A Munkás, 1919 (10. évfolyam, 29-38. szám)

1919-10-04 / 30. szám

Bullitt jelentése az orosz helyzetről True translation filed with the Postmaster of New York, N. Y. on Oct. 2, 1919, as required by the Act of October 6, 1917. William C. Bullitt, az amerikai béke kommissiónak alkalmazottja, el lett küldve Oroszországba avval a megbízással, hogy a helyzetet áttekintse. Ezen kutatása eredményének jelentését még ez év március havában terjesztette az amerikai béke kommisszárusok elé, azonban a jelentést nem hagyták jóvá és az Elnök megtiltotta ennek a közlését. Szeptember 13-án Bullitt nyilatkozatot tett a szenátus külügyi bizottsága előtt Oroszországot illetőleg, nyilvánosságra hozva kiküldetésének eredményét, amely nagy szenzációt keltett. A Bullitt-jelentés, amint ez múlt március hóban az Egyesült Államok béke kommisszáriusai elé lett terjesztve, a New York Gáliból van átvéve és a következő: Oroszország mai helyzete éles gazdasági veszedelem. A szárazföldi, valamint a tengeri blokád az oka ennek a veszedelemnek és szükséges dolgok hiánya a szállító eszközökben képezi ennek legkomolyabb tüneteit. Az összes vasúti mozdonyok, amelyek a háború előtt az orosz vasúti vonalakon használatban voltak, ezeknek csak egy negyedrésze használható ma. Továbbá Szovjet Oroszország teljesen el van zárva attól, hogy szén vagy gazolin készletet szerezzen be. Ennek következtében a szállítási közlekedés úgy gőz, mint villanyszállítási kocsikkal igen nagy mértékben akadályozva van ; a szállítási közlekedés automobilokkal vagy a Volga folyó gazolin hajórajával is teljesen lehetetlen. Az eredmény ezen közlekedési nehézségeknek az, hogy Moszkvába a gabonatermelő központokból csak 25 vasúti kocsi rakomány élelem érkezik naponta a szükséges száz helyett, Petrogradba pedig csak tizenöt, a szükséges ötizejtett. .Etreka ,helyzetnek következményeként, minden férfi, nő és gyermek lassú éhínségben szenved. A halálozások száma különösen nagy az újszülött gyermekek között, akik anyjai képtelenek őket szoptatni, ugyancsak nagy a halálozás az aggok között is. Ehez járul aztán még az, hogy a teljes népesség különösen ki van téve és igen könnyen fogékonyak a járványos betegségekre; könnyű betegségek igen könnyen halállal végződhetnek, mert a gyógyszerekben teljes hiány van. Thiphus és fekete himlő járvány gyanánt pusztít Petrograd és Moszkvában. Az ipar, kivéve a hadiszerek gyártását, nagyrészt szünetel. Majd mind a szállítási eszközök, amelyek nincsenek elfoglalva az élelmi szállítással, a hadsereg szükségleteinek szállítására lesznek használva és így alig van felesleges szállítási eszköz, amelyen a normális ipari tevékenységre szükséges nyersanyagokat lehetne szállítani. Továbbá, a hadsereg lefoglalta magának a nemzet legkiválóbb végrehajtó elemeit, valamint ennek legkiválóbb fizikai erejét. Hozzájárul ehhez még az, hogy Szovjet Oroszország el van vágva a vas és gyapjú beszerzési forrásaitól. Másrészt azok a szükségletek, amelyek a gazdasági élethez szükségesek, teljes mértékben ki lesz használva a Szovjet kormány révén. Ami vasutak vannak, azok idő szerint közlekednek. Az élelmiszerek szétosztása jól van ellenőrizve. A régi rendszerből való igen sok ipari szakértő, ismét kezelik és irányítják gyáraikat és a szabotázsolás az ő részükről teljesen megszűnt. A munkások benyelése a munkaidő alatt megszűnt. A pusztító fázisa a forradalomnak elmúlt és a kormány teljes energiáját az építési munkára fordítja. A