A Hon, 1879. december (17. évfolyam, 288-313. szám)

1879-12-03 / 290. szám

törvényeink, alkotmányos szabadságunk arczul üt­­tetett; midőn láttam, hogy eljárása indokaiul pén­zét, ordóját közszemlére kiteszi az asztalra s kufár módra hetv­ekedik : ez arczátlanság fölött megbot­­ránkozván, kijelentettem nyilvánosan, miszerint B. J. kir. ügyész ellen hivatalos hatalommali visszaélés miatt a kézdi-vásárhelyi kir. törvényszéknél panaszt emelek. A kir. ügyésznek ezen körülmény tudomá­sára esvén, másnap haza utazott Kézdi-Vá­sárhelyre. A városon az erőszakoskodás nagy felháboro­dást szülte azok, kik érdeklődtek Jancsó sorsa iránt, nem szívesen nézték a szabadság ezen botrányos ki­­gunyoltatását. Bauer minden szögletben rémeket lá­tott, nem értvén magyarul s azon felül meglehetős süket is lévén, minden hevesebb beszédre megrettent. Tele rakta zsebeit revolverekkel s úgy járt utczáról­­utczára, nehogy valaki bántalmazza. Esze ágában nem volt senkinek, hogy hozzá nyúljon. De ő, a­ki erőnek­ erejével botrányt akart provokálni, látván, hogy senki sem bántja, eltelt az ő lelke a boszuság érzetével s egyenesen megyénk alispánjához ment fel, előadván ott roppant siralmasan, hogy az ő élete ve­szélyben forog, s adjanak mellé fegyveres fedezetet. Ezt is megkapta. Mikor azonban értésemre esett, hogy Bauer, ki két napig folyvást rendőrrel és töl­tött fegyverrel kísértette magát, nem annyira féle­lemből, mint inkább mafitiából tüntet közbiztossá­gunk ellen s mikor meghallottam, hogy több helyen nevetve beszélte el, miszerint ezt a piaczi komédiát csak azért viscenirozta, hogy annál több oka legyen a város lakosságát és elöljáróságát a világ előtt pe­­lengérre állítani; akkor magam is megsokalltam a tré­fát s a fedezetet elvétettem tőle. Egyik este pedig, hogy igazságos legyek a tények leírásánál, ő egyedül maradván Blaskó vendéglőjében a »kopasz kelner«-rel, ez utóbbi unalmában évelődni­­ akart vele s ráijesztett, hogy hordja el magát, mert­­ itt csúnya dolgok lesznek. A lovag ur meg is ugrott és rögtön másik vendéglőbe hurczolkodott át, nagy gyönyörűségére az intamis kellnernek. A­mint Bauer komédiáit betiltottam, rögtön el is utazott Szentgyörgyről, Jancsó Albert pedig a kézdi-vásárhelyi törvényszék távirati rendeletére sza­badon bocsáttatott, nem is lévén neki egyéb hibája, minthogy a neje által öröklött házikója a »szom­széd« szemét szúrja. Pár nap múlva a kir. törvényszéktől lejött a kir. Ügyész, egy biró és egy joggyakornok, kik több tisz­tességes családot kimotoztak; ezek között felku­tatták egyik szomszéd község papja lakását Ís, kinek Jancsó Alberttel csupán annyi összeköttetése volt, hogy régebben 8. A. számára egy váltón egyik kezes gyanánt szerepelt. A törvényszék ezeket azért motoztatta ki, mert »atyafiak« voltak. Hogy nem »ázsiai állapot«-e ez, azt ítélje meg az olvasó közönség! Már pedig ezeknek, valamint a lapokban emle­getett magam atyafisága is Jancsóhoz épen oly közel áll, mint az első ős ember-párhoz. Hanem azért a Hauler barátjának elég volt téve s most foly az ügy tovább.* Eddig tart a »botrány.« Bauer úr előreláthatólag nem elégedett meg ennyivel, hanem a budapesti lapokban és pedig előbb a» »Pester-Lloyd«-ban, majd a »Magyarország«-ban leir­at­ja az olvasó közönségnek ezt az egész dol­got, feleresztve egy kis politikával, még nagyobb adag hazugsággal s legtöbb részben ostoba­sággal. Azok a gyönyörűséges lapok pedig, mikor Bauer a szerkesztő­ségbe belépett, tárt karokkal keblükre ölelték Bauer »lovag« urat és hatalmas czikkeket írtak lapjukba a zsidó­ lovag kedvéért. Hogy is ne, mikor az az ur S.­Szentgyörgyről jött, abból a szabadelvű ke­rületből, a mely annyi borsot tört az orruk alá. Nosza tehát rajta! Félretettek szemérmet, becsület iránti fill<ntrafrnvnRft 6 + . orrvertj cmol­io /Ieorr/v4-rétiek mibaent, de mindent, csupán egy dolgot nem feledtek ki belőle :a politikát. Ennek a kedvéért aztán szolgáivá szegődtek egy oly ügynek, melyet nem ismertek és védelmezték azt végtelen gyalázatára a szabad magyar sajtó­irodalomnak. Azon ellenzéki lapok,melyek fennhangon dicsekesznek alkotmányos szeretetükkel, elég botoran védelmeznek egy oly ügyet, mely alkotmányos jogainkat arczul ütötte. Védelmezik ezt pedig azért csupán, mert S.