A Munka Szemléje, 1908 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1908-01-11 / 1. szám
4 A MUNKA SZEMLÉJE 1. szám És éppen úgy nem számíthatunk a két év előtt Bécsben elhangzott ígéretekre. Mert egygyel tisztában kell lennünk. Nem a mi kedvünkért és nem demokratikus meggyőződésből határozta el magát a dinasztia az általános választójogra. Egyedüli célja az volt, hogy a koalíciót, a «Kossuth-rebelliseket», a «feudális forradalmárokat» — ahogy őket Bécsben nevezik — ártalmatlanná tegye. Hogyha azonban — amint most tényleg történik — e rebellisek és forradalmárok önmagukat herélik ki, nem biztos, de mindenesetre lehetséges, hogy a dinasztia ennek jutalmául az általános választójogtól elfordul. És ezért kellő időben kell beavatkozni a proletariátusnak, kellő időben kell a szociáldemokrata pártnak az összes rendelkezésére álló erőket a végsőig megfeszíteni, hogy megmutassa a dinasztiának, hogy ha a kvalizált «rebellisek» és forradalmárok kiherélik is magukat, nem lesz és nem lehet ez országban szociális és politikai béke, míg jóvá nem teszik a magyar proletariátuson esett ezeréves jogfosztást és meg nem adják az általános, egyenlő, titkos és községenként választójogot. És még egyet. Ne mondja senki, hogy a szociáldemokrata párt ráér akcióival akkor, ha majd a reformjavaslat közzététetik. Mert hiszen nincs kizárva, hogy megfelel azoknak a demokratikus követelményeknek, melyeket a proletariátusnak a választójoggal szemben támasztania kell. Nincs teljesen kizárva, abszolút lehetetlen semmi esetre sem ez az eset. De nagyon valószínűtlen. Mert ha külső formájában a javaslat korrekt is lesz, Wekerle úr és társai majd gondoskodni fognak arról, hogy valamely egészen mellékesnek látszó rendelkezésben, a technikai intézkedésekben vagy a választókerületek beosztásában belehozassék a javaslatba az a galádság, mely ellen minden erővel küzdenünk kell. De ha már egy oly javaslat a Ház elé kerül, a tiltakozások, az agitáció és az akció késő lesz. Mert a mostani politikai gyakorlat szerint nem kerül a parlament elé törvényjavaslat, mely nem nyerte el előzetesen az uralkodó előzetes szentesítését. Az erőtlen és ellentállásra képtelen osztályparlamentnek a mai féligmeddig fontos törvényjavaslatoknál csak az lehet a feladata, hogy rabszolgailag abban a formában szavazza meg, melyben a király előzetes szankcióját elnyerte. És ezért hiba, ha most csendesen viselkedünk, akciónkkal várunk, míg megvan a javaslatnak előzetes szentesítése. Még mielőtt ez a lépés megtétezik és még mielőtt a javaslat a parlament elé kerül, minden rendelkezésre álló hatalommal annak tudatára kell hoznunk, a parlamentet, a kormányt és a bécsi hatalmi tényezőket, hogy a választójogi reform kérdése hozzájárulásunk nélkül meg nem oldható, nem szabad megoldani, hogy azonban mi, a magyarországi proletariátus, csak egyetlenegy reformhoz járulunk hozzá: az általános, egyenlő, titkos és községenként választójoghoz. * Lapzártakor értesülünk, hogy Andrássy Gyula gróf a pénzügyi bizottságban a választójogi reformról a következőképpen nyilatkozott: A választójog kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat benyújtására határozott terminust nem mondhatok. Remélem, hogy már kora tavaszszal márciusban, esetleg áprilisban terjeszthetem be a javaslatot. Főleg a kerületek beosztása igényel alapos megfontolást. Ma még az elvekről nyilatkozni korai lenne. Mindenesetre, nehogy meglepetés legyen, mielőtt a javaslat nyilvánosságra kerül, ismertetni fogom a pártok vezérférfiaival. Ez a nyilatkozat sokkal határozatlanabb, mint Wekerleé és Kossuthé. Andrássy nem beszél itt az általános választójogról, hanem a választójog kiterjesztéséről és nem ígéri, hogy a javaslatot tavaszszal benyújtja, hanem csak reméli, hogy ez lehetséges lesz. Most, Andrássy nyilatkozata után, igazán elérkezett a tettek ideje.