A Munkás, 1954 (45. évfolyam, 1-22. szám)

1954-01-01 / 1. szám

MÁSODIK OLDAL MIT VÁRHATUNK (Folytatás az 1-ső oldalról.) kb. csak egyhatod részét kapja vissza munkabér fejében. Amikor Le Pointe azzal dicsekedett, hogy az ország lakosságának 200 billió dollár megtakarított pénze van a bankban, egyik szerkesztő kijelentette, hogy a lefizetésre való vásárlás óriási mértékben emelkedik és a törlesztésre vásárolt árucikeknek 75 százalékát viszik vissza az üzletek törlesztésképtelenség miatt. LaPointe meg sem kísérlelte ezt cáfolni, csupán azt jegyezte meg, hogy neki nincsen tudomása arról, hogy Detroit és környékén hasonló volna a helyzet. Ami az amerikai nép 200 billió dolláros bankbetétét illeti, az érthető, ha számításba vesszük, hogy a “nép” közé számítódnak az uralkodó osztály tagjai is. Bizonyos azonban, hogy ha részleteznék, hogy kikre mennyi esik a bankokban lévő pénzből, kitűnne, hogy a népnek 10 százaléka rendelkezik a 200 billió dollár 90 százalékával és a nép 90 százaléka rendelkezik a bankbetétek 10 százalékával. A kérdések során, amelyben ki lett mutatva, hogy Detroitban és az ország más részében is ezer és ezer számra bocsátják el a munkásokat és novemberben a munkanélküliek száma már megközelítette a másfél milliót. LaPointe azon reményének adott kifejezést, hogy az újév első negyedében nem lesz nagyon érezhető az üzleti élet viszszaesése és a gyárakban legfeljebb a különórázást vágják le vagy szüntetik be, de később lehet számítani arra, hogy 5—10 százalékkal csökkenni fog a termelés és kereset. A szövőipart, mezőgazdasági gépeket, televízió gyártását és gyapottermelést nevezte meg azon iparok közül, amelyekben kb. 10 százalékos lesz a termelés redukálása. A nagyvállalatok profitja Az alant következő néhány kimutatást annak illusztrálására közöljük, hogy 1953-ban, azaz ez év első 9 hónapjában milyen óriási mértékben emelkedett egyes iparokban a termelés és ezzel együtt a termelési eszközök tulajdonosainak a haszna. A U. S. Steel, a világ legnagyobb acéltermelő vállalata 1953 első 9 hónapjában 91 százalékkal növelte profitját, 1952 ugyanezen időszakában elért profittal szemben. Vagyis az előző évi 96 millió dollárral szemben 1953-ban 166 millió dollár volt a vállalat profitja. A AZ 1954. ÉVBEN a részvények után kifizetett összeg $2.96-ról $5.66-ra emelkedett. A Bethlehem Steel Corp., az ország második legnagyobb acélgyára, fennállása óta a legnagyobb profitot érte el: $93,525,340, a termelt vasrúd és acél 13,376,00 tonnát tett ki. A pittsburghi Jones & Laughlin, az ország negyedik legnagyobb acélgyára 25 millió dolláros profitot csinált az előző évi 5 millióval szemben. A Pullman Inc. profitja 24 százalékkal, az Aluminum Co. of America 31%-al, RCA 44%-al, Motorola 51%-al, Admiral 75%-al, American Can 30%-al, Allied Chemical 18%-al, Corn Products Refining 32%-al, Consolidated Edison of New York 20%-al, Socony- Vacum 9%-al, Barber Oil 119%-al, Continental Oil 11%-al múlta felül előző év profitját. A Standard Oil of New Jersey, a világ legnagyobb olajtelepe ezen a téren, 415 milliós profitot vágott zsebre az előző évi 391 millió dollár profittal szemben. A General Foods 1953 első hat hónapjában 12 millió dollár profitot mutat ki az előző év hat hónapjában kimutatott 1 milliós profittal szemben. A Swift & Co., az ország legnagyobb húsgyára közel 34 millió dolláros profitot csinált az október 31-el záró pénzügyi évben. Az autóipar történetében 1950 után 1953 lett a legjobb év, amikor a gyártott autók, truckok és busók száma 7,370,000 volt az 1950-es 