­­Szt. Györgyről van szó. Hogy ez mennyiben egyezik meg a politikai morállal, annak megitélésére nem kell valami nagy bölcsesség. Újabb példáját adták a »Magyarország« fajtalapok ezzel azon eljárásaiknak, melyet naponta ismételnek s a mely homlokkal megy a falnak s igy szolgál maga­ magának, hazájának. Részemről nem tulajdonítok semmi fontosságot­­ a Bauer viselt dolgainak, de igen is nagyon fontos­nak tartom egy alkotmányos országban a személyes szabadság tiszteletét, mely alkotmányos törvények védelme alatt, alkotmányos államban minden időben szent. S mikor valaki ezen személyes szabadságnak védelmére kel, akkor előállnak magyar lapjaink s nem szökik arczukba a vér, nem sülyednek a föld alá szégyenérzetükben, midőn czikkeket írnak a jog­sértés, jogtiprás dicsőítésére. Ki tegye a »Magyarország«, tegye az »Egyet­értés«, tőlük megszoktuk, mert csupán magyar el­lenzéki lapok ők, de mikor a »Pester Lloyd« is kezd ilyen hangon beszélni, akkor már megbotránko­­zik a jó érzésű ember. Ennek a megbotránkozásnak adtam én most kifejezést. Mit azzal zárok be, hogy j­egyezzék meg azt az igazságszolgáltatás közegei, hogy a jezsuita-rend felállításakor nagy tekintélynek és tiszteletnek örvendett, idő folytán azonban selejte­seinek hibáit tekintélye egész súlyával fedezvén, oda jutott, hogy a mivelt világ ma neki hátat fordít. Császár Bálint, polgármester, Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése, deczember 2. A cselédtartási, ló­ s kocsiadó megszüntetésé­ről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásánál a­­ zímnél felszólal Ráth Károly, ki kijelenti, hogy e t javaslat el­fogadásához azzal a fentartással járult, hogy annak hatálya az 1878. XX. t. cz.-ben foglalt összes fény­­üzési adókra kiterjesztessék, vagyis a tekeasztalokra s a játékszobákra kivetett adóra is. Egyszersmind kijelenti, hogy szívesen hozzájárul ahhoz, hogy a nyeremény-adó felemeléséből nyerje az állam kár­pótlását. Wahrmann Mór szintén hajlandóságát nyil­vánítja arra, hogy az eltörlésért a nyeremény­adó tárgyalása alkalmával az államnak kompenzáczió adassék. Ugyanezt nyilvánítja Thaly Kálmán. Tisza Kálmán miniszterelnök utal arra, hogy már az átalános vitánál hasonlókép nyilatkozott. Hozzá is járul a módosításhoz, ha teljes biztosságot nyer az iránt, hogy a kompenzáczió valóban meg is fog adatni. Azaz, ha a nyeremény­adó 10 %-ról 1- ra emeltetik fel. Legjobbnak hiszi tehát, ha e kérdés a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. (Helyeslés.) Helfy Ignácz az eljárásban egész uj módoza­tot lát, hogy itt gsettelnek s alkudnak uj adók fölött. (Helyeslés balon. Mozgás a jobboldalon.) Hegedűs Sándor előadó ajánlja a háznak, hogy utasítsa az ügyet a bizottsághoz­ állítandó ujonczjutalékról szóló tör­vényjavaslat is. Erről a képviselőház értesíttetni rendeltetett. A legközelebbi ülés holnap d. e. 11 órakor lesz. Mocsáry Lajos elfogadja Ráth módosítvá­­nyát, de azt azt azonnal kívánja tárgyalni s fölötte határozni. Tisza Kálmán miniszterelnök nem hiszi, hogy a parlamentarizmussal ellenkeznék, ha ily indítvány­nál a kormány azt mondja, hogy együttesen e pótlás­sal hajlandó elfogadni a javaslatot s nem hiszi, hogy valamely kormány az indítványozó irányában tanúsított ily előzékenységért megtámadható legyen, vagy mint Helly képv.­ár nevezte — talán szokott eszmekörében mozogván . (Élénk helyeslés a j­obboldalon, nyugtalan­ság a balon.) gsefteléssel volna vádolható. Mert azt gseftelésnek nevezni, ha akár a kormány, akár egyik képviselő az államkincstár érdekeit megóvni akarja, akkor midőn egy törvényt változtatni kíván, semmi­féle néven nevezendő alapossággal nem bir. Nem vonja tehát vissza készségét az iránt, hogy a módosítás a pénzügyi bizottsághoz utasittassék, de ha a ház ezt nem látja helyesnek, akkor kéri a módo­­sitvány elvetésével az eredeti szöveg elfogadását. (He­lyeslés jobbfelől.) Helfy Ignácz : T. ház ! Midőn én az imént fölszólalván, csettelést említettem, bizonyos va­gyok benne, hogy a t. miniszterelnök úron kívül nem volt a házban senki, a­ki ne tudta volna, hogy ezt a szót én minő értelemben ejtettem ki. Ki akartam azon eszmét fejezni, hogy nem szokás adók dolgában ily csereberét csinálni s azt mondani : adjatok ott többet, itt kevesebbet. Ily értelemben vettem én a gseft szót, és senkit bántani nem szándékoztam ; ellenkezőleg,az, miniszterelnök úr, rendes szokása sze­rint (Úgy van ! Igaz ! a szélső baloldalon.), egyene­sen személyem ellen használt egy szót, azt mondván, hogy én szokott körömben mozogván, ejtettem ki az idézett szót. Nem tudom, hogy mit értett alatta, az én lelkiismeretem azt mondja nekem, én a becsüle­­tessség, a hazafiság, a tiszta jellemesség terén mo­zogtam mindig. (Úgy van ! úgy van­­ a szélső balol­dalon.) És ezen körre nézve én még a miniszterelnök úrra sem akarok ráfogni semmit, de igenis azt mond­hatom, azt konstatálhatom ország-világ előtt, hogy a miniszteri széken az ország vagyonát, az ország jo­gait igenis elcsettelte. (Zajos helyeslés a szélső bal felől. Mozgás és fölkiáltások jobbfelől: Rendre !) