A Hon, 1878. június (16. évfolyam, 132-157. szám)
1878-06-30 / 157. szám
157. szám, XVI. évfolyam. Résftreli kiadás. Budapest, 1878. Vasárnap, június 30. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt : 3 hónapra................................. ■ 6 frt — kr. 6 hónapra ..................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 11 — » L előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. elseerheissztéisi iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Benmfentetlen levelek csak ismert kezektől fogantatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. A júliusi félév közeledtével felhívjuk t. olvasóinkat az előfizetés minél előbbi megújítására. Előfizetési felhívásA. s a XVI-dik évfolyamára. (A Hon megjelen naponkint kétszer.) Előfizetési árak : Évnegyedre................................... 6 frt Félévre...........................................12 » Egy hónapra................................... 2 » Az esti kiadás postai külön küldéséért fölülfizetés évnegyedenkint 1 forint. gy Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre a »Hon« kiadóhivatalába (Barátok tere Athenaeum-épület) küldendő. A HON szerk. s kiadóhivatala. Budapest, június 29. A hivatalos lap mai száma a következő legfelsőbb kéziratot közli: Kedves Tisza ! Midőn a kiegyezési törvényeknek mai napon történt szentesítése által a hosszabb idő óta folytatott e részbeni tárgyalások, mindkét államterület érdekeinek kölcsönös méltánylása mellett, közgazdasági fejlődésük lehető biztosítására, a ez által az egész monarchia javának és tekintélyének ujabbi erősbitésére, — szerencsésen befejeztettek, indíttatva érzem Magamat Önnek és minisztertársainak, kik áthatva hivatásuk fontosságától, lankadatlan buzgalommal és önmegtagadó hazafias áldozatkészséggel e megoldás előmozdításán fáradoztak, őszinte elismerésemet és meleg köszönetemet nyilvánitani, — biztosítván Önt, hogy a trónnak és hazának e nehéz időszakban is tett hit szolgálataikról minden viszony között kedvesen fogok megemlékezni. Kelt Bécsben, 1878. évi junius hó 27-én. Ferencz József, s. k. Az ország választóihoz. Midőn mi, a nemzet képviselői, a törvényhozási pályát elhagyjuk s a nemzet keelébe, mint egyszerű honpolgárok visszatérik, lehetetlen, hogy ne szóljunk a nemzethez ról, hogy három évi megbízatásunk alatt mikép teljesítők képviselői kötelességünket. Emelt lélekkel teszszük ezt, s azon nyuilommal, melyet a tiszta öntudat nyújt, hogy kötelességünket híven teljesítők. Nehéz viszonyok közé esett hivatásunk, nehéz volt a munka, melyet végeztünk. Nagy volt feladatunk, épen oly a meggndoltság, melylyel e feladatot megoldanunk kellett. Nemcsak az volt a czél, hogy az ország anyagi helyzetén segítsünk, hanem lenni kelle annak is, hogy e nemzetet kétes kimenetelű harcroknak ki ne tegyük, s a nemzeti munkára szükségelt időt meddő vagy végzetes küzdelmek által elpazarolni ne engedjük. Részint szenvedéseiben, részint tétlenségében annyit mulasztott már e nemzet, hogy tiltottnak kell tartanunk azt, akár az egyik, akár a másiknak elébe vezetni. Megvontuk a vonalt azon anyagi bajok között, melyek a világ minden részét meglátogatták, és saját bajaink között, és azt találtuk, hogy bajaink legnagyobb része közös a világéval és találtuk, hogy türelemmel, de folytonos munka közt kell elvárnunk az időt, míg a világ eseményei a kedvezőbb fordulatot meg fogják hozni. Megvontuk a vonalat azon bajaink között, melyek százados mulasztások vagy a balsors következményei és azok között, melyek új életünkben fakadtak fel, — és úgy találtuk, hogy ezek igen csekély részét teszik amazoknak, s hogy