A Hon, 1881. április (19. évfolyam, 90-118. szám)
1881-04-01 / 90. szám
mert sokan még bízni se mertek a nemzet jövőjében. De a hazafiak, kik bíztak Románia jövőjében, támogatták a fejedelmet s a felség akarata határozott Románia sorsa felett. Ma,az egész ország lelkesedéssel és szeretettel kiáltja : Éljen a király ! Éljen a király, ki felébresztette a románok harczi dicsőségét, és azoknak öntudatát, Bulgária sikjain pedig távolból visszhangzik e kiáltás : Éljen a király ! ott hazájokért elesett dicső hősöknek árnyai megrezzennek e kiáltásra. Legyetek megáldva szeretett árnyak! A ti nemes véretek által áztatott tölgy immár nagyra nőtt, és most meg jön koronázva a mű, amelyért ti feláldoztátok élteteket. Egy vazall fejedelem vezérlete alatt indultatok oda, és ma megáldhatjátok Románia királyát !« Választási mozgalmak. Újvidékről hosszabb táviratot vettünk márczius 28-iki számunk azon táviratára vonatkozólag, mely Tisza Kálmán újvidéki fölléptetését jelentette. Az újvidéki szabadelvű párt vezetői kijelentik e táviratban, hogy a párt képviselőjelölésre újabban összehíva nem volt, s ma is mint előbb, Bende apát jelöltségéhez ragaszkodik. Mint már egy ízben mondtuk, újvidéki elvtársaink nagyon okosan tennék, ha torzsalkodásaik által nem nehezítnék a hazafiasság azon diadalát, melynek városukban oly kiváló jelentősége lenne. A kormányelnökre csak megtisztelő lehet az iránta nyilatkozó ragaszkodás , de e ragaszkodásnak legigazabb kifejezést úgy adnak, ha nem bontják meg a pártjegyességét annak oly exponált helyen, a minő Újvidék, s ha egyhangú lelkesedéssel karolják fel azt a jelöltet, akiben saját közvéleményük többsége megegyezett. Bács megye almási választókerületéből a választók egy küldöttsége tisztelgett képviselőjüknél Rudics József bárónál és felkérték őt, hogy a kijelölést a közeledő képviselő választásra is fogadja el. Rudics a kijelölést elfogadta. Ugyan ő már négy országgyűlési cikluson át képviseli a bácsalmási kerületet. Kis-Kartal, márcz 31. Báró Podmaniczky Géza mára hivatott egy szűkebb körű pártértekezletet egybe, melyben a párt vezérférfiai őt, mint a váczi szabadelvű párt elnökét felkérték, hogy intézkedjen az iránt, hogy szeretett képviselőnket gróf Ráday Gedeont, ki most egy hete érkezett meg hoszszabb betegsége után teljesen kigyógyulva Bécsből, a jövő választásra is megnyerjük jelöltünknek. Az értekezleten a vidék inteligencziája teljes számmal volt képviselve és így a győzelem biztosnak tekinthető. Szoczialista vita a német birodalmi gyűlésben. A német birodalmi gyűlés tegnapi vitáját a szoczialista törvény végrehajtása és Hamburgban a kis ostromállapot kitűzése fölött, Auer szocziáldemokrata egy három órán át tartott beszéddel nyitotta meg. Auer beszédét terjedelmes panasszal kezdte, hogy a birodalmi gyűlés rezolucziójával ellenmondólag a kiutasított szocziáldemokraták családjai részére való gyűjtéseket megtiltották. A kormánynak emlékiratában a szoczialista agitáczió tovább tartamáról tett nyilatkozat megengedése annak, hogy a pártot rendőrileg nem kell elnyomni. Most »Freiheit«-jának nyilatkozatait, amelyek Pyaival a királygyilkosságot dicsérték, jogtalanul zsákmányolják ki a német szocziáldemokráczia ellen, mert ez Mostot 1880. augusztusban a wydeni kongresszuson kilökte pártjából. Az emlékiratban idézett rokonszenyi nyilatkozat a nihilisták iránt világosan mondja, hogy a német munkások minden országnak csak a tőke nyomásától való megszabadításra irányzott törekvéseit támogatják, de az orosz nihilisták által használt taktikát Németországra nézve tekintik alkalmasnak. (Derültség.) »Önök nevetnek? — folytatja szónok — nem ünnepelték-e annak idején Poroszországban Garibaldinak forradalmi, győzelmi menetét Marsalába ? Munkáspárt maradunk, mely csakis a tőke által való produkálás módja ellen küzd, és minden gyilkosságot kárhoztatunk. Más országok forradalmi pártjaiért nem szabad minket felelősekké tenni, de nem háborodhatunk fel iszonyú események fölött, melyek elementáris erővel következnek be és a kétségbeesés kitörései. Hogy illik össze továbbá az az állítás, hogy Berlin az anarchisták fészke , Folkenbeck beszédével Viktória herczegnő bevonulásakor, hogy a királyi ház megbizhatik Berlinben?