terrorizmus megszűnt. Az ítélkezési jog az ellenforradalom elnyomására alkotott különleges tanácstól megvonatott és működése csupán az ellenforradalmi cselekedet meggyanúsítására terjeszkedik, a vádlott azután a rendes megalkotott bírósági közegek révén lesz kihallgatva és az hoz ítéletet. A kivégzések igen ritkák. Az utcák biztosak. A lövöldözés megszűnt. Rablás igen kevés van. A prostitutió is eltűnt a láthatárról. A családi életben a forradalom révén nem történt változás, dacára a nevetséges hírnek, amelyet “a nők nemzeti tulajdonná tételéről” terjesztettek. A színházak, az opera és a ballet rendes előadásokat ad, ép úgy, mint a béke idejében. Az új iskolák ezreit nyitotta meg a Szovjet kormány Oroszország minden részében és amint látszik, a Szovjet kormány többet tett ez irányban másfél év alatt, mint a cárizmus tett ötven év alatt. A Szovjet kormányforma szilárd alapon áll Oroszországban. A Szovjet kormányforma szilárdan le van fektetve. Talán a legszembetűnőbb tény Oroszországban ma az, hogy a nép általánosan támogatja a kormányt, dacára annak, hogy éhséget szenved. Valóban, a nép az okát ennek a blokádban és azokban a kormányokban látja, akik ezt előidézik és fentartják. A Szovjet kormányforma az orosz népre látszólag, mint a forradalom szimbóluma hat. Kétségkívül, ez olyan kormányforma, amely könnyen alkalmat ad durva visszaélésekre és az önkénykedésekre, azonban ez a jelenlegi pillanatban kielégíti Oroszországot, és oly erős foganatra tett szert a köznép felfogásán, hogy a nők hajlandók érte éhezni, a fiatal férfiak pedig életüket adni. A kommunista párt (azelőtt bolshevikiek) pozíciója szintén igen erős. A blokád és a belügyi beavatkozás ideiglenes támogatásra késztette a legerősebb ellenzéki pártokat, úgymint a jobbpárti forradalmi szocialistákat, és a Menschevickieket a kommunistákkal szemben. Ezen ellenzéki pártoknak mindkettője nyilatkozatot tett a blokád, a belügyi beavatkozás és a Szovjet kormányellenes elemek támogatása ellen a szövetséges kormányok részéről. A vezetők, név szerint Wolsky és Marton, a legélesebben követelik a blokád rögtöni megszüntetését és a béke megteremtését. A tény az, hogy a legerősebb ellenzék a kommunistákkal szemben a radikálisabb pártoktól jön, a halpárti forradalmi szocialisták és az anarchisták részéről. Ezek a pártok a kiadott nyilatkozataikban, a kommunistákat és főleg Lenint és Thhicherint elnevezik “a szövetségesek fizetett zsandárjainak”. Támadják a kommunistákat, mert ezek felbátorították a tudósokat, mérnököket, ipari szakértőket a burzsoá elemek táborából, hogy vállaljanak fontos állásokat a Szovjet kormányban magas fizetések mellett. Dühöngenek az ellen, hogy a hadseregben a burzsoák közül kikerült tiszteket alkalmaznak és a kommunisták béketörekvései ellen emelnek kifogást. Követelik a burzsoáziának rögtöni megsemmisítését és a hadüzenetet minden nem forradalmi kormány ellen. Az érvelésük, hogy a szövetséges kormányokat kényszeríteni kell mélyebb beavatkozásra Oroszországba, azt vélve, hogy ez a cselekedet biztosan előidézi az összes európai államokban a forradalmat a munkásság részéről. Magában a kommunista pártban is különböznek a felfogások a külföldi politikával szemben, azonban ez a nézeteltérés nem fejlődött ki személyessé vagy nyílt szakadásra a párttagság keretein belül. Trotzky és a tábornokok azt tartják, hogy a vörös hadsereg vonuljon előre mindenütt azért, hogy ezáltal kierőszakolja a szövetségesek