tizenegy év nem elég százados állapotokat megorvosolni, de hogy erre még sok idő, sok erőfeszítés kell, úgy a magános, mint a nemzeti munka terén. Ezen s ehhez hasonló eszmék irányozták eljárásunkat. A viták lefolytak, s az egyezmények sorsa eldőlt, s ma már mint az ország törvényei állanak fönn, de meg lesznek utóhangjaik a nemzet kebelében, s főleg az ország választói körében, és így nekünk is kell szavunkat hallatni. Az igazolás rövid szózata lesz ez, szava az öntudatnak, őszinte, — és igaz. Az állíttatott egyfelől, hogy ez egyezményekből az országra milliókra menő károk háramolnak. Mi ezt tagadtuk — és tagadjuk. Egyben és másban nyerünk mi, némelyekben a másik egyezkedő fél. Nincs, ki a mérleget apró összegekig pontosan fölállíthassa ma sem, — annál kevésbé a jövőre, — egyelőre nem látott közgazdasági, sőt politikai fordulat a világon, a mérleget javunkra, sőt talán ellenünkre is billentheti. De ott, hol az ország anyagi vesztesége világosan kimutatható volt, — a vámvisszatértés nem — ott szilárdul ragaszkodtunk igazságunkhoz és sikert mutatunk fel. A nemzetről a több millióra menő károkat elhárítottuk. Elismertük és elismertük, hogy nemzeti életünk egyik fő feltétele az önálló hitelügy, az önálló nemzeti bank. Támogattuk kormányunk e czélra intézett hazafias törekvését. Saját közgazdasági hitel-és pénzviszonyaink állották útját annak, hogy ezúttal czélt érjünk, azonban nem vállalhattuk el a felelősséget, hogy e nehéz közgazdasági és politikai időkben előállható zavaroknak tegyük ki az országot, vagy annak, hogy törekvésünk meghiúsulása czélunktól még meszszebbre ejtsen bennünket. De leoldottuk — habár áldozattal — ez ügyről azon ólomsulyt, mely ahhoz kötve volt, s felnyitottuk a tért, a melyen az, a legközelebbi tíz év alatt, a nemzeti akarat sulybavetése által biztosabban készíttethetik elő. Kormányunk kezdeményezése s kitartása folytán milliókra menő megtakarításokat valósítottunk, és e megtakarításoknak, a nemzet áldozatkészségének nyomai nagy számban mutatkoznak máris. Ha a nemzet és kormánya e takarékosságot vaskövetkezetességgel folytatja, ha az államháztartásban az egyensúly felé határozott lépésekkel halad, egyéb üdvös hatásokon kívül évről-évre közelebb jutunk az önálló hitelügyhöz. A meghiúsulás veszélyei el lesznek hárítva. Valamint minden egyes egyezkedésnél, úgy azok összességénél igyekeztünk az ország minden törvényes jogát és intézményét megóvni. Megóvatott az ország paritása szemben a monarchia másik felével. Magyarország mint állam ez egyezkedésekből sértetlenül lép ki, sőt ilyetén állása új bizonyítékokat és szentesítést nyert. Összes eljárásunk iránya volt: megvédeni érdekeinket, jogainkat és intézményeinket. Nagyobb czéloknak rendelni alá a kisebbeket. Koczkára nem tenni nagyobb érdekeinket a kisebbekért. Nem jártunk el könnyedén az egyezkedésekben. Rokonszenvvel kísértük kormányunk erőfeszítéseit, s a több irányban folytatott küzdelmek közt fáradalmait és kitartását, és lelkiismeretünk komoly tusás után adtuk szavazatunkat azon hitben, hogy hazánkat így szolgáljuk a leghelyesebben. Erőnknél többet merő merészségünk nem volt. Törésre, szakadásra, vagy évekig tartó új versengésekre vezetni nemzetünket nem mertük, de bírtunk annyi bátorsággal, hogy ez egyezkedések alatt két irányban folytassuk a küzdelmet, kint, hol követeléseinket igaztalanoknak mondották, és bent, hol a törés vagy káros halasztások ellen kell küzdenünk. Tudjuk, hogy e nemzetnek több óhajtásai, több reményei voltak ez egyezkedések alatt, többek és nagyobbak voltak a mi óhajtásaink és reményeink is. Küzdöttünk és küzdött kormányunk