A Munkás, 1919 (10. évfolyam, 29-38. szám)

1919-09-27 / 29. szám

) Lenin DeLeonizmust hirdet True translation filed with the Postmaster of New York, N. Y. on Sept. 25, 1919, as required by the Act of October 6, 1917. (Az alantiakban kivonatát közöljük egy cikksorozatnak, amely a Metropolitan Magazinéban jelent meg. Raymond Robins, az amerikai vörös kereszt misszió feje mondja el az idézett cikkben Leninnel, a bolsheviki miniszterelnökkel való beszélgetésének lefolyását. Ebből tisztán kiviláglik az, hogy Lenin, aki már több ízben elismerőleg nyilatkozott Daniel De Leonról, e nagy amerikairól, akinek szocializmusról alkotott elve megegyezik az övével, nevezetesen, hogy a munkásság politikai győzelme után a politikai kormányt fel kell oszlatni, annak helyébe állítva a demokratikus ipari kormányzatot, mely a termelés ipari ágazatait fogja irányítani. Oroszországban, annak különleges helyzeténél politikai despotizmusánál, a háborús vésznél, éhségnél és a szétzüllött termelési rendszernél fogva, az autokrata cárizmusnak erőszakos megdöntése s a burzsoáziával kötött kompromisszumos kormány nemcsak lehetőség volt, hanem szükségszerűség, mielőtt a munkásosztály elérte vagy elérhette volna azt a gazdasági szervezettséget, amely szükséges a szocialista köztársaság megalapításához. Az orosz munkásság mostan oly hősiességgel, amely mindenki elismerését követeli meg, építi ki azt a gazdasági alapot és ipari szervezettséget, amely az igazi szocializmus megvalósításához szükséges. Ők, mindamellett még mindig az átmeneti időben vannak, amelyben szükségük van arra, hogy kompromiszsziumokat kössenek kapitalistákkal és gazdasági szakértőkkel. A WIIU rámutatott arra a különbségre, amely az orosz és amerikai viszonyok között, de különösen a márciusi, és novemberi for■ap alattiés a közbeneső időszak között van. Itt Amerikában, még mindig lehető hatásos a forradalmi szocializmus hirdetése a politikai akció álláspontján állva, vagyis azon a formán keresztül, amelyen a társadalmi kérdés megoldását a többséghez való apellálással kívánjuk elérni. Más szavakkal, egy forradalmi szocialista politikai párton keresztül, amely a választási küzdelmekben részt vesz azért, hogy a politikai állásokat, az államhatalmat ellenőrizhesse és nyílt, békés agitációja révén igyekezzen a szavazók többségét megnyerni elvének megvalósításához. Csakis ilyen módon remélheti a munkásosztály forradalmi mozgalma a sikert oly országokban, mint az Egyesült Államok. A WIIU-nak ez az álláspontja a civilizáció magaslatának megfelelő, mert amennyire a szervezet erejétől telik, a küzdelmet inkább érvekkel, mint verekedéssel, inkább az orrok számlálásával, mint a fejek betörésével kívánja folytatni. Ilyen politikai programmja van a DeLeonistáknak, vagyis marxista szocialistáknak Amerikában. Nevelni a bérmunkásosztályt a helyes szervezkedés szükségességének felismerésére, hogy ne apró-cseprő harcokkal töltsék el idejüket, örökös bérharcokkal, hanem, hogy szervezkedjenek főleg a szocialista ipari köztársaság megalapítására, kiépítve azt a szervezetet, amely támogassa a szavazó urnánál kifejezett akaratát, avagy hatalmánál fogva keresztül is kényszerítse, ha a kapitalista osztály törvényszegésénél és barbarizmusánál fogva kizárná a lehetőségét annak, hogy a munkásság többségének