erélyesebb beavatkozását, ami azután , szerintük is úgy számítják, előidézné a forradalmat Franciaországban és Angliában. Ez álláspontjuk színezetét ama büszkeségükben lelik, amelyet a fiatal, erőteljes hadsereg bennük előidéz. Lenin és Thhicherin, valamint a kommunista párt nagy többsége másrészt azon a határozott véleményen van, hogy a legfontosabb probléma jelenleg, hogy az orosz proletáriátus elsősorban és Európa proletáriátusa általában megmentessék az éhínségtől. Azt állítva, hogy nem sokat érne elfoglalni a forradalom részére egész Európát, ha evvel szemben az Egyesült Államok kormánya egész Európa éheztetésével válaszolna. Ők ezért azt hirdetik, hogy az Egyesült Államok békéltetése tanácsos, még akkor is, ha kompromisszálni kellene sok elvekkel, amelyeket igen drágának tartanak. És Lenin befolyása Oroszországban jelenleg oly nagy, hogy a Trotzky csoport nem szívesen bár, de kénytelen őt követni. Lenin valóban Oroszország létező politikai életének jobbpártján áll. Szocialista szempontból nézve, felismeri a nemkívánatosságát annak a kompromisszumnak, amelyet megkötni kénytelennek érzi magát. A fontosabb konceszsziók, amelyekbe ez ideig beleegyezett, a következők: Ama terv elejtése, hogy a földet az állam tulajdonává tegyék és ezt a parasztság között felosszák, takarékbankok létesítése, amelyek a betétekre 3 százalék kamatot fizetnének, az a határozat, hogy hajlandó a kormány megfizetni minden külföldi adósságokat és ugyancsak, hogy hajlandó koncessziókat adni, ha erre szükség lenne a külföldi kölcsönkötések érdekében. Egy szóval Lenin kényszerülve érzi magát, meghátrálni a teoretikai felfogásait illetőleg az egész vonalon és hajlandó nyugati kormányokkal fél uton találkozni. Lenin megnyerte Trotzkyt ellenzéke letétére avval szemben, hogy békeajánlatokat tegyenek a szövetségeseknek. Lenin megragadta azt az alkalmat, amelyet az én vizsgálati utam nyújtott, hogy a Szovjet kormány álláspontját illetőleg határozott nyilatkozatot tegyen. Ebben ellenezte őt Trotzky és a tábornokok, de sikerült neki minden nagyobb nehézség nélkül a végrehajtó tanács többségét tervének megnyerni és a nyilatkozat, amelyet nekem átadott, a szovjet kormány részéről végül egyhangúlag el lett fogadva. A szovjet kormány vezetőivel folytatott megbeszéléseim az ajánlataikat illetőleg, oly részletes és kimerítő volt részemről, hogy határozott alapon állva kijelenthetem, hogy az ajánlatok korántsem képeznek végső ajánlatot a szovjet kormány részéről és képes vagyok határozottan kimutatni, hogy milyen pontoknál történhetnek változások anélkül, hogy ennek révén a szovjet kormány ezeket el nem fogadhatónak tartaná. Például az 5-ik rész alatti tétel —• ‘‘és a mi nemzeti elemeink, akik üldözve voltak vagy most vannak üldözve azért, mert a szovjet kormányt segítették", szerintem valóban nem igen nagy fontossággal bíró dolog. És az a rész, amely a szovjet köztársaság polgárainak a szövetségesek országaiba való beengedésével foglalkozik, határozottan megváltoztatható lehetne úgy, hogy a szövetségesek az ilyen bevándorlók felett bizonyos ellenőrzést gyakorolhassanak, korlátozva ezt olyan egyénekre, akik jogos és szabályszerű ügyekben jönnek és kizárni egész határozottan azokat, akik propagandista szándékkal akarják az egyes országokat elárasztani. Az alanti végkövetkeztetéseimet vagyok bátor tisztelettel előterjeszteni : 1. Oroszországban ma lehetetlen más kormányt felállítani, mint a szocialista