ezek mellett. Minden teljesíthető nem volt, és ezt, ha lezajlanak a felindulásnak pillanatai, az egész nemzet így fogja megítélni. Ezért állunk mi most emelt lélekkel és nyílt homlokkal választóink, s a nemzet előtt. Az utolsó két évben nagy események folytak le keleti határainkon. Ez események mélyen benyúlnak hazánk jövőjébe. Az egész nemzet lelke és szive kisérte az ott lezajlott harezok változatait. Mi is együtt éreztünk a nemzettel, — de ha ez ügy talán legnagyobb része a mienk, nem csak a mienk volt. Ügye volt az Európának, s midőn ez ilyennek hivatalosan is elismertetett, meg kelle nyugodnunk abban, hogy ez események, e harcrok következetei fölött a hivatalos Európa mondjon ítéletet elsősorban. Az ítélő széken a monarchia képviselője által ott van Magyarország szava is, és mi a legélénkebb érdeklődéssel nézünk a kezekre, melyek a bonyodalmak megfejtésével bizonyára hazánk érdekeinek megmentésén is fáradoznak. Nem értük még el a pillanatot, hogy érdekeinket s a világ békéjét megmentve látnók, de ha Európa tanácsának nem sikerülene az igazságnak elégtételt szerezni, és ha nem érhetjük el, hogy hazánknak részletekig ismert életbevágó érdekei megvédettek legyenek, mindig azok közé fogunk tartozni, kik a nemzet lelkesedését éleszteni s áldozatkészségét serkenteni fogják. Élt az izgalmas időkben, midőn az egyezkedés a monarchia másik felével, s az orosztörök háború közvetlen határainkon folyt, s végeztünk, alkottunk oly műveket, melyek a nemzet jövőjébe jótékonyan és messze be fognak nyúlni. Megalkottuk a büntető törvénykönyvet, melynek megalkotásán elődeink közel egy századig siker nélkül fáradoztak, s ezáltal közéletünkben egy nagy hézagot töltöttünk ki. Az erdélyi részek új területi fölosztásában egy üdvös művet hoztunk létre. Ilyen a törvény, mely kiválságolt helyzeteket alakított át, s területi viszásságokat enyésztetett el. Hoztunk törvényeket, melyek az ország egyes polgárai javára vannak számítva, egyebeken kívül ilyen az árva ügyek rendezése, milyen a kisebb polgári perek gyorsabb s olcsóbb elintézhetése, — ilyen az egészségügy, — ilyen a munkás és cselédviszonyok rendezése, melyek mind a helyesebb közigazgatás magvait foglalják magukban. E válságos időkben pénzügyi kormányunk ernyedetlen munkájának sikerült államháztartásunkban oly javításokat eszközölni, melyek — ismételjük — ma már milliókban nyilatkoznak. Sok felé hat ki ennek jótékony eredménye, de egyben sem oly mértékben, mint abban, hogy hullámzó közhitelünk ezen vívmány folytán szilárd alapot nyert. A külföldi pénzvilág járadékkölcsönünket elfogadta. Közhitelünk európai szentesítést nyert. Hiszszük, hogy jön idő, midőn mindez hatását minden irányban éreztetni fogja. Minden emberi műnek, úgy az állam által alkotott műnek gyümölcsei is lasabban érnek. Könnyebb és könnyebb lesz ezután ez ösvényen haladni folyvást. Biztosabban haladhatunk mi is, még nagyobb, még több alkotásra vagyunk készek mi is. Ismerjük, hogy a czivilizáczió, s hazánk érdeke többet is kíván; ösmerjük, hogy hazánk türelmetlenül várja a javításokat és alkotásokat a közélet minden ágában, osztjuk ez érzelmet mi is, s ha figyelmünket ez izgalmas időben sem tagadtuk meg e törekvéstől, úgy ha az ég kedvez a nemzet békéjének, egész terjedelemben áll előttünk a feladat, hogy ez alkotásokat ernyedetlenül folytassuk a jövőben is. Tudjuk, hogy vannak kérdések, melyek mint sürgősek, megoldásra várnak. Az idők mindenki által ismert kényszerűsége halasztotta el, mi nem ejtettük el azokat. A haladás-, a szabadelvűség-, s fennálló intézményeinkkel öszhangzásban fogjuk azokat egymás után megoldani. Nem