politikai győzelme békés után legyen elérhető. Amerikában az ilyen taktika és elv nemcsak lehető, hanem ez az egyedüli, amelyen a munkásosztály győzelmet érhet el, akár a politikai téren, avagy az ipartelepeken. Amerikában erőszakos forradalmat hirdetni, midőn még a munkásság többsége egyáltalán nincs tisztában a szocialista elvekkel, és majdnem szervezetlen iparilag, avagy hitvány kapitalista szervezetekben van széttagolva, mint az A.P. of L., ilyenkor az erőszak hirdetése nemcsak ostobaság, hanem valóságos árulás. A WIIU. teljesen távol áll az ily vétkes mulasztásoktól, könnyelműségtől, amelyeket a balszárnyiak, kommunisták, anarkisták, kummeriták, vagy a kapitalisták ügynökei végeznek a szocialista mozgalom kárára. A WIIU a civilizáció vívmányát, a politikai akciót használja, amelyiket a társadalmi kérdést békés úton kívánja megoldani. Hirdeti a munkásosztály szervezését egy forradalmi politikai pártba, abból a célból, hogy kifejezésre juttassa a többség akaratát a szavazóurnánál. Az ilyen párt azonban, még abban az esetben is, ha a hivatalokat lefoglalta, avagy az egész államot, ha ugyan a kapitalista osztály megengedné az ilyesminek a bekövetkezését, kell, hogy egyedül arra szorítkozzon, hogy a forradalmi szocialista nevelő propagandát folytassa az ipari köztársaság érdekében, egyúttal megszervezve a munkásosztályt egy nagy szocialista ipari szervezetbe, a WIIII. elve alapján, amely pártnak nem szabad reformmozgalmakkal bajlódnia, amely csak a kapitalizmust erősíti, hanem a kapitalizmus megdöntésére kell küzdenie, egyesített politikai és ipari szervezettséggel, a civilizáció elvei alapján. Egy ilyen pártnak egyedüli hivatása a kapitalista rendszer szünet nélküli kritizálása kell hogy legyen, hivatása oly nevelési propaganda kifejtése, amely a munkásságot a reformok elvetésére és a helyes irányú szervezkedésre készteti, elérve azt a politikai és ipari egységet, amely a politikai állam megdöntéséhez kell, annak helyébe állítva a munka ipari köztársaságát. Az ily irányú politikai agitációval és neveléssel a WIIU. képes magától távol tartani és a szervezetből kizárni a rövideszű anarkistákat és a szabotázshirdetőket, valamint az oktondi “tömegmozgalmistát” aki nem meri megmondani, mint kell tenni, mert fél a rendőrségtől. Ezek az elemek elhanyagolják a szervezkedést, a munkásosztály gazdasági hatalmának a kiépítését, amely szükséges ahhoz, hogy a kapitalizmussal végezni lehessen. Ezeket előrebocsájtva, minden munkástárs könnyen megértheti azokat a kijelentéseket, amelylyel Lenin hűen fejezte ki a De Leonizmust Raymond Robins előtt.) * * * “Lenin így szólt Robinshoz: —Lehet, hogy rendszerünk megdőlhet Oroszországban, Oroszország hátramaradottsága által vagy a külső erőszak által, de az orosz forradalom eszméje ki fog törni és romba dönt minden politikai társas ellenőrzést a világon A jövőt a mi társas ellenőrzés, rendszerünk fogja dominálni. A politikai társas ellenőrzés ki fog halni. Az orosz forradalom meg fogja ölni — mindenütt. — De, — mondá Robins — az én kormányom demokrata kormány. Tényleg azt akarja mondani, hogy az orosz forradalom eszméje szét fogja rombolni az Egyesült Államok kormányának demokratikus eszméjét? — Az amerikai kormány, — mondá Lenin, — korrupt. — Ez nem így van, — válaszol Robins. — A mi