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház ! (Hall­juk !) Első sorban azt hiszem, hogy ha egy miniszter­nek egy általa tett propoziczió alkalmából az vette­tik szemére és irányában azon szó használtatik, hogy nem illik gsettelni, — ezen szót rész néven venni, vagy legalább­is visszautasítani joga van. (Helyeslés tobbfelől.) A képviselő úr kimagyarázva, hogyan értette e szót, értelmezését ugyan nem tartom helyesnek, de olyannak tartom, mely sérelmet nem tartalmaz. Egyébiránt meg kívánom jegyezni azt is, hogy az én felfogásom szerint abban, ha egyes képviselő — nem mint képviselő — gsejtekkel foglalkozik, én semmi sértőt nem találok, mert ehhez minden em­bernek joga van és vannak oly gsejtek, melyek sen­kinek szégyenére válni nem fognak. Nem értem tehát, hogy midőn én átalában, nem pedig bizonyos megro­­vott iránybeli gsejtekről beszélek, a képviselő úr ezen felháborodik. Úgy látszik, önök azon az oldalon azt hiszik, hogy a kormányra szabad minden gorombaságot mondani, s ennek kötelessége azt eltűrni, de a kor­mánynak visszavágnia nem szabad. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem illik!) A­mi az illést illeti, sok történik olyan, a­mi nem illik s az egyik illetlen­ség provokálja a másikat; én igen ritkán provokálta­­tom magamat; de azt, hogy provokáczió után a kor­mány tagjainak visszatorlással élniök ne lehessen, el nem fogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Most pedig e kellemetlen inczidens befejezéséül határozottan visszautasítom, a­mit a képviselő úr be­széde végén mondott, midőn oda ragadtatta magát, krt«», n nnn 1 w A­J film« b A ríTÍ A»-» A A-n­ A—i X ~~ -3 w X* * X az ország vagyonát......... Helfy Ignácz (közbeszól) : Jogait! Tisza Kálmán miniszterelnök. . . . . jogait és vagyonát — mert így mondta — elcsetteltem. Is­métlem, a képviselő úrnak ezen alap nélküli állítását határozottan visszautasítom, és az ily eljárással szem­ben magamnak eshetőleg a visszatorlás jogát fentar­­tom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz félremagyarázott szavai helyre­igazítására kér szót. A miniszterelnök tegnap is igen kíméletlen kifejezéssel élt irányában, de ő, mert nem becsületbeli dolog volt, hanem tisztán az ő (Helfy) elmetehetségére vonatkozott, hallgatott. De mikor a miniszterelnök szónoki hevében oly kifejezésre ra­gadtatja magát, mely mások által más irányban magyarázható, akkor azt jellemes ember el nem hallgathatja. Ivánka Imre a pénzügyi bizottsághoz kívánja utasítani az indítványt. Szilágyi Dezső a módosítványt elfogadja s abban az értelemben óhajtaná azt a bizottsághoz utasítani, hogy vegye tekintetbe azt is, hogy minő módosítások lennének szükségesek a nyereményadó­ról szóló törvényjavaslaton, hogy azon hiány, mely ezen indítványok elfogadása által a jövedelemben elő­áll, fedeztessék, s hogy arra nézve is a pénzügyi bi­zottság határozott javaslatot terjes­szen elő. (He­lyeslés.) Ha azután a pénzügyi bizottság jelentése itt lesz, akkor, hogy teljesen meg legyen nyugodva a mi­nisztérium, megfordítaná a tárgyalás sorrendjét, úgy, hogy először tárgyalnék a nyereményadóról szóló törvényjavaslatot, és ha abban módosítás tétetett, a­melytől függővé tette a miniszterelnök ezen indítvány elfogadását, akkor semmi sem fogja gátolni, hogy az utána következő javaslatokat vegyük tárgyalás alá. (Élénk helyeslés.) Tisza Kálmán elfogadja ez eljárási módoza­tot s csak azt kéri, hogy a bizottság még a holnapi ülésben tegyen jelentést (Helyeslés.) A ház ez értelemben határoz s a tárgyalást felfüggeszti holnapig. A hátralevő időben Péchy miniszter válaszol Bánhidy Béla b. interpellácziójára. Péchy Tamás közmunka- és közlekedési mi­niszter , T. képviselőház! Bánhidy B. K. képviselő úr egy interpellácziót intézett hozzám, mely következőleg szól: (Halljuk !) »Van-e szándékában a külföldi szakértők jelentésében felállíttatni indítványozott műszaki tanács szervezése iránt minél előbb meg­tenni a szükséges intézkedéseket?