« A törvény szigorú alkalmazásának bizonyitékaképen szónok fölhozza egy béna vendéglős kiutasítását Weissenseeből, a ki egyedül helyiségét kölcsönözte a szoczialistáknak gyülhelyül s a kinek most Németországon végig koldulnia kell, mert nem dolgozhatik és nem gyűjthetnek részére. Miért utasítják ki most, midőn a szoczializmust szalonképessé kezdik tenni, azokat, akik azt nemcsak állami raisonból, hanem meggyőződésből vallják, csak azért, mert azt hiszik, hogy Bismarck nélkül is megtehetik ? Tettünk-e valaha rosszabb dolgot, mint a birodalmi kancellár, aki most a szegény emberről, a kitagadottról s a »szegény ember türelméről« beszél? Ha a szegény ember türelméről beszélünk rala, néhány évre Plötzenseebe kerültünk volna. Ellenben Stöcker-, Ruppel- és Henrickre nem alkalmazzák a szoczialista törvényt, akik társadalmi osztályokat uszítanak egymás ellen. A szocziáldemokráczia sose tett olyat, mint ezek. Hogy ily izgatásokat nem üldöznek, abból a körülményből magyarázható ki, hogy Henrici és társai gyűléseikben képesek felolvasni táviratokat a birodalmi kanczellártól. (Bismarck: Nem igaz.) Szónok ezután egyes eseteket ró meg s végül főleg a kis ostromállapot kitűzése ellen Hamburgban kel ki és számos példával kimutatni igyekezett, hogy a szoczializmus egy bizonyos faját a kormány támogatja és lapokat idézett, melyek a szoczialista munkáspárt programmját világosan terjesztik és megtüzetnek, mert egyúttal arisztokratikus agrárius programmokat közölnek. Hivatalos rendőrügynökök még Most »Freiheit«-jának elterjesztéséről is gondoskodtak és az által korrumpáltak, hogy szoczialistákat toborzottak rendőrkémekül. Végül hivatkozik szónok a birodalmi gyűlésre, az egyetlen helyre, ahol a szocziáldemokraták beszélhetnek. Megsemmisíteni nem kell őket. »Tegyenek amit akarnak, mindenre készen vagyunk.« Puttkamer miniszter, mint a szövetségtanács meghatalmazottja, mindenekelőtt Auer panaszaira tér át s kijelenti, hogy számos állítása nem való. Például a weissenseei kiutasított vendéglősről szóló eset egészen el van ferdítve. Ami a gyűjtések megtiltását illeti, a kormány ezt a kiutasítottak családjai részére való gyűjtésekre nézve nem tartja megengedhetőnek, ezért rendeletet bocsátott ki, hogy ily gyűjtéseket engedjenek meg ; az altonai rendőrség egy ezzel ellenkező tilalmát még Eulenburg gróf törölte el. A kormány rendszabályainak igazolásaira ezután Puttkamer behatóan jellemzi a szocziáldemokrácziát. Két részre osztja: Marat-pártra, mely egyenesen a felforgatás mellett dolgozik és Robespierre pártra, mely lappangóbb rendszerű. Mostot, aki az elsőhöz tartozik, Auer ugyan kárhoztatja, de iránya a német szocziáldemokrácziában sokkal hatalmasabb, mint a Bebel-Liebknecht-párt. (Bebel: Nem igaz!) Ezután számos szocziáldemokrata nyilatkozatot idéz a miniszter Mo s 11 - stb., melyek, mint Puttkamer előrebocsátotta, oly neműek, hogy kénytelen világosan szövetség biztosi és képviselői immunitására hivatkozni, különben a ház elhagyásánál bizonyosan elfogná őt a rendőrség. A miniszter idézi Hasselmannak is a szentpétervári merénylet alkalmából New Yorkban mondott beszédét s ezzel együtt tudatja a birodalmi gyűléssel, hogy legközelebb indítvány fog hozzá érkezni, hogy Hasselmann felségárulás miatt perbe fogassák. — Mostot a szoczialisták nem rázhatják le, mert pártjuk kiegészítő része. Különben az u. n. mérsékelt irány se sokkal jobb. Szónok ezt a wydeni kongreszszusról irt jelentésekkel indokolja, melyen Auer, Bebel és Liebknecht is részt vettek. A szocziáldemokráczia Európa minden forradalmi pártjával szövetségben áll és hivatalos lapja van neki, a zürichi »Social-Demokrat,« mely szintén egyenesen a felforgatást hirdeti. Végül ezt mondta Puttkamer: Ha eddigironkonabályainkkal nem sikerül elérni a czélt, a szövetséges kormányok nem fogják átallani e rendszabályokat más városokra is kiterjeszteni. (Bebel: Lipcse!) Igen, a szász kormány, minthogy a veszély Lipcsére nézve növekszik, fontolóra vette hasonló rendszabályok eshetőségét, Lipcsére nézve is, mint aminek a berlini és hamburgi őrülményből a fiatal festő hanyatlására kellene következtetni. Örvendetesebb eredményt konstatálhatunk a