központi kormányunkat és a helyi kormányainka a nép választja és a legtöbb választás igazságos és tiszta, s : : megválasztott egyén a szavazói igaz kiválasztottja. Nem nevezheti ön az amerikai kormányt tehát megvett kormánynak. — Óh Robins ezredes, ön ner l ért engem! — mondá Lenin. — E l az én hibám. Nem azt kellett volna mondanom, hogy korrupt. Evvel nem azt akartam értelmezni, hogy az önök kormányát a pénz korruptálja. Úgy értelmezem, hogy korrupt és romlott a gondolatban. Az elmúlt politikai kor politikai gondolatában él még. Még abban a korban él, amelyben Thomas Jefferson. Nem a jelenlegi gazdasági korban él. Ennélfogva hiányában van az értelmi épségnek. Hogyan is fejezzem magam ki jobban érthetővé? Vegyük tehát például a következőket: Nézzük New York és Pennsylvania államokat. New York az önök bankrendszerének a központja. Pennsylvania az önök acéliparának a központja. Ez a kettő az önök legfontosabb dolgai, a bank és acél. Ezek az alapjai az önök életének. Ezek teszik önöket azokká, amik. Mostan tehát, ha önök igazán hisznek saját bankrendszerükben, miért nem küldik Mr. Morgant az Egyesült Államok szénátjába? Viszont, ha igazán hisznek az acéliparjukban, miért nem küldik a szénáiba Mr. Schwabot? Miért küldenek oda olyan embereket, akik kevesebbet tudnak a bankokról, az acélról, és akik a bankárok és acélgyárosok érdekeit védik és azoktól függetlenek kívánnak maradni? Ez nem megfelelő. Ez kétszínűség. Megtagadja annak a ténynek az elismerését, hogy a tényleges ellenőrzés már nem politikai. Ezért mondom azt, hogy az önök rendszeréből hiányzik az egyeneslelkűség. Ezért van a mi rendszerünk amazzal fölényben. Ezért fogja a miénk romba dönteni az önökét. — Őszintén megvallva, népbiztos úr, én nem hiszem, hogy ezt megtenné, — feleié Robins. ,— Meg fogja, — mondá Lenin. —Tudja ön, hogy milyen a miénk? — Még nem teljesen, hiszen ön épen most kezdé el! — feleié Robins. — Ismertetni fogom, — mondá Lenin. — A mi rendszerünk azért fogja romba dönteni az önökét, mert a miénk felismeri azt a társas ellenőrzést, amely a modern élet alapvető tényét képezi. Felismeri azt a tényt, hogy az igazi erő ma egyúttal gazdasági is. Mit csinálunk tehát mi? Ki lesz a mi képviselőnk az országos törvényhozásban, a mi országos tanácsunkban (szovjet), például Baku kerületéből? Baku környéke olaj. Olaj teszi ki Bakut. Képviselőink tehát Bakuból az olaji ipart fogják képviselni. Az olajipar munkásai fogják őket megválasztani. Kérdezhetné: Kik a munkások? Válaszom : Azon egyének, akik vezetik és akik végrehajtják a vezetők utasításait, a mesterek, mérnökök, kézművesek, kézi munkások, vagyis mindazon személyek, akik ténylegesen részt vesznek a termelésben, akár szellemi, vagy kézi munkájukkal. Ők mindnyájan munkások. Azok a személyek, akik nem foglalkoznak, akik nem dolgoznak az olajiparban, hanem akik munka nélkül akarnak másokon élősködni, akár spekulációval, vagy jutalékok húzásával, vagy pénzbefektetéssel, s minden munka kifejtése nélkül akár mint üzletvezetők, vagy másképen, ezek nem munkások. Ezek tudhatnak valamit az olajról, meg nem is. Leginkább nem tudnak. Más értelemben, ők nem vesznek közvetlenül részt az olaj termelésében. A mi köztársaságunk a termelők köztársasága. Ön azt mondaná, hogy az önök köztársasága a polgárok köztársasága. Nagyon