« Ezen rövid interpelláczióra egészen röviden vá­laszolhatok. Azt t. i., hogy igenis van szándékom. Már meg is kezdettem az erre vonatkozó tanácskozá­sokat és azt hiszem, hogy rövid idő múlva azon hely­zetben leszek, hogy a t. háznak is tudomására jusson azon eljárás, melyet e tekintetben helyesnek és czél­­szerűnek tartok. Kérem azért a t. házat, hogy mél­­tóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Bánhidy Béla b. a választ tudomásul veszi, úgyszintén a ház is. Ülés vége 1 óra 25 perczkor­ jaira. (Megtörténik.) Ezután a mezőgazdák emlék­irata a közgazdasági bizottsághoz utasittatott. Napirend : a hadi létszámot 10 évre megálla­pító törvényjavaslat. Szende Béla miniszter elfogadásra ajánlja. Prónay Dezső b. szerint a közös hadsereg jel­lege kizárólag császári, osztrák, tehát olyan, mely ránk magyarokra nézve egyenesen aggasztó, legjogo­sabb aspiráczióinkkal szemben ellentétes, sőt ellensé­ges. A közös hadseregnek körülbelül felét alkotó ma­gyar csapatok híjával vannak a nemzeti jellegnek, idegen van rájuk erőszakolva. Ennél fogva törekvé­sünk czéljának annak kell lenni, hogy önálló magyar hadsereget állítsunk fel. Elismeri, hogy ennek eléré­sének akadályai nagyok már csak azért is, mert e megváltoztatás a kellő átmenet­i előkészület nélkül könnyen csökkenthetné harc­ra termettségü­nket, de legalább elérkezettnek látja most az alkalmat, hogy e közös intézmény legkirívóbb hátrányai eloszlat­­tassanak. Az 1867. XII t. sz. nyújt is arra módot, hogy közös hadseregnek reánk nézve legviszásabb jellege módosíttassák, e törvényczikk 15. §.-a egyenesen megemlíti a magyar hadsereget, mint a közös had­sereg egyik alkotó részét és ezért e törvény alapján kívánhatjuk, hogy a magyar sorhadi csapatok a kö­zös hadsereg keretén belül is, habár nem mint önálló, hanem mégis mint magyar hadsereg jelentkezzenek és nincs a véderőről szóló törvénynek egy szakasza sem, mely kizárná azt, hogy a mit az 1868. XII. t. 15. szakasza kimond, a mit e szakasz czéloz, hogy az meg ne valósittassék, hogy meg ne valósittassék a ma­gyar ezredeknek a közös hadseregen belől egy bizo­nyos, habár korlátolt különállása, mely külön­állás­nál fogva azok összességükben mint magyar hadsereg ne jelentkezhetnének. A lényegesebb kellék mindenesetre az, hogy a magyar ezredekben a vezénylet nyelve a magyar le­gyen. A második főkellék az volna, hogy az előlépte­tés a magyar ezredeken belül legalább az ezredesi rangfokozatig külön történjék ; nem az egyes ezre­dekben külön, hanem az összes magyar ezredeken, mintegy egészen belől, úgy a mint most pl. az egyes fegyvernemeken belől történt. Ha ezen két újítás lépne életbe, természetesen ez sem rögtönözve, hanem fokozatosan előkészítve, ez által a közös hadseregnek magyar része nyerne an­­­nyi önállóságot a közös hadsereg keretén belől, a milyen önállóság az 1868. XII. t. ez. által törvénye­sített állapottal igen jól megfér és nyerne ez által nemzeti jelleget; ezen önállóság és ezen nemzeti jel­leg ébresztenék a rokonszenvet a hadsereg iránt a nemzetben és fölkeltenék, táplálnák szükség eseté­ben a nemzeti szellemtől áthatott lelkesedést a had­seregben magában. De ezenkívül, sőt ezeket még megelőzőleg, egy fontos újításra van még szükségünk és ez hazánkban való felállítása és magyar szellemben való vezetése olyan katonai nevelő intézetnek, melyben a növendé­kek nagy része, tekintet nélkül vagyoni állásukra, ké­­peztetik ki a katonai pályára. A Ludovika akadé­miának ilyen értelemben való átalakítása, vagyis in­kább eredeti rendeltetésére való visszavezetése égető szükség. Mert hiába panaszkodunk a fölött, hogy ke­vesen lépnek a magyar ifjak közül a katonai pályára, ha nem nyújtunk arra alkalmat, hogy az, ki e pályára hivatást vagy kedvet érez, arra magát, tekintet nélkül anyagi viszonyaira, kiképezhesse, így járunk el a nép­oktatás terén is. Kezdetben nem voltak néptanítóink, állítottunk részükre képezdéket és a kellő szám re­mélhetőleg igen rövid idő alatt meg lesz. Ha ily in­tézeteket állítunk azok részére, kik hivatást éreznek a katonai pályára, akkor, ha ezek még az ország és a nemzet rokonszenvét megnyerik, segítve lesz a hajon és nem lesz többé alapos kifogás, sőt ürügy sem arra, hogy nincs elég magyar egyén, kik ez állomásokat b -wUvui nap6S6Ki A törvényjavaslatot még csak átalánosságban sem fogadja el, de kijelenti, hogy rövidebb időszakra kész azt elfogadni. Baross Gábor, a képviselőház jegyzője áthozza a képviselőházban ma elfogadott tjavaslatokat