A Hon, 1879. december (17. évfolyam, 288-313. szám)
1879-12-03 / 290. szám
törvényeink, alkotmányos szabadságunk arczul üttetett; midőn láttam, hogy eljárása indokaiul pénzét, ordóját közszemlére kiteszi az asztalra s kufár módra hetvekedik : ez arczátlanság fölött megbotránkozván, kijelentettem nyilvánosan, miszerint B. J. kir. ügyész ellen hivatalos hatalommali visszaélés miatt a kézdi-vásárhelyi kir. törvényszéknél panaszt emelek. A kir. ügyésznek ezen körülmény tudomására esvén, másnap haza utazott Kézdi-Vásárhelyre. A városon az erőszakoskodás nagy felháborodást szülte azok, kik érdeklődtek Jancsó sorsa iránt, nem szívesen nézték a szabadság ezen botrányos kigunyoltatását. Bauer minden szögletben rémeket látott, nem értvén magyarul s azon felül meglehetős süket is lévén, minden hevesebb beszédre megrettent. Tele rakta zsebeit revolverekkel s úgy járt utczárólutczára, nehogy valaki bántalmazza. Esze ágában nem volt senkinek, hogy hozzá nyúljon. De ő, aki erőnek erejével botrányt akart provokálni, látván, hogy senki sem bántja, eltelt az ő lelke a boszuság érzetével s egyenesen megyénk alispánjához ment fel, előadván ott roppant siralmasan, hogy az ő élete veszélyben forog, s adjanak mellé fegyveres fedezetet. Ezt is megkapta. Mikor azonban értésemre esett, hogy Bauer, ki két napig folyvást rendőrrel és töltött fegyverrel kísértette magát, nem annyira félelemből, mint inkább mafitiából tüntet közbiztosságunk ellen s mikor meghallottam, hogy több helyen nevetve beszélte el, miszerint ezt a piaczi komédiát csak azért viscenirozta, hogy annál több oka legyen a város lakosságát és elöljáróságát a világ előtt pelengérre állítani; akkor magam is megsokalltam a tréfát s a fedezetet elvétettem tőle. Egyik este pedig, hogy igazságos legyek a tények leírásánál, ő egyedül maradván Blaskó vendéglőjében a »kopasz kelner«-rel, ez utóbbi unalmában évelődni akart vele s ráijesztett, hogy hordja el magát, mert itt csúnya dolgok lesznek. A lovag ur meg is ugrott és rögtön másik vendéglőbe hurczolkodott át, nagy gyönyörűségére az intamis kellnernek. Amint Bauer komédiáit betiltottam, rögtön el is utazott Szentgyörgyről, Jancsó Albert pedig a kézdi-vásárhelyi törvényszék távirati rendeletére szabadon bocsáttatott, nem is lévén neki egyéb hibája, minthogy a neje által öröklött házikója a »szomszéd« szemét szúrja. Pár nap múlva a kir. törvényszéktől lejött a kir. Ügyész, egy biró és egy joggyakornok, kik több tisztességes családot kimotoztak; ezek között felkutatták egyik szomszéd község papja lakását Ís, kinek Jancsó Alberttel csupán annyi összeköttetése volt, hogy régebben 8. A. számára egy váltón egyik kezes gyanánt szerepelt. A törvényszék ezeket azért motoztatta ki, mert »atyafiak« voltak. Hogy nem »ázsiai állapot«-e ez, azt ítélje meg az olvasó közönség! Már pedig ezeknek, valamint a lapokban emlegetett magam atyafisága is Jancsóhoz épen oly közel áll, mint az első ős ember-párhoz. Hanem azért a Hauler barátjának elég volt téve s most foly az ügy tovább.* Eddig tart a »botrány.« Bauer úr előreláthatólag nem elégedett meg ennyivel, hanem a budapesti lapokban és pedig előbb a» »Pester-Lloyd«-ban, majd a »Magyarország«-ban leiratja az olvasó közönségnek ezt az egész dolgot, feleresztve egy kis politikával, még nagyobb adag hazugsággal s legtöbb részben ostobasággal. Azok a gyönyörűséges lapok pedig, mikor Bauer a szerkesztőségbe belépett, tárt karokkal keblükre ölelték Bauer »lovag« urat és hatalmas czikkeket írtak lapjukba a zsidó lovag kedvéért. Hogy is ne, mikor az az ur S.Szentgyörgyről jött, abból a szabadelvű kerületből, a mely annyi borsot tört az orruk alá. Nosza tehát rajta! Félretettek szemérmet, becsület iránti fill<ntrafrnvnRft 6 + . orrvertj cmolio /Ieorr/v4-rétiek mibaent, de mindent, csupán egy dolgot nem feledtek ki belőle :a politikát. Ennek a kedvéért aztán szolgáivá szegődtek egy oly ügynek, melyet nem ismertek és védelmezték azt végtelen gyalázatára a szabad magyar sajtóirodalomnak. Azon ellenzéki lapok,melyek fennhangon dicsekesznek alkotmányos szeretetükkel, elég botoran védelmeznek egy oly ügyet, mely alkotmányos jogainkat arczul ütötte. Védelmezik ezt pedig azért csupán, mert S.Szt. Györgyről van szó. Hogy ez mennyiben egyezik meg a politikai morállal, annak megitélésére nem kell valami nagy bölcsesség. Újabb példáját adták a »Magyarország« fajtalapok