szintén Bécsben élő, de állítólag szegedi szülétsű Petrovics László Jenő képeinél, melyek a árvízre vonatkoznak, s melyeknek metszetei német képeslapokban megjelentek. Mindhárom aaa'rozottan csak illusztráczió, mely a szeged'anya ,roma részleteit, a város nevezetesebb épületi , a néptömeget lehető híven mutatja be az olvaénak, s épen azért érdeklődést kelt. De az illusztráczióban vannak egyes részletek s alakok, melyek önmagukban véve is becsesek s tanúságot nyújtanak arról, hogy a művész önálló alkotásra hivatva van. Feledi (előbb Flesch) az idén is több képet állított ki, melyek tájképek s életképek vegyülékei. Itt ott egy-egy ügyes motívum, avagy jó minta látható rajtuk, sőt több nem is érdektelen, habár nem emelkednek oly magaslatra, hogy az emlékezetben maradandó nyomot hagynának hátra. Margitay Tihamér két új képet állított ki, az egyik egy Bachanaliát ábrázol, melyben a fiatal festő a tarka színvegyületben tetszeleg önmagának, a másik »Engesztelés«czim alatt jól választott motívumot ábrázol, de kellő háttér nélkül s a kidolgozásban némi érdességgel, mely az összhangzatnak rovására esik. Mészöly Gézától több kabinetkép van, szokott csinos részletezéssel; egy nagyobb képében, mely kompon hazatérő vásárosokat ábrázol, a művész a nála szokottnál nagyobb alakokkal is megbirkózik, de nem elég sikerrel, olyannyira, hogy némely rajzhibái miatt egy pár alak egészen visszatetszővé lesz. Tölgyesi útszéli csárdát festett elég gondosan, sikerrel.A régibb művészek közül Ligeti Antal két szürke hazai tájképpel van képviselve, melyekben a mester ismert modorát s élénk színezését alig tudjuk megtalálni. Telepi nagyobb tájképének tárgyát a Róma mellett levő Via Appiáról vette s nem épen olaszos tájképének központját Cecília Metella ismert síremléke képezi. Rómában élő hazánkfia Szodatics Ferencz, két ismert modorú szent képet állított kis Brodszky egy dunaparti tájképét. Lehet s valószínű is hogy a tárlatban még több magyar kép is van de midőn a sorokat írjuk, a jegyzék meg nem kész s’a képek egy része a földön hever. Ez utóbbiak közzé tartozik egy franczia festő D a v r i g n y három tájképe is, melyek tegnap érkeztek s melyeknek kiállítása bizonyosan elmarad, bár érdemes volna közönségünknek megmutatni, hogy franczia festők közt is vannak oly művészek, kik sokval rosszabb képeket küldenek kiállításra, mint a minőket a mi mintarajztanodánk növendékei készithet■ nének. A középszerű külföldi festők műveinek száma e kiállításban meglehetős nagy, mely körülmény nagyrészt annak tulajdonítható, hogy Párisban és Münchenben jelenleg nagyobb kiállítások vannak. A névrokonság kedvéért felemlítjük ezek közt, a müncheni Correggio svájczi tájképét, Kach Károly, Fürst, Rieger s mások munkáit, melyek a mi fiatal művészeink dolgozataival sem nagyon versenyezhetnek. Igen természetes, hogy jeles művek is szép számmai vannak, a szemét mellett. Elsősorban a düsseldorfi Normann tengeri fürdője méltó a felemlítésre. A kép Stammsund partjáról van véve, kopasz vöröses sziklák, melyek töredezve, mélyen benyúlnak a tengerbe, s természetes öblöket alkotnak, rajtok házakkal, bárkákkal s a nyílt tenger messzenyúló tájképével. Mind a világítás, mind a csoportosítás nagy előnyére válik e képnek, mely élethűsége mellett oly sok érdekes és vonzó részletet ábrázol az összhangzat megzavarása nélkül, hogy a szemlélet a szó szoros értelmében megbűvöli. E kép a jelen tárlat legszebb darabjaihoz tartozik. A nálunk is előnyösen ismert Gábriel szintén — mondanunk sem kell — szép képet állított ki, de a kép tárgya csaknem ugyanaz, mint a pár évvel ezelőtt kiállított Halásznő. Valamivel nagyobb, a sás helyét más vízi növények foglalják el, egész compositiója s a Gábrielt jellemző légtükröződés azonban oly annyira ismeretesek, hogy szintén kételkedünk felette, hogy vájjon új képet látunk-e ? Mert a tengerparti két képe, Pénzén Frigyes sajátságos tárgyú életképei, Beres bosnyák katonákat ábrázoló alakítása szintén megérdemlik a néző figyelmét. Szép Hágen Tivadar hollandi tengerpartjai Kirchbach Magdolnája. Beinke Frigyes düsseldorfi művész kedves tárgyú genreképet állított ki, mely egy léghajó után bámuló lyukászt ábrázol, s tarka színezése által önkénytelenül magára vonja a figyelmet. Rampendahl nagy képe az üveges teremben, mely egy görög győzelmi lakomát ábrázol antik modorban, érdekes e képen a ma már tárlatainkon ritkán látható japáni modor az önálló alakokkal, a távlati légtünetek teljes mellőzése. Egészben véve bár a műcsarnokról még most a jegyzék hiányában teljes képet nem szerezhettünk is a felemlített néhány kitűnő kép feljogosít arra, hogy azt sikerültnek mondhassuk, s látogatását olvasóinknak ajánljuk. ORSZÁSZ GYÜLÉS. A képviselőbe ülése márcz. 