hoz­zájárulás végett s egyszersmind tudomásul átnyújtja a delegátusok névsorát. — Tudomásul szolgál. Peterváry Géza b. a közös hadsereg intéz­ményében semmi aggasztót nem lát, s tagadja, hogy az germanizál. A közös hadseregben szükséges, hogy egy legyen a nyelv s ennek olyannak kell lenni, me­lyet mindnyájan megértenek. Tévedés az, hogy a had­seregben a magyar embert üldözik. Erre ő maga a példa. Nem volt semmi pártfogója s mégis tábornok. Biztosítja Prónayt, hogy lámpással keresik a magyar embert s magyar tiszteket, de hiába, nem találnak. Cziráky János gr. a tvjavaslatot egész kész­séggel elfogadja, hogy a létszám, mint eddig létezett, úgy ezután is 10 évre megállapítva legyen. Aggasztó körülményt a közös hadsereg fennállásában nem lát. Csakis akkor támadnának ilyenek, ha a hadsereg ki­­egészitő alkatelemei némileg ellentétbe helyeztetné­nek egymással (Helyeslés­), ha a hadseregben azon szellem támadna, hogy okoskodni és raisonirozni kell, ha azon szellem támadna, hogy a hadsereg nem az országnak hadserege, hanem talán a pártoknak had­serege, mely azután az országban összeütközéseket és zavarokat támasztana, a minőket a régibb időből job­ban tudunk léggé szomorú hazai történetünkben, mintsem hogy ezeket újabban ismételni kellene. Mél­­tóztassanak meggyőződve lenni, hogy azon egyenet­lenségi törekvés hozta Várnát, Mohácsot s ennek következménye volt, hogy annyi ideig dúlt a török. Ez nem egyedül a mi hibánk volt, hanem a hadvezé­rek egymás elleni fordulásából,agyarkodó irigységből, önző haszonlesésből és átokszülte pártszellemből tá­madt, a mi szintén támadhatna jelenben is bizonyo­san, ha ellentétesnek nyilváníttatnék a hadsereg két része. Példa gyanánt felhozta Prónay, hogy a nagy emlékű költő Zrinyi is igazságtalannul mellőztetett. Megengedi, de ez azon külön pártállástól jött, mely külön eltérő nézetek mellett, különösen mikor fegyel­mezett hadsereg nem létezett, történt , akkor a főurak zászlóik alatt vezették azokat, kik őket követ­ték. Ez menthető volt, de akkor a Pálffyak, Erdő­­dyek, Eszterházyak, Batthányiak, Ebergényiek itt ülő dicső és más családok nagy emlékű ősei ugyan­azon magyar családban tündököltek s kik nemcsak a magyar hadsereg tekintélyének emelésével dicseked­hettek, hanem sokan a harczmezőn elesvén, vérrel pecsételték meg hazafiuságukat. Végül újra ajánlja a törvényjavaslatot elfo­gadásra. A főrendek erre a­­javaslatot átalánosságban elfogadják. Az 1-ső §-nál Prónay Dezső b. módositványt nyújt be, hogy a tiz év helyett tétessék két év. Egy­szersmind kijelenti, hogy fenn kell tartania azt az állítását, hogy a hadsereg germanizál. Keglevich István gr. nem járul e módosit­­ványhoz s tagadja, hogy a hadsereg germanizálna. Megkövetelik a német nyelv ismeretét, de ő e germa­­nizácziót üdvözli, mert oly nyelvnek az ismeretét kö­vetelik, a­mely nélkül nem tudnánk a szomszéd né­pekkel érintkezni. Ez nem germanizálás, hanem csak a műveltség szükséges fokának elnyerésére való tö­rekvés. (Élénk helyeslés.) Ezután a törvényjavaslat minden további meg­jegyzés nélkül elfogadtatott, úgy szintén az 1880-ban KÜLÖNFÉLÉK. — A székely miv. és közg. egylet közp. választmánya Hajós János elnöklete alatt kö­zelebb több gyűlést tartott ; újabban 4 alapitó és 84 rendes tag lépett be. Tudomásul vétetett a váczi ko­sárfonó intézetbe az egylet költségén elhelyezett három székely növendék magatartására vonatkozó intézeti jelentés, s a szükségesekben további intézkedés téte­tett. A Székelyföld leírását tartalmazó pályaműnek kivált a székely földön minél nagyobb forgalomba hozása érdekében a vidéki választmányokhoz czélsze­­rü felhívások tétettek, — egyúttal itt is megemlíten­­dőnek találjuk, hogy e minden tekintetben sikerült müvet az egylet tagjai 1 írton a székelyföldi hatósá­gok köpontján kaphatják; könyvárusi után (Buda­pest, Kilián Frigyesnél), nem tagok 2­ártjával. A Sepsi-Szent-Györgyön létesítendő »első székely szö­vőgyár« részvényeinek a tagok között köröztetése és másutt is forgalomba hozása elrendeltetett, két rész­vényt az egylet is aláír. A­z idei közgyűlés ez alap­szabályok átvizsgálását elhatározván, a választmány kebeléből kiküldött bizottság módosítási tervezetét behatóan tárgyalta s a zárpont kivételével be is végezte. E tervezet a vidéki választmányokhoz fog közelebbről kiküldetni véleményezés végett. A sza­bályok módosításának, az itt-ott észlelt hézagokon kívül, a legfőbb indokát azon törekvés