A Honvéd, 1870 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1870-05-05 / 18. szám
Negyedik évfolyam. 18. szám Pest, május 5. 1870 Első magyar katonai hetilap.« Ára: 1 Egy évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 ft 50 kr. Előfizethetni a „Honvéd“ kiadóhivatalában Pesten (egyetem-utcza 4-ik sz.) , hova a felszólamlások is intézendők. Katonai alaktekintélyek közreműködésével szerkeszti honvéd alezredes. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhez Pest, István, főherczeg czimü szállodába intézendők. \ | \ \ 6110F BETHLEN OLIVÉR Sztanké S . ши, magyar királyi honvéd-őrnagy. (Közli: Egervári Ödön.) Született Eperjesen 1815-ben polgári szülőktől és az ottani protestáns lyceumban, mint mindig kitűnő tanuló végezte a gymnasiumi osztályokat. Tanulmányait a debreczeni collegiumban folytatván, nagybátyja házánál megismerkedett katonatisztekkel, kedvet nyervén a hadi pályára — alig 17 éves ifjú a 62-ik gyalog sorezredbe lépett be, — de zsenge koránál fogva kezdetben leginkább csak irodákban alkalmaztatott. Akkori időkben az ezred tulajdonosok sokszor visszaéltek kinevezési jogaikkal, — a hadapród-őrmester Sztankó is, ámbár ezredesétől több éveken át hadnagyságra ajánltatott — mégis 10 évig kénytelen volt óhaja teljesedésére várakozni. Hadnagyi állásában Pesten a magyar irodalommal is foglalkozott úgymint Vezérfonal a tábor-őrizeteken“ czimű munkát adván ki, mely a franczia-afrikai háború és az oktató szabályzat egyik fordítása, s melynek köszönheti, hogy a budai Generalcommando által gr. Batthyány Lajos, akkori miniszterelnök mellé rendeltetett segéddé nemzetőri ügyekben. Ezen minőségben legelőször is az alakítandó 10 honvédzászlóalj tervezete és költségvetésével bízatott meg,azután július 2-án Belgium és Angelhonba küldetett a honvédség számára fegyvereket szerezni. — Buzgó eljárásáért az egész minisztérium által megdicsértetett. Három hó alatt 24,355 lőfegyver szállíttatott és érkezett Magyarországba, — csak az utolsó szállítmány 1600 db. Bécsben októb. 6-án a felkelő nép által lefoglaltatott. Visszatérve a hazába, a sereghez kívánkozott, és már mint honvéd-százados részt vett a schwechati ütközetben; azonban újra felszólittatott, a honvédelmi bizottmány által menne ki Belgiumba gyutacsgyár gépeket szerezni. Ez nem hajlama szerinti feladat volt, mert a fegyverszállítás nyíltan történt — itt pedig titkon kellett működni. — Mindazáltal meggondolván, hogy hiában van 24 ezer fegyver, ha nincs gyutacs, erőt vett hajlamán és a szerencsétől kisértetve, Galicziánál behozta a gépeket. A gyárt eleinte Pesten, majd Windischgrätz előnyomulása folytán N.-Váradon álitatta fel. A becs- és harczvágy nem engedte őt e helyen maradni, hanem a működő hadseregbe leendő beosztásáért folyamodott. Január 1-én őrnagygyá neveztetvén ki, átvette a 49-ik honvéd zászlóaljat Tisza-Füreden, melynek felszerelését és hadigyakorlatát bevégezvén, azt minden csatában dicsérettel s mondhatni, győzelemre vezérlte egészen julius 4-ig. A válságos napok után Sztankó őrnagy is bajtársaival együtt Aradon 12 évi várfogságra elítéltetett, honnan ő Felsége megkegyelmezése folytán 3 év után kiszabadult. Habár a katonai pályához mindig nagy hévvel ragaszkodott, mégis mint földbérlő igyekezett magát fentartani,mígnem 1859. évben a pesti helvét hitvallású község által gymnasiumi tanári állomással megkináltatván, — azt elfogadta, s 9 éven át közmegelégedésre betöltötte — számos tanítványaitól a legnagyobb tisztelet- és szeretettel kisérve. Sztankó őrnagy tudományilag műveit, honi nyelveken kívül franczia, angol és olasz nyelvekben jártas, sokat utazott egyéniség, a ki haladt kora daczára is ifjú elevenséget párosít szorgalommal és higgadt gondolkodásmóddal. Sztankó Soma, magyar kir. honvéd-őrnagy. Kardcsörtetés. Nem rég a „Kamerad“ egy czikket hozott ily czim alatt : „Die Bummler in At, melyben nevetségessé akarja tenni azon szabadságolt állományú honvédtiszteket, kik egyenruhában járnak. A „Kamerad“-nak nem lehet rész néven venni, hogy nincs érzéke a mi katonai viszonyaink iránt, és hogy nem éri fel észszel, mert járnak a honvéd szabadságolt állományú tisztek olykor egyenruhában. Ezen honvédtisztek többnyire oly társadalmi állásban és oly anyagi helyzetben vannak, hogy az által csak a honvédségnek használnak, ha azzal tüntetnek, hogy ők is honvédtisztek. Azonban van a „Kamerad“ rosz akaratú czikkében egy mákszemnyi igazság is, melyet elismerünk, de melyet aztán a Kamerad nem fog elismerni.