előre tolt csapatokkal, két orosz hadtest Ruscsuknál, — mindez úgy szétszórva egy 70 német mértföldnyi területen. Csak Ruscsuk előtt áll nagyobb (40,000 főnyi) orosz haderő, (az orosz trónörökös vezérlete alatt a 12. és 13. hadtest), a többi vonalokon a hadtestek és divisiók csak 8—10,000-re mennek. Abdul Kerim egy hatalmas csapással egyik vagy másik orosz csapatot tönkre teheti. Igen rövid időn hírét is kell hogy vegyük az első nagyobb csatának — okvetlenül. Az oroszok átkelési útját a Sipka szoroson alábbi térképünk teszi szemlélhetőbbé, melyet a »Pr.« nyomán közlünk. A szoros leírását is alább találja az olvasó: rontott át 250-ben 70,000 gótk Knva alatt és verték szét Decius császár hadseregét, egyenesen Philippopolisnak tartva. A Sredna Gora által képezett szorosban szenvedett továbbá roppant vereséget a bolgároktól Isák Angelos császár 1190-ben. A második bolgár birodalom alatt (1186—1393) e szoros fölötte élénk volt, mert egyenesen a birodalmi fővároshoz vezetett. Ezen az uton nyomultak 1798-ban a török seregek Pasván Oglu, viddini föllázadt pasa ellen. Az oroszok csak 1810-ben jöttek e vidékre először, midőn egy hadtest Vjazemski herczeg alatt megszállotta Tirnovót és Grahovát. II. Murad szultán itt 1837-ben egy tíz mértföldnyi utat épített, de mely nemsokára egészen megromlott. Abdul Medsid szultán 1855-ben ismét megcsináltatta ezt az utat, de ma ismét kevésbé járható, mindamellett még használható annyira, hogy az oroszok átkelhettek rajta. Nikápoly: A táviró ma hozta meg a hírét Nikápoly elfoglalásának. Ez esemény nem volt épen váratlan. Az erőd és város tönkre volt lőve már az oroszok ágyúitól, különben sem volt számítva hosszas ellenállásra s igy eleste csak idő kérdése volt. A városról egy utazó a következő leírást adja: Nikápoly egy hosszú szakadékban fekszik, mely a Duna felé kiszélesül. A dunai tized néhány rész török házból áll, melyek többnyire fából vannak, továbbá kávécsarnokból, halászkunyhókból stb. A parton sik csendesség uralkodik, ellentétben az átellenes Turnu-Magurelli élénk, zajos forgalmával, hol száz meg száz szekér rakodik a hajókról vagy azokra. A török kormány rendszeresen elhanyagolja legjobb kereskedelmi városait, ami csak az oláhoknak hajtja malmára a vizet. A gabona- és nyers terménykereskedés többnyire spanyol zsidók kezében van. Az ezek által lakott városrész áll a legcsinosabb házakból; a többi bolgár és török lakosok a földmivelés és halászat mellett nagyobbára kiskereskedéssel foglalkoznak. A lakosok nagy része különben török, mi a városnak tiszta, keleties színezetet ad; huszonöt zsidó és 30 bolgár házon kívül a többi 900 mind török ház. A keresztény hitközségnek uj iskolája és temploma van; van benne továbbá egy byzanczi stylban épített kath. templom, melyet mű történelmi szempontból érdemes lett volna renoválni, a mire persze a török kormány részéről kevés kilátás volt. Az erődítmények csak annyiban bírtak fontossággal, hogy Viddin és Ruscsuk közt ez volt az egész Dunaparton az egyetlen szilárd pont. A citadellán kívül ott volt még a »Tuna-Kále« nevű erőd, mindkettő azonban igen elhagyatott állapotban. Mindkettő uralja a körül fekvő magaslatokat, úgy, hogy a török kormány utóbb mégis kénytelen volt ezekre is némi földvárakat