ezzel azon eljárásaiknak, melyet naponta ismételnek s a mely homlokkal megy a falnak s igy szolgál maga magának, hazájának. Részemről nem tulajdonítok semmi fontosságot a Bauer viselt dolgainak, de igen is nagyon fontosnak tartom egy alkotmányos országban a személyes szabadság tiszteletét, mely alkotmányos törvények védelme alatt, alkotmányos államban minden időben szent. S mikor valaki ezen személyes szabadságnak védelmére kel, akkor előállnak magyar lapjaink s nem szökik arczukba a vér, nem sülyednek a föld alá szégyenérzetükben, midőn czikkeket írnak a jogsértés, jogtiprás dicsőítésére. Ki tegye a »Magyarország«, tegye az »Egyetértés«, tőlük megszoktuk, mert csupán magyar ellenzéki lapok ők, de mikor a »Pester Lloyd« is kezd ilyen hangon beszélni, akkor már megbotránkozik a jó érzésű ember. Ennek a megbotránkozásnak adtam én most kifejezést. Mit azzal zárok be, hogy jegyezzék meg azt az igazságszolgáltatás közegei, hogy a jezsuita-rend felállításakor nagy tekintélynek és tiszteletnek örvendett, idő folytán azonban selejteseinek hibáit tekintélye egész súlyával fedezvén, oda jutott, hogy a mivelt világ ma neki hátat fordít. Császár Bálint, polgármester, Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése, deczember 2. A cselédtartási, ló s kocsiadó megszüntetéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásánál a zímnél felszólal Ráth Károly, ki kijelenti, hogy e t javaslat elfogadásához azzal a fentartással járult, hogy annak hatálya az 1878. XX. t. cz.-ben foglalt összes fényüzési adókra kiterjesztessék, vagyis a tekeasztalokra s a játékszobákra kivetett adóra is. Egyszersmind kijelenti, hogy szívesen hozzájárul ahhoz, hogy a nyeremény-adó felemeléséből nyerje az állam kárpótlását. Wahrmann Mór szintén hajlandóságát nyilvánítja arra, hogy az eltörlésért a nyereményadó tárgyalása alkalmával az államnak kompenzáczió adassék. Ugyanezt nyilvánítja Thaly Kálmán. Tisza Kálmán miniszterelnök utal arra, hogy már az átalános vitánál hasonlókép nyilatkozott. Hozzá is járul a módosításhoz, ha teljes biztosságot nyer az iránt, hogy a kompenzáczió valóban meg is fog adatni. Azaz, ha a nyereményadó 10 %-ról 1- ra emeltetik fel. Legjobbnak hiszi tehát, ha e kérdés a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. (Helyeslés.) Helfy Ignácz az eljárásban egész uj módozatot lát, hogy itt gsettelnek s alkudnak uj adók fölött. (Helyeslés balon. Mozgás a jobboldalon.) Hegedűs Sándor előadó ajánlja a háznak, hogy utasítsa az ügyet a bizottsághoz állítandó ujonczjutalékról szóló törvényjavaslat is. Erről a képviselőház értesíttetni rendeltetett. A legközelebbi ülés holnap d. e. 11 órakor lesz. Mocsáry Lajos elfogadja Ráth módosítványát, de azt azt azonnal kívánja tárgyalni s fölötte határozni. Tisza Kálmán miniszterelnök nem hiszi, hogy a parlamentarizmussal ellenkeznék, ha ily indítványnál a kormány azt mondja, hogy együttesen e pótlással hajlandó elfogadni a javaslatot s nem hiszi, hogy valamely kormány az indítványozó irányában tanúsított ily előzékenységért megtámadható legyen, vagy mint Helly képv.ár nevezte — talán szokott eszmekörében mozogván . (Élénk helyeslés a jobboldalon, nyugtalanság a balon.) gsefteléssel volna vádolható. Mert azt gseftelésnek nevezni, ha akár a kormány, akár egyik képviselő az államkincstár érdekeit megóvni akarja, akkor midőn egy törvényt változtatni kíván, semmiféle néven nevezendő alapossággal nem bir. Nem vonja tehát vissza készségét az iránt, hogy a módosítás a pénzügyi bizottsághoz utasittassék, de ha a ház ezt nem látja helyesnek, akkor kéri a módositvány elvetésével az eredeti szöveg elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Helfy Ignácz : T. ház ! Midőn én az imént fölszólalván, csettelést említettem, bizonyos vagyok benne, hogy a t. miniszterelnök úron kívül nem volt a házban senki, aki ne tudta volna, hogy ezt a szót én minő értelemben ejtettem ki. Ki akartam azon eszmét fejezni, hogy nem szokás adók dolgában ily csereberét csinálni s azt mondani : adjatok ott többet, itt kevesebbet. Ily értelemben vettem én a gseft szót, és senkit bántani nem szándékoztam ; ellenkezőleg,az, miniszterelnök úr, rendes szokása szerint (Úgy van ! Igaz ! a szélső baloldalon.), egyenesen személyem ellen használt egy szót, azt mondván, hogy én szokott körömben mozogván, ejtettem ki az idézett szót. Nem tudom, hogy mit értett alatta, az én lelkiismeretem azt mondja nekem, én a becsületessség, a hazafiság, a tiszta jellemesség terén mozogtam mindig. (Úgy van ! úgy van a szélső baloldalon.) És ezen körre nézve én még a miniszterelnök úrra sem akarok ráfogni semmit, de igenis azt mondhatom, azt konstatálhatom ország-világ előtt, hogy a miniszteri széken az ország vagyonát, az ország jogait igenis elcsettelte. (Zajos helyeslés a szélső bal felől. Mozgás és fölkiáltások jobbfelől: Rendre !) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház ! (Halljuk !) Első sorban azt hiszem, hogy ha egy miniszternek egy általa tett propoziczió alkalmából az vettetik szemére és irányában azon szó használtatik, hogy nem illik gsettelni, — ezen szót rész néven venni, vagy legalábbis visszautasítani joga van. (Helyeslés tobbfelől.) A képviselő úr kimagyarázva, hogyan értette e szót, értelmezését ugyan nem tartom helyesnek, de olyannak tartom, mely sérelmet nem tartalmaz. Egyébiránt meg kívánom jegyezni azt is, hogy az én felfogásom szerint abban, ha egyes képviselő — nem mint képviselő — gsejtekkel foglalkozik, én semmi sértőt nem találok, mert ehhez minden embernek joga van és vannak oly gsejtek, melyek senkinek szégyenére válni nem fognak. Nem értem tehát, hogy midőn én átalában, nem pedig bizonyos megrovott iránybeli gsejtekről beszélek, a képviselő úr ezen felháborodik. Úgy látszik, önök azon az oldalon azt hiszik, hogy a kormányra szabad minden gorombaságot mondani, s ennek kötelessége azt eltűrni, de a kormánynak visszavágnia nem szabad. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem illik!) Ami az illést illeti, sok történik olyan, ami nem illik s az egyik illetlenség provokálja a másikat; én igen ritkán provokáltatom magamat; de azt, hogy provokáczió után a kormány tagjainak visszatorlással élniök ne lehessen, el nem fogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Most pedig e kellemetlen inczidens befejezéséül határozottan visszautasítom, amit a képviselő úr beszéde végén mondott, midőn oda ragadtatta magát, krt«», n nnn 1 w AJ film« b A ríTÍ A»-» A A-n A—i X ~~ -3 w X* * X az ország vagyonát......... Helfy Ignácz (közbeszól) : Jogait! Tisza Kálmán miniszterelnök. . . . . jogait és vagyonát — mert így mondta — elcsetteltem. Ismétlem, a képviselő úrnak ezen alap nélküli állítását határozottan visszautasítom, és az ily eljárással szemben magamnak eshetőleg a visszatorlás jogát fentartom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz félremagyarázott szavai helyreigazítására kér szót. A miniszterelnök tegnap is igen kíméletlen kifejezéssel élt irányában, de ő, mert nem becsületbeli dolog volt, hanem tisztán az ő (Helfy) elmetehetségére vonatkozott, hallgatott. De mikor a miniszterelnök szónoki hevében oly kifejezésre ragadtatja magát, mely mások által más irányban magyarázható, akkor azt jellemes ember el nem hallgathatja. Ivánka Imre a pénzügyi bizottsághoz kívánja utasítani az indítványt. Szilágyi Dezső a módosítványt elfogadja s abban az értelemben óhajtaná azt a bizottsághoz utasítani, hogy vegye tekintetbe azt is, hogy minő módosítások lennének szükségesek a nyereményadóról szóló törvényjavaslaton, hogy azon hiány, mely ezen indítványok elfogadása által a jövedelemben előáll, fedeztessék, s hogy arra nézve is a pénzügyi bizottság határozott javaslatot terjesszen elő. (Helyeslés.) Ha azután a pénzügyi bizottság jelentése itt lesz, akkor, hogy teljesen meg legyen nyugodva a minisztérium, megfordítaná a tárgyalás sorrendjét, úgy, hogy először tárgyalnék a nyereményadóról szóló törvényjavaslatot, és ha abban módosítás tétetett, amelytől függővé tette a miniszterelnök ezen indítvány elfogadását, akkor semmi sem fogja gátolni, hogy az utána következő javaslatokat vegyük tárgyalás alá. (Élénk helyeslés.) Tisza Kálmán elfogadja ez eljárási módozatot s csak azt kéri, hogy a bizottság még a holnapi ülésben tegyen jelentést (Helyeslés.) A ház ez értelemben határoz s a tárgyalást felfüggeszti holnapig. A hátralevő időben Péchy miniszter válaszol Bánhidy Béla b. interpellácziójára. Péchy Tamás közmunka- és közlekedési miniszter , T. képviselőház! Bánhidy B. K. képviselő úr egy interpellácziót intézett hozzám, mely következőleg szól: (Halljuk !) »Van-e szándékában a külföldi szakértők jelentésében felállíttatni indítványozott műszaki tanács szervezése iránt minél előbb megtenni a szükséges intézkedéseket?