kormányt, kivéve, ha ez külföldi szuronyokkal történik, azonban az így megalkotott kormány, rögtön megbukna, mihelyt ez a fegyver támasza meg-E címmel egy cikk jelent meg az Előre szeptember 21-i számában, amelyben a United Shoe Workers of America union felhívja a cipész munkásokat a szervezkedésre, dicsekszik avval, hogy mily sok műhelyt ellenőriz és mennyi ezer tagja van New Yorkban. Ezeknek a hazugságoknak megcáfolására és a fentnervezett union hű ismertetésére szükségesnek tartom elmondani a következőket : A U. Sh. W. of A. 22 hétig tartó sztrájkja is egyik, 2 3 4 bizonyítéka a union hasznavehetetlenségének. Ez a sztrájk engedményezte azt, hogy egész sereg kis mester keletkezett, akik 10—20 munkást foglalkoztatva, “cipőgyárosok” lettek. Ezek a kis gyárak azok, amelyekkel a fenti unionhamarosan egyezségre jutott, a nagyon emlegetett sztrájk alatt. Ezek a kis mesterek természetesen a gyárosoktól kapták a munkájukat, és így a union egyezséget kötve ezekkel a kis gyárakkal, saját maga törte meg saját sztrájkját, mert hiszen a kis gyárakban ugyanazt a munkát folytatták tovább, amit a nagy gyárakban otthagytak. Ez az úgynevezett “radikális” union tehát semmivel sem különb az A. F. of L.-nél, ugyanolyan sztrájktörő testület. Azonban sokan azt mondják, hogy az csak taktika volt, amiért a union egyezséget kötött a kis gyárosokkal. Mi volt itt a taktika? Az, hogy a union a dolgozó munkásokra kivetett 10 százalék adót a megkeresett dollárokra, hogy abból segélyezzék a sztrájkolómunkásokat. Ezek egynéhányja ugyan kapott segélyt a közel 3000 sztrájkoló közül, de a céljuk csak az lehetett, hogy a vezéreknek jusson. A munkások ezt észre is vették és megtagadták a kivetések fizetését. A union most azt akarja, hogy a gyárak felett ura visszanyerje az ellenőrzést. Nagyon természetes, hogy elvesztette hatalmát, mert hiszen nem is volt ellenőrzése a gyárak felett, kivéve egykettőt. Meg hogy tagjainak száma kétezerrel szaporodott. Igen, de csak papiroson! Hogy miként szerezték meg ezeket a tagokat ? Nem annakhirdetésével, hogy jobb viszonyokat vívnak ki, mert vonatnék. A Lenin szárnya a kommunista pártnak ma annyira mérsékelt, mint akármelyik más szocialista kormány, amely képes volna ma Oroszországot kormányozni. 2. Képtelenség maradandó és valódi békét kötni Európában addig, amíg békét nem kötünk a forradalommal. A szovjet kormány eme ajánlatai lehetővé teszik az ilyen békét megteremteni igazságos és észszerű alapokon, lehet, hogy ez az egyetlen alkalom. 3. Ha a blokád meg lenne szüntetve és Oroszországban a szükségletek küldése rendesen megkez-dődne, fenállna az a lehetőség, hogy az orosz népen óriási befolyást gyakorolna és létesítene meg, mint amilyent a blokáddal lehetséges elérni. Ez a viszony azt éri el, hogy a nép ama félelemben van, hogy a szükségletek szállítása bármikor be lesz ismét szüntetve. Továbbá alkalom adatna azoknak a pártoknak, amelyek ellenzik a kommunista elveket, de ma ezt a kormányt támogatják, hogy felvegyék a harcot ellenük. 