31-én. Az esti sakkban közöltekhez pótlólag a következőket adja.Tárgyalat°tt a végrehajtási eljárásról szólójavaslat. A '47-ik szakaszban Halász Bálint indítványára, minthogy e szakasz azt tartalmazza, hogy az inatlanok árverésénél az 5000 írton felüli becsértékű ingatlanok árverése a telekkönyvi hatóság székhelyén tartassék meg, kimondatott, hogy a végrehajtónak az árverési kérvényekben, a többi érdekletteknek pedig az árverési kérvény elintézése előtt beadott indokolt kérelmére a telekkönyvi hatóság az árverést a helyszínére tűzheti ki akkor is, ha a kikiáltási ár az 5000 frtot meghaladja. A 149. §-nál Széli György tesz módosítványt a »még be nem szedett függő termés« kifejezés helyett a következőt ajánlván: »minden növények, míg a földtől el nem választottak.« A ház az eredeti szerkezetet fogadja el. A 152. §-nál ismét Széli György szólal fel s sürgeti, hogy a 2000 írtnál nagyobb értéket képviselő árverések a hivatalos lapon kívül valamely helyi lapban is hirdettessenek. Teleszky István nem pártolja e módosítást, mely fölöslegesen drágítaná a hirdetés költségeit. A hivatalos lap árverés-hirdetéseit a többi lapok kivonatosan úgy is utánközlik. A ház az eredeti szerkezetet fogadja el. A 157. §-nál Teleszky előadó tesz módosítást, mely szerint, ha közös tulajdon esetén a végrehajtás alatt nem álló tulajdonosok kérik, hogy az árverés az ő részükre is kiterjesztessék, ki lenne mondandó, hogy az ily kérelem — a végrehajtás halogatása czéljából — ne legyen visszavonható. A ház e módosítványt elfogadja. A 170. §-nál Széll György azt indítványozza, hogy az ingatlanok árverésénél az öt percnyi minimum kihagyassék a kikiáltásnál, Teleszky István azon megjegyzése után, hogy minimális határidő a leütésre nézve a vevők érdekében feltétlenül szükséges — az indítvány mellőztetett. A 172. §-nál Unger Alajos azon indítványa, hogy a szakaszban kimondassák, hogy ha a végrehajtást szenvedő az ingatlanok árverésénél a sorrend kijelölésének jogával élni nem akar, akkor a végrehajtató jelölheti ki azt, — az igazságügyi bizottsághoz utasíttatott. A 172—222. §. lényegtelen módosításokkal elfogadtatik. A 223. §-nál Vidovics Ferencz arra utal, hogy az előzetes biztosítás által igen sok zaklatásnak teszszük ki a magánfeleket. Az eddigi gyakorlat is sok visszaélésre adott alkalmat, pedig az eddigi szabályok szerint csak a követelés veszélyeztetése esetén volt előzetes biztosításnak helye, most pedig az mondatik, hogy a veszély valószínűsége esetén elrendelendő a biztosítás. Ő attól tart, hogy ebből sok baj támad, annál is inkább, mert a bírói felelősség nem érvényesíttetik úgy, hogy abból megnyugvást lehetne meríteni. Indítványozza, hogy e szakasz utasíttassék vissza a jogügyi bizottsághoz. Teleszky István előadó arra utal, hogy az eddigi rendtartásban is helye volt a biztosításnak a követelés veszélyeztetésének valószínűsége esetén és pedig a per megindítása előtt is, míg most csak a per megindításával egyidejűleg lehet.A javaslat 231 §-a módot nyújt, hogy az illetéktelen biztosításban nyilvánutható visszaélést a fél megszüntesse, az öszszegnek bíróságnál való deponálásával. A 229. §. második bekezdése is nagymérvű javítmány, mely így szól: »Amennyiben a biztosítási végrehajtás elrendelése a veszély valószínűségének kimutatásától függ, a biztosítási végrehajtás vagy feltétlenül vagy azon feltétel alatt rendelhető el, hogy a biztosítást kérő, a bíróság belátása szerint megállapítandó biztosíték összegét készpénzben vagy óvadék képes értékpapírokban (42. §.) a biztosítási végrehajtás foganatosítása előtt letenni köteles. Végre a 236. §. azt mondja: »a nyilván valótlan vagy megszűnt követelés fedezetére biztosítási végrehajtást eszközölhet minden ez által okozott kárért felelős, és ezen felül a biztosítást szenvedő fél kérelmére 500 írtig terjedhető pénzbírságban marasztalható.