jól van. Én azonban azt mondom, hogy az ember sokkal fontosabb, mint termelő, mint polgár. Kik a legfontosabb polgárai az önök olajterületeinek? Kik azok? Nem az olajmunkások Mi tehát Baku küldöttei által az olajtermelést képviseltetjük. Hasonlólag, Donetz széntelepe küldöttei a szenet fogják képviselni. Donetzból küldött képviselői a szénipart fogják képviselni. Ismét, a mezőgazdasági vidékeken képviselőket a parasztok fogjál megválasztani, akik a termesztő munkáiban részt vesznek. Mi a mezőgazdasági vidékek igazi érdeke a kereskedés? Nem. A pénzkölcsönzés sem. A mezőgazdaság. A mi vidéki városainkból tehát a tanácsban a küldöttek a mezőgazdaságból lesznek megválasztva, hogy beszéljenek a mezőgazdasági ipar érdekében. Ez a rendszer sokkal erősebb, miután beismeri a tényeket. Kikeresi a mindennapi emberi munkaértéket, s közvetlenül alkotja meg ezek által az állam társas ellenőrzését. A mi kormányunk tehát gazdasági társas ellenőrzés lesz a gazdaság kornak. Azért fog győzedelmeskedni, mert a jelen kor szellemét felismeri és annak értelmében működik. Ezért tekintünk mi bizalommal a jövőbe, Robins ezredes. Önök tönkretehetnek bennünket Oroszországban. Önök eltiporhatják az orosz forradalmat Oroszországban, önök ledönthetnek engem is. Ez nem fog tenni semmi különbséget. Száz évvel ezelőtt Anglia, Poroszország, Ausztria és Oroszország monarchistái megdöntötték a forradalmi kormányt Franciaországban. Visszaállítottak egy uralkodót, törvényes hatalommal Párisban. De :nem voltak képesek megakadályozni a középosztály politikai forradalmát, a középosztály forradalmát a politikai demokráciáért, amelyet Párisban megkezdték az 1789-iki francia forradalom emberei. Nem voltak képesek megmenteni a feudalizmust. Európa minden feudalista-arisztokrata társas ellenőrzési rendszere pusztulásra volt ítélve a politikai demokratikus társas ellenőrzés által, amelyet a francia forradalom dolgozott ki. A világ társas ellenőrzésének minden politikai demokratikus rendszere pusztulásra van ítélve ma a gazdasági termelők társas ellenőrzési rendszere által, melyet az orosz forradalom dolgozott ki. Ön nem hiszi ezt el nekem, Robins ezredes. Még eseményekre van szükség, hogy bebizonyítsam ezt önnek. C még láthat külföldi falionettákat ’’vonult, ''•* Oroszországon kösetül. Még azt is láthatja, hogy tanácsokat és a tanácsok valamennyi vezéreit kivégzik. Még láthatja talán Oroszországot ismét olyan sötétnek, mint volt. Azonban e sötétségnek villámcsapása romba vetette a politikai demokráciát mindenütt. Nem mintha fizikai értelemben csapott volna le reájuk, hanem avval a villanással, amelylyel a jövőt megvilágította!” (Az Ind. Union News-ból.) Fenti cím alatt a New York American a többek között a következőikben dicsőíti New Yorkot : “Népessége 5,800,000. Több is van benne, mint Dublinban. Több olasz, mint Rómában. Több német, mint Leipzigben és Frankfortban együttvéve, kétszer annyi, mint Brémában. A népesség szaporodása évente 250.000. 30 mértföldes rádiuszban a népesség száma 8 millió. A híres Central Park, amely eredetileg 6 millió dollár volt, most 1000 milliót ér. New York annyit ad ki a rend és törvény fentartására, mint Columbia Köztársaság egész nemzeti céljaira. Az utolsó tíz évben 250 millió dollárt fordított a földalatti vasutak kiépítésére. A rendőrség 12,000 személyből áll. A tűzoltók száma összesen 5300. 