A Hon, 1880. június (18. évfolyam, 137-165. szám)
1880-06-26 / 162. szám
várni ezek után, hogy egy »civilian« lesz a kijelölt, ki » soha nem onta polgártársai vérét. S a jelöltek közt valóban nem is volt más katona, csak Hancock és ime mégis ő lett társai felett a győztes. Angol lapok azt írták, hogy Garfield ellenében a demokraták is valószínűleg egy »dark horse«-t fognak síkra állítani, azaz oly jelöltet, akire előbb komolyan soha senki nem gondolt, s íme az lett az elnökjelölt, kinek a legnagyobb pártja volt már előbb is Erre azért hívjuk föl a figyelmet, mert a köztársasági párt két jelentéktelen jelöltjévé szemben könynyen megtörténhetik, hogy azon elemek, akik semleges állást szoktak elfoglalni (s igy nevezetesen a »kétkulacsos« Newyork állam) a nevesebb ember pártjára fognak állni, s akkor övé leend a győzelem A köztársasági párt az Egyesült Államokban most már húsz év óta van a hatalom birtokában. Az elnökök voltak : Lincoln megválasztva 1860-ban és újra 1864 ben, aztán 1868-ban Girant és 72-ben ismét Grant, s végül 1876-ban Hayes. Hayes tudvalevőleg csak 1 szavazattal győzött Tilden fölött. Mert az államok által beadott és végleg igazolt szavazatokból Hayesre esett 185, Tildenre 184 szavazat. De ha nép szavazata összeállíttatik, amelyekből az állami szavazatok kikerültek, kiderül, hogy a köztársasági párt rendelkezett 4,033,295 szavazattal a demokrata párt ellenben millió 284,265 szavazattal, Tildennek tehát 250,970 szavazattöbbsége volt. Ha még ehhez hozzávesszük azt, hogy a múlt választás eredménye sokakat abban a hitben hagyott, hogy a köztársasági párt csak kimesterkélve tarthatta meg a hatalmat, nagyon is valószínűnek látszik, hogy most a demokratáké lesz a győzelem, ha ugyan elég szerencsések voltak az elnökjelöltjük megválasztásában. Igaz ugyan, hogy a pártgyőzelem Éjszak-Amerikában egész eparatiót jelent, mert az elnökjelölt bukásával együtt az alattas személyzet is elveszti hivatalát. De politikai nagy jelentősége, legalább olyan, mely Európát és hazánkat is közelebbről érintené, jelen pillanatban alig van a választási küzdelem kimenetelének. Érdemes lesz azonban mégis felemlíteni, hogy a két párt mit tulajdonít főkép a maga érdeméül s mivel érvel az ellen a párt ellen. A republicánus párt joggal mondhatja, hogy húsz évi uralkodása alatt a polgárháború legrettentőbb veszélyei közt is épségben fentarta az Uniót, s szerencsésen kivezérelte azon társadalmi és pénzügyi calamitásokból, melyeket ez a háború eredményezett; hogy a colossalis nemzeti adósságoknak egy harmadát törleszteni tudta, s hogy a disagiótól megszabadító az országot és teljes értékűvé tette pénzét. A democrata párt ellenben arra hivatkozik, hogy mindezt ő is meg tudta volna tenni, de veszedelmes a hatalom birtokában évek hosszú során át egy és ugyanazt a pártot meghagyni, mert titkon a corruptio mind nagyobb mérvű lesz és nincs, aki azt kiirthatná, mert egyik kéz mossa a másikat. A küzdelem a két párt között most fog csak igazán megindulni, ha a két elnökjelölt kiadja programmját, mely a pártok programmja leend. A berlini pótkonferenczia. A két napi szünet a konferenczia üléseiben különféle hírekre és kombinácziókra adott alkalmat. Remélik, hogy a határvonal ma véglegesen meg fog állapíttatni. A »Fremdenblatt« jelentése szerint hihetőleg már csak arról lesz szó, Görögországnak ítéltessék-e oda Butrint, amit Oroszország támogat, de aligha fog elfogadtatni. Továbbá, váljon a Zagori csoport északra Janniktól be- vagy kizárassék vagy osztassék meg. Keleten az Olympusról lesz szó mint vízválasztókról vagy egy kissé délibb vonalról; a kérdések műszakilag mind elő vannak készítve. * A lapok most már rendre cáfolják azt a hírt, hogy a porta egy jegyzékében beleegyezését adta Janina átengedésére, sőt a porta Larissza átengedését is lehetetlennek jelentette ki. Azt hiszik, hogy Ausztria-Magyarország, mely most valamennyi hatalom közt a legjobb lábon áll a portához, Konstantinápolyban mint közvetítő fog föllépni és engedékenységet fog tanácsolni. Jól értesült körökben azt is valószínűnek tartják, hogy a nagykövetek később új konferencziát fognak tartani Konstantinápolyban Törökország bevonása mellett.