« Ezen rövid interpelláczióra egészen röviden válaszolhatok. Azt t. i., hogy igenis van szándékom. Már meg is kezdettem az erre vonatkozó tanácskozásokat és azt hiszem, hogy rövid idő múlva azon helyzetben leszek, hogy a t. háznak is tudomására jusson azon eljárás, melyet e tekintetben helyesnek és czélszerűnek tartok. Kérem azért a t. házat, hogy méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Bánhidy Béla b. a választ tudomásul veszi, úgyszintén a ház is. Ülés vége 1 óra 25 perczkor jaira. (Megtörténik.) Ezután a mezőgazdák emlékirata a közgazdasági bizottsághoz utasittatott. Napirend : a hadi létszámot 10 évre megállapító törvényjavaslat. Szende Béla miniszter elfogadásra ajánlja. Prónay Dezső b. szerint a közös hadsereg jellege kizárólag császári, osztrák, tehát olyan, mely ránk magyarokra nézve egyenesen aggasztó, legjogosabb aspiráczióinkkal szemben ellentétes, sőt ellenséges. A közös hadseregnek körülbelül felét alkotó magyar csapatok híjával vannak a nemzeti jellegnek, idegen van rájuk erőszakolva. Ennél fogva törekvésünk czéljának annak kell lenni, hogy önálló magyar hadsereget állítsunk fel. Elismeri, hogy ennek elérésének akadályai nagyok már csak azért is, mert e megváltoztatás a kellő átmeneti előkészület nélkül könnyen csökkenthetné harcra termettségünket, de legalább elérkezettnek látja most az alkalmat, hogy e közös intézmény legkirívóbb hátrányai eloszlattassanak. Az 1867. XII t. sz. nyújt is arra módot, hogy közös hadseregnek reánk nézve legviszásabb jellege módosíttassák, e törvényczikk 15. §.-a egyenesen megemlíti a magyar hadsereget, mint a közös hadsereg egyik alkotó részét és ezért e törvény alapján kívánhatjuk, hogy a magyar sorhadi csapatok a közös hadsereg keretén belül is, habár nem mint önálló, hanem mégis mint magyar hadsereg jelentkezzenek és nincs a véderőről szóló törvénynek egy szakasza sem, mely kizárná azt, hogy a mit az 1868. XII. t. 15. szakasza kimond, a mit e szakasz czéloz, hogy az meg ne valósittassék, hogy meg ne valósittassék a magyar ezredeknek a közös hadseregen belől egy bizonyos, habár korlátolt különállása, mely különállásnál fogva azok összességükben mint magyar hadsereg ne jelentkezhetnének. A lényegesebb kellék mindenesetre az, hogy a magyar ezredekben a vezénylet nyelve a magyar legyen. A második főkellék az volna, hogy az előléptetés a magyar ezredeken belül legalább az ezredesi rangfokozatig külön történjék ; nem az egyes ezredekben külön, hanem az összes magyar ezredeken, mintegy egészen belől, úgy a mint most pl. az egyes fegyvernemeken belől történt. Ha ezen két újítás lépne életbe, természetesen ez sem rögtönözve, hanem fokozatosan előkészítve, ez által a közös hadseregnek magyar része nyerne annyi önállóságot a közös hadsereg keretén belől, a milyen önállóság az 1868. XII. t. ez. által törvényesített állapottal igen jól megfér és nyerne ez által nemzeti jelleget; ezen önállóság és ezen nemzeti jelleg ébresztenék a rokonszenvet a hadsereg iránt a nemzetben és fölkeltenék, táplálnák szükség esetében a nemzeti szellemtől áthatott lelkesedést a hadseregben magában. De ezenkívül, sőt ezeket még megelőzőleg, egy fontos újításra van még szükségünk és ez hazánkban való felállítása és magyar szellemben való vezetése olyan katonai nevelő intézetnek, melyben a növendékek nagy része, tekintet nélkül vagyoni állásukra, képeztetik ki a katonai pályára. A Ludovika akadémiának ilyen értelemben való átalakítása, vagyis inkább eredeti rendeltetésére való visszavezetése égető szükség. Mert hiába panaszkodunk a fölött, hogy kevesen lépnek a magyar ifjak közül a katonai pályára, ha nem nyújtunk arra alkalmat, hogy az, ki e pályára hivatást vagy kedvet érez, arra magát, tekintet nélkül anyagi viszonyaira, kiképezhesse, így járunk el a népoktatás terén is. Kezdetben nem voltak néptanítóink, állítottunk részükre képezdéket és a kellő szám remélhetőleg igen rövid idő alatt meg lesz. Ha ily intézeteket állítunk azok részére, kik hivatást éreznek a katonai pályára, akkor, ha ezek még az ország és a nemzet rokonszenvét megnyerik, segítve lesz a hajon és nem lesz többé alapos kifogás, sőt ürügy sem arra, hogy nincs elég magyar egyén, kik ez állomásokat b -wUvui nap6S6Ki A törvényjavaslatot még csak átalánosságban sem fogadja el, de kijelenti, hogy rövidebb időszakra kész azt elfogadni. Baross Gábor, a képviselőház