csüggedünk. A lucor et e mergo nemcsak egy nezet jelszava, jelszavunk az nekünk is, csakhogy a köz- és magánmunka ernyedetlen teljesítésén felül nincs nemzet, mely sorsa és helyzete, s jövője iránt nagyobb óvatosságra és meggondoltságra volta utalva, mint nemzetünk, s ha politikai értelmiségünknek a haza üdvére máris ezer jelét adtuk, — ez értelmiség s a honszeretet meg fogják szilárdítani nemzeti létünket. Kelt Budapesten, 1878. junius hó 29 é. Az országgyűlési szabadelvű párt értekezletéből: Gorove István, elnök. — Az országgyűlési szabadelvű párt ma tartotta utolsó értekezletét, melyen a párt tagjai majdnem teljes számmal, több főispán és az egész kormány volt jelen. Gorove elnök megnyitván az értekezletet, bejelenti, hogy a végrehajtó bizottságot bízta meg a párt programjának szerkesztésével, azt bemutatja és kéri a jegyzőt, hogy azt fölolvassa. A lapunk élén közlött fölhívás fölolvastatván, nagy helyeslés közt elfogadtatik. Gorove István elnök a kormányelnöknek a párt forró köszönetét fejezi ki rendületlen kitartásáért s a nehéz időkben ernyedetlen fáradozásaiért és a részletesebb kifejtéstől magát felmentve érezvén, hasonló köszönetet szavaz az összes kormánynak. Az értekezlet hosszan tartó helyeslésének és éljenzésének csilapultával Tisza Kálmán miniszterelnök emel szót s maga és a kormány nevében meleg köszönetet mond azon támogatásért, melyben a párt részesítette. Azon több oldalról jövő megtámadtatás közt, melyeket a kormánynak szenvednie kellett azon egy vigasztalása volt, hogy akadtak nemes érzelmű hazafiak, kik népszerűségök veszélyeztetésével, de hazánk javára a kormányt őszintén és lelkök benső meggyőződéséből támogatták. Ezen, lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Nagy György a párt nevében az elnökségnek szavaz köszönetet, mire Baross Gábor, Márkus István jegyző társa nevében is a párt bizalmát köszöni meg. Ezzel az értekezlet éljenzések közt szétoszlott. A függetlenségi párt felhívása. A Független Hírlap mai száma közli az országgyűlési függetlenségi párt — 28 képviselő által aláírt — hosszabb választási proklamáczióját, mely e párt czéljait következőkben ismerteti: Meg akarjuk szüntetni a fennálló közösügyi rendszert, eltörülni az 1867-ik évi XII. törvényczikkel, a hadsereg közösségét, a közös kormány és delegációk intézményeit, helyreállítani az 1867-ben megállapított s épen most még kedvezőtlenebb módon megújított nemzetgazdászati szerződések megváltoztatásával Magyarországnak teljes önrendelkezését a bank, vámfogyasztási adók és mindennemű gazdászati ügyekben. Bizonyítgatja, hogy a jelen rendszer terheit nem bírjuk meg, noha mellette — példa rá az orosz-török válság — hazánk külügyi érdekeit sem óvhatjuk meg. Ezután így szól: A küzdelem, melyet mi folytatunk, egy keletű a magyar nemzet negyed fél százados életharczával: azon néhány év, mióta mostani alakjában folyik, ama nagy nemzeti küzdelemnek csak egy kis részlete, nem szüntetik az meg, sőt meg sem szakadhat mindaddig, míg e nemzet nem mond le önmagáról. Elmékeztet ezután, hogy a hadsereg kérdése a jövő országgyűlésen kerül napirendre , akkor azzal az összes kiegyezés reorganizálható lesz. Erre nézve így nyilatkozik : Mihelyt a magyar nemzet, illetőleg a magyar országgyűlés a fejedelem hozzájárulásával elhatározza a hadsereg közösségének megszüntetését, ami természetszerűen maga után vonja a közös kormány és delegátió, mint azontúl felesleges intézmények, eltörlését, oly gyökeresen megváltozik azonnal a Magyarország és Ausztria közt jelenleg fennálló viszony, hogy az ennek keretében többé egyátalában nem illő közgazdászati uj kiegyezés