* A hatalmak közti állítólagos, határozottan tagadott konfliktusokról a »Presse« berlini levelezőjének egy diplomata ezeket mondta: »A porta az egyetlen hatalom, melynek a szerződéses hatalmak nézetkülönbségei érdekében állanak, emellett azonban semmi felelősséggel se tartozik; megtesz minden lehetőt, hogy publicisztikai úton legalább lehangoltságot teremtsen, amiből csalódások sőt talán konfliktusok keletkezését reméli. E tervszerű munkálkodáshoz vezethetők vissza a konfliktusokról szóló kacsák, melyek eddig, legalább valóságban nem léteznek. A tanácskozásoknál természetesen különféle javaslatok létettek, védelmeztettek, megvitatva lettek, szóval diszkutálva, e nélkül egyáltalán nem lett volna szükség ily bonyolult tanulmányozó bizottságra. Minden alapos, beható és sokoldalú diszkusszió eddig esetről esetre kivétel nélkül minden szavazásnál szótöbbséget is eredményezett. Ugyanezt lehet várni, a legközelebbi napoktól, bár igaz, hogy a szorosan korlátolt görög kérdés mögött kolosszális távlatban a nagy keleti kérdések állanak. A dolgok ily állásánál a biztonság sosem egészen bizonyos, hogy az úgyis mindig borult láthatáron nem tűnnek-e föl egyszerre fenyegető fekete pontok, egyelőre azonban ily pontokat nem látunk, csak a törökök és azok közegei festik a falra. * A »Kreuzzeitung« megcáfolja ama hírt, hogy a nyugati hatalmak pénzügyi presszió által akarják a portánál a konferenczia határozatainak elfogadását kierőszakolni.De nevezett lap hozzáteszi, hogy minden jel oda mutat, hogy a konferenczia határozatainak végrehajtásáról szóló kérdést a nyugati hatalmak eleve komolyan veszik szemügyre. Az az eszme is folyvást nyer valószínűségben, hogy a konferenczia bezárása után a végrehajtás kérdése a hatalmak közti tárgyalásokra fog vezetni. A diplomácziában a végrehajtás kérdésére nagyobb súlyt fektetnek, mint a konferenczia most folyamatban levő tárgyalásaira. Szeged, jún. 25. (Távirat.) Az új terv szerinti telekrendezés gyorsan halad a befejezéshez. Eddig 3900 telek teljesen rendeztetett, 900 rendezés alatt van és 160 telek van még rendezés alá veendő. Ennek folytán a fő perlekedési utak (körutak), a sugárutak és az új mellékutczák megnyitása legnagyobb részt keresztül van vive. A megnyitott utak és utczák a szabályszerű magasságig való feltöltése az összes rendelkezésre álló munkaerővel serényen foly. A földet a felső város és Rókus városrész számára gőzerővel az e czélra berendezett keskeny vágányú vasúton hordják; a Palánk városrész új utainak feltöltéséhez szükséges földanyagot pedig Új-Szegedről szállítják. Az utak és utczák megnyitási és feltöltési munkálatoknál a felügyeletet Jankovich Miklós kir. bizt. tanácsos gyakorolja. A kisajátítási munkálatok gyorsítása szempontjából a kir. biztos a három működőn kívü egy 4-es bizottságot nevezett ki, mely Horváth Gyula elnöklete alatt júli 2-án kezdi meg működését A bizottság tagjai Jankovich Miklós és egy törvényszéki jegyző. A tiszai rakpart tervei teljesen elkészültek : most a költségvetés, mely mintegy 2,200,000 írtra rúg, állittatik össze; amint az is kész lesz, a pályázat kihirdettetik. Ugyanakkor pályázat fog nyittatni az állandó hid tervezetére is. A rakpart a műszaki osztály tervezete alapján fog építtetni s erre az ajánlatok benyújtására ké heti határidő fog engedtetni, a hídra nézve azonban csak tájékoztató felvilágosítások nyujtatnak, elsősorban tehát annak tervezetére nyittatik pályázat melyre a határidő két hó lesz. Az építést a legjobb s egyszersmind a legolcsóbb terv benyújtója nyeri meg. A percsorai kérdés a végleges kérdés stádiumába jutott. Pallavicini őrgr. a társulat függő adósságainak tetemes részét utólagos elszámolás mellett tegnap kifizette. A könyöradományok nagyobb fele már kiosztatott; az érkezett 2 millió 37,088 írtból mintegy 900,000 frt van még, mely kiosztás alá kerül. A károsultak utolsó csoportja július 19-én fog behivatni, azontúl csakis az utólagosan bejelentett és a könyöradományra jogosított felek részesülnek a kiosztásban. A begyűlt könyöradományok még fenmaradó része