A Motor, 1918. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1918-12-01 / 48. szám
10 A MOTOR fát viaszt stb. Először lemossák egy kén- vagy salétromsavas fürdőben, hogy a régi futtatást eltávolítsák, azután vízben leöblítik róla a savat. Ezután gyorsan forgó csiszolóporral itatott Calicókerekekkel teljesen simára csiszolják a felületet; a csiszolás alatt bizonyos mennyiségű zsírt is kell alkalmazni, miért is utána, a zsír eltávolítása okából a radiátort forró, lúgos fürdőbe mártják. Azután ismét vízbe mártják és oltott mésszel kezelik, majd ismét lemossák. Ezután folyékony cianiddal való kezelés következik, újabb leöblítés, mely után készen áll a nikkelfürdő számára. A fürdő kettős nikkelsóoldatot tartalmaz és a nikkel-„anódokat“, melyek a fürdő két oldalán levő pálcikákhoz vannak erősítve. A radiátort ezután felfüggesztik a kathódra, amely a két külső anód közt van megerősítve. A villamos fürdőhöz speciális dinamókat, vagy battéria-szériákat használnak, amelyek magas ampere- és alacsony voltszámot adnak és a pozitív huzalszorítótól ólomvezeték visz az anódhoz. Összeköttetés van létesítve a fürdő pozitív oldalán levő anódhoz, úgy hogy mind a kettő pozitív lesz. A dinamó negatív sarka a centrális csőhöz van kötve, amelyen a radátor nyugszik és erről huzalok segítségével csügg a radiátor a fürdőbe. A villámáram hatása a fürdőn úgy nyilvánul meg, hogy átviszi a negatív elemre, ebben az esetben a radiátorra a tiszta nikkel parányi részecskéit és a réteg vastagsága azon időtartamtól függ, ameddig a tárgy a fürdőben marad. Hogy e réteg biztosan tapadjon, szokásos előzően a kérdéses alkatrészt ugyanilyen eljárással vékony vörösrézréteggel befuttatni. Különösen dívik ez akkor, ha ezüsttel futtatnak, vagy a befuttatandó alkatrész a cél, hogy a rozsdának jobban ellenálljon és hogy a nikkelréteg jobban tapadjon. Az autó számos alkatrészét kellene ily módon előbb vörösrézzel befuttatni, hogy a rozsda ellen megóvjuk őket. A kuprum-eljárás a szívószelepeknél használatos, amelyek belső részének simának kell lennie. Abból áll, hogy a megóvandó alkatrészre erős vörösrézréteg kerüljön, vagy a szívószelepnél egy viaszformát készítenek, azután fekete ólommal kezelik, azután belemártják a vörösrézfürdőbe, melyben annyi ideig marad, míg a fémréteg elég vastag. Azután a kész csövet forró vízbe mártjuk, a viasz elolvad és a cső üregesen visszamarad. Könnyen elképzelhető, hogy ez az eljárás milyen sokféle alkatrészre alkalmazható. Motorok a mezőgazdaság szolgálatában. A gépszántás technikai fejlesztésének hatása a növénytermesztésre. Irta: Bars Ottó. (Stettin.) Az alábbi fejtegetések a technikus nézőpontjából fogják tárgyalni azt a kérdést, milyen technikai változtatásokkal lehetne a motorel eszántást aként fejleszteni, hogy annak mezőgazdasági szempontból kifogásolt egyes hibái kiküszöböltessenek, hogy a szántógépek a küönféle igényeknek, a növénytermesztési módszereknek és a talaj különféleségeinek célszerűen megfelelhessenek és azokhoz hozzásimulhassanak. 1. Mindig gyakrabban hangzik az a felfogás, hogy a motorokének gazdasági okokból nemcsak a szántásnál, hanem minden más gazdasági munkánál is ki kell szorítania a fogatoserőt a használatból és úgy látszik, hogy végkép megdől egyes gazdáknak az a makacs és egyoldalú álláspontja, hogy a motoreke kizárólag szántásra szolgáló gép, nem pedig univerzális gép legyen, jóllehet, a fejlődés szempontjából tekintve a dolgot, nem sokat mondtunk azzal, ha a merevrendszerű motorekéket — melyeknél az eketestek a főkerettel merev egészet képeznek — elavult szerkezeteknek deklaráljuk. Ámbár tény az, hogy a motorekével végzendő egyéb gazdasági munkák egynémelyikének, például az aratásnak, vagy répaszedésnek kivitele a közelmúltban, sőt részben még most is tökéletlen, vagy egyenesen kivihetetlen, mindamellett ne felejtsük el, hogy a technika állandóan továbbfejlődik és épen az említett irányban folytonos haladást mutat. Ezek szerint tehát motorikus erővel, mégpedig a motoreke felhasználásával kell majd lebonyolítanunk nemcsak a szántást, hanem a hengerezést, boronálást, grubberozást, kultivátorvontatást, kapálást, aratást és répaszedést is. Sok olyan munkát, mely eddig csak 3 — 4 munkamenettel volt elvégezhető, megfelelő gépek alkalmazásával lehetséges lesz majd egyetlenegy munkamenettel befejezni és nem értem, miért ne lehetne erre a célra a motorikus erőt felhasználni?* A szerkesztőre tehát az a feladat hárul, hogy a motoroket univerzális géppé alakítsa át, akár a félmerev, akár a vonóhorgos (traktor)rendszer alapján. 2. Ha a fentközölteket fontolóra vesszük, be fogjuk látni, hogy a továbbfejlődés iránya hovatovább szükségszerűen eltér a nagy, hat eketestű, 70 —100 lóerős teljesítményű motorekéktől és a kisebb motorekék gyártása felé fog terelődni. Mert ha a hat ekével dolgozó gépnek a szántás céljaira szüksége van is 70 -100 lóerőre, távolról sem kell azonban ekkora munkaképesség a többi szántóföldi munka elvégzéséhez. Az ilyen nagy gép az utóbbi munkákat csak csekély kihasználással, tehát igen költségesen tudná elvégezni. Gazdaságosabban dolgozik nála egy kismotoros eke 35—40 lóerővel, három eketest * Cikkíró felfogásával itt nem értünk teljesen egyet és alkalomadtával ezt bővebben indokolni fogjuk. Rovatidető, 48. szám.