A Munkás, 1936 (27. évfolyam, 1-44. szám)
1936-01-11 / 2. szám
VOL. XXVII. No. 2. A munkásoknak forradalmi lobogójukra e jelszót kell írniok: "A bérrendszer teljes megdöntései” marx Official Organ of the Socialist Labor Party Single Copies 5c A forradalmi szocialista szavazat hatalmát a termelő munkások teljes ipari szervezettsége adja meg, de leon ---------A Szocialista Munkáspárt hivatalos lapja Egyes számára 5c A Szocialista Munkáspárt tagjaihoz! Tisztelt Elvtársak: Az ó évnek vége van. Az új év eljön és reméljük, el fogja temetni az ó év gonoszságait és folytatni fogja nagyobb hévvel mindazt, ami maradandó értékű volt az ó évben. A forradalmi SLP tagjai részére kevés remény volt az 1935. évben, kivéve azt a néhányat, amit az a tudatunk keltett föl, hogy igazunk van s az SLP diagnózisa és előírt orvossága helyes és mert a tudományon alapszik, még nem veheti fel sikeresen a küzdelmet. A tudomány egyszerűen összefüggő, teljes és elvitathatatlan tényeket jelent. Ennélfogva, ha nekünk volna valami csalódásunk, az nem abban rejlik, hogy a munkások makacsán ellentállnak a tények elismerésének, hanem inkább ama képtelenségünkben, hogy nem tehettünk többet, mint tettünk. És ez a csalódásunk, hogy nem tehettünk többet, velünk lesz egészen a végig, mert bármenynyit is elérnénk, bármily nagy is volna eredményünk, mindaddig elégedetleneknek kell lennünk, amíg a kapitalizmus átkát le nem söpörtük a föld színéről. Az 1936. évhez hasonló szellemben közeledünk. Nekünk a kötelességek teljesítését kell hangsúlyoznunk inkább, mint a konkré eredmények utáni reményt. A munka jól elvégezve, bár az nem igen hagy maga után jelt vagy nyomot, jutalom a törekvéseinkért. A mi egyedüli sajnálkozásunk csak idő és munka tényleges elfecséreléséért, igazi alkalmak tényleges elhanyagolásáért legyen. A Socialist Labor Party egyedül áll, és ez úgy van, amint kell lenni a jelen világban, amelyben a burzsoá gondolkodás és reform-pszichológia dominál. Úgyszólván az egész világ ellenünk van. Ahelyett, hogy ez elbátorítana bennünket, ennek a ténynek felismerése inkább arra tüzeljen, sőt tüzel is bennünket, hogy kitartásunkban még állhatatosabbak legyünk. Azokról a nehézségekről beszélve, melyekkel szemben találja magát a szocialista agitátor, De Leon 1913- ban ezeket mondta: “A kapitalizmus haladása elpusztítja a szocialista agitátor útjában lévő akadályokat. Következetes, megrendíthetetlen helyes szocialista agitáció — ‘tanítás után tanítás; tanítás után tanítás; sor után sor, sor után sor; ‘itt egy kicsi, ott egy kicsi’ — meg fogja tenni a többit.” Vagy, mint az öreg filozófus mondta: “Az állhatatosság győzedelmeskedőbb, mint az erőszak.” Egyedül állva, megfélemlítetlenül és biztosan abban a tudatunkban, hogy igazunk van, tudva azt, hogy semmilyen lármázás, semmilyen fékerkedés sem képes a végeredményben kiállani az igazságnak és tudománynak ellenállhatatlan nyomását, a Socialist Labor Party odaveti kihívását a kapitalizmus és annak ügynökei ellen, nem törődve az ellenállás mennyiségével, egészében a programjának minőségére támaszkodva, amit szüntelenül propagál. Az ősök életének egyik krónikása, Plutarch mondá: “A lacedaemoniánok nem azt szokták kérdezni, hogy mennyi, hanem hogy hol van az ellenség.” Ezt a kérdést teszi föl a Socialist Labor Party is. Sok elvégezni való munka lesz a következő évben. Egy országos kampányunk lesz és nekünk az a szándékunk, hogy ezt a kampányt a pártunk történetében a legnagyobbé és legdicsőbbé tegyük. A szervezőknek és agitátoroknak a tucatjait kell kiküldeni az országba; a röpiratoknak millióit kell szétosztanunk; a WEEKLY PEOPLE-t százezer számra kell terjeszteni; és amily mértékben csak lehetséges, igénybe kell vennünk a korunk csodája, a rádió által