a tartalékalap képzésére és az építési anyagok beszerzésére fordíttatik, miután minden ingatlanban szenvedett károsult 43°/0-ot anyagban és csak 57®/0-ot kap készpénzben könyöradománya fejében. A könyöradományok fölvételére az alsóvárosi gyár-, gyep-, kaliczka-, katona-, kisgyep-, nagykuturczák és kistiszapart árvízkárosult lakossága lett beszólitva. Behivatott 256 fél; igazolványt nyert 238. Kifizettetett 278 fél részére 16,795 frt 85 kr. Ezen összegből ingóságok után 190 fél részére 4637 frt 70 kr. esett; ingatlanok után pedig 79 fél részére 12,158 frt 15 kr. A kisajátítási alap javára 4 fél részéről visszafizettetett 535 frt 60 kr. (O. É ) Szeged, jun. 25. A honvédelmi minisztérium részéről ma megtartatott az árlejtés a honvédlaktanyára és honvédtiszti lakra nézve. Cserhalmay vezérhadbiztos részvétele mellett ma a királyi biztosnál megállapittattak az építés megkezdésének módozatai, mely szerint jövő héten építési bizottság alakíttatik, mely a telket a vállalkozóknak kijelöli és az építés megkezdését eszközli. A tiszti lak egy díszes pavillonszerű, egy emeletes patkó alakú épület lesz, mely a tiszaparti Szinatelek sarkán fog elhelyeztetni, főhomlokzatával a kis körútra, mellékhomlokzata pedig a rakpartra esik. Az egész épületet csinos park veszi körül s a jövő Szegednek egyik díszét fogja képezni. Az építést illetőleg az összes kőműves munkát a tisztilakra és laktanyára nézve Neuschloss Károly és fia bpesti és Gotthilf Ferencz fiai temesvári czég nyerték el, mintegy 250,000 frt ajánlati árért; az összes ács, asztalos munkát pedig Neuschloss J. fiai bpesti czég. (O. É.) Nyilvános könyvtáraink ügyében. (Néhány szó a könyvtárigazgatókhoz, a városi tanácshoz, és a kiadókhoz.) Mintha bizony a tudományoknak is volna divatja s ivadja ! — Mikor a váczi utcza, korzó és kioszk közönsége falura, fürdőre megy — kipihenni egész évi semmittevését, mikor a fővárosi kövezet kis időre megszabadul néhány ezer koptatójától, vagy hogy a rendes frázissal éljünk, mikor az egész város »kihal«; ■— három nyilvános tudományos könyvtárunk ajtaját is rendesen becsukják. A kik élvezni vagy tanulni akarnak, tessék! — forduljanak a kölcsönkönyvtárak Gaborneaushoz és Ponsonaihoz, ezeket élvezni és belőlük tanulni is igen lehet; — vagy menjen a tudós is fürdőre, falura. Majd minden évben történik felszólalás e tárgyban, hogy ne zárják be a könyvtárakat az iskolai szünidőre , de azért mégis minden évben becsukják. Az idén is rémizgetnek vele. Hanem — jelentjük alássan — mi ismét felszólalunk s tesszük ezt ezután is minden évben, amíg csak meghallgatják méltányos kérelmünket , majd meglátjuk, ki mn bele előbb, a könyvtárnok urak a folytonos instancziákba vagy mi a nyomdafesték pazarlásába ? De hát mit is hozhatnak fel a bezárás mellett? Kik mennek el ilyenkor a fővárosból hogy távozásuk hatással lenne a könyvtárakra ? Elmegy egy csomó gazdag ember, — no ezek miatt ugyan lehet is nem is könytár, azután hazamegy egy csapat diák — hát diákoknak alapították a nyilvános tudományos könyvtárakat ? Miattok is bizony nyitva maradhatnak azok egy jó részök úgy is itt marad, különösen a komolyabb fele. S az író- vagy tudósféle ugyan honnan venné a pénzt a faluzásra ? A könyvtárközönség jó része tehát megmarad, sőt még szaporodik is a vidéki tanárokkal, kik használva a szünidő nyújtotta alkalmat, feljönnek a fővárosba főképpen a könyvtárak miatt, melyeket vidéken oly nehezen kell nélkülözniök. De még ha apadna is a két meleg hónapban a tudományos búvárlók száma, nem volna indokolva a bezárás, mol , akikor fel kellene használni az alkalmat s azon néhány helyre, melyet a »komoly kutatók« üresen hagytak, be kellene bocsátani oly olvasókat is, kik nem annyira tanulmányozni, mint inkább élvezni akarnak, a szépirodalmi könyvek kiadására vonatkozó szabályokat meg kellene lazítani, hisz oly szomorú állapotban van még eddig művelődésünk s nem csak tudományos de szépirodalmunk is annyira népszerűtlen, sőt ismeretlen anagyközönség előtt, hogy nem elzárni, de alkalmat kell szolgáltatni, hogy minél többen olvashassák a jó magyar könyveket, természetesen Montepin-féle