4. Ennélfogva tehát tisztelettel ajánlom, hogy ajánlatok legyenek téve, követve az általános irányt, amely a szovjet kormány ajánlatában le van fektetve, a lehető legrövidebb időn belül. Ilyen változtatások különösen volnának a 4-ik és 5-ik részekben, ami azután lehetővé tenné a konzervatív felfogású elemeknek hozzájárulását a szövetséges országokban, hogy erre taktikájuknál fogva nem képesek, az általában ismeretes. Az A. F. of E. régi módszere, a betegsegély és haláleseti segély fizetései csábított hozzájuk több száz még félrevezethető munkást. Munkaalkalom felett nem rendelkezik a union. Ha netán mégis valakit el tudnak helyezni munkába, akkor szegény Jánosnak gürcölnie kell szakadásig, hogy a union árak alatt kereshessen valamit.Mert a union árak még ma is csak 70 cent a legmagasabb egy pár cipő lastolásért. A lasterek meg fütyülnek az ő árszabályaikra, és nagyon megelégelték már a vezetők eljárásait. Hogy New Yorkban 60 gyár felett gyakorolnak ellenőrzési hatalmat. Ilyen hazugság hangoztatására már csak igazán vastag bőr kell hogy legyen a híresztelők arcán. De különben ezek mindenre készek, hogy az ébredező munkásságot továbbra is megtarthassák a sötétség odvaiban a maguk kitartására. Hogy gyűléseket tartanak, az mind csak fékerkedési céljaikat szolgálják. Hogy a fent nevezett union vezetői megérdemlik a fékerkedési jelzőt, annak bizonyságául szolgáljanak a következők: E sorok írója 1919 július hónapban elkezdett dolgozni a Broadwayn lévő Goldstein-féle cipőgyárban, ahol teljesen komplet cipőket kell készíteni. Ezt a munkát Amerikában “benchwork”-nak nevezik. A nagyra becsült busz úr fizet egy pár ilyen cipőért 2 dollár 70 centet. Ezeket a cipieket azután az ötödik avenuen 18-20 dollárjával árusítják. Ezt csak azért nevezem meg, mert a tőkések lapjai azt híresztelik, hogy a munkások magas munkabére az okozója a cipők magas árainak! De folytassuk csak ott, ahol elhagytuk, a gyárnál. Mikor a fent nevezett gyárban elkezdtem dolgozni, a műhelybizalmi férfi megkérdezett, hogy union tag vagyok-e? Természetes, hogy az vagyok, mondom, hanem nem a U. Sh. W.-nek, hanem a W. I. I. U.-nak. Erre ingadozott, nem tudta mitévő legyen. Megmagyaráztam neki, hogy nem kell félnie attól, hogy én, mint forradalmi szocialista és szervezett munkás, a munkaviszonyt eset-leg veszélyeztetném. Különben terjessze az ügyet a Central Committeejükhöz, intézkedjenek azok. Közben a W. I. I. U. cipő- ipari lokáljának titkára egy hivatalos levelet irt hozzájuk, mel ímlékelve az alapszabályunkat, ki- ’ fejtve, hogy nem tűrjük azt meg, hogy a mi tagjainkat háborgas-sák a műhelyekben annál is inkább, mert mi a kapitalista rend-szer megdöntéséért küzdünk, te-hát minden más unión csak tisztelettel kell hogy mifelénk te-kintsen. Erre az átiratra két hét- tel később azt a szóbeli választ hozta a műhely bizalmi férfi,is hogy elismerik a WIIII. tagsági J könyvét, és nyugodtan dolgozha-ttok közöttük. ,, Én elintézettnek véltem az ügyet, de tévedtem, mert csak akikor vette kezdetét az üldözte-tés úgy a busz, mint a union ré széről. 1919 szeptember 17-én a munkások kezdtek elégedetlenkedni, és felszólítottak, hogy egy dollár javítást akarnak egy pár [ cipőnkint, tartsak velük és azon - nal menjünk sztrájkba. Én meg- ] magyaráztam nekik,hogy ez , helytelen volna, hanem ha akar- nak valamit, akkor előbb hívja- nak össze műhelygyűlést, ahol mindenki hozzászólhasson az ügyhöz, és a többség határozzon, hogy mi legyen. Több munkás felszólította a biedalmi férfit, hogy hívja össze a gyűlést, aki először tiltakozott, de később a nagy követelődzésre megtette, ő, Szukowski össze hívta a munkásokat este 5 órára, 2 ugyanazon nap. Ezt megéljenezvék a munkások, mire a hízott az Icu bósz a munkásokra támadt, Kiváló tisztelettel beterjesztve, William C. Bullitt. (Folytatjuk,) hogy az ő gyárában ne merészeljenek olyan hangosan éljenezni, mert