9000,000 gyermeket 18,200 tanító nevel. A Broadwayn egy üzleti épület költsége majdnem 15 millió dollár. 346 millió utas utazik a földalatti villamosokon, míg 250 millió a közúti villamosokon évente. Minden 52 percben beérkezik egy személyszállító vonat. Minden tizenharmadik percben egy házasságot kötnek. Minden hatodik percben egy gyermek születik. Az újságok 1500 tonna fehér papírt használnak el naponta. Egy és egynegyed millió dollárt költenek el a szállodákban és éttermekben éjjelente. A városházán (egy épületben) 750-an dolgoznak naponta a város ügyeinek elintézésén. Állandóan a földalatt tölti el munkaidejét 20,000 munkás. Az éjjeli munkások száma 50.000. Naponta 100,000 dollárt költenek el fagylaltra (ice cream). Öt irodaépületben, melyek egymástól öt utcatömbre vannak, s értékük 45 és fél millió dollár, 28.500 irodai munkás dolgozik naponta.” *** Amiről a New York American hallgat, New York dicsőítésénél. Minden 12 halott közül egyet a város kénytelen a szegénytemetőbe kivitetni, miután azok holttestén az orvosok kísérletezési munkálataikat elvégezték. A város east-sideján a lakáskaszárnyák tagjai olyanok, hogy ha abban nem munkások, hanem tehenek lennének beszállásolva, a város egészségügyi hivatala vagy az állatvédő egyesületek közbelépnének. Nincsen nap utánállás nélkül. Nincsen nap sztrájk nélkül, miután a kizsákmányolás a legnagyobb mértékben e városban érezhető. Míg a tőkések millióikat a fényes éttermekben és mulatóhelyeken pazarolják, a munkásság ezrei ingyen tejen és kenyéren kénytelenek nyomorogni. Ugyanakkor, midőn a tőkések ünnepük 132 éves évfordulóját az alkotmány elfogadásának, mely ez ország alaptörvényeit képezi és azok megszerkesztői azt arra célozták, hogy mindenkinek számára biztosítsa az élethez, szabadsághoz és a boldogság kereséséhez való jogát, — ugyanakkor a városban fegyveres csőcselék garázdálkodik, betörve munkás szervezetek magánhelyiségeibe, békés gyűléseire. Mindez megtörténhet olyan, városban, ahol a város “annyit ad ki a rend és törvény fentartására’’, mint egy egész ország összes nemzeti dolgaira. Bár az újságok naponta 1500 tonna fehér papírt fogyasztanak, a tőkések politikai képviselői gondoskodnak arról, hogy azok a lapok, amelyek szocialista eszmét hirdetnek, ne juthassanak tovább a postahivatalból. New York az a város, ahol ezrével vannak a munkanélküliség nyomorába vetve a munkások. Jelenleg, a New York Times szeptember 14-i száma szerint is, tízezren vannak munka nélkül a visszaérkezett “hősök” közül. Még az a jutalom sem jut osztályrészül nekik, hogy találnának maguknak egy mestert, aki megvenné munkaerejüket. New York az a város, ahol az irodai munkások tízezrei éhségbéreken tartják számon a Morganok, Rockefellerek és a Carnegiek milliós jövedelmi forrásait. New York város proletársága kezén keresztül megy ki és érkezik be az ország proletársága által termelt javak, élelmi cikkek, élvezeti cikkek nagy része, maguk mégis szűkölködnek. A pincérek itten szolgálják fel az ötezer dolláros vacsorákat, míg maguk családjainak száraz kenyérre is alig jut. De minek is folytassuk tovább ?! New York az a város, ahol legjobban észrevehető a kapitalista rendszer igazságtalansága, ahol nagy a kizsákmányolás