fordításokat nem adván ki senkinek. Vagy talán a könyvtári tisztviselők kedvéért van ez a szünidő ? Ez sem igazolhatja a bezárást. Év közben egyenként lehetne mindenkinek szabadságot adni egy bizonyos időre, mely alatt a többi hivatalnok az eltávozott teendőit is végezhetné, s az legkevésbé sem valószínű, hogy a tisztviselők évenkint mind falura menjenek, vagy hogy egyszerre ugyanazon időben kérjék szabadságukat. Hisszük is, hogy csekély fizetésemelés mellett szívesen teljesítenék egész éven át tisztjüket. A nagy hőség se lehet ok a becsukásra, sőt épen amiatt kell kinyitni, hisz a könyvtárak igen kellemes hűvösek. Ha tehát semmivel sem indokolhatjuk a könyvtárak bezáratását, míg nyilvántartásuk mellett több körülmény érvel: —meddig kiabáljunk még a pusztában ? Hogy már benne vagyunk a kérésben, (bár az igazgató urak is úgy belejönnének a teljesítésbe), hát még egyet kockáztatunk. Nyissák meg már egyszer a könyvtárakat a nők előtt is! — Ne rémizgesse önöket a kozmás étel, fésületlen gyerek s pápaszemes tudós nő; ha jó és komoly munkákat olvasnak a hölgyek, még nem lesz belőle nőemanczipáczió. De nem szabad a férfinak önzésből, irigységből vagy féltékenységből erőszakkal elzárni a nőt attól, hogy magát a férfival versenyképessé képezhesse; ez gyávaság volna. Sőt inkább alkalmat kell nyújtani a nőknek, hogy minél alaposabban kiművelhessék magukat. S ha őket kizárva mind a három tudományos könyvtárból, a kölcsönkönyvtárak silány munkáira szorítjuk, vájjon megadjuk-e nekik ezt az alkalmat ? Szűkkeblűség, elfogult vaskalaposság, ostoba skrupulozitás, czopf és pedantéria volna, ha »elvből« nem bocsátanák be a nőket. Márpedig ilyen czimeres dolgokat nem merünk feltételezni könyvtáraink vezetőiről. Mindössze is csak a »hely« képezheti az akadályt. De ezen is lehet segíteni; ha éppen külön szoba nem is kerülne, lehetne a nők számára u. n. »fentartott helyek«-et berendezni, a terem egyik felét elrekesztve, és reméljük garde dame-ra nem lesz szükség. Csak a hely, a hely! Gyakran megesik, hogy órákig nem lehet a könyvtárakban helyet kapni; az ember sokszor igazán boszankodik, hogy »mostanában mindenki tudós akar lenni.« Pedig hát nem a tudós-jelölt a sok — bizony elkelne még egy pár száz — hanem a könyvtár kevés. Egy ország s hozzá egy ilyen önhitt, dicsekvő ország fővárosának három (!) könyvtár igazán szégyenletes kevés. S és ezért talán nem lesz nagy baj, ha már két kívánság után mindjárt a harmadikat is kiszalasztjuk. — Állítson fel a főváros hatósága egy »városi könyvtár«-at! — Vagy talán nagyot mondtunk? Dehogy, csak a mi üres kasszánkban ad olyan nagy visszhangot minden követelés. Külföldön nincs tisztességes város, mely ha egész múzeumot nem is, legalább egy könyvtárat ne állított volna fel, s nálunk még csak nem is kezdeményezték. Pedig ez a városnak nemcsak diszét, de tekintélyét és művelődését is nagyon emelné. Ha volna egy Városi könyvtárunk, mindjárt nem kellene a tudományt szomjazóknak úgy szorulniok. S ennek felállításánál a hatóságnak nagy segélyére lenne a közönség is ; az alapot össze lehetne szerezni adakozásokból, alapítványokból. Meg kellene tehát indítani minél előbb a mozgalmat, mert a könyvhiány egész tudományunkra, irodalmi életünkre s közművelődésünkre zsibbasztó, sorvasztó hatással van. Meg kellene kezdeni már az adakozásokat, ingyenes gyűjtéseket, mert ajándékok s alapítványok nélkül könyvtárt felállítani lehetetlen. De nem csak teremteni egy könyvtárt, hanem csak fentartani is lehetetlen a közönség segélye nélkül. Nagyon elég, ha a könyvtár a külföldi jobb munkákat meg tudja venni, a hazaiakat ingyen kell oda adnunk , és ezért nem mulaszthatjuk el, hogy itt is fel ne hívjuk a könyv- és lapkiadókat, szerkesztőket és szerzőket, hogy küldjék be önként a megjelent munkákat mind. Különösen a szerkesztők legyenek szorgalmasabbak a hírlapok küldésében, hisz saját érdekükben teszik, mert könyvet csak meg lehet később is szerezni, de a hírlapot sehol se rakják félre, csak a könyvtárban. Megtehetik azt is, hogy utólagosan s már bekötve küldik meg, ha nem is mind a három könyvtár számára, csak