ALFÖLDI TANULMÁNYOK 1985 / 9. KÖTET (Békéscsaba, 1985)

PINCZÉS ZOLTÁN: Télvégi útburkolatkár vizsgálata a Kisvárda-Tornyospálca útvonalon

a szilárd részecskékkel kompakt tömeggé fagy össze, és az ún. cementjég alakul ki. A fagy hatására minkét esetben a jég szilárdabbá teszi a talajt, még abban az esetben is, ha a jéglencseképződés a felszín megemelkedésével jár. A fenti folyamatnak pontosan az ellentéte játszódik le az olvadás alkalmával. Ilyenkor a víz mozgóképessé válik, és a talajban ismét vízátrendeződés megy végbe. A jég által biztosított cementációs kötések a talajszemcsék között meg­szakadnak. A felszabadult nedvesség először a talajaggregátumokat árasztja el (hidratáció), amelyek fagyáskor víztelenítődnek (dehidratáció). A víz egy része kapilláris víz formájában visszamarad, és kitölti az aggregátumok közötti teret. A többi víz a hőáramlás irányába mozog a melegebb helyről a hidegebb felé. A nedvesség átrendeződésére hat a gravitációs erő is, ami a vizet oldal­irányba is lefelé is mozgatja. A víz mozgását elősegítik azok a repedések is, amelyek fagyáskor keletkeztek. A víz áramlását azonban korlátozza a még meglevő talajfagy, mivel gyakorlatilag a fagyott talaj vízzáró. A megnöveke­dett olvadékvíz ennek következtében a felolvadt felső talajban marad vissza, ami e talajréteg szilárdságát jelentősen csökkenti. A természeti tényezők által okozott útburkolat-károsodás mellett fellép az antropogén hatás is, a forgalom. A nehéz tengelynyomású gépjárművek elter­jedésével párhuzamosan az olvadásnál fellépő útkárosodás rohamosan növek­szik. Bebizonyosodott az is, hogy útkárok nemcsak ott keletkeznek, ahol a jég­lencseképződés következtében fagydombok jönnek létre, hanem ott is, ahol (pl. cementjég esetében) a fagyott altalaj miatt, a túlnedvesedett felolvadt réteg a forgalom hatására az eredeti helyzetéből kimozdul. Ennek következ­tében a keréknyomok vonalában az úttest megsüllyed, a keréknyomok között, az odapréselt sártömeg hatására viszont megemelkedik. Megsérült útburkolat esetén ez a folyós anyag gyakran a felszínre kerül. Az elmondottakból követ­kezik az, hogy a fagydombok a fagyás időszakában természeti tényezők ha­tására, a keréknyomok közötti sárdombok az olvadási időszakban antropogén hatásra jönnek létre. A műszaki irodalomban általában két útburkolatkárról beszélnek. Fagykár alatt a jéglencseképződéskor előálló fagydombokat értik, amelynek kialakulása az úttest kőanyagának fellazulását eredményezi. Ettől elválasztják az olvadási kárt, amely a túlságosan elnedvesedett alapú, teherbíróképességét elvesztett úttesten jön létre a forgalom hatására. (GÁSPÁR L. 1958, BOROMISZA T. 1971). Az úttesten kialakult károsodásban tehát ez utóbbi az antropogén tényező a legfontosabb, ellentétben a műszaki élet egyéb területein (pl. mélyépítés) jelentkező károsodással, ahol a természeti tényezők hatása a döntő. Éppen ezért a magam részéről az útburkolatot ért károsodást antropogén hatású­nak tartom, amelyhez azonban hozzátartozik és feltétele a megfelelő termé­szeti adottságok mellett kialakult talajfagy. A fagyási és olvadási kár szembe­állítása merev álláspont. Fagy folyamatnak (fagyás-olvadás) kettéválasztása anti­dialektikus is. A kettőt már csak azért sem lehet egymástól elválasztani, mert 56

Next