nyújtott előnyöket. Legalább is 100,000 dolláros kampány alapot kell összehoznunk, sőt ha 200,000 dolláros volna, az sem lenne túlságosan nagy. A valóságban az utóbbi összeg is csak csekélység, tekintve a nagy szükséget. Munka jut mindenkinek, a szervezett, összefüggő, szisztematikus munka. De amikor mi hangsúlyozzuk először, utoljára és állandóan a szervezetileg irányított munka szükségességét, az egyes tag ne feldje el kihasználni az alkalmat, amikor egyéni munkára a l lehetőség. A Weekly People egy régi számában a múltkorában egy névtelen közleményre bukkantam, amely előttem nagyon megfelel a jelen helyzetben is, ennélfogva itt idézem: “Bármely S. L. P. taghoz! “Amikor a sok aprósággal járó munkádban némelykor egy vagy két percet S.L.P. munkára fordítasz, vagy kihasználsz egy alkalmat ebédidődben vagy vacsora után egy előfizetést eladni, egy aláírást szerezni, vagy beszélni a Nagy Eszméről, sokszor mily meddőnek tűnik mindaz föl, mennyire távolinak, összefüggéstelennek a valósággal. És mégis, amint az évek múlnak, ezek a cselekvések éppen azok, melyek tisztábban és tisztábban állnak ki, melyek megmaradtak, midőn a többiek mind elestek, melyek maradandók, míg minden más csak ideiglenes. Ez az a munka, amely élni fog, amely meghozza majd a következő napokban az arany gyümölcsöt, amely képviselni fogja a te hozzájárulásodat az emberi faj életéhez. Bármily keveset is volnál képes most elvégezni, ez maradandó, mert ne felejtsd, még a legkisebb gyémánt is egy drága kő, mig a legnagyobb homokdomb is csak por.” Igen, az S.L.P. bár csak egy kis gyémánt, de mégis egy drága kő, míg az anti-S.L.P. homokhegy csak egy porhalmaz,, amit szétfúj a szél. Egyúttal nem szabad elfelednünk azt, hogy nekünk egy háborgó tengeren kell haladnunk, és még a leggyakorlottabb pilóta “sem tudja enyhíteni a hullámokat, vagy csendesíteni a szeleket.” Mi kétségkívül fogunk elkövetni hibákat, bár arra törek-Az évfordulók hasznosak, mint az írásjelek, melyeknél megállunk, visszatekintünk megfontolni, hogy mit végeztünk és milyen tervünk legyen a jövőre. Huszonöt év csupán a másodpercnek egy kis része az idők korszakaiban, de hosszú idő egy ember életében, s ilyen egy újság életében is, (különösen pedig egy propaganda lapnál) és egy mozgalom életében. Sok minden történik huszonöt év leforgása alatt, aminél fogva a visszatekintés nem lesz hiábavaló. Az a huszonöt év, amely felöleli a Robotnicheska Prosveta életét, különösen eseménydús volt. Az 1910-ik évben, amikor a bolgár lapunk első száma megjelent, Amerika még mindig terjeszkedő imperializmus szélcsendjében volt. Az ipari forradalomnak utolsó nagy hulláma közeledett, az elektrifikálással már jó előrehaladtan. Akkor hagytuk el a zajos McKinley-féle ,tele ebéd-csajka” prosperitást, a reformerek “tisztító” lármázásait, a “Császári Teddy” zajos nagy-bot kormányával, a modern fascizmusnak és ipari feudalizmusnak előfutárjával, amit pont"a«'7»*él Upvhorf Tonn“»’ bürokráciája személyesített meg, más részről pedig az utóbbi Rooseveltnek új Osztása. Theodore Roosevelt “reformizmusát” az államközi kereskedelmi törvény, és a Sherman antitrust törvényszünk, hogy ezek a minimumra csökkenjenek, mert amint nagyon jól van megmondva, “Nagy dolgokat úgy elvégezni, hogy soha se kövessünk el hibákat, az emberi természet erején felüli.” De bármily hullámos is legyen a társadalmi tenger, bármenynyit is hibázhatunk a szegény emberiségünkben, azért mégis el fogunk érkezni kikötőnkbe, öszszetartván egy közös célban, közös bizalommal és kölcsönös testvériségben a tudomány alapján, és az örök igazságok északi csillaga által vezéreltetvén, amelyeket a társadalmi és gazdasági tudomány terén a korszakok mesteri elméi — Marx és De Leon — tártak fel részünkre, mi nem tévedhetünk el. Nincsen visszafordulás senkinek sem — előre a Szabadsághoz, békességhez és bőséghez, vagy egy új súlyosbított rabszolgasághoz, — ezek az alternatívák. És mi, a proletár S.L.P.