építetni. Nyílt levél Hunfalvy János úrhoz. Hunfalvy János ur »A Duna budapesti szakaszának szabályozása«» című legutóbb megjelent röpiratában a 33-ik lapon azt mondja: »Az enquete, Tisza Lajos, a közmunkatanács akkori elnökének elnöklete alatt Engerth Vilmos lovag cs. k. udv. tanácsos, Wex Gusztáv cs. k. miniszteri tanácsos, mint a bécsi dunaszabályozási bizottságnak, Csengery Antal, Stangel János és temesi Reitter Ferencz osztálytanácsos, mint a közmunkatanács e czélra felkért és kiküldött tagjai; továbbá Lechner Gyula k. főmérnök, mint a magyar mérnökegyesület kiküldötte és Tóth Károly főmérnök, mint a m. k. vasútépítészeti igazgatóság képviselője, végre Walland Henrik k. osztálytanácsos és Metzner Antal k. építészeti felügyelő, mint a vizépítészeti osztály megbízottjai jelenlétében tartatott. E névjegyzékből látjuk, hogy az enqueteben tulajdonképen csak a közmunkatanács s a kormány volt képviselve, s Reitter Ferencz, Walland Henrik, Lechner Gyula és talán Metzner Antal urakon kívül nem volt oly magyar szakértő, ki a vízépítkezési dolgokhoz értett, aki életében akár csak egy malomárkot is szabályozott volna.« Mellőzve az építészeti igazgatóságot, s nem közvetlen engem illető további megjegyzéseit kénytelen vagyok következőket helyreigazításul előadni: 1870. évi aug. 18-án reggel az 1 út építészeti igazgatója a miniszteri elnöki irodából kapott értesitvény folytán engem utasított, hogy az összekötő vasút összes (tehát mind a Margitsziget körül, mind a Gellérthegy alatt nyomjelzett) alternatív terveivel Mihalik miniszteri tanácsos úrnál azonnal jelentkezzem a végett, hogy a nála tartandó bizottsági ülés alkalmával a vasúti tervezetek iránt fölmerülhető kérdésekre a két szakértőnek fölvilágosítást adhassak. Kiküldetésem ezen czélját a miniszteri tanácsos úrnak, később pedig az elnök úrnak jelentettem, utasításom szerint hozzáadván, hogy ha netalán a tanácskozás folytán a Dunahíd tervezett fekvése változást szenvedne, ehhez való azonnali alkalmazkodás végett az elnök előlegesen szóbeli utasítást adjon. Ez volt kiküldetésemnek, milyenek a hivataloskodásban gyakran fordulnak elő, egyedüli czélja, feladata. Felmerült esetben tehát nem is vízszabá- lyozási munkálatokhoz való hozzászólásra, hanem vasúti mérnöki minőségben valók kiküldve. Ezeket irányadóul előrebocsátva, e helyen egyedül személyemet illető szavakra kénytelennek érzem magamat következőkre a szót figyelmeztetni: Hunfalvy úr munkájában vagy magyarságomat vagy a vizépitészetben — mely a fennforgó esetben hozzám nem is tartozott — szerzett tapasztalásaimat hozza kétségbe. — Magyarságomról, családom régi magyar nemessége, 1849-iki honvédségem és olmützi várfogságom tanúskodik. Vizszabályozások és vizépitkezéseknél szerzett tapasztalataimat illetőleg utalhatok az 1852 óta az Inn, Ferschting, Traisen, Vökla, Duna és Dráva folyókon helyreállított — igaz, hogy nem malomárok szabályozásokra, hanem más nagyobbszerű és különféle nemű vízépitészeti művekre, melyeket nagyrészt magam terveztem és mind kellő sikerrel magam ki is vittem. Ezen folyóknak árvizei köztudomás szerint rohamosabban hatnak és gyorsabban tüntetik ki az elkövetett vízépítészeti hibákat, mint akár a budapesti Duna is, ennek daczára 15 és 25 év előtt készített