« Ez is igen helyes újítás, amely a biztosítási végrehajtásokkal való visszaéléseknek megfelelő gátat fog vetni. Madarász József ragaszkodik ahhoz, hogy e szakasz a jogügyi bizottsághoz utasíttassék. Bokross Elek azt hiszi, hogy a törvényben van gondolkodva az iránt, hogy a biztosítási eljárás ne fajulhasson el. Pauler Tivadar igazságügyminiszter: Talán Madarász képviselő urat megnyugtathatja a 236. §, melyre az előadó úr már hivatkozott ugyanide a mely az ő figyelmét úgy látszik kikerülte. E szakasz így szól: »Aki nyilván valótlan vagy megszűnt követelés fedezetére biztosítási végrehajtást eszközöltet, minden ez által okozott kárért felelős, s ezenfelül a biztosítást szenvedő fél kérelmére 500 órtig terjedő pénzbírságban marasztalható. Itt tehát megtorlásról van gondoskodva azon visszaélések ellen, melyek netalán felmerülhetnek. A ház elfogadja az eredeti szerkezetet s a módosítványt mellőzi. A 224—260. §. változatlanul marad. Elnök: T. ház! A letárgyalt törvényjavaslatból függőben maradt szakaszok, a bizottsághoz visszautasittattak. E szerint tehát mindaddig, mig a bizottság e részbeni jelentését beadni nem fogja, a tárgyalás nem folytatható. A mai napirend ki van merítve. A holnap 10 órakor tartandó ülés napirendjére javaslatba hoznám a t. háznak, hogy a közigazgatási bizottságnak jelentése, Szeged szab. kir. város és törvényhatóságába kiküldött kir. biztos kinevezéséről és hatáskörének meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyában; továbbá a pénzügyi bizottságnak a fővárosi közmunkák tanácsának a sugárút és nagy körút kiépítésére, az 1870. X. t. sz. alapján felvett sorsolási kölcsönalapból adott előlegek kamatmentességéről szóló törvényjavaslat tárgyában adott jelentése, tárgyaltassék. Amennyiben e két törvényjavaslat a holnapi ülésben valószínűleg be fog fejeztetni, a szombati ülésen a rendes szombati tárgyakon kívül, melyek iránt már a ház határozott, felvehetők a pénzügyi bizottságnak a földadó szabályozásáról szóló törvény módosítása és a költséges munkával vízmentesített területek adómentességének meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyában beadott jelentései. A holnapi ülés 10 órakor kezdődik. Egyéb tárgy nem lévén az ülést bezárom. Ülés vége 12 óra 40 percz. Jókai Mór a saját itíi pályájáról. Jókai Mór márcz. 29-én fogadván az írók és művészek társaságának küldöttségét, mely őt e társaság örökös tiszteletbeli elnökségének elvállalására kérte fel, a kör elnökének, Ujváry Lajosnak, e kérelmet tolmácsoló beszédére dr. Günther A. gyorsíró feljegyzései nyomán, a következőleg válaszolt: Kedves barátaim ! Egészen elérzékenyültem ennek a szeretetnek nyilvánításától, amelyet ti az írói és művészi társaság és többi pályatársaim összesége részéről kifejeztetek. Más emberek más pályán és más nemzetek írói ezen pályán is annyi hosszas munka után, mint amennyit én végeztem, szereztek maguknak fényes vagyont. De ha én megszerezhettem író és művésztársaim szeretetét, akkor én gazdagabb vagyok. Ti tehát megválasztottatok holtig tartó öregeteknek , bár inkább holtig tartó fiataltoknak választottatok volna meg! (Derültség.) Hanem én hozzá vagyok szokva ezen czimhez. Már Petőfi úgy hitt: »öreg« huszonkét éves koromban. Azóta tehát öreg vagyok s harmincz és néhány esztendő óta hozzá szoktam a »veterán« czimhez. Sokat dolgoztam, az igaz, hogy ezt megérdemeljem , nem is panaszképen mondom. Vétkezném Isten ellen, ha kalamárisomra panaszkodnám. Az volt énnekem írói működésem alatt vigasztalóm minden szomorúságomban. Ez volt gyógyítóm, ha beteg voltam. Ez volt társalgóm magányomban. Ez volt a szükségből kisegítő barátom, midőn anyagi csapások jöttek Nekem ez volt mindenem. Ezt szerettem, imádtam egész pályámon és imádom még most is. Tudom jól, hogy ti nektek intetto meg van azon szándékotok, hogy egyszer az én ötvenesztendős írói pályámat megünnepeljétek. A jubilaeum, az bizony szomorú dolog, mert azt tudatja velünk, hogy öregek vagyunk. De hogy megtudjátok, hogy mikor kezdődött