ott ő fizeti a rentet. (Csak azt hallgatta el, hogy abból a profitból, amit a munkások viszszatartott munkabére képez!) A gyűlésen a magukat emberszámba tartó munkások az egy dolláros ár mellett foglaltak állást, többen semlegeseik maradtak, közöttük egy lengyel és több magyar származású besúgók is. Mindamellett a többség megválasztotta a bizalmi férfit, egy olaszt és e sorok íróját, hogy a követeléseket terjesszük be úgy a union tisztviselőknél, mint a bósznál. A unionban természetesen avval fogadtak bennünket, hogy nem lehet semmit sem csinálni, mert szerződésük van a bósszal, hanem várjunk 1920-ig, majd akkor nyújtsák be a követelést. Erre közbevetettem, hogy én úgy tudtam, hogy ez az union nem az A. F. of L., mire a többiek meg is tapsoltak. De hát ők azért nem tehetnek semmit, mert “elvesztik az ellenőrző hatalmat a gyár felett”. Ugye tisztelt munkástárs szép ellenőrzés, nemde? Hanem mégis tettek egy ajánlatot. Hívjuk egybe a munkásokat szept. 22-ére és majd a union tisztviselők is eljönnek és megvizsgálják az egész dolgot, így is történt. Ketten el is jöttek, az egyikük Liberty nevet viseli. Ez összebeszélt mindent, a buszt még a pokolba is elküldte, de hozzátette: “Nézzetek ide, nekünk kontraktunk van a bószszal, ezt nem lehet megtörni. Várjatok a jövő évig, majd akkorára kidolgozunk egy árszabályt és rendezünk egy általános sztrájkot.” Ilyen beszéddel nem volt valami nehéz a birkanépséget a további tűrésnek megnyerni, visszaterelni a bószhoz, hadd folytassa a nyúzást továbbra is. Nagylelkűen azonban még kijelentette, hogy ő azért felmegy a bószhoz. Fel is ment, de nem ám javítást kieszközölni, hanem bizonyára megmondani a bósznak, hogy van nála egy boloheviki, aki nem tartozik a United Shoe Workers unionba és hogy az az oka mindennek. Vagy ki kell tenni, vagy belekényszeríteni a unionba. Mr. Goldstein ebbe bizonyára készségei bele is egyezhetett, mert először a bizalmi férfi, később meg a bősz felszólítottak, hogy ők nem tűrnek meg maguk között olyant, aki bolsheviki, vagy a W. I. I. U.-nak tagja. Vagyis kiadták az utat nekem. Tudva azt, hogy kikkel állok szemben, nem volt más mit tenni, mint otthagyni az ily “radikális szervezett” musikokat. Varga Mihály munkástársam, akit szintén nem szívesen láttak maguk között, szintén velem tartott és otthagyták azt a gyárat, amelyet úgynevezett “radikális munkásszevezet” ellenőriz. Ellenőriz? Igen, de kinek a javára? A United Shoe Workers union üzleti ügynökét megkérdeztem: így akarjátok ti szervezni a munkásokat? Erre avval a kérdéssel felelt, hogy én, vagy a WIIII. tanítani akar. Igennel feleltem, amire ő azt válaszolta, hogy ők nem akarják tanítani a munkásokat. Ha mi tanítani akarjuk a munkásokat, hát menjünk és tanítsuk a munkásokat. Megköszöntem neki a felvilágosítást. Munkástársak, tehát láthatjátok, hogy milyen az a union, amely mostan nagy “szervezési” kampányt hirdet. Ez a union az, amelynek alkalmat ad az Előre, hogy továbbra is bolondítsa a munkásságot hangzatosabb jelszavakkal ugyan, mint az A. F. of L., de ugyanolyan célzattal, vagyis, hogy megakadályozzák a szocializmus megvalósítását. Az úgynevezett radikális unionok semmivel sem különbek, mint az ellenforradalmár A. F. of L. Erre már sok bizonyítékot ad a rövid múltjuk. A United Shoe Workers az a union, amelynek 1919 augusztus 29-i new yorki konvencióján elvetette a többség azt az indítványt, hogy tiltakozását fejezte volna ki a forradalmi Magyarország és Oroszország blokádja ellen. Ez a union az, amely elvetette azt a indítványt, hogy tiltakozását fejezte volna ki az amerikai hadseregnek a Szovjet Oroszországba való beleavatkozásán. Ez a union az, amely elvetette a május elsejének muncikásüneppé való avatását. Ha mindezeket elvette, akkor mi a “radikálisság” benne? Hogy szidják az A. F. of L.