jegyzője áthozza a képviselőházban ma elfogadott tjavaslatokat hozzájárulás végett s egyszersmind tudomásul átnyújtja a delegátusok névsorát. — Tudomásul szolgál. Peterváry Géza b. a közös hadsereg intézményében semmi aggasztót nem lát, s tagadja, hogy az germanizál. A közös hadseregben szükséges, hogy egy legyen a nyelv s ennek olyannak kell lenni, melyet mindnyájan megértenek. Tévedés az, hogy a hadseregben a magyar embert üldözik. Erre ő maga a példa. Nem volt semmi pártfogója s mégis tábornok. Biztosítja Prónayt, hogy lámpással keresik a magyar embert s magyar tiszteket, de hiába, nem találnak. Cziráky János gr. a tvjavaslatot egész készséggel elfogadja, hogy a létszám, mint eddig létezett, úgy ezután is 10 évre megállapítva legyen. Aggasztó körülményt a közös hadsereg fennállásában nem lát. Csakis akkor támadnának ilyenek, ha a hadsereg kiegészitő alkatelemei némileg ellentétbe helyeztetnének egymással (Helyeslés), ha a hadseregben azon szellem támadna, hogy okoskodni és raisonirozni kell, ha azon szellem támadna, hogy a hadsereg nem az országnak hadserege, hanem talán a pártoknak hadserege, mely azután az országban összeütközéseket és zavarokat támasztana, a minőket a régibb időből jobban tudunk léggé szomorú hazai történetünkben, mintsem hogy ezeket újabban ismételni kellene. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy azon egyenetlenségi törekvés hozta Várnát, Mohácsot s ennek következménye volt, hogy annyi ideig dúlt a török. Ez nem egyedül a mi hibánk volt, hanem a hadvezérek egymás elleni fordulásából,agyarkodó irigységből, önző haszonlesésből és átokszülte pártszellemből támadt, a mi szintén támadhatna jelenben is bizonyosan, ha ellentétesnek nyilváníttatnék a hadsereg két része. Példa gyanánt felhozta Prónay, hogy a nagy emlékű költő Zrinyi is igazságtalannul mellőztetett. Megengedi, de ez azon külön pártállástól jött, mely külön eltérő nézetek mellett, különösen mikor fegyelmezett hadsereg nem létezett, történt , akkor a főurak zászlóik alatt vezették azokat, kik őket követték. Ez menthető volt, de akkor a Pálffyak, Erdődyek, Eszterházyak, Batthányiak, Ebergényiek itt ülő dicső és más családok nagy emlékű ősei ugyanazon magyar családban tündököltek s kik nemcsak a magyar hadsereg tekintélyének emelésével dicsekedhettek, hanem sokan a harczmezőn elesvén, vérrel pecsételték meg hazafiuságukat. Végül újra ajánlja a törvényjavaslatot elfogadásra. A főrendek erre ajavaslatot átalánosságban elfogadják. Az 1-ső §-nál Prónay Dezső b. módositványt nyújt be, hogy a tiz év helyett tétessék két év. Egyszersmind kijelenti, hogy fenn kell tartania azt az állítását, hogy a hadsereg germanizál. Keglevich István gr. nem járul e módositványhoz s tagadja, hogy a hadsereg germanizálna. Megkövetelik a német nyelv ismeretét, de ő e germanizácziót üdvözli, mert oly nyelvnek az ismeretét követelik, amely nélkül nem tudnánk a szomszéd népekkel érintkezni. Ez nem germanizálás, hanem csak a műveltség szükséges fokának elnyerésére való törekvés. (Élénk helyeslés.) Ezután a törvényjavaslat minden további megjegyzés nélkül elfogadtatott, úgy szintén az 1880-ban KÜLÖNFÉLÉK. — A székely miv. és közg. egylet közp. választmánya Hajós János elnöklete alatt közelebb több gyűlést tartott ; újabban 4 alapitó és 84 rendes tag lépett be. Tudomásul vétetett a váczi kosárfonó intézetbe az egylet költségén elhelyezett három székely növendék magatartására vonatkozó intézeti jelentés, s a szükségesekben további intézkedés tétetett. A Székelyföld leírását tartalmazó pályaműnek kivált a székely földön minél nagyobb forgalomba hozása érdekében a vidéki választmányokhoz czélszerü felhívások tétettek, — egyúttal itt is megemlítendőnek találjuk, hogy e minden tekintetben sikerült müvet az egylet tagjai 1 írton a székelyföldi hatóságok köpontján kaphatják; könyvárusi után (Budapest, Kilián Frigyesnél), nem tagok 2ártjával. A Sepsi-Szent-Györgyön létesítendő »első székely szövőgyár« részvényeinek a tagok között köröztetése és másutt is forgalomba hozása elrendeltetett, két részvényt az egylet is aláír. Az idei közgyűlés ez alapszabályok átvizsgálását elhatározván, a választmány kebeléből kiküldött bizottság módosítási tervezetét behatóan tárgyalta s a zárpont kivételével be is végezte. E tervezet a vidéki választmányokhoz fog közelebbről kiküldetni véleményezés végett. A szabályok