-ben előrehaladást akarunk, — előre a Szabadsághoz, új magasságokba és hatalmasabb törekvésekhez. A rabszolgaság és elnyomatás hosszú éjjelének engedni kell a hajnalnak, mely meghozza a testvériséget és a jólétben és összhangban való közösséget. Ennélfogva a mi jelen fogadalmunknak és folytatódó kötelességünknek továbbra is annak kell lenni, hogy A KAPITALIZMUST EL KEL PUSZTÍTANI! Előre, az 1936-iki országos kampányunk sikeréhez! December 31, 1935. Arnold Petersen, a Socialist Labor Party központi titkára fejezte ki, melyekkel korlátozni kívánta a “nem kívánatos polgárokat” felül és az ő “ipari feudalizmusát” avval fejezte ki, ahogyan üldözte a sztrájkoló munkásokat az akkori nagy sztrájkokban, melyek elnöksége alatt voltak, de különösen a nyugaton, és avval, hogy minden munkás agitátort és haladó egyént a társadalom alsó rétegében “nem kívánatos polgárnak” bélyegzett, a felsőbb körökben lévőkkel együtt, kik nem voltak vele egy véleményen. Az 1910. évben mi William Howard Taft lapos régenssége alatt voltunk; a “prosperitás” még mindig dicsőítve volt, de a munkanélküliség állandóan növekedett, és az egész világon láthatók voltak a jelek, hogy újra közeledik a rendesen megújuló pánik, minden előzőknél nagyobb. A munkásmozgalomban az American Federation of Labor még mindig tartotta várát és képes volt ráerőszakolni magát Amerika munkásságára, mint a munka gazdasági képviselője. De már akkor ráütötte az “elismerő” bélyeget a Wall Street Journal, mint “a szocializmus el-Inni V* A of»»' 'f A— 7 • L Unr*"'o nm* ------------ , MM. «- **- **W«***»W. »OJ dicsérte a vezetőit, mint “munkás hadnagyait”, — és másrészről Daniel De Leon megbélyegezte őket a tüzesvasával, mint “munkás fékerek”, — amely olyan bélyeg volt rajtuk, amelyet nem lehetett letisztítani. Az Industrial Workers of the World jött — és degenerálódott, — de amíg életerős volt, megtette azt az óriási munkát, hogy megrendítette a munkásságot az A. F. of L-ben való hitében. De Leon megformulázta az ipari unionizmus és ipari kormányzat elméletét, az egyedüli dolgot, hogy Lenint idézzük, “amely hozzátett a szocialista elmélethez Marx óta”, — sőt a valóságban, amely befejezte a marxizmust. A munkásmozgalom politikai terén a Socialist Labor Party szakadása már egy évtizeddel el volt hagyva. Az S. P. a virágzásának idejében volt. Debssel és az 57-féle reformizmussal, “mézzel fogva a legyeket”, fogdosta a szavazókat, foglalta el a városokat és máris arról álmodott, hogy az országban a politikai hatalom egyenlegét fogja képezni. Ilyen viszonyok között a Socialist Labor Party túl volt kiabálva; az S. P. volt a közvélemény előtt ismert és a tőkés sajtóban úgy volt említve, mint az ország szocialista pártja. Az S.P. tucatnyi lappal és folyóirattal rendelkezett, mindegyik a maga fajta reformját hirdette. A Bolgár Szocialista Munkás Szövetségnek — és a többi nyelvi szövetségnek is, — örökké tartó becsületére válik az, hogy a “szocialisztikus” nyelvek ilyen Bábeljában képesek voltak megkülönböztetni a Socialist Labor Party tiszta, helyes marxista szavát, különösen, mikor tagjaik olyan pártokból kerültek ki odaát, amelyek főleg reformokat ismertek, mint szocializmust. A bolgárok megtették a választásukat és kitartottak mellette, ennélfogva büszkék lehetnek arra, amikor jókívánságainkat fejezzük ki helyes és képes lapjuk huszonötödik évfordulója alkalmával. Az 1910. év óta, amikor a Robotnicheska Prosveta útnak indult, a világ majdnem egy bukfencet tett meg, minden tekintetben. A világháború, a vad ujjápítési időszak, az 