az én íiói pályám, erre nézve engedjétek meg, hogy rövid fecsegéssel töltsem ki ezt a hosszú időközt. Megkezdettem én azt tulajdonképen már olyan régen, hogy bizony annak már majdnem van ötven éve. Első irói munkám kezdődött hat éves koromban. Ez meg van örökítve kőben. Egy palatáblába van bevésve késhegygyel legelső versem. Ez volt a kőkorszak s igy kőkorszakon kezdődik az én irói munkásságomnak históriája is. Az én kedves ,apám gyermekkoromban sokat mesélgetett nekem. Ő tőle hallottam azokat a regéket Csalóka Péterről, Szalonnavárról, a régi insurgens időkről, melyben maga is részt vett, meg azon táblabirói korról, melynek nincs sem krónikája, sem monográfizája. Az ő elbeszéléséből tudtam meg e világról egyetmást. Árvapénztárnok volt Komárom megyében, még pedig olyan, ki halála után az utolsó fillérig mindent rendben hagyott pénztárában. És ezért én büszkébb vagyok reá, mint azon ősömre, ki egy török basát lőtt agyon, ami a mostani török szimpathiák mellett nem valami dicső dolog. Az én apám tiszta kezére büszkébb vagyok, mint az ősapám véres kezére. Sok dolga volt szegény öregnek. Csak esténkint lehettem együtt vele, amikor térdére vett és mesélt, mesélt sokat. Ezek a mesék keltették fel bennem legelőször azt a vágyat, hogy hátha én is hasonló meséket tudnék mondani. Mondtam is. És az én meséimet a szolgálók és testvéreim meghallgatták és jókat nevettek rajta. Akkor az irodalom-pártolásnak sajátszerű módja volt. Nyomdák, kiadók, hírlapok nem léteztek 1829— 30—31-ben, hanem mit tettek a mi öregeink? Az írókat, kiknek munkáit nem lehetett kiadni, azokat a munkákat, melyeket a cenzúra nem engedett megjelenni, lemásolták egymástól. Itt van az én apámnak egyik könyve, amelyben leírta a kiadhatatlan verseket. Nekem is nagy hajlamom volt a költészethez, s nem ment ki fejemből, hogy én is verseket írjak. Minden alkalomra, midőn apámat, vagy anyámat fel kellett köszönteni, magam készítettem a köszöntőt. Kilencz éves koromban utolért az a dicsőség, hogy két versemet megtalálta Tóth Lőrincz atyámnál és azokat az akkor létező két lapban a »Regélő« és a »Jelenkor Társalgójában« kiadta. Most is ott olvasható e versek alatt: Jókai Móricz kilencz esztendős. De nem csak ez a jutalom ért. A komáromi kálvinista eklézsia is megjutalmazta versemet harminczkét váltó forinttal, még pedig csupa krajczárokban. Ez abból a jövedelemből került ki, melyet az eklézsia vasárnaponkint a perselyekben gyűjtött és igy kaptam én e költeményemért ezerkilenczszáz nyolczvan krajczárt zsákostul, mindenestül együtt. Ez volt irodalmi pályám broncz-korszaka. De innen se kezdjétek el az én ötven éves irói pályám számítását, mert akkor a jubilaeum nagyon közel esnék. A broncz-korszak után a népvándorlás korszaka következett. Iskolába jártam Pozsonyban, Pápán, Kecskeméten. Akkor nem igen lehetett ,sokat írni. Tanulni is kellett, mégpedig keservesen. És egy esztendőt úgy töltöttem, hogy akkor már nem is volt tanárom. Kellett volna iskolába mennem, de nem lehetett anyagi körülmények miatt. Akkor nagybátyám, illetőleg sógorom, Váli tanár, azt mondá nekem : »kedves öcsém, ott van a komáromi nagy könyvtár ; ott találod Buffont, vedd elő, csinálj magadnak belőle stúdiumot.« Természetesen írni kellett. »Ott van Feszler, csinálj magadnak históriát. Ha rövid az időd, toldd meg egy órával.« És nekem ott kellett lennem, írnom és tanulnom. Időközben azonban irodalmi előkészületekre is volt alkalmam. Pápán írtam meg legelső novellámat, mely azután nyomtatásban megjelent a »Tavasz«ban. Ezen novellámért nyertem díjul egy aranyat. Ha a hiúság ördöge bántana, azt mondanám: itt kezdődik az aranykorszak. Ezek azonban mind csak gyermekkori kísérletek voltak. Hanem amit komolyan írói fellépésnek nevezhetek, az első drámám volt: »A zsidó fiú«, amelyet 17 esztendős koromban írtam Kecskeméten. Ezzel konkurráltam akkor az akadémiai nagy drámai jutalomért. Petőfi volt az, aki baráti szívességből, — akkor még kecskeméti színész volt, — lemásolta, s feljött Pestre és itt az akadémiának beadta. Nem tudtam sokáig mi lett belőle, míg egyszer Debreczenben levele arról tudósított, hogy színdarabomat dicsérettel említette fel a bíráló választmány és két