módosításának, az itt-ott észlelt hézagokon kívül, a legfőbb indokát azon törekvés képezte, hogy a vidéki választmányok nagyobb hatáskört nyerjenek, de e mellett saját szükségleteik fedezésére megfelelő évi dotatióban részesülhessenek, s ez után a választmánnyal és egylettel szorosabb viszonyba és közvetlenebb érdekközösségbe juthassanak. Szombaton a Hungáriában székely egyi. estély tartatott, amely a székelyföldi lakosság iránti igen nagy érdeklődéssel, de a mellett derült kedélylyel s nem egy csattogó pohárköszöntés közt folyt le. A társaságot kiválóan orsz. képviselők Királyhágón innen és túlról, az egylet tagjai a napi sajtó és irodalom nevezetesebb munkásai alkották. R. 1. — Munkácsyról azt írja a »Képzőm. Szemle«, hogy a müncheni téli kiállításra. »Kedélyes óra« czim alatt díszes képet adott. Divatos teremben két előkelő nőt ábrázolt, kik egy kutyával játszanak. A magasabb légkör hangulatát kitünően érzékité a művész s jellemzése oly hatásos, oly biztos, mintha soha sem festette volna a nyomort. Minden csillog s világit. De azért Munkácsy egyénisége itt is egész teljességben nyilvánul. — A Franklin-társulat kiadásában a következő művek jelentek meg: 1. Bevezetés a mennyileges vegyelmzés módszereibe. Felsőbb tanintézetek számára, valamint magánhasználatra irta dr. Ring Armin. Ára 60 kr. 2. Egy rut kis leány története. Elbeszélés fiatal leányok számára. Az én édesem. (Rajz.) B. Büttner Linától. 3. A faiskolakezelés és gyümölcsfatenyésztés kézikönyve. A magyar kisbirtokosok számára irta dr. Nyáry Ferencz. Számos, a szöveg közé nyomott fametszetü ábrával. Ara 60 kr. 4. Bélyeg- és illetékszabályok. A legújabb időig terjedő törvények és kormányrendeletek szerint átdolgozta dr. Mariska Vilmos, jogakadémiai tanár. Második javított kiadás. Ára 1 frt. 5. A magyar büntetőtörvény magyarázata. Irta dr. Schmerer Aladár egyetemi tanár. Harmadik füzet. Ára 1 frt. A 126—278. §-ig terjed. A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire. Irta Zlinszky Imre kir. ítélő táblai biró. Harmadik füzet. Ára 1 frt. 7. Döntvénytár. A magyar kir. curia semmitőszéki és legfőbb itélőszéki osztályának elvi jelentőségű határozatai. Gyűjtötték dr. I>a « y JLI 1 i n o /sky Ilire. 25 LAN, évfolyam. 101 döntvényt tartalmaz az utóbbi három évről, végül ügyes tárgyjegyzékkel. Ára 2 frt. Az »Olcsó könyvtár«-ból, melyet a Franklin-társulat ad ki s Gyulay Pál szerkeszti, a 89—92. füzetek jelentek meg. Tartalmuk: 89. Lord Lytton Bulver Edward. A jövő nemzedéke. Regény angolból ford. Fáy Béla. Ára fűzve 40 kr. 90. Karl Alfonz. A normandiai Penelope. Regény. Francziából ford. Fáy Béla. Ára fűzve 50 kr. 91. Pulszky Ferencz. Eszmék Magyarország története philosophiájához. Ára fűzve 30 kr. (Eredetileg a régi »athenaeum«-ban közlött czikkek.) 92. Macaulay T. B. A pápaság. Angolból ford. B. P. Ára fűzve 20 kr. Ugyancsak a Franklin társulatnál jelent meg a »Történelmi Könyvtár.« 63—68. füzet. Egy-egy füzetnek ára fűzve 40 kr. 63. Erzsébet angol királynő és kora. Irta dr. Lázár Gyula. 64. Az ozmán birodalom fénykora és hanyatlása. Irta dr. Lázár Gyula. 65. Khina és Japán. Történelmi és mivelődési rajz. Irta dr. Lázár Gyula. 66. A népvándorlás története. Irta dr. Lázár Gyula. 67. II. Lajos és kora. Irta Áldor Imre. 68. IV. Béla és a tatárjárás. írta Áldor Imre. — Meghívó. A Katona Lajos földbirtokos s országgyűlési képviselő által kombinált s szabadalmazott konkoly- és bükköny választó és súly szerint osztályozó géppel f. é. decz. 4-én délelőtt 10 órától délután 1 óráig a Köztelken próba fog tétetni, melyre az érdeklődő gazdák meghivatnak. Különben a gép azon túl is látható lesz. — Gyártott borok. Oppenheim Emil promontori pinczéjét Pestmegye alispánja Oppenheim saját kérésére megvizsgáltatta s mint említettük volt, a vegyelemzést dr. Wartha Vincze egyetemi tanár végezte. Oppenheim a hivatalos vizsgálatról fölvett jegyzőkönyvvel és bizonyítvánnyal akarta helyreütni a korai hírnevén ejtett csorbát. De kisült, hogy bizony fuchsinnal vannak azok festve, különösen a 15-ik, de főleg a 10-ik számú üvegben vizsgált bor. Ezek megsemmisítendők; a vegyelemzés alá vett többi borok azonban, amelyekben csak csekély mennyiségben volt észlelhető a fuchsin, forgalomba bocsáthatók lehetnének. Az ily fuchsinnal festett boroknak hosszabb ideig való használata az ember egészségére káros befolyást gyakorol, ugyannyira, hogy