műveim mai napig is szilárdan fenállanak és megfelelnek kitűzött czéljuknak. Eltekintve továbbá azon rendszeres partvédművektől, melyeknek helyreállítását minden közönséges hídépítésztől követelni lehet, következőket vagyok bátor Hunfalvy úrtól kérdezni: Melyik magyar mérnök vett már 1843-ban részt egy Dunaágnak, melyet ezelőtt gőzösök bejártak, elzárásában? Melyik magyar mérnök épített egy 1200 holdnyi térfogatú vízöntöztető rendszeren keresztül egy 1000 öl hosszú 187 nyílással bíró viaductot azon feltétel betartása mellett, hogy a kétévi nagyszerű építési anyag szállítása által előidézett forgalom alatt e rémek humusrétege kárt ne szenvedjen, és az öntöztetés egy perczig sem szakítassék félbe ? Melyik magyar mérnök képes saját kezelési gyakorlatából azon különbségeket megmondani melyek egyrészt sziklák, másrészt pedig bástyafalak vizalatti vettetéseknél (t. i. az eszközök mikénti szerkezetére, a furatásokra s a vettetésekre nézve) ? Hivatkozhatom továbbá azon tényre, mely szerint már 1863-ban — tudtommal az első Magyarországban — két mérföld hosszúságban a folyam medrében felvett vízarányos rétegterveket alkalmaztam, melyekkel a folyamban működő belerők hatásait, mozgalmait, és törekvéseit az építés alatt és után folytonos figyelemmel kisérni, a folyam hoszszelvényét mindenkor tüzetesen szerkeszteni és a nyert észleletek alapján jókor és erőkiménetesen intézkedni lehet. Mindezeket vízépítészeti szakismeretem és tapasztalásaim igazolására hozhatom fel, de megnyugtatásomra szolgálhat az is, hogy ezek az átalán elismert szakférfiak mint építészeti tekintélyek t. i. b. Stein Miksa (Ferhad pasa), Schönerer, Eichler, Keissler, Sepper, K. Schwarz s az első cs. k. dunagőzhajózási társaság egyes főhivatalnokai annak idején elismerő, helyeslő és iletékes nyilatkozataival találkoztak. Minthogy azonban Hunfalvy János urnak, mint egyetemi tanár, akadémiai tag s a földrajzi társulat elnökének, tehát, mint oly nagy tekintélyű és magasállású egyéniségnek szavait az olvasóközönség komolyan meggondoltaknak és alaposan mérlegeltetteknek méltán tekintheti, ne csodálkozzék, ha szakképzettségem ily méltatlan és kíméletlen módon megtámadva látván tisztelettel kérdezem, mi oknál fogva találja magát jogosultnak gyakorlati képzettségem fölött oly átalánosságban sértően nyilatkozni ? Ezek után elvárván Hunfalvy János úrnak okadatolt nyilatkozatát, vagyok hazafias tisztelettel Felsőő Zopori Tóth Károly m. k. áll. vasúti felügyelő, Budapest, nagymező utcza 51. sz. KÜLÖNFÉLÉK. — A budapesti uj török főkonzul, Halil bej már elfoglalta állását. Halil bej 36 éves, tudományosan képzett férfiú, és európai miveltségü. Konstantinápolyban végezvén tanulmányait az ottani külügyminisztériumba lépett be, honnan Rómába küldetett a konzulátushoz mint titkár, majd meg Odessába helyeztetett át, hol a legutóbbi ideig volt főkonzul. A török kormány most Budapestre nevezte ki. A történelmi társulat pozsonyi kirándulására, mely augusztus hó második felében fog tartatni, eddigelé jelentkeztek : Ipolyi Arnold, Szabó Károly, Szabó Gyula, Géresy Kálmán, id. és ifj. Szinnyei József, ifj. Fehérpataky László, Ferenczy József, Szilágyi Sándor, Rudnay Béla, dr. Nyáry Albert, dr. Nyáry Jenő, Szüry Dénes, Thallóczy Lajos Töttösy