szavazat volt mellette, hogy jutalmat érdemel: Bajzáé és Vörösmartyé. Ezt már nevezhetem olyan irodalmi kísérletnek, amelytől kezdhetem írói működésemet számítni. Midőn feljöttem Pestre, munkámat beadtam a nemzeti színházhoz. Ott elfogadták előadásra. Elmentem azután Bajzához és Vörösmartyhoz, hogy megköszönjem nekik a kitüntetést. Ekkor Bajza és Vörösmarty mondtak nekem négy szem közt olyan bírálatot, hogy én ugyanazt a munkámat, mely előadásra már el volt fogadva, soha elő nem adattam, sőt ki sem nyomattam. Akkor az volt a divat, hogy ha valahol felfedeztek egy tehetséget, azt nyilvánosan megdicsérték és négy szem között megbírálták. Nem pedig, mint most teszik, hogy nyilvánosan megbírálják és lehordják és négy szem között oda adják neki a száz aranyat. A következő esztendőben, midőn 18 éves voltam, írtam első regényemet, a Hétköznapokat. Ennek is sok hibája van, de azért mégis az akkor legolvasottabb regényíró, Nagy Ignácz, ezen munkámat elolvasván, maga ajánlotta azt saját kiadójának, Hartlebennek és ugyanazt a honoráriumot adatta nekem, amit Hartleben neki szokott fizetni. Ez volt első regényem. Ettől kezdve folytonosan dolgoztam, kivéve egy szerencsétlen esztendőt, 1849-et. Tudjátok, hogy mi történt akkor. Ezen esztendő utolsó hét hónapjában és az utána következő évnek első két hónapjában, tehát majd egy egész esztendőn át én egy betű szépirodalmit sem írtam. Kalamárist sem láttam egyébkor, mint mikor a feleségemnek levelet küldtem. Elhatározott szándékom volt, hogy paraszt ember, gazda leszek. — Csak nem volt az, aki azt mondta : Ne ! Ő hozott vissza ide, ő vitt ismét a világba ; különben én szántam, vetni mentem volna és soha többé feléje nem fordultam volna az irodalomnak. Pedig mondhatom, hogy a nélkülözés és fájdalom legnagyobbika : nem tudni írni. Azt láttam, hogy a nemzet meg van halva és azt mondtam magamban: minek szóljak, ha nincs a ki hallgassa, miért írjak, ha nincs a ki olvassa ? És azután még két esztendeig nem volt szabad Jókai Mórnak írni! El kellett kérnem a gazdám Sajó kutyája nevét és az ő neve alatt kellett megírnom három kötet munkámat, amikhez pedig a legtöbb szimpátiával viseltettem, a Csataképeket és a Bujdosó Naplóját. Ezeket mind a borsodi komondornak neve, Sajó név alatt írtam. Később azután, egészen konszignálva voltam íróasztalom mellé. Nem igen gyönyörködtetett odakünn lenni, s ez volt az oka annak, hogy sokat dolgoztam. Hanem azt is megmagyarázom nektek, hogyan lehet sokat dolgozni. Könnyen elmondhatom ennek titkát most, hogy itt, műhelyemben vagytok. Minden embernek vannak gondolatai, vannak eszméi, minden embernek van szeme, füle, hogy meglássa és meghallja, ami körülötte történik. — A legtöbb ember elmulasztja ezeket magának följegyezni. A gazdag Rothschild egy krajczárt is felvesz a földről, de a legtöbb író elhagyja gondolatait és fel nem jegyzi. Az én zsebemben mindig itt van jegyzőkönyvem, amelyben minden ötletet, minden különös embert leírok és lefotografirozok. Ott egy egész könyvtár van. — Minden egyes könyv tele regény tárgyakkal, s még ha ötven regényt írnék, mind az ötven regényre volna elég tárgyam. Elég tehát, ha az ember eszméit és tapasztalatait el nem hagyja, és ebből áll az a nagy titok, hogyan lehet sokat dolgozni. Én, barátim, a magam mesterségét, az irodalmat, szeretem, imádom. Azért én nagyra becsülöm tőletek azt, hogy engem megválasztottatok holtig tartó tiszteletbeli elnöktöknek. Mert nincs a világnak azon sorsa, amiért én e pályámat elhagynám valaha és bizonyosak lehettek felőle, hogy én erről a pályáról soha mozdulni nem fogok. Adjátok át köszönetemet azon t. pályatársainknak, a kik titeket ide küldöttek s tolmácsoljátok nekik legforróbb hálámat és köszönetemet. Nekem semmi kedvem sincs még hamarjában bevégezni pályámat és bizton számítok arra, hogy ötven éves jubileumomon együtt leszünk. S miután ez történetesen össze fog esni azon nagy esztendővel, Magyarország ezredéves fennállásának ünnepével, szerencsésnek fogom érezni magamat, ha az akkori nagy elektrikus világítás mellett az én jubilaeumom kis mécseskéje halvány világával is ott lehet. Tartsatok meg szíves barátságtokban! Fővárosi ügyek. A főváros mai közgyűlésén