legalább egynek pl. az egyetemi könyvtárnak, hol külön hirlap-szoba is van s az egyik könyvtárnak a hírlapirodalommal specialiter fglalkozik. — Mindenesetre illő, sőt kötelesség, hogy a közönség, mely használja a könyvtárakat, minden erejéből gyarapítsa is azokat. P.t. A hírlapírói egyesület igazgató választmánya a hétfői reggeli lapok kérdésében a következő választ intézte a bpesti hírlapszedők bizottságához: Tisztelt urak! A hírlapírók egyesületének választmánya legszivélyesebb előzékenységgel fogadta s több ülésen át behatólag tárgyalta önöknek június 16-áról kelt lecses iratát, melyben a vasárnapi munka, illetőleg a hétfő reggeli lap megszüntetéséért keresték meg a hírlapírók egyesületét. A választmány egész teljességükben helyesli az ezen iratban foglalt fontos és figyelmre méltó érveket, s azokat magáévá téve, megragadott minden eszközt, mely hatáskörében fekszik, hogy az önök megkeresésének s a journalistikában nyilvánult óhajoknak megfelelőleg, a vasárnapi munka, melyet jelenleg rendkívüli körülmények nem indokolnak, s mely a külföld oly sok országában nem szokásos, a hírlapoknál megszüntettessék. A verseny tekinteténél fogva ez azonban csak a hírlapok egyértelmű határozata által lévén elérhető, a választmány felhívta a bpesti összes hírlapszerkesztőket és kiadókat, hogy hódolva az önök iratában foglalt és a választmány által is helyeselt emberiességi indokoknak, jelentenék ki készségüket a vasárnapi munka, illetőleg a hétfő reggeli lap megszüntetéséhez. E felhívásunk folytán, a bpesti hírlapszerkesztők és kiadók, egynek kivételével (B.) ki két napiapnak kiadója, részint föltételesen, részint föltétlenül, készeknek nyilatkoztak a hétfői reggeli lap megszüntetésére, általános föltételül az tűzetvén ki, hogy hétfőn reggel egy lap se adassék ki. Az említett egy kiadó, nem lévén tekintettel az e tárgyban fenforgó indokokra, kijelenti, hogy ragaszkodik a hétfő reggeli lap kiadásához, sőt vele, mint egyszersmind nyomdatulajdonossal, nyomdai személyzete is kiegyezett, s ez által, a fentebb említett körülményeknél fogva, a választmány felhívása sikertelen, s az önök iratában foglalt szint oly igazságos, mint méltányos kívánat teljesítése lehetetenné vált. Midőn erről önöket sajnálattal és őszinte tiszteletünk kijelentése mellett értesítjük, nem mulaszthatjuk el köszönetünket kifejezni a megtisztelő bizaomért, melyek önök becses iratukban a »Hírlapírók Egyesülete« iránt tanúsítani szíveskedtek, s mely a budapesti hírlapirodalom munkásainak túlnyomó nagy többségénél a legjelesebb viszonzásra talált. S bár egy hirlaptulajdonos vonakodása folytán gyesületünk nem lehetett oly szerencsés, hogy önök ayánatát teljesíthesse, reméljük, ez nem fogja megzavarni az egyetértést, mely a budapesti hírlapok írói és nyomdai személyzete között állandókig és oly örvendetes módon uralkodik. A »Hírlapírók Egyesületé«-nek igazgató választmánya nevében. Budapesten 1880. jan. hó 24-én. Jókai Mór elnök, Hindy Árpád titkár. KÜLÖNFÉLÉK. ill St— Személyi hírek. Szende Béla honvédelmi miniszter jövő hétfőn rövid időre gavoidiai birtokára utazik. — Petőfi és Emich szerződéséről a »P. N.« ma azon részeket is közli, melyek a megállapított két ezer forint kifizetésére vonatkoznak. Sokakat érdekelvén magában az adatok is, közöljük azokat szó szerint: A második pontban érintett első 500 frt azaz ötszáz pengő forintot fölvettem. Pest, jun. 27. 1847. Petőfi Sándor s. k. Ugyanazon pontban érintett második 500 frt azaz ötszáz pengő forintot fölvettem. Pest, október 1. 1847. Petőfi Sándor s. k. Ugyanazon pontban érintett harmadik és utolsó 500 frt azaz ötszáz pengő forintot fölvettem. Pest, november 17. 1847. Petőfi Sándor s. k. A harmadik pontot illetőleg közös megegyezés mellett abban állapodtunk meg, hogy a második kötet honoráriumából 1000 azaz egyezer pengő irtottt. 