és elnyomatás, amiről azonban a kapitalista lapok nagy bölcsen hallgatnak. Ezeket nem tartják megemlítésre méltónak, midőn a “csodás” világvárost dicsőítik. Elérkezik azonban az az idő is és reméljük, hogy tevékenyebb agitációnk és szervezkedésünk minél közelebb hozza az időt, midőn kijut a jóból e csodás városban a munkásoknak is, akik a csodák megteremtésében résztvesznek. -------------------New York, a világ csodás városa A MUNKÁS Jönnek a szocialisták füzet alakban megjelent és példányonkint 15 cent árban megrendelhető. Ajánljuk a szervezeteknek lejátszására, mely jogot 13 példány megrendelésével, $1.95-ért szerezhetik meg. Rendelések a következő címre küldendők: A MUNKÁS könyvekereskedés, 411 E. 83rd St., New York, N. Y. A nóta vége DRÁMA A PROLETÁRÉLETBŐL EGY FELVONÁSBAN. Irta Koeppel Richard. Németből fordította Zermann Ferenc. Szövetségünk kiadása. — Egyes példány ára 15 cent. — A lejárzási jogot 12 példány megvétele által lehet megszerezni. Koeppel elvtárs e színdarabjában egy proletárcsalád tragédiáját mutatja be megható színekkel. Kitűnő szocialista agitációs irat ez a színdarab, mint olvasmány is, lejátszva pedig hatásos agitáció a mai kapitalista termelési rendszer ellen, bemutatva a keresztényi “felebaráti szeretet” álnokságát is. Végül rámutat, hogy a proletárságnak osztálytudatossá kell válni, szervezkedni, hogy a bérrabszolgaságból felszabadulva a föld uraivá váljunk. Megrendelhető A Munkás könyvkereskedésében, 411 E. 83rd St, New York, N. Y. A sztrájktörő Egynéhány nappal ezelőtt több munkás a kórházban találta magát, hogy kezeltessék azokat a sebeket, amelyeket egymáson ejtettek. Az összecsapás a következőképen történt: Körülbelül kétszáz munkás, akik a konstrukció iparban dolgoztak, Long Islandon, sztrájkba léptek a napi $4.50 helyett $5.00 követelve. A következő napon a vállalkozó New Yorkból csapatokban szállította a munkásokat, akik betöltötték a sztrájkolók helyeit. A sztrájkolók felingerülve annak látásán, hogy munkástársaik között akadnak olyanok is, akik kaphatók arra a cselekedetre, hogy mások szájából kivegyék a kenyeret, feldühösödésüknek úgy adtak kifejezést, hogy tégladarabokat, köveket és más, a kézhez kerülő dolgokkal dobálták meg a sztrájktörőket. Ezek viszonozták ezt, minek következménye több rendbeli megsebesülés lett, mindkét oldalon. Ez az eset fontos azért, mert nagyon tipikus esemény. Melyik munkástársat ne fogta volna el hasonló érzelem sztrájktörők látásakor? Melyik sztrájkolót ne csábította volna az értelme hasonló cselekedet elkövetésére a sztrájktörőkkel szemben? Egy sztrájkot megtörni, megakadályozni a munkásságnak azt az igyekvését, hogy egy darabbal nagyobb falatot csikarjon ki mesterétől, sőt tovább menve, elvéve más munkahelyét, igazán megvetni való cselekedet. Az a munkás, akit az ilyen cselekedet látása nem bőszítene fel, annak lelkülete halott. De amily jogos az ily gyűlölet, az helytelen irányba van célozva, ha csak épen azon munkások személye ellen irányul, akik sztrájktörőkként szerepelnek. Midőn munkások sztrájkba lépnek és a mesterek, minden nagyobb teketória nélkül széjjel mennek és újabb “csapat” munkásokat hoznak a sztrájkolók helyeinek betöltésére, az azt jelenti, hogy egész “csapat” munkások vannak munka nélkül. Midőn az emberek munka nélkül vannak, akkor