hatálya sem maradhat fenn tovább. Erre nézve kéri hazánk polgárainak, nevezetesen az ez idő szerinti választóknak támogatását. A lelkiismeret sugallatakép, igy végződik a manifesztum, és a nemzet minden el nem vetemedett fiának keblében az ige, melyet hirdetünk, s mi bízunk a magyarok istenében, hogy a most még halk sugalat nemsokára hangos szózattá emelkedik. — A Globe által közzétett angolorosz memorandumokra vonatkozólag a Journal des Débats jó forrásból azt közli, hogy e memorandumok Anglia és Oroszország közt egyátalán nem Andrássy gróf tudta nélkül vagy annak ellenére jöttek létre. Sőt inkább ez okmányok pontról pontra közöttettek az osztrák-magyar külügyminiszterrel, mielőtt még aláírattak volna, s az aláírás csak az ő beleegyeztével történt. A nevezett lap továbbá megcáfolja, hogy Ausztria-Magyarország és Oroszország közt hasonló természetű egyezség köttetett volna. Andrássy csupán csatlakozott a Suvalov és Salisbury közt megállapított egyezményhez, mely különben nem szolgál egyébre, mint hogy a congressus tárgyalásainak alapja legyen, s egyátalán nem bír végleges jelleggel. A külügyi helyzetre nézve konstantinápolyi lapok jelentik, hogy az oroszok utóbbi időben több katonasággal és hadiszerekkel megrakott hajóval átjöttek a Dardanellákon, hogy a san stefanói hadseregnél betegségek által okozott hézagokat pótolják. A szultán kijelentette, hogy többé ezt nem fogja megengedni. Andrássy gróf hír szerint tanácskozást tartott a montenegrói képviselőkkel, az antivári kikötő tárgyában, a nélkül azonban, hogy valamely eredmény éretett volna el. A párisi P re s 8 e berlini tudósítója azt írja, hogy Boszniába és Herczegovinába a legközelebbi két héten fognak az osztrák-magyar csapatok bevonulni. Egy más párisi lap híre szerint Reuter orosz pénzügyminiszter visszalépése elhatározott dolog s ez teljes változást jelent Oroszország pénzügyi politikájában. Első feladatnak tekintik kiegyezni Angliával, hogy aztán a panszlavismus egész erejét Ausztria-Magyarország ellen lehessen fordítani. ^ Képviselői beszámoló:Schwarcz Gyula orsz. képviselő terézvárosi választóihoz ma d. e. 1010 órakor tartotta a főv. jövő termében beszámoló beszédét. 10 órakor egy küldöttség, mely Popper Ármin, Sebestyén Géza, Grádl I. E., Czettner Ferencz, Dobos Ferencz és dr. Morzsányi urakból állott — menesztetett a képviselőért. Időközben a nagy terem zsúfolásig telt meg, és pontban h Lll órakor jelent meg a küldöttség társaságában Schwarcz Gyula, ki hosszas éljenzés között lépett a szószékre. Itt Radócza üdvözölte szivélyessen a választók nevében, s felkérte őt —az alkotmányos és törvényes szokása szerint« — beszámoló beszédét megtartani. Átalános figyelem közt monda el beszámoló beszédét, melyet hosszas éljenzéssel és tetszéssel fogadtak a jelenlevők. Beszéde körülbelül háromnegyedórát vett igénybe és beszédének zárszavainál, hol »a tiszta és mocsoktalan zászló visszaadását« hangoztatta, az éljenzés alig akart megszűnni. Ennek lecsilapulása után dr. Morzsányi emelt szót és meleg szavakban köszönte meg a képviselőnek — úgymond szép és mélyen hatott beszédét. Teljes megnyugvással tölti el szívünket képviselő úr működése és a közoktatás ügye, mely a nemzet életerejét képezi, melynek kitűnő szószólója mindenkor tiszt, képviselő úr volt, bizonyára nemzetünknél is meg fogja hozni áldásos gyümölcsét. Isten tartsa meg sokáig a nemzet diszére a tiszt, képviselő urat! (Átalános éljenzés.) Az éljenzések a kocsiig kísérték a képviselőt. A Ferenczvárosban Csernátony képviselő szintén ma tartó beszámoló beszédét. A Prückler ház udvarán a választók szép számmal jelentek meg, s figyelemmel hallgatók s végül megéljenezték a képviselő beszédét, melyet legközelebb egész terjedelmében fogunk közleni. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése június 29. Elnök: Ghyczy; jegyzők: Horváth, Molnár, Orbán. A miniszterek közül jelen vannak: Tisza, Szél, Wenckheim, Perczel, Trefort, Péchy, Szende, Bedekovich. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Arad megye kérvényét angol szövetség kötése iránt, Tihany község kérvényét Abaujmegyébe kebeleztetése iránt s Fekete Nándor battonyai lakos magánkérvényét. A kérvények a ház irodájába tétetnek le. Tisza Kálmán miniszterelnök benyújtja kihirdetés végett az erdélyi birtokperek bélyegmentességéről s a verseczi választói névjegyzékről szóló szentesített törvényczikkeket. Kihirdettetnek s hasonló czélból a főrendekhez fognak átküldetni. Irányi Dániel az iránt tesz a kormányhoz kérdést, mikorra szándékozik a választásokat elrendelni s mikorra akarja az uj országgyűlést összehivatni. Kifejezi továbbá a reményt, hogy a kormány a választások folyamán minden pressiótól tartózkodik s a vesztegetőket a törvényes büntetéstől nem kíméli. Legyen, uraim, igy végzi beszédét, a küzdelem élénk, nem bánom heves, de legyen szabad, legyen tisztességes és törvényszerű, ezt kívánja nemcsak a kormány, hanem a nemzet becsülete egyaránt, ezt követeli a törvény s az alkotmányosság elve iránti tisztelet, ezt parancsolja a közerkölcsiség, mely Berzsenyi szerint minden országnak támasza és talpköve. Remélem, hogy a t. miniszterelnök úr kérdésemre felelni fog s kérésemet illetőleg nemcsak engem, hanem az összes választó közönséget is megnyugtatni szives lesz. (Helyeslés.) Tisza Kálmán, miniszterelnök: T. ház! Teljes készséggel felelek a t. képviselő urnak, kinek beszédére ha gáncsoló megjegyzést akarnék tenni, csakis azt az egyet tehetném, hogy nem volt szükség ezen fölszólalásra. Legyen a t. képviselő úr meggyőződve, hogy a kormánynak épen úgy, ha nem inkább, mint bárkinek másnak kívánsága, hogy a választás szabad, hogy a választás tisztességes, hogy a választás törvényes legyen. És épen ezért soha semmi viszonyok közt nm fogja akarni, és nem fogja tűrni, hogy közegei törvénytelen beavatkozással éljenek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De midőn erre feleltem, akkor szabad legyen megjegyeznem, hogy az, hogy a választás szabad, hogy a választás tisztességes, hogy a választás törvényes legyen, nemcsak a kormánytól függ (Élénk helyeslés a középen.) Függ az minden egyes képviselőjelölttől, és függ azon képviselőjelöltek pártjától. És legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy a kormánynak kívánsága és maga által követendő útja, hogy megvesztegetés se szellemi, se anyagi ne legyen. (Helyeslés a középen.) Igen óhajtandó tehát, hogy mindenki tartózkodjék a választásoknál nem csak anyagi, de a — ha momentán nem is oly megbecstelenítő, de következményeiben, sokkal rosszabb a szellemi megvesztegetéstől is. (Élénk helyeslés a középen.) Ami a hozzám intézett kérdést illeti, az országgyűlési választások a kormány szándéka, s a törvényben a belügyminiszternek adott jog szerint, mely szerint a 10 napot kitűzheti, augusztus első felében fognak tartatni. Ami az országgyűlés összejövetele napját illeti , mert ezt is kérdezte a t. képviselő úr, — erre nézve ki van tűzve a legfelsőbb összehívásban — csak a rendes viszonyok vérettettetvén szemügyre — október havának egyik napja. De ha egyszer a választások meg vannak ejtve, — és épen ezért szükséges a választásokat minél előbb eszközölni — és rendkívüli körülmények fordulnának elő mindig módjában van a törvényes királynak élni azon jogával, hogy előbb is összehívhassa az országgyűlést. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a t. hát tudni, hogy holnap ő felsége az országgyűlést be fogja rekeszteni. Szerencsém van a t. ház tagjait felhívni, hogy holnap déli 12 óra előtt a legmagasabbb trónbeszéd meghallgatására a budai várpalotában megjelenni szíveskedjenek. Ez lévén utolsó ülésünk, a legmagasabb királyi trónbeszéd azonnal ki fog nyomattatni, a t. ház tagjainak megküldetik és az irományok gyűjteményébe be fog vézetni. Bemutatom ez alkalommal a t. háznak elnöki előterjesztésemet az országgyűlés harmadik ülésszakáról, visszatekintéssel a háznak ezen országgyűlés alatti összes működésére. Bátor vagyok kérni a t. ház tagjait, hogy ezen jelentésemet most — minthogy az terjedelmes, — felolvasottnak méltóztassanak venni. (Helyeslés.) Ki fog nyomatni, a t. ház tagjainak megküldetni és az irományok gyűjteményébe felvétetni. (Felállva.) Most engedje meg a t. ház, hogy tiszteletteljes búcsút vehessek a t. háztól. A parlamenti kormányzat fennállása óta tartott negyedik országgyűlés befejeztetik. Kezdetéhez nagy várakozás, vérmes remények voltak csatolva: most sok oldalról hangzanak fel panaszok, hogy a nemzet tévedett reményeiben, az országgyűlés feladatának, a nemzet várakozásának meg nem felelt. Nézetem szerint indokolatlanok voltak a túlzott remények, de nem alaposak a felhangzó panaszok sem: az országgyűlés feladatának megfelelt. A vérmes remények ápolói a parlamentek állítólagos mindenhatóságának téves fogalmából indulva ki, számításon kívül hagyták a tények hatalmát, mely előtt a legjobb akaratnak, a legerélyesebb állami actiónak hatása is gyakran meghiúsul: a felhangzó panaszok az emberi természetnek azon sajátságából erednek, mely szerint szemeinket főképen az ügyek árnyoldalaira függesztve, melyek semmi emberi tényben nem hiányoznak, kellőképen nem mérlegeljük az azokkal szemben álló előnyöket. Hogy az országgyűlés tevékenysége meddő nem volt, egy rövid pillantás némely főbb alkotásaira be fogja bizonyítani. Megalkotta ezen országgyűlés a váltótörvényt s ezáltal megkönnyítette, szilárdította kereskedelmünknek az összes ismert világgali összeköttetéseit. Megalkotta két évtizednél tovább folytatott törvényhozás sikertelen kísérletek után, úgy a közmint a magánélet biztosságára elkerülhetetlenül szükséges magyar büntető törvénykönyvet. Megoldotta a királyföldi kérdést, a szenvedélyek felburjánzásának sok év lefolyása alatt nyitva állott be forrását. Megszüntette a törvényhatóságok kerületének szabályozásával az ország nagy részében azon számos hátrányt, melyek a törvényhatóságok területének régi hibás alakulásából eredtek. Törvényeket hozott, hogy többet ne említsek, a közigazgatási bizottságokról, a közegészségügy rendezéséről, cselédügyről, a nagy fontosságú gyámsági s gondnoksági ügyek rendezéséről, a végrendeleteknek eddigelé sokféleképen értelmezett külkellékeiről, a közoktatási hatóságokról, s a kisebb polgári peres ügyekbeni eljárásról, melyek habár időt kívánnak arra, hogy átalánosan foganatosítva teljes hatásukat gyakorolhassák, további fejlődésükben a közigazgatás átalános javulásának jelentékeny és üdvös kezdeményezését foglalják magukban s mindezeket csak az kevesellheti, ki nem ismeri azon nehézségeket, melyekkel az államok nagy testének szövevényes organismusába beillesztendő bármely újtásnak tervezése és keresztülvitele, főleg alkotmányos országokban összekötve van, s aki a mag elvetése után mindjárt aratni is akarván, nem gondolja meg, hogy a közigazgatási organikus intézményeknek arra, hogy fejlődje-