1848-dik évben fizet a szerzőnek a kiadó, május közepétől kezdve minden hónap közepén száz pengő irtot, augusztus és novemberben pedig kétszáz pengőt ; a második ezer pengőt pedig 1849-ben szintén hónaponkint száz pengő forintjával. E második ezer pengő ily módoni lefizetése azonban csak úgy áll, ha szerző az egész kötetet készen átadja még az 1848. év folytában a kiadónak, ellenkező esetben ezen öszszeg lefizetése mindaddig fölfüggesztetik, mig a kézirat a kiadó kezében nem lesz s akkor az előbbeni ezer pengőnek annyi, közösen megegyezett kamatja vonatik le, a meddig, ezen ezer pengő 1849. elejétől kezdve hevert. Költ Pesten január 1. 1848. Emich Gusztáv s. k. Petőfi Sándor s. k. A második kötet honoráriumából május közepén járandó 100 azaz száz pengő forintot mai napon előlegesen felvettem. Pest, február 21. 1848. Petőfi Sándor s. k. A második kötet honoráriumából junius közepén járandó 100 azaz száz pengő forintot a mai napon fölvettem. Pest, junius 10. 1848. Petőfi Sándor s. k. A második kötet honoráriumából julius közepén járó 100 azaz száz pengő forintot a mai napon fölvettem. Pest, julius 17. 1848. Petőfi Sándor s. k. A második kötet honoráriumából augusztus közepén járó 200 azaz kétszáz pengő forintot fölvettem. Pest, aug. 25. 1848. Petőfi Sándor s. k. A szeptember, október, november és deczember hónapokra járó 500 pengő forintot, mint a külön nyugtatványok bizonyítják, annak idejében felvettem. Pest, június 15. 1849. Petőfi Sándor s. k. A második kötet honoráriumának második feléből az első száz pengő forintot fölvettem. Pest, junius 15. 1849. Petőfi Sándor s. k. A kézirat átadatván, a fizetések újra elkezdődvén, a következő két hónapra járó 200 pengő forintot férjem nevében fölvettem. Pest, junius 29. 1850. Petőfi Sándorné s. k. Ismét fölvettem 130 pengő forintot. Pest, julius 20. 1850. októberről maradt 70 pengő forintot fölvettem, szept. 19. Petőfi Sándorné s. k. Fölvettem 100 pengő forintot, október 10.1850. Petőfi Sándorné s. k. Fölvettem 100 pengő forintot novemb. 10.1850. Petőfi Sándorné s. k. Fölvettem 100 azaz száz pengő forintot deczember 15. 1850. Petőfi Sándorné s. k. Az utolsó két száz pengő forintot fölvettem. Január 9. 1851. Petőfi Sándorné s. k. Jelen okmányt minden jogok és kötelezettségekkel az »Athenaeum« társaságra átruházom, kezeskedve ezen okmányon olvasható aláirások valódiságáért, de egyebekben minden más kötelezettség nélkül. Pest, 1868. julius 7-én. Tritsch Henrik s. k. Ifj. Emich Gusztáv s. k. mint tanú, mint atyám id. Emich Gusztáv Halász Dezső S. k. meghatalmazottja mint tanú. — A Petőfi-társaság kiküldöttei ma délután tekintették meg Petőfi Sándor kéziratait, melyek P. István hagyatéka folytán a nemzeti múzeum tulajdonává lettek. Jelen voltak még Majláth Béla, Csontoséi János s Hermann Ottó. A mintegy két órát igénybe vett megszemlélésnél meggyőződtek az illetők, hogy az egész gyűjteményben csak a magánlevelek nincsenek még kiadva s ezek közrebocsátása jelenleg alig engedhető meg, mivel élőszemélyekről szólanak. A versgyűjteményben, különösen az 1848-ksban, sok olyan van ugyan, melyről később lehet eldönteni, várjon voltak-e közölve ? Néhány verset a csinosan irt füzetből nagy gonddal, soronkint, sőt itt-ott betünkint töröltek ki, úgy, hogy teljesen olvashatlanok. Jókai Mór s Lauka Gusztáv néhány régi levél olvasásakor régi emlékeiket beszélték el, melyek több tekintetben fontosak, így pl. Kuthy Lajos egy e gyűjteményben foglalt alig érthető levele érdekessé lett azon megjegyzés által, hogy Kuthy azt, mint Batthyányi titkára, 1848. márcz. 16-án irta, hogy a forradalmi Petőfit lecsendesitse s áradozik barátságtól; holott pár nap múlva keményen összetűztek. Kedélyesek, de részben már teljesen érthetőnek Bernát Gazsi bombasztikus stylban irt levelei. Az egy Arany Jánost kivéve, ki inkább csak a czimezésben enged meg magának egy kis dévajságot (p. lelkem fattya) s egészben véve komoly marad, a többi levélíró ifjúi lázassággal igyekszik nagyot mondani. Történetileg érdekesek Bem franczia jelentései Kossuthhoz, melyeket IP. maga másolt le, Petőfi levele Bemhez, melyben találkozását Klapkával irja le. Arany János s Tompa irodalomtörténeti becscsel biró adatai stb. E gyűjteményben van a »Talpra magyar« első nyomtatott példánya, melyet Irányi, Jókai, Petőfi magok nyomtattak ki. Még egy Petőfitől másolt zenemű is van a gyűjteményben s talán az összes adatok azon