képezte, hogy a vidéki választmányok nagyobb hatáskört nyerje­nek, de e mellett saját szükségleteik fedezésére meg­felelő évi dotatióban részesülhessenek, s ez után a választmán­nyal és egylettel szorosabb viszonyba és közvetlenebb érdekközösségbe juthassanak. Szomba­ton a Hungáriában székely egyi. estély tartatott, a­mely a székelyföldi lakosság iránti igen nagy érdek­lődéssel, de a mellett derült kedélylyel s nem egy csattogó pohárköszöntés közt folyt le. A társaságot kiválóan orsz. képviselők Királyhágón innen és túl­ról, az egylet tagjai a napi sajtó és irodalom ne­vezetesebb munkásai alkották. R. 1. — Munkácsyról azt írja a »Képzőm. Szemle«, hogy a müncheni téli kiállításra. »Kedélyes óra« czim alatt díszes képet adott. Divatos terem­ben két előkelő nőt ábrázolt, kik egy kutyával ját­szanak. A magasabb légkör hangulatát kitünően ér­­zékité a művész s jellemzése oly hatásos, oly biztos, mintha soha sem festette volna a nyomort. Minden csillog s világit. De azért Munkácsy egyénisége itt is egész teljességben nyilvánul. — A Franklin-társulat kiadásában a következő művek jelentek meg: 1. Bevezetés a men­­­nyileges vegyel­mzés módszereibe. Felsőbb taninté­zetek számára, valamint magánhasználatra irta dr. Ring Armin. Ára 60 kr. 2. Egy rut kis leány tör­ténete. Elbeszélés fiatal leányok számára. Az én édesem. (Rajz.) B. Büttner Linától. 3. A faiskola­kezelés és gyümölcsfatenyésztés kézikönyve. A magyar kisbirtokosok számára irta dr. Nyáry Ferencz. Számos, a szöveg közé nyomott fametszetü ábrával. Ara 60 kr. 4. Bélyeg- és illetékszabályok. A legújabb időig terjedő törvények és kormányrendeletek szerint átdolgozta dr. M­a­r­i­s­k­a Vilmos, jogakadémiai ta­nár. Második javított kiadás. Ára 1 frt. 5. A magyar büntetőtörvény magyarázata. Irta dr. S­ch­­m­­­e­r­e­r Aladár egyetemi tanár. Harmadik füzet. Ára 1 frt. A 126—278. §-ig terjed.­­ A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire. Irta Zl­i­n­s­z­k­y Imre kir. ítélő táblai biró. Harma­dik füzet. Ára 1 frt. 7. Döntvénytár. A magyar kir. curia semmitőszéki és legfőbb itélőszéki osztá­lyának elvi jelentőségű határozatai. Gyűjtötték dr. I>­­­a « y JLI 1 i n­ o /s­k­y Il­ire. 25 LAN­, é­vfo­lyam. 101 döntvényt tartalmaz az utóbbi három év­ről, végül ügyes tárgyjegyzékkel. Ára 2 frt. Az »Olcsó k­öny­vt­ár«-ból, melyet a Franklin-tár­sulat ad ki s Gyulay Pál szerkeszti, a 89—92. füze­tek jelentek meg. Tartalmuk: 89. Lord Lytton B­u­l­v­e­r Edward. A jövő nemzedéke. Regény angol­ból ford. Fáy Béla. Ára fűzve 40 kr. 90. Karl Al­fonz. A normandiai Penelope. Regény. Francziából ford. Fáy Béla. Ára fűzve 50 kr. 91. P­u­l­s­z­k­y Fe­rencz. Eszmék Magyarország története philosophiá­­jához. Ára fűzve 30 kr. (Eredetileg a régi »a­the­­naeum«-ban közlött czikkek.) 92. Macaulay T. B. A pápaság. Angolból ford. B. P. Ára fűzve 20 kr. Ugyancsak a Franklin társulatnál jelent meg a »Tör­ténelmi Könyvtár.« 63—68. füzet. Egy-egy füzetnek ára fűzve 40 kr. 63. Erzsébet angol királynő és kora. Irta dr. Lázár Gyula. 64. Az ozmán birodalom fénykora és hanyatlása. Irta dr. Lázár Gyula. 65. Khina és Japán. Történelmi és mivelődési rajz. Irta dr. Lázár Gyula. 66. A népvándorlás története. Irta dr. Lázár Gyula. 67. II. Lajos és kora. Irta Ál­d­o­r Imre. 68. IV. Béla és a tatárjárás. írta Áldor Imre. — Meghívó. A Katona Lajos földbirtokos s országgyűlési képviselő által kombinált s szabadalma­zott konkoly- és bükköny választó és súly szerint osz­tályozó géppel f. é. decz. 4-én délelőtt 10 órától dél­után 1 óráig a Köztelken próba fog tétetni, melyre az érdeklődő gazdák meghivatnak­. Különben a gép azon túl is látható lesz. — Gyártott borok. Oppenheim Emil promontori pinczéjét Pestmegye alispánja Oppenheim saját kérésére megvizsgáltatta s mint említettük volt, a vegyelemzést dr. Wartha Vincze egyetemi tanár végezte. Oppenheim a hivatalos vizsgálatról fölvett jegyzőkönyvvel és bizony­ít­ván­nyal akarta helyreütni a korai hírnevén ejtett csorbát. De kisült, hogy bi­zony fuch­s­innal vannak azok festve, kü­lönösen a 15-ik, de főleg a 10-ik számú üvegben vizs­gált bor. Ezek megsemmisítendők; a vegyelemzés alá vett többi borok azonban, a­melyekben csak csekély mennyiségben volt észlelhető a fuchsin, forgalomba bo­csáthatók lehetnének. Az ily fuchsinnal festett borok­nak hosszabb ideig való használata az ember egészségé­re káros befolyást gyakorol, ugyannyira, hogy átalános elgyengülés tüneményei között ez