Béla, Csontosi János, K. Radvánszky Béla, Beöthy Zsolt, Findura Imre, Liszka Béla, Karádi János, Nagy Iván, Nagy Aladár, Vincze Gábor, Óváry Lipót, Stern Menyhért, Szerémi Arthur, Irmei Ferencz Gáli Endre, Kálóczi Lajos, Hegedűs Candid Lajos, Rajner Gyula, Bottka Tivadar Lehoczky Tivadar, Károlyi Árpád, Nagy János, Nagy Gyula, Zsilinszky Mihály, Haan Lajos, Nagy Imre, Dux Adolf, Emich Gusztáv, Nemes Elek, Deák Farkas, Gamauf György, Salamon Ferencz, Chernel Ignácz, Kürthy János, Jedlicska Pál, Fraknói Vilmos, Pauler Gyula, Römer Flóris, Szontagh Bertalan, dr. Szeghy Miklós, Baltzár Ágost, dr. Kolosváry Sándor, Fabricius Károly, Pesty Frigyes, Balássy Ferencz, Szentkláray Jenő, Máté Sándor, Cherven Flóris, Buzna Alajos, Kápolnai István, Véghelyi Dezső Ivánfi Ede, összesen 66. Elég szép szám, főkép ha oda gondoljuk a Pozsonyban helyi lakókat is. Buvárló tehát lesz elég, de lesz levéltár és leveles láda is annyi, hogy az ez idei kirándulás bizonynyal egyike leend a legsikerültebbeknek. Rendelkezésükre fog állani : a pozsony-városi tökéletesen rendezett levéltár, a városi múzeum, a káptalani levéltár, az ev. lyceum gazdag könyv- s levéltára, nyitva lesz a pozsonyi prépostság, valamint a ferencziek több XIV. s XV. századi kódexet tartalmazó könyvára, a gr. Pálffysenioratus levéltára, a gr. Eszterháziak galánthai ágának pozsonyi archívuma, s gr. Batthyányi József levéltára Köpcsényben. — Hymen. Kállosy József, bajai aljárásbiró, vasárnap tartá esküvőjét Szegeden Kass Hanával. Az ünnepély a menyasszony édesanyjánál, szoros baráti körben tartatott meg. Nyoszolyólányok voltak : Kass Erzsi és Kállosy Karolin kisasszonyok, násznagyok Sátor Jenő bajai kir. ügyész és Hegedűs Sándor. A forgalomban levő hamis ötforintos bankjegyek könnyebb fölismerhetése s az egyes pénztáraknak adandó utasítások megtétele végett a tanács a főv. rendőrséget a hamis bankjegyek ismertető jeles közlése iránt kereste meg. A fővárosi rendőrség átirata szerint e jegyek részint fényképezettek, részint pedig aczélnyomatúak. A fényképezett hamisítványok valamennyien B. h. 13. számmal vannak ellátva, feltűnő halavány festésűek, melyeken a vörös szín és a bankjegy hátulján levő vörös barna festék sokkal élesebb és szembetűnőbb mint a valódi 5 frtos bankjegyeknél, míg ellenben az aczélnyomatú R. n. 33. és L. K. 20. számmal ellátott öt frtos hamisítványoknál a vörös szín nagyon halavány, többi pedig feltűnő sötétes. — Magyar fürdők látogatása. A legutóbb kiadott kimutatások szerint fürdőink látogatottsága a következő: Balaton-Füreden van 659, Buziáson 235, Harkányon 666, Krapina-Tepliczen 683, Trencsén-Tepliczen 994, Margitszigeten 437 és Szliácson 994 fürdővendég. A koronázási domb rövid napok múlva letűnik a Ferencz-József-térről. A domb czifrázatait és köveit már elkezdték szétszedegetni, s egy városi helyiségbe viszik megőrizni. A föld azonban, amit az egész haza adott össze, — bár a domb a földszinéről végkép eltűnik — ott marad a helyén, a menynyiben t. i. egy, azon helyen ásandó gödörben helyezik el. A domb széthordását tudvalevőleg a Ferencz József tér szabályozása és parkozása tette szükségessé. A térnek a város felé eső oldalán már javában folynak a munkálatok, a kövezés, az aszfaltozás, s megkezdik a