1929-iki öszszeomlás, a Hoover árvíz, a Roosevelt Új Osztás, már történelem, vagy legalább is történelembe megy. “A háború a demokráciáért” meghozta a diktatúrákat, fascizmust, hitlerizmust, ipari feudalizmust, újabb háborúkat vagy ezekkel való fenyegetést, gyilkosságot és fosztogatást az egész világon. És a munkásmozgalom! A Második Internacionál becstelenül múlt ki a világháború kitörésének előestéjén, a vezérek, kevés kivétellel szociálhazafiakká váltak s ezen szociálhazafiak közül többen mint a kapitalizmus újjáépítésének legerősebb támaszai lettek. Az Orosz Munkás Forradalom volt az egyedüli örvendetes horríj 1 q 'hovMiKAl Vi jött és ennek hatása olyan volt, hogy valósággal megfélemlítette a világ kapitalizmusát. De bármily helyes volt is Lenin és néhányan mások Oroszországot illetőleg, a munkásmozgalomnak általában, nem igen volt haszna a bolsevikok cselekvése által. Az ő taktikájukat a hátramaradott oroszországi viszonyok diktálták, ők a felelősek tehát — legalább is részben — azért, hogy fentartották az egész világon az anarcho-kommunista csőcselékmozgalmat, telve kémekkel és agent provokatőrökkel, egy mozgalmat, amelyet a kapitalisták ügynökei a szocialista forradalmi mozgalom diszkreditálására használnak, és Amerikában arra is, hogy ürügyük legyen a szocialista mozgalom elleni önkényes törvények hotására. Más részről ott áll a Szocialista Párt, szétszakadva és szétfoszolva, elrothadván a benne lévő őrült reformpolitikánál fogva. Ezeket a reformpolitikákat most átvette és őrültségig “módosította” a komumnista párt, amely hasonlólag állandóan szakad, s úgy egyik, mint a másik azon sír, bárcsak elnyelné őket egy munkáspárt, amely azonban mindezideig még nem jött létre és amely, ha netalán létrejönne, bizonyára hallani sem akarna egyikükről sem. Ebben a Bábelben ünnepli mostan a Robotnicheska Prosveta a huszonötödik évfordulóját. Nyilvánvaló, hogy akár az anyaszervezete, a Socialist Labor Party, nagy munka áll előtte a következő években. A Szocialista Forradalom kopogtat a társadalom kapuján. A munkásosztály még megzavarodott. A mi munkánk a megtisztítás és szervezés. Amikor megállunk gratulálni, egyúttal ezt is mondjuk: FOLYTASD CSAK, ÜGYÜNK BÁTOR BAJNOKA! HUSZONÖT ÉV A RABOTNICHESKA PROSVETA 25-ik évfordulójára írta Clive M. Johnson, a WEEKLY PEOPLE szerkesztője. New York, N. Y. Jan. 11, 1936. ----—----!—" ' " "■■■ 1 i - ■ * l ESEMÉNYEK, MEGJEGYZÉSEK HAJÓS SZTRÁJK VAGY KIZÁRÁS KÉSZÜL A nyugati part mentén nagyobb az elégedetlenség a hajózási munkások között, mint az ország más partjain, és ebből a tőkés lapok cikkírói azt következtetik, hogy kommunista összeesküvés készül. Harry Bridges A. F. of L. vezért avval vádolják ismételten, hogy ő vörös és a hajózási vállalkozók érdekeire nem ad semmit sem, hanem tönkre akarja őket tenni. Egy washingtoni hír szerint a munkaügyi minisztériumban arról beszélnek, hogy a közeli hetekben nagy felfordulás várható a nyugati parton és erre elő kell készülni. A nyugati kereskedelmi kamarák és a gyárosok szövetségesei a kormánytól azt követelik, hogy az ügyészség embereit uszítsa a munkásokra. Vagyis a “nem kívánatos idegenek” deportálásával ijesszék meg a munkásokat, akik maguknak valamivel tisztességesebb munkaviszonyokat követelnek. Elisa Hanson, a hajóstársulatok ügyvédje két hónappal ezelőtt kért büntető eljárás megindítását Washingtonban, de eddig még nem történt semmi. Azt kívánják a munkáltatók, hogy az antitrisí törvényt a hajósok unionja ellen, mert “összeesküvésben van az államközi kereskedelem ellen.” A munkáltatók abban az esetben, ha a hajósok unionjának központja nem járna el a nyugati part mentén lévő lokálokkal, kizárásra készülnek. A munkások napi hat órai munkaidő után minden különóráért egy