anyagnak haszná­lata után a fehérnye (albunin) jelenléte a vizelletben kimutatható. Az alispán ennélfogva az egészségre nézve annyira ártalmas szerekkel festett borok meg­semmisítése és a már nagyon elharapódzott hamisítá­soknak meggátlása körüli intézkedések megtétele végett föliratot intézett a belügyminisztériumhoz s az ez ügyre vonatkozó iratokat, a vizsgált borokat és a fuchsin-kivonatot is felküldötte, intézkedés végett. — Az »Eötvös-naptár«-ból, melyet az Eötvös-alap javára a központi gyűjtő bizottság ad ki, megjelent a jövő évre szóló harmadik évfolyam. Szer­kesztik György Aladár és Luttenberger Ágost. Ára 60 kr. A naptárban Széchényi, Zsedényi Ede, Szilassy János, Edvi Illés Pál s Hesz György arczképe s részben igen terjedelmes életrajza van több szépirodalmi s ismeretterjesztő közleménynyel s terjedelmes kimutatás s számadás közlése, melyből látjuk, hogy e szép czélu alap mily hatalmasan erősödik s sokoldalú tevékenységet fejt ki. A szeged­vidéki árvízkárosult tanítók javára is 270 irtot gyűj­tött. A naptár ma már a magyar tanítók nagy része közt el van terjedve. — A IV. ker. belvárosi bizottsági tagok egyes fontosabb ügyek megbeszélése , illetve most a tisztviselő választások megejtése, továbbá a 45-ös központi bizottságba küldendő 5 tagnak a megválasz­tása végett testületté szervezkedtek, s elnökké K­i­­r­á­l­y­i Pált, jegyzővé K­ö­r­n­y­e­i Jánost, s pénztár­nokká B­ä­c­k­er N. választották meg ma d. u. 5 óra­kor tartott ülésükben. A kerületi bizottságok meg­alakítása szükségessé vált, s azért már előbb is volt ily bizottság alakulva a belvárosban Királyi Pál, Kármán Lajos, Kl­éh István, Toperczer Já­nos és V­á­r­a­d­y Károly tagokból, a­kiket az érte­kezlet jövőre ismételve megválasztott, miután többször fordul elő , miszerint a tagok mind nem gyűlnek össze. Királyi indítványára dr. Halász Géza és Anderlik Ede póttagokat választottak be. — A főpolgármestert illető kandidatióra vonatkozólag az értekezlet egyhangúlag Ráth Károlyt kiáltá ki, mint a­kire szavazni fog. A polgármesterekre és a többi tisztviselőkre nézve ez alkalommal nem bocsátkozott eszmecserébe az értekezlet, mivel igen sokan nincsenek kellőleg tájékozva a biz. tagok közül, ezért G­y­ő­r­y Elek indítványára az e feletti eszmecsere egy későbbi ülésre maradt.­­ A kandidáló bizottságba tudvalevő­leg 3 tagot a közgyűlés választ, 3-at a főpolgármes­ter nevez ki. A választandó 3 tagságra Királyi Pált, Rad­ic­za Jánost és Hunfalvy Pált je­lölte ki az értekezlet ismét.­­ A szakbizottsá­gok alakításának módozatait sem tárgyalták ez alka­lommal, hogy megfontoltassék e kérdés. Toperczer ugyanis a jelentkezések szerint kívánná a bizottságo­­kat (van 10 bizottság) megalakítani, míg Királyi Pál és Kármán az eddigi ulust javasolják föntartani. Er­ről is a közelebbi ülésen határoznak. — Molnár volt pénztárnok átadja a rendben talált számadáso­kat 52 frt pénztári maradványnyal. A fölmentés és jegyzőkönyvi köszönet részére megszavaztatott. — A 45-ös bizottságba küldendő 5 tag választására kandi­dáló bizottságol kiküldettek M­a­r­t­i­n Imre elnökle­te alatt: dr. Dul­ácska Géza, Kl­éh István, Zmeskál Vilmos és Máttyus Arisztid. — A »Képző­művészeti szemlédből, melyet Prém József szerkeszt, az első évi folyam utol­só száma jelent meg­ Izsó Miklós arczképével, kinek életrajzát Berényi László írja meg, különösen kiemel­vén, hogy e művészünk »Busuló juhászá«-nak föszönt­­vényei újabban külföldön nagy mérvben terjednek. Különben e számban a műcsarnok mostani kiállítá­sáról s az orsz. régészeti s embertani társulatról van tudósítás s nehány apróbb hir. A szerkesztő ígéri, hogy a vállalat jövő évben gazdagabb s változatosabb lesz s e végett külön programmot ad ki. A szám mű­vészi hireiből kiemeljük a következőket: F­e­s­z­t­y Adolf Haggenmacher Henrik gőzmalomtulajdonos számára igen díszes stylszerü siremléktervet készit, melyre a finomabb szobrokat Szász Gyula készíti. — F­e­s­z­t­y Árpád Schnitzer Ignácz számára két szép tájképeit készített »Őszi táj« és »Vadászat« czim alatt. — Id. Storno Ferencz, József főherczeg al­­csuti kápolnája szám­ára érdekes kartonokat készit. — S­z­e­m­l­é­r Mihály több genreművet készített. Egyik »Hajnali jelenet« alatt sikerült humoros részletekkel két szőlőből jövő mámoros parasztot, a másik »Fa­lusi vásár«-t ábrázol számos alakkal. Szász Gyulá­nál a fehérmegyei képtalan sz. Vendel álló szobrát rendelte meg. Adler Mór arczképeket, J­a­k­o­b­e­y