átalános elgyengülés tüneményei között ez anyagnak használata után a fehérnye (albunin) jelenléte a vizelletben kimutatható. Az alispán ennélfogva az egészségre nézve annyira ártalmas szerekkel festett borok megsemmisítése és a már nagyon elharapódzott hamisításoknak meggátlása körüli intézkedések megtétele végett föliratot intézett a belügyminisztériumhoz s az ez ügyre vonatkozó iratokat, a vizsgált borokat és a fuchsin-kivonatot is felküldötte, intézkedés végett. — Az »Eötvös-naptár«-ból, melyet az Eötvös-alap javára a központi gyűjtő bizottság ad ki, megjelent a jövő évre szóló harmadik évfolyam. Szerkesztik György Aladár és Luttenberger Ágost. Ára 60 kr. A naptárban Széchényi, Zsedényi Ede, Szilassy János, Edvi Illés Pál s Hesz György arczképe s részben igen terjedelmes életrajza van több szépirodalmi s ismeretterjesztő közleménynyel s terjedelmes kimutatás s számadás közlése, melyből látjuk, hogy e szép czélu alap mily hatalmasan erősödik s sokoldalú tevékenységet fejt ki. A szegedvidéki árvízkárosult tanítók javára is 270 irtot gyűjtött. A naptár ma már a magyar tanítók nagy része közt el van terjedve. — A IV. ker. belvárosi bizottsági tagok egyes fontosabb ügyek megbeszélése , illetve most a tisztviselő választások megejtése, továbbá a 45-ös központi bizottságba küldendő 5 tagnak a megválasztása végett testületté szervezkedtek, s elnökké Királyi Pált, jegyzővé Környei Jánost, s pénztárnokká Bäcker N. választották meg ma d. u. 5 órakor tartott ülésükben. A kerületi bizottságok megalakítása szükségessé vált, s azért már előbb is volt ily bizottság alakulva a belvárosban Királyi Pál, Kármán Lajos, Kléh István, Toperczer János és Várady Károly tagokból, akiket az értekezlet jövőre ismételve megválasztott, miután többször fordul elő , miszerint a tagok mind nem gyűlnek össze. Királyi indítványára dr. Halász Géza és Anderlik Ede póttagokat választottak be. — A főpolgármestert illető kandidatióra vonatkozólag az értekezlet egyhangúlag Ráth Károlyt kiáltá ki, mint akire szavazni fog. A polgármesterekre és a többi tisztviselőkre nézve ez alkalommal nem bocsátkozott eszmecserébe az értekezlet, mivel igen sokan nincsenek kellőleg tájékozva a biz. tagok közül, ezért Győry Elek indítványára az e feletti eszmecsere egy későbbi ülésre maradt. A kandidáló bizottságba tudvalevőleg 3 tagot a közgyűlés választ, 3-at a főpolgármester nevez ki. A választandó 3 tagságra Királyi Pált, Radicza Jánost és Hunfalvy Pált jelölte ki az értekezlet ismét. A szakbizottságok alakításának módozatait sem tárgyalták ez alkalommal, hogy megfontoltassék e kérdés. Toperczer ugyanis a jelentkezések szerint kívánná a bizottságokat (van 10 bizottság) megalakítani, míg Királyi Pál és Kármán az eddigi ulust javasolják föntartani. Erről is a közelebbi ülésen határoznak. — Molnár volt pénztárnok átadja a rendben talált számadásokat 52 frt pénztári maradványnyal. A fölmentés és jegyzőkönyvi köszönet részére megszavaztatott. — A 45-ös bizottságba küldendő 5 tag választására kandidáló bizottságol kiküldettek Martin Imre elnöklete alatt: dr. Dulácska Géza, Kléh István, Zmeskál Vilmos és Máttyus Arisztid. — A »Képzőművészeti szemlédből, melyet Prém József szerkeszt, az első évi folyam utolsó száma jelent meg Izsó Miklós arczképével, kinek életrajzát Berényi László írja meg, különösen kiemelvén, hogy e művészünk »Busuló juhászá«-nak föszöntvényei újabban külföldön nagy mérvben terjednek. Különben e számban a műcsarnok mostani kiállításáról s az orsz. régészeti s embertani társulatról van tudósítás s nehány apróbb hir. A szerkesztő ígéri, hogy a vállalat jövő évben gazdagabb s változatosabb lesz s e végett külön programmot ad ki. A szám művészi hireiből kiemeljük a következőket: Feszty Adolf Haggenmacher Henrik gőzmalomtulajdonos számára igen díszes stylszerü siremléktervet készit, melyre a finomabb szobrokat Szász Gyula készíti. — Feszty Árpád Schnitzer Ignácz számára két szép tájképeit készített »Őszi táj« és »Vadászat« czim alatt. — Id. Storno Ferencz, József főherczeg alcsuti kápolnája számára érdekes kartonokat készit. — Szemlér Mihály több genreművet készített. Egyik »Hajnali jelenet« alatt sikerült humoros részletekkel két szőlőből jövő mámoros parasztot, a másik »Falusi vásár«-t ábrázol számos alakkal. Szász Gyulánál a fehérmegyei képtalan sz. Vendel álló szobrát rendelte meg. Adler Mór arczképeket, Jakobey