költeményére nézve, melyet a kormánynak a szabadságból ez alatt felajánlott. A Gyulai Pál által kiadott prózai művekben s Halasi Aladár könyvében e gyűjtemény, már most közölhető darabjai csaknem mind megjelentek, úgy, hogy a becses religuiák egy ideig még holt tőkét fognak képezni. — Az Agn er-Ahena cumper pótlásául felemlítjük még a következőket: Arany János s Jókai Mór azt állítják, hogy magától Petőfitől hallották, hogy költeményeit örök áron eladta, aminek ő nagyon örült, mert biztosította ezzel házasodhatását. Bellaugh ugyanezt hallotta Petőfitől, de közvetlen tudomása van az ügyletről Emich útján is. Emich ugyanis, mielőtt Petőfi költeményei örök tulajdonjogát a szerződésbeli összegen, mely a mai pénzérték szerint, mintegy nyolczezer írtnak felel meg, megvette, több ügyvédtől s igy tanútól is véleményt kért, hogy ily örök áron való eladás és vétel törvényeink szerint lehetséges-e, s ügyvédeinek igenlő nézete után kötötte meg a szerződést. További kérdés volt, vájjon Petőfi élőnek vagy holtnak tekintessék-e, s ha holtnak, halála mikor történt? E kérdés a föntebb előadottak következtében került a pörbe. Arany János így szólt: »Ez vitás kérdés, melyről pro és contra vitáznak. Hogy én mit vélek, tanúskodás és meghiteltetés tárgya nem lehet.« Jókai Mór vallomása igy hangzott: »Azok után, a miket a hirlapok közöltek és saját nejének utánjárásai nyomán azt vélem, hogy az 1849-diki segesvári csatában halt meg.« Lauka Gusztáv is Petőfi halálát a segesvári csatában állítja bekövetkezettnek, Bellaágh József pedig, ki Petőfi bensőbb ismerősei közé tartozott, igy szólt: »Juridice én is élőnek tartom.« Aigner ügyvéde, dr. Kovács Gyula azonban felmutatván az Athenaeum által kiadott népies Petőfi kiadás tábláját, hol Petőfi mint elesett van megkoszorúzva, azt állítja, hogy maga az Athenaeum is elismeri, hogy Petőfi meghalt. A dolog valódi lényegére nézve Jókai megjegyezte, hogy ami az irói tulajdonjogot illeti, ő, ha majd egykor ez ügyben nálunk törvény alkottatik, azon nézetet fogja védeni, hogy az író, művének tulajdonjoga felől szabadon rendelkezhessék, mint például a szőlőtulajdonos a szőlő felett, melyet saját birtokán maga ültetett. Ha az iró nem adhatná el örök időkre művét, az nagyon károsítaná az iró érdekeit. — Kinevezések. Mint a »Gyorsfutár« értesül, a »Budapesti Közlöny« egy-két nap alatt hozni fogja Vajkay Károly kir. ítélő táblai tanácselnöknek a kir. ítélő táblához elnökké , Mattyasovszky Lipót és Szabó Ágoston kir. táblai biráknak a legfőbb törvényszékhez rendes birákká történt kinevevezését. — Dr. Ballagi Aladár derék fiatal tudósunk Rómában időzvén, gr. Zichy pápai kamarás segítségével audientiát nyert a pápánál. Ugyanő Nina bibornok engedélyével a vatikáni könyvtárban, hova még eddig kevés magyar ember juthatott be, 15-ik és 16-ik századbeli okmányokat kutat. A Verhovay-Majthényi párbajügyben az idézések a f. hó 30-án tartandó végtárgyalásra már szétküldettek. Az erre vonatkozó törvényszéki végzés következőleg hangzik : A budapesti kir. fenyitő törvényszék büntető osztálya párbaj bűntettével vádolt Majthényi Izidor báró s társai bűnügyében következőleg végzett: Majthényi Izidor báró és Verhovay Gyula ellen párbaj miatt, Üchtritz Zsigmond báró, Beniczky Gábor, Mednyánszky Árpád báró s Komjáthy Béla mint a párbajban közreműködő segédek ellen a közvetlen tárgyalás elrendeltetik. Ezen bűnügy tárgyalására határnapul június 30-ának d. e. 9 órája tűzetik ki a mikorra a fentnevezettek mint vádlottak, dr. Csillag Zsigmond, dr. Farkas László s Beöthy Algernon mint tanuk megidéztetnek. Indokok : Vádlottak egybehangzó vallomásából kitűnik, hogy egy, Majthényi Izidor báró által f. hó január 8-án Üchtritz Zsigmond dr. és Beniczky Gáborhoz intézett Verhovay Gyulával való közlésre szánt levélben Verhovay Gyula e kifejezésekkel rosszakaratu, jellemtelen rágalmazót illetett, minek folytán Verhovay Gyula Majthényi Izidor bárót párbajra kihivatá. A Majthényi Izidor br. által megnevezett segédek Üchtritz Zsigmond báró s Beniczky Gábor s a Verhovay Gyula által megnevezett segédek Mednyánszky Árpád báró s Komjáthy Béla