-t, de maguk ahhoz hasonlólag cselekszenek ?! Semmi radikalizmus nincsen ebben a korrupt, már alakulásakor pusztulásra megérett unionban. Munkástársak, meddig maradtok még ennek a unionnak fizető automatái? Ébredjetek és gondolkozzatok már egyszer saját fejeitekkel! Ha ezt megteszitek, akkor meg kell hogy lássátok és tanuljátok, hogy az Egyesült Államokban a gazdasági téren csak egy szervezet van, amely pártolásra érdemes és ez ti WNU. Meg kell, hogy tanuljátok azt is, hogy a politikai téren csak egy politikai párt van, amely kíméletlenül elítél minden, a munkásosztály forradalmi mozgalmára káros szervezetet. A politikai téren ez a szervezet a Szocialista Munkáspárt. Nincsen Amerikában e két szervezetenkívül más, amely hűen a munkásosztály érdekeit szolgálná. A W. I. I. U. és az S. L. P. az a szervezet, amely a munkásságnak a bérrabszolgaságból való felszabadításáért küzd, vagyis a szocialista ipari köztársaság megvalósításáért. E két szervezet nemcsak szervez, hanem nevel és oktat is, hogy a munkásosztály képes legyen saját ügyeit maga elintézni, lerázva magáról úgy a parazita kapitalistákat, mint azok csatlósait, a reakciósaikat meg a “radikális” jelszavakkal fékerkedő munkásvezéreket is. Ez az oka annak, hogy a kapitalisták és a munkássékerek összefognak azon munkások ellen, akik az S. L. P. és W. I. I. U. tiszta elveit terjesztik és a forradalmi szervezetbe kívánják tömöríteni a munkásokat. Munkástársak, tőletek függ, hogy minden akadályt legyőzhessünk és a munkásosztály forradalmi mozgalma diadalmaskodjon. Munkástársak, fel a munkára, az agitációra! Terhes József: A cipészek szervezkedési kampánya A MUNKÁS KÉT LAP A RÓMAI TÖRTÉNELEMBŐL. Történelmi párhuzamok. Az első, a “Plebs vezérek és munkásvezérek’’, a római proletariátus osztályharcának egyik korszakát véve alapul, megvilágítja azt a sztratégiai veszedelmet, melyet a munkásvezér jelent a munkásmozgalomban. A második, “A Gracchusok intő példája,“ a mozgalom taktikai kérdéseit tárgyalja s kifejti, milyen taktikai hibák idézhetik elő a forradalom vereségét. Ez a mű egyike De Leon legkiválóbb munkáinak. Ára füze............................25 cent. Megrendelhető: A MUNKÁS könyvkereskedésétől, 411 E. 83rd St., New York, N. Y. A SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJAI Weekly People, 45 Rose Street New York, N. Y. Egy évre. .$1.50 Arbetaren (svéd hetilap) 45.......... Rose St. New York. Egy évre 91.50 A Munkás (magyar hetilap) 411 E. 83rd St., New York, N. Y. Egy évre.......................................$2.00 P. O. Box 302, Cincinnati, O. Organosis (görög félhavi lap)Egy évre . . . ...............................$1.00 Rabotnicheska Prosveta (bolgár hetilap) Granite City, 111. Egy évre.......................................$1.00 Radnicka Borba, délszláv hetilap 3413 St. Clair Ave. Cleveland Egy évre ................. $2.01 A W. I. I. U. hivatalos lapja: Industrial Union News, hetilap,Detroit, Mich. P. O. Box 651. Egy évre ................................................$1.50 Ezekre a lapokra előfizetést elfogad és továbbit a Munkás kiadóhivatala.