Károly oltárképeket fest. — Uj lap. Jövő év január hótól Esztergomban »Esztergomi Közlöny« czimmel Haan Rezső hetilapot ad ki, mely fő feladatául tekintendő a most folyamatban levő kataszteri munkálatok iránt az adózó közönség részéről, csupán tájékozatlanságból eredt ellenszenvet enyhíteni. Előfizetési ár egy évre 5 frt. — Hogyan utazik a herczegprimás télen. A beállott jégzajlás nem kis változást idézett elő a herczegprimás utazási programmjában. Máskor a bíboros főpap felült a gőzhajóra s pár óra leforgása alatt Esztergomból lehajózott Budapestre. Most ő eminentiája kevésbé kényelmesen vagy legalább hevesbe gyorsan utazik. Tegnap is kénytelen volt kocsin elindulni Esztergomból, s délutáni fél kettő óta rászánni magát a hosszú útra, úgy hogy csak késő este roboghatott be a fővárosba. A herczegprimást Hornig Károly b. kanonok kísérte. — Ez alkalommal szép jövőjű festőnk Paczka Ferencz is elhagyta nagylelkű mentorának esztergomi palotáját, hogy megkezdje olasz- , később spanyolországi útját. — A bibornok több napot szándékozik tölteni budai palotájában s részt fog venni a főrendiház ülésein. — Postatisztek államszámviteli tanfolyama. A közoktatás-, pénz- és kereskedelemügyi minisztérium közös megállapodása folytán a budapesti egyetemen felállított különszámviteli tanfolyam a postatisztek számára Kasztovszky János egyetemi magántanár által e héten be fog fejeztetni. A vizsgák legközelebbi vasárnap veszik kezdetüket s Heinisch Rezső min. tanácsos elnöklete alatt álló bizottság előtt a postapalota tanácstermében fognak megtartatni. A vizsgabizottság elnökéhez intézendő kérvények Zobel Lipót kir. tanácsos s postaigazgatónak mutatandók be. tf Apróság. Egy színházi kritikus ebéden van egy családnál. A házi asszony nagy érdeklődéssel kérdezősködik egy uj darabról. »Hát biz' az a darab — szó! a kritikus — nem ér semmit; tárgya el van csépelve, a meséje ostoba, a párbeszédek együgyüek.« — »Ah , nagyon jó — felel a háziasszony — akkor megnézhetem leányaimmal.« — Tanulságul a férjeknek: »Kedves Gyulám ! A férjem már három napja hogy elutazott. Mindez ideig nem kaptam tőle levelet. Nagyon félek, hogy megtalálta nálam a te leveleidet s neheztel rám. — Angéle. — U. i. Meg vagyok nyugtatva. E pillanatban érkezett férjemtől levél. Betegen fekszik Debreczenben.« — Az athletikai klub választmánya ma délután 6 órakor Thaisz Elek elnöklete alatt ülést tartott. Császár Ferencz titkár jelenté, hogy a közönség igen jó néven vette a zártkörű össz-gyakorlatot s ennélfogva indítványozza, mondja ki az egylet, hogy hetenkint fog rendezni ily zártkörű viadalt. A választmány egyhangúlag magáévá tette ez indítványt. Jelenti továbbá a titkár, hogy a klub tagjai közül többen bált szándékoznak rendezni a farsangon ; a rendezőség nevében kéri, hogy engedjék át az egylet színét, pecsétjét és jelvényeit. — Tudomásul vétetett. — Három uj tagot vett föl a választmány, végre Keresztessy K. vivómesternek köszönetet szavaztak az egyletnek ajándékozott vivőszerekért. — A háború áldozatai. Dr. Skrebizky orosz szemorvos 26 katonakórházat meglátogatván, ott több mint 2000 még élő katonát talált, kik a legutóbbi háborúban vakultak meg, nagyrészt a tisztátlanság, rossz ruházat s élelmezés folytán. Mennyi leletett e szerencsétlenek valóságos száma? — Angol diplomaták beszédei.Londonban valaki kiszámította, hogy az utolsó két év folyamában a kiválóbb angol államférfiak hány beszédet tartottak, a beszédekben hány szót használtak s mennyi táviratozási költséget okoztak vele a hírlapoknak. E mulatságos statisztika szerint Gladstone 34 szónokaiban 215,000 szót beszélt, minek eltáviratozása mintegy 10,000 frt költséget okozott. Bright 24 beszédben 129,300 szót beszélt s 7000 frt költséget okozott. Beaconsfield szintén 24 beszédben csak 40,000 szót mondott s 1200 frt költséget okozott. Negyedik a sorban Hartington lord, utána következett Northcote pénzügyminiszter s Forster volt miniszter 32 beszéddel. Lord Landon és Shmith miniszterek a távírdának összesen csak 90, illetve 130 frtnyi jövedelmet hoztak beszédeikkel. A főrendiház ülése decz. 2-án, d. e. 11 órakor. Elnök: Majláth György, jegyző: Gromon Dezső. A kormány részéről jelen vannak: Orczy, Béla b., Kemény Gábor b., Szende Béla, Trefort Ágost, Bedekovics Kálmán. Elnök felhívja a főrendeket, hogy adják be az ülés folyamában szavazataikat a delegáczió tag