facsemeték lerakását is. A dunai oldal csak a jövő évben fog részben közlekedési, részben pénzügyi tekintetek miatt parkoztatni. A dombról elhordott kövek legtöbbnyire roszak, a vállalkozó annak idején, úgy látszik, nem számított műve hosszabb életére. Porhanyó voltuk miatt nem alkalmasak a kövek arra, hogy másutt valahol álljanak fel továbbra is emlékül. — Mire lenne Bismarck képes. Egy németországi lap írja: A szász király II. fogadóban volt szállva és Arnimot mindennap várták. Mivel a sokat emlegetett egykori nagykövetet látni óhajtottam, kérdem a pinczértől: várjon megérkezett-e Arnim. Több napi tudakozódás után azt mondja: »Igen a szász királylyal egy s ugyanabban a fogadóban van megszállva.« »Nem tudja, meglátogatta-e őt a király ?« »Ugyan mit nem gondol, ha azt Bismarck megtudná, a király könnyen állását veszíthetné« volt a pinczér válasza. — Hajsz egy majomgyerekre. Egy orvosi lap a múlt hó utolsó napján arról hozott hirt, hogy Nagy-Mihályban van egy atyának egy 11 éves majomszerű gyermeke. E hirt az összes bécsi lapok átszedték s ez a práter bódé tulajdonosai közt, kik mindannyian valami természeti csudát mutogatnak trombita szóval, dob veréssel, nagy izgalmat keltett. Mindegyike előtt tisztán állt, hogy itt valamit tenni kell, mert s erről meg voltak győződve, e majomgyermek leírása egyértékű a nagy ternával. A bódésok egy tuczat táviratot menesztettek ez nap Nagy Mihály »polgármesteréhez,« hogy a drága, becses szörnyszülöttet szállítsa Bécsbe. A két legelőkelőbb bódés azonban nem érte be a távirattal, s természetesen mindegyik magában, anélkül, hogy a másikat titkába avatta volna, útra kelt Nagy Mihályba, hogy itt a majomgyerek szerencsés atyjával megalkudjanak. A bécsi pályaudvarban a két versenyző azonban találkozott egymással, s csak nagy nehezen tudták magukban legyőzni az e fölötti boszankodást. Utazásuk kissé hosszúra nyúlt, mert a magyar falut Gácsországban keresték s csak Przemyslben vezették őket a valódi nyomra. Négy napi utazás után Nagy- Mihályba érve, mindkét emberi majom hajszoló mindjárt vágyakozásuk tárgyának tulajdonosával tette magát érintkezésbe. A bódésok egyikének hallatlan ajánlat s az ígéretek nagy árja által sikerült a másikat túlszárnyalni, s a holnap jön kitűzve a csudagyermek ünnepies bemutatására. A kitűzött órára pontosan megjelent a majomgyereknek lakásán a szerencsés vevő s olyan gyermeket látott, mely egyéb kortársaitól ugyan valamennyire különbözik, de kiállítási tárgyul még sem igen szolgálhat. Egy órával később a megjárt s zsebükben érzékenyen megtámadott bódésok leverve a legrövidebb után visszatértek Bécsbe. — A cserkeszek s megtelepedések Törökországban czimen érdekes adatokat közöl Nasackin egy német folyóiratban. Átveszszük belőle a következőket : Tudvalevő, hogy 1863-ban hódoltak meg az addig legyőzhetetleneknek tartott Kaukázus lakói. A Fekete tenger keleti partján élő 900,000 lélek egyharmada jobbnak látta azonnal kivándorlani, ahonnan remélhették, hogy előbb-utóbb még megtorolhatják magukat halálos ellenségükön. 