dollár bért követelnek és különösen ez a követelés az, ami elkeseredetté tette a munkáltatókat. Vöröset látnak tőle és meg akarják törni a unionokat. Vájjon tanultak-e a munkások a nyugati parton és általában véve az országban a nemrégi san franciscoi kudarcból? Ha szakmai szervezkedéssel próbálnak a hatalmas tőke ellen harcolni, akkor újabb kudarc fog jönni. Ha azonban a forradalmi szocialista ipari szervezkedés felé tesznek kezdő lépéseket, akkor teljesen meghátráltathatják a kapzsi és zsarnoki tőkéseket, voltak az esküdtek kiválasztva az első tárgyalásnál. • A mostani Habeas Corpus tárgyalás kihallgatásaiból Mooney védői sorban vonultatták fel a bizonyítékokat arra nézve, hogy Mooney alibijét igazoló tanukat a vádlóügyész és a rendőrkapitány összeesküvése folytán az első tárgyalásnál nem lehetett igénybe venni. Mooney tanúi közül többet nem engedtek a tárgyalásra, másokat pedig hamis tanúzásra kényszerítettek fenyegetésekkel és megvesztegetésekkel. A mostani tárgyalás január 20-án folytatódik majd, amikor az állam részéről megkezdődik a tanuk kihallgatása. Ezek között Charles M. Fickert volt államügyész is, aki főbűnös a Mooney elleni összeesküvésben. A MOONEY TÁRGYALÁS A karácsonyi ünnepi bírósági szünet miatt Mooney ügyének tárgyalása is szünetet tart. A több hónapig elhúzódó tárgyalás alatt eddig még alig történt olyasmi, ami Mooney ártatlanságának a bíróság által való elismerésére vezetett volna. Ez késztethette Mooneyt arra, hogy újabb fordulatot vigyen bele a tárgyalásba. December 9-én egy nyilatkozatot adott ki, amely szerint a volt vádló ügyészt, Fickert avval vádolja, hogy már jó előre kiválasztotta az esküdteket, akik majd a tárgyalásnál az ő ügyében szerepelni fognak. Erre nézve eskü alatti bizonyítékot szolgáltat. Ha tehát közvetlenül az ő saját bizonyítékaival nem képes ártatlanságát elismertetni, újabb tárgyalást akar azon az alapon, hogy nem szabályszerűen ÜVEGGYÁRI SZTRÁJK ötezer lapos üveggyári munkás lépett sztrájkba négy állam különböző városában lévő gyárakból. Céljuk a zárt műhely kiharcolása és a munkabéreknek emelése. Az üveggyári munkások unionjának elnöke, Glen W. McCabe, egy nyilatkozatot bocsájtott ki, amely szerint az üveggyári munkások átlagos keresete 58 cent volt óránkint. iUUUCll CXM UVC^AtcAItU munkások unionja ezer dollár beiratkozási díjat szedett a nem polgároktól és ötszáz dollárt a polgároktól. Evvel azt kívánta elérni a union, hogy üveggyárakban rendezett viszonyokat hozzon létre, s csakis a union tagjai dolgozhassanak. Amint a mostani sztrájk céljából megállapítható, változás állott be. És az is egészen bizonyos, hogy 58 cent órabérért nem igen akadnak új tagok, akik majd ötszáz vagy ezer dolláros behratási díjat adnak. Az egykori büszke és arisztokrata szakma, az üvegkészítés az általános gyáripari viszonyok közé került. Bárkit oda lehet állítani a gépekhez és ennélfogva, mivel a szakmai tudásra nincs szükség, csupán egy kis gyakorlóra, a szakmai unión szükségtelenné vált. Nem csoda, ha az üveggyárosok kijelentik, hogy zárt műhelyt nem engednek a gyárukban. *" Az üveggyári munkások csak úgy vívhatnak ki maguknak jobb viszonyokat, ha nem széttagoltan, külön-külön vannak, mint üveglapkészítők, palackkészítők, stb., hanem az egész iparból valamennyien együtt vannak, sőt valamennyi ipar minden munkásával együtt. Ekkor az egyen ejtett sérelmet meg lehet bosszulni és az ellenséget egészen legyőzni. Máskülönben csak rosszabb viszonyok és nagyobb elnyomatás következhet. L' SOCIALIST ECONOMICS IN DIALOGUE (Szocialista Gazdaságtan Párbeszédben). Irta Daniel De Leon. 262 oldal. Vörös vászonkötésben, ára $2.00. Kiadta a New York Labor News Co. Megrendelhető A MUNKÁS könyvkereskedésében, 840 East 86th St., New York, N. Y. h