abban egyeztek meg, hogy a pisztolypárbaj 25 lépésnyi távolságban s 5 lépésnyi avanceval menjen végbe. Ezen megállapodáshoz képest a párbaj január 10-én déli 12 órakor a régi lóverseny-téren, egyszeri lövéssel tényleg ki is vivatott s ez alkalommal Verhovay Gyula mellén életveszélyes sebet kapott. Ezen tényállás indokolja a közvetlen idézést. — A strikeló asztalossegédekről. A mai nap folyamában 118 frt 30 kr osztatott ki a munkások között, 15 munkaszünetelő pedig úti költséget kapott elutazásra. Segélyt küldött Viczay 3 ft 70 krt és a »Hungária« betűszedői ma 3 frt 80 krt és a múltkor 6 frt 50 krt. És végre Frankl Leo 100 frtot adott át, mint a »Népszava« és »Woch, Krokik« gyűjtését. Kiszele E. böröndgyáros pedig Kupa Árpádot magához kérette a feltételek megállapítása miatt, és valószínű, hogy a pontozatokat elfogadja s így munkásai hétfőn munkába mennek. ^ — Tudományos kutatások. Dr. Pulszky Károly az Eszterházy képtár igazgatója, jelenleg Kis-Mártonban időz, hol az Eszterházy-képtár történetére feltalálható adatokat gyűjti. Innen a hó végén tér vissza és az Eszterházy-képtár felállítását és újra rendezését fogja a szünidőkben eszközöltetni. Egyúttal a szünidők alkalmával Esztergomban a primási kincstár és képtár legértékesebb darabjait tudományos czélból megvizsgálja. Fehérpataky László egyetemi m. tanár jelenleg Pannonhalmán időzik s ott a gazdag főapátsági levéltár okleveleit tanulmányozó oklevéltani szempontból. Dr. Henszlmann Imre e hó végén Bécsbe rándul tanítványaival, hol a nevezetesebb műgyűjteményeket fogja bemutatni, aztán fürdőre utazik. Szabó Károly jeles tudósunk Kolozsvárról jövő hó elején a fővárosba érkezik és itt a régi magyar krónikák kritikai kiadása érdekében fog az akadémia főtitkárával értekezni. Óváry Lipót Olaszországban sok érdekes okmányt talált, melyeket a téli időszak alatt fel fog dolgozni. Thay Kálmán e napokban Pozsonyba utazott s onnan Svájczba indul, Ocskay Lászlóról irt jeles életrajza szeptember hóban fog megjelenni. — A magyar történelmi társulat julius hó 1-én csütörtökön d. u. 5 órakor az akadémia Kisfaludy termében gyűlést tart, melyen a folyó ügyek elintézése mellett Rozner Ervin fog felolvasást tartani az indigenatusról. A »Trón részvényekre« czím alatt kedélyes czikket közöl a párisi »Lanterne« a »Figaro« azon közleménye alapján, hogy a legitimisták »V. Henrik« czéljainak előmozdítására pénzt gyűjtöttek pártfeleik részére. »Tehát — írja e lap — a trón és oltár harczosai alapítottak egy fekete pénztárt, hogy azzal előmozdítsák a Roy czéljait. E vállalkozók kapnak három százalék kamatot. Ez az eszme: részvényekre alapítani trónt, valósággal nagyszerű! Mily pompás operette-szöveg lesz ez a jövő Hervéi számára. Nem akarunk elbátortalanítani senkit, de bárminő ostobák legyenek a részvényesek általában, mégis kétséges, hogy a Chambord és Társai cég sok aláírót találjon, ki pénzét hajlandó volna náluk befektetni.« — A Török-Hrabovszki párbaj ügyében a végtárgyalás f. é. julius hón-ikára lett kitűzve és a pestvidéki törvényszéknek tárgyalási termében (megyeház II. emelet) fog megtartatni. — Küldöttség a miniszterelnökhöz. A fővárosi színkör igazgatója Szathmáry Károly a társulat elsőrendű tagjaival a jövő héten küldöttségileg tisztelegnek a miniszterelnöknél és azon kérelmet fogják előterjeszteni, hogy engedélyezzen a színkör részére 2000 frtnyi subvenciót, mint azt az előbbi igazgatók is kapták. Egyidejűleg az igazgató a miniszter pártfogását is fogja kérni arra nézve, hogy a budai várszínház télire engedtetnék át neki , amikor is aztán egy a főváros igényeinek megfelelő társulattal fogna előadásokat tartani. A küldöttség már tegnap is volt a miniszterelnöki palotában, de ott értésükre adták, hogy a miniszterelnök jelenleg Bécsben van és csak a jövő hét hétfőjén vagy kedden fogja őket fogadni. »Az iparügy napikérdései« czim alatt Gelléri Mór nagyobb röpiratot rendezett sajtó alá, mely behatóan foglalkozik a most napirenden levő iparügyi kérdésekkel. A ma főleg a kualifikácziót, a kényszertársulást és a központi ipartanácsot illető kérdéseket tárgyalja részletesen és ezek