az elnöklő főpolgármester előterjesztésére a napirend tárgyainak folytatólagos elintézése előtt kimondatott, hogy az építési rendszabályok tárgyalása csak jövő hétfőn, rendkívüli közgyűlésen vegye megint kezdetét. Ezután fölvétetvén a napirend tegnap elejtett fonala, Somogy megye kérvénye a kereskedelmi s üzletkönyvek magyar nyelven vitele iránt s Győrmegyre , a közös hadsereg magyar ezredeinek béke idején a hazában leendő elhelyezése s a tisztikarba magyarok alkalmazása iránt, a szabályok értelmében előzetes tárgyalás és véleményadás végett a tanácsnak adatott ki. Horvát János tanácsnok adta elő most a zálogkölcsönző magánintézetek biztosítéka és kamatlába megállapításáról szóló javaslatot. Ez azért kerül megint a közgyűlés elé, mert az új zálogkölcsön törvény értelmében a miniszter állapítja meg a magánzálogintézetek biztosítéka és szedhető kamatja nagyságát. A már elkészült s életbe is lépett városi szabályrendelet szerint ajsőüzletek kauciója 10,000 frt, a fiókoké 5000 frt, a forint és hónap után szedhető kamat ékszerneműekért 2 kr, egyéb ingókért 3 kr, ami 24 és 36°/0 díjnak felel meg. A tanács jóváhagyás végett ugyancsak ily díjak megállapítását tartalmazó határozatot óhajt a miniszterhez felterjeszteni. Gelléri Szabó János nem fogadja el a tanács javaslatát, mivel uzsorakamat szentesítését czélozza. Tavaszy Endre hasonlóan ellenzi, mivel e 24 és 36°/0-os díj 60°/o-ra is felmegy, ha tekintetbe vesszük, hogy 34 napért már két hónapra szedik a kamatot. Ráth Károly (gyáros) a tanács nézetét melegen ajánlja figyelembe, mert ismeri a helyzetet s az ezen üzletek manipuláczióinak nehézségeit. Ezen 24 és 36°0 nem kamat, hanem mindennemű kezelési és őrzési díj is. Matoay Elek kéri, hogy az uzsora ellen oly módon keressünk orvoslást, hogy lehetetlenné ne tegyük ily intézetek fennállását, amit a zálogdíj leszállítása okvetlen maga után vonna. Morin Imre utal arra, hogy az előadó egymás mellett két phylloxeratárgyat ad elő, az egyik a rovar-phylloxera, a másik pedig az ország másik pusztító férge: az uzsora. Németország hálára kötelezte le a népet az uzsora elleni intézkedéseivel, Ausztria is foglalkozott e kérdéssel, csak nálunk nem lehet a parlamenttől se várni hasonló gondoskodást. E teremben is alig merünk hozzá szólani. Hosszabb fejtegetés nélkül indítványozza, hogy a zálogüzletek ékszerek után minden hóra 1 frt után 1 krt, más ingók után pedig likrt szedhessenek. Dr. Szabó Alajos pártolja ezen indítványt annál inkább, mert a kisebb kereskedők is nagyobb rizikó mellett kisebb haszonnal is (20°/0) örömest m,ségednének s nem szeretné, ha a hatóság tené az uzsorát. — A közgyültely szótöbbséggel egész terjes indítványát fogadta el. A ph .oxera elleni intézkedésekre vonatkozólag érkezett miniszteri leiratra felterjesztés intézése határoztatott el, hogy az elöljáróságokra rótt felügyeleti teendők a fővárosban a phylloxera-bizottságra ruháztassanak, egyúttal a javaslatba hozott kerületi felügyelők is jóváhagyattak. Csengey Endre főügyész, ki 15 évi buzgó szolgálat után gyógyíthatlan szembetegség áldozata lett, a tanács előterjesztésére, teljes fizetéssel nyugalmaztatik olykép, hogy fizetésének egy részét (900 s néhány forint) szabályszerű nyugalmi dij képen, a többit pedig kegydijkép kapja. E határozat egyhangúlag hozatott. A Kőbányán alakítandó önálló plébánia iránti előterjesztés szintén egyhangúlag emeltetett határozattá. A főváros mint kegyúr plébánosi s segédlelkészi állomást szervez; ez utóbbi azonban nem képez új terhet, mert a józsefvárosi plébániánál ezután egygyel kevesebb káplán leend. Ezután Matuska A. jegyző adta elő a 100,000 frtos gyermekmenedék alapítvány felhasználása iránt készült javaslatot. A közgyűlés egyhangúlag elhatározza hogy: 1-er feliratilag felkéri a kormányt a fővárosban országos gyermekmenedék felállítására, 2-ér, hogy a főváros ezen 100,000 frtos alapítványa magját képezze egy majdan felállítandó községi gyermekmenedéknek, ha a tőkéhez hagyományok és alapítványok elegendő számban csatoltatnak. Addig, míg ezen idő elérkezik, az alapítvány 5000 ftra tehető évi kamataiból 4000 frt cselédek, gyármunkások stb. gyermekeinek ápolására fordítandó, kik az eddigi fek