Károly oltárképeket fest. — Uj lap. Jövő év január hótól Esztergom­ban »Esztergomi Közlöny« czimmel Haan Rezső hetilapot ad ki, mely fő feladatául tekintendő a most folyamatban levő kataszteri munkálatok iránt az adózó közönség részéről, csupán tájékozatlanság­ból eredt ellenszenvet enyhíteni. Előfizetési ár egy évre 5 frt. — Hogyan utazik a herczegprimás télen. A beállott jégzajlás nem kis változást idé­zett elő a herczegprimás utazási programmjában. Máskor a bíboros főpap felült a gőzhajóra s pár óra leforgása alatt Esztergomból lehajózott Budapestre. Most ő eminentiája kevésbé kényelmesen vagy leg­alább hevesbe gyorsan utazik. Tegnap is kénytelen volt kocsin elindulni Esztergomból, s délutáni fél kettő óta rászánni magát a hosszú útra, úgy hogy csak késő este roboghatott be a fővárosba. A her­­czegprimást Hornig Károly b. kanonok kísérte. — Ez alkalommal szép jövőjű festőnk Paczka Ferencz is elhagyta nagylelkű mentorának esztergomi palo­táját, hogy megkezdje olasz- , később spanyolországi útját. — A bibornok több napot szándékozik tölteni budai palotájában s részt fog venni a főrendiház ülésein. — Postatisztek államszámviteli tanfoly­ama. A közoktatás-, pénz- és kereske­delemügyi minisztérium közös megállapodása folytán a budapesti egyetemen felállított különszámviteli tan­folyam a postatisztek számára Kasztovszky János egyetemi magántanár által e héten be fog fejeztetni. A vizsgák legközelebbi vasárnap veszik kezdetüket s Heinisch Rezső min. tanácsos elnöklete alatt álló bizottság előtt a postapalota tanácstermében fognak megtartatni. A vizsgabizottság elnökéhez intézendő kérvények Zobel Lipót kir. tanácsos s postaigazgató­nak mutatandók be. tf Apróság. Egy színházi kritikus ebéden van egy családnál. A házi asszony nagy érdeklődés­sel kérdezősködik egy uj darabról. »Hát biz' az a darab — szó! a kritikus — nem ér semmit; tárgya el van csépelve, a meséje ostoba, a párbeszédek együ­­gyüek.« — »Ah , nagyon jó — felel a házi­asszony — akkor megnézhetem leányaimmal.« — Tanul­ságul a férjeknek: »Kedves Gyulám ! A férjem már három napja hogy elutazott. Mindez ideig nem kaptam tőle levelet. Nagyon félek, hogy megtalálta nálam a te leveleidet s neheztel rám. — Angéle. — U. i. Meg vagyok nyugtatva. E pillanatban érkezett férjemtől levél. Betegen fekszik Debreczenben.« — Az athletikai k­l­ub választmánya ma délután 6 órakor T­h­a­i­s­z Elek elnöklete alatt ülést tartott. Császár Ferencz titkár jelenté, hogy a közönség igen jó néven vette a zártkörű össz-gya­­korlatot s ennélfogva indítványozza, mondja ki az egylet, hogy hetenkint fog rendezni ily zártkörű via­dalt. A választmány egyhangúlag magáévá tette ez indítványt. Jelenti továbbá a titkár, hogy a klub tag­jai közül többen bált szándékoznak rendezni a far­sangon ; a rendezőség nevében kéri, hogy engedjék át az egylet színét, pecsétjét és jelvényeit. — Tudomá­sul vétetett. — Három uj tagot vett föl a választ­mány, végre Keresztessy K. vivómesternek kö­szönetet szavaztak az egyletnek ajándékozott vivő­­szerekért. — A háború áldozatai. Dr. Skrebizky orosz szemorvos 26 katonakórházat meglátogatván, ott több mint 2000 még élő katonát talált, kik a leg­utóbbi háborúban vakultak meg, nagyrészt a tisztát­­lanság, rossz ruházat s élelmezés folytán. Mennyi le­letett e szerencsétlenek valóságos száma? — Angol diplomaták beszédei.Lon­donban valaki kiszámította, hogy az utolsó két év fo­lyamában a kiválóbb angol államférfiak hány beszédet tartottak, a beszédekben hány szót használtak s men­­nyi táviratozási költséget okoztak vele a hírlapoknak. E mulatságos statisztika szerint Gladstone 34 szónok­aiban 215,000 szót beszélt, minek eltáviratozása mintegy 10,000 frt költséget okozott. Bright 24 be­szédben 129,300 szót beszélt s 7000 frt költséget okozott. Beaconsfield szintén 24 beszédben csak 40,000 szót mondott s 1200 frt költséget okozott. Ne­gyedik a sorban Hartington lord, utána következett Northcote pénzügyminiszter s Forster volt miniszter 32 beszéddel. Lord Landon és Shmith miniszterek a távírdának összesen csak 90, illetve 130 frtnyi jöve­delmet hoztak beszédeikkel. A főrendiház ülése decz. 2-án, d. e. 11 órakor. Elnök: Majláth György, jegyző: Gro­­mon Dezső. A kormány részéről jelen vannak: Orczy, Béla b., Kemény Gábor b., Szende Béla, Trefort Ágost, Bedekovics Kálmán. Elnök felhívja a főrendeket, hogy adják be az ülés folyamában szavazataikat a delegáczió tag­

Next