1864. júl. 10-éig a kivándorlók száma 236,700 lelket tett ki. E roppant számú éhes vendég zavarba ejtette a török kormányt s elmulasztá nekik alkalmas helyeket kijelölni megtelepedésükre. Ez oknál fogva a kivándorlók nagy része borzasztó szükségnek volt kitéve s sokan éhség okozta hagymázban múltak ki. A kaukázusi kivándorlók száma utóbb fél millióra növekedett s a török kormány végre elhatározta, hogy szlávlakta tartományokban telepíti őket le. 20,000-et a szerb határra telepített, másokat ismét a bolgárok közzé. A cserkesz nők szépsége közmondásos volt. 1864-ig egy szép cserkesznőért 50,000 piasztert fizettek, az utóbbi években azonban, mert nagy számmal jöttek Törökországba és eladóik szűkölködése miatt, áruk nagyon megcsökkent. — Szerencsétenség. Ortelt Károly, 14 —15 éves bádogos inas Zellerin Mátyásnál, ma reggel 7 órakor a városháztéren épülőfélben levő Harisféle ház első emeletéről egy még be nem csinált ablakon keresztül a kövezetre zuhant, de még élve szállíttatott hozzátartozóihoz. Eme vétkes gondatlanságból származó szerencsétlenség vizsgálat tárgyát fogja képezni. — Gazdaközönségünknek el nem mulaszthatjuk ismételten szíves figyelmébe és pártolásába ajánlani a Gonda Béla által jelesen és szakavatottan szerkesztett »Gazdasági mérnök« czímű folyóiratot, melynek czélja a gazdasági és mérnöki tudománynak egymásra utalt kapcsolatos részeit népszerűsíteni, minél tágabb körben elterjeszteni, hogy azok a magyar mezőgazdaságnak minél nagyobb mértékben javára váljanak. A lap eddig megjelent számai eléggé tanúskodnak arról, hogy a hozzákötött reményeknek minden tekintetben megfelelt s a lap köré csoportosult tekintélyes irók s a szerkesztő ügybuzgalma elegendő biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy a megkezdett után előre haladva, hasznos útbaigazításokkal és fölvilágosításokkal fogja előmozdítani a magyar mezőgazdaságnak sok tekintetben elhanyagolt ügyét. A legközelebb megjelent 6-ik szám is igen érdekes közleményeket tartalmaz: Micskey Imre befejezi az árvízmentesítésről múltkor megkezdett hoszszabb dolgozatát, Hermann Ottó a kendertermelés ügyében ír néhány tájékoztató szót, Lengyel István a szuezi csatornára vonatkozó legújabb észleleteket ismerteti. — A vegyesek rovatában több közérdekű esemény van elősorolva, s ezenkívül rendesen közli a lap a vízállási és időjárási följegyzéseket. — A »Gazdasági Mérnök« megjelenik minden hó 1-én és 15-dikén másfél ívnyi tartalommal, díszes kiállításban, rajzokkal illustrálva. Előfizetési ára erre az évre májustól decz. végéig járt. Az előfizetések a lap kiadóhivatalába (Budapest, nádor utcza 14.) küldendők. — Öngyilkosság. Ma délelőtt egy Belovicz Ida nevű nő a lánczhídról a Dunába ugrott, s a habokban nyomtalanul eltűnt. Az öngyilkosságot, mint mondják, házassági viszályok miatt követte el. — A francziákat rendesen a legkitűnőbb »csevegőknek« szokás tartani. Azok is, valóban a legkitűnőbb causeurök. Csakhogy — jegyzi meg egy berlini lap — a csevegésnek csak az egyik fele az erős oldaluk: a beszéd; a másikat, mely pedig a csevegésnél alig kevésbé fontos mint amaz, a hallgatást és a beszélni engedést teljesen elhanyagolják. Egy ily intoleráns causeurnek az öreg Dumas volt a legkitűnőbb typusa. Úgy beszélt, mint egy könyv, még pedig jó könyv. Azt hitte az ember, valami kitűnően írt regényből olvas föl, ha valami történetet elmesélt. De ha abbahagyta a beszédet, nem törődött többé a társasággal. — A most élő irodalmi nevezetességek