szükségében vannak az élelemnek, ruházatnak és menedéknek. Feleségeik, gyermekeik és mindazok, akik kedvesek nekik. - ------------------ és akikért felelősséggel bírnak, szintén rá vannak szorulva az élelemre, ruházatra és védelemre. A munka nélkül levő embernek a világon a legfontosabb dolga az, hogy munkát találjon, hogy képes legyen megszerezni azon dolgokat, amire neki és családjának szüksége van. Az ily helyzetben lévő embernek szívében kevés hely jut a szentimentalizmusra, kevés hajlam van nemes cselekedetekre. Az életfentartásnak ösztöne erősebb minden másnál. Midőn azok a mesterek jönnek elébük, akiknek munkásai sztrájkba léptek, amit ők maguk előtt elépzelnek, az nem a sztrájkoló munkástársainak képe, akik nyomorgás, szenvedés elébe néznek, hanem látják az alkalmat, hogy sürgős szükségleteiket kielégíthessék. Ez a látomány minden mást elhomályosít. Az életfentartás eme ösztöne, amely egyik embert a másik ellen uszítja, mint a vadon besziáll egymás ellen, termi meg a sztrájktörőket is. Ez a barbár helyzet viszont a kapitalista termelési rendszer terméke. A munkanélküliek serege a profitért folytatott termelési rendszer által vetett legsötétebb árnyék. A munkaalkalmak utáni versengés ennek a következménye. A sztrájktörés csak egyik neme a munkaalkalom feletti versengésnek. Ennélfogva a munkásság gyűlöletének és támadásának ama rendszer ellen kell irányulnia, amely ily aljas sztrájktörő szereplésre kényszeríti a munkásságnak egyes csoportjait, nem pedig azok személye ellen, akik maguk is áldozatai ennek a gyűlöletes rendszernek. Mert amily idős a kapitalizmus, olyan idős a munkásság gyűlölete is a sztrájktörők ellen, és mégis, a sztrájktörők még mindig nagy számban vannak. Sebesülések, horzsolások, betörött koponyák jelzik a sztrájktörés útját, mégis megtörik a sztrájkokat és továbbra is meg fogják törni. A munkásságnakgyérelem gyűlölete nem javíthat, semmit sem a munkásosztály helyzetén. A kapitalista rendszer ellen irányítva e gyűlöletet, ez az érzés konstruktív erő lehet. A munkásságnak fel kell ismerni azt, hogy a közös ellenség ellen közös akciót kell folytatniok. Ha ezt felismerték, akkor egyesíteni fogják soraikat a szocialista ipari unionban. Igyekezni fognak azon, hogy abban mindenkit összefoglaljanak, akár munkában vannak vagy munkanélkül. És így, a szervezeten keresztül fogják terjeszteni a munkásosztály szolidaritásának elvét, megszerezve a szükséges erőt ahhoz, hogy véget lehessen vetni ennek a rendszernek, amelynek a sztrájktörő csak természetes következménye. S. F. Friedom. “A MUNKÁS” RÉGI LAPSZÁMAIT KÉRJÜK. Kérjük a szervezeteket és elvtársakat, hogy gyűjteményünk kiegészítésére, ha birtokukban vannak az alanti számok, nekünk beküldeni szíveskedjenek. II. évfolyam (1911) : 11. szám márc. 17, 15. sz. ápr. 7, 19. sz. május 9, 20. sz. máj. 12, 23. sz. máj. 23, 26. sz. jun. 2. És a 27. számtól kezdve III. évfolyam (1912) öszszes számjai. LAPUNK ELŐFIZETÉSI ÁRA MAGYARORSZÁGRA. Lapunk előfizetési ára Magyarországba való küldésre évi 3 dollár. Azok a munkástársaknak, akik visszavándorolnak, ha az előfizetési különbséget utána fizetik, visszatértük után a lapot továbbítani fogjuk új címükre. A MUNKÁST Munkások írják, Munkásoknak írják, Munkások érdekében írják. Olvassátok és terjesszétek A MUNKÁST.