között leginkább hasonlít hozzá e tekintetben Sardou. Intézz hozzá néhány közönyös szót: egy egész felolvasással válaszol szavaidra, szellemes, folyékony, pikáns előadással, de mely legalább fél óráig tart. Akkor meghajtja magát, fog magának más hallgatót s azt is elmulattatja egy fél óráig. Thiers is egyike azoknak, kik a szalonban csak egy hangot hallgatnak szívesen: a magukét. Az ifjabb Dumas azonban társaságban meglehetősen tartózkodó. Szeret visszavonulni valamely zugba, ott örömest udvaroltat magának a hölgyek által, de ő maga keveset vagy semmit sem beszél. Mei ha ő maga a hallgatagság. Auger azonban nem köt csomót a nyelvére, sokat beszél és szabadon, s tekintve, hogy nők is lehetnek jelen, túlságosan is szabadon. Hugó Viktor pompásan beszél. Ellentétekkel, meglepő képletekkel, erős színezetű jelzőkkel rakja tele beszédét, egészen úgy beszél, ahogy II. Fülöp Lajos király, aki maga is első rendű csevegő volt, igen örömest társalgott vele. Egy este csak ketten voltak a király kabinetjében s annyira elmerültek a beszélgetésben, hogy a palotában azt hitték, hogy a király lefeküdt s minden lámpát kioltottak. Mikor aztán a költő, késő éjfél után elbúcsúzott, a királynak kellett kikisérnie s neki világítania a lépcsőn. A HON magántávsürgönyei. Bécs, jul. 17. (Ered. sürg.) A »Fremdenblatt« kijelenti, hogy a Balkánba történt átkelés fontos katonai incidens ugyan, de azért nem jelenti a politikai helyzet megváltozását. Ausztria-Magyarországra nézve semmiféle indító ok sem merül föl, a tartózkodó álláspontból kilépni Mécs, jul. 17. (Ered. sürg.) Ide érkezett hírek szerint a törökök Nikápoly mellett 40 ágyút vesztettek el. BéCS, jul. 17. A »Pol. Corr.« távirati részleteket közöl Nikápoly bevételéről. E hó 15-én este a 9-ik (Krüdener) orosz hadtest megtámadta Nikápoly előtt a törököket, s kényszerité őket az erőd sánczai mögé vonulni. 16-án reggel az oroszok Nikápolyt körül fogván s megtámadván, az őrség Ahmed pasa és Hasszán pasa vezérlete alatt, az azelőtti napon érkezett segédcsapatokkal együtt megadta magát. Az oroszok 40 ágyút és 2 török monitort ejtettek zsákmányul. — Ugyane lap szerint határozottan valótlan azon állítás, mintha az oláh hadsereg nem lépne föl offensive, hanem csak a dunai vonal védelmére szorítkoznék. —A »Pol. Corr.« helytelennek jelenti ki a »P. Napló« azon hírét, hogy a delegátiók szeptemberre egybehivatnak. Zágráb, július 17. (Ered. sürgöny). Kosztajnicza mellett, Bubokojárka falunál az osztrák-magyar és a török őrjárat egymásra lövöldözött, szerencsére minden következmény nélkül. Bosnyák menekült családok ismét szökdösnek át határainkon. Drinápoly, júl. 17. (Ered. sürg. A »D. Ztg.« tudósítójától). Vasárnap a törökök Ziman bej vezénylete alatt Jenizagránál megtámadták az orosz előcsapatokat. Makacs küzdelem fejlődött ki. Az oroszok súlyos veszteségeket szenvedve visszavezettek a Balkánba. Majd számosabb erőkkel ismételték a támadást. Ismét véres harcz fejlődött; az oroszok túlnyomó számmal voltak, de tüzérség nélkül. A török ütegek kitűnően működtek az oroszok szárnya ellen. A nagy túlerő daczára a törökök két óráig állottak helyt. Ekkor Reuf pasa az oroszokat oldalt és hátulról kereszttűz közé vette és nagy veszteséggel visszaverte a Balkánba.