8,003,056-al szemben. Ellenben a haszon nagyobb volt a kevesebb számú kocsikon: $11,440, 000,000. Az iparban alkalmazott munkások száma átlag 930,000 volt és keresetük elérte a $3,500, 000,000-t. Ebből azt lehetne következtetni, hogy a munkások többet kapnak mint egyhatod vagy egyötöd részt az általuk termelt javakból, azonban Detroit, illetve az autóipar az elmúlt évben kivételt képezett a szabály alól, mert a munkások külön óráztak és így szökkent fel a fizetésük héti 87,3- ra, ami magasabb az átlagnál. Az ország összes üzemét és az azokban alkalmazott munkások teljes számát kell alapul venni annak megállapítására, hogy a munkások csak 15, legjobb esetben 20 százalékát kapják vissza annak, amit termeltek. A Journal of Commerce, kereskedelmi szaklap kimutatása szerint a 350 korporációnak háromnegyed része csinált nagyobb profitot 1953 első kilenc hónapjában, mint az előző év hasonló időszakában. Az egészet egybevéve, az emelkedés 18%-os volt. A General Motors közel 8 billió profitjával 43%al múlta felül az előző évit. A U.S. Rubber profitja (12 hónapra szóló kimutatás) 13-%al múlta felül az előző évit. Az E. I. du Pont de Nemours & Co. profitja $172,829,089 volt az előző évi $155,754,lll-al szemben. Amerika vezet a termelés terén Az amerikai lapok nem állnak meg annak a felsorolásánál, hogy az itthoni iparuk fejlesztésével és a munkásosztály kizsákmányolásával milyen óriási profitot halmoztak össze az elmúlt év folyamán, hanem nagy előszeretettel tesznek összehasonlítást az amerikai és európai ipari termelőképesség között. Nem először, és egész biztosan nem utoljára, felsorolják, hogy ez az ország menynyire előtérben van a különféle árucikkek tömegtermelése terén. Legutóbb a Standard Research Institute közölte ezirányú vizsgálatának az eredményét, amelyből a következőket tudjuk meg: Az amerikai munkás termelőképességét 100 százalékosnak számítva, ehez hasonlítva a kanadai munkás termelőképessége 80%, a svéd munkásé 50%, angol 50%, dán és norvégia 35%, belga és holand 32%, német 32%, Saar völgye 30%, olasz és spanyol 15%. A vizsgálat azt is megállapította továbbá, hogy egy amerikai munkás nem csupán azért termel annyit, mint három európai munkás, mert az itteni iparok nagyobb tőkebefektetésekkel és jobb gépekkel rendelkeznek. Ugyanazon munkafeltételek mellett és ugyanazon gépekkel az európai iparokban három munkásra van szükség ugyanazon munkateljesítmény elvégzésére, mint amit itt egy munkás elvégez. Az amerikai magasfokú termelőképesség leginkább annak tulajdonítható, hogy az amerikai iparfejedelmek úgyszólván a legmagasabb tökélyre emelték a termelés folyamatát. A csodás és automata gépek mellett létrehoztak egy gépkezelő és géprészt alkotó ipari munkás sereget és a legkisebb részletekig kidolgozták, hogy miképen lehet e gépből és a munkásból a legmagasabb termelőképességet és a legnagyobb profitot kifacsarni a legrövidebb időn belül. Itt a gépek fejlesztése és a munkáshajsza által a kapitalizmus olyan légkört teremtett, hogy a termelés határtalan fokozását valósággal a társadalom életcéljává tette, tekintet nélkül a munkások humánus mivoltára. Erre az “eredményre” büszkék lehetnek a tőkések, de nem a munkások, a kizsákmányolt bérrabszolgák. A MUNKÁS JANUÁR 1, 1954 A kép másik oldala Mint mindennek, úgy ennek a politikai és gazdasági képnek is két oldala van. A fent felsorolt és a tőkések óriási profitját és optimista jóslásait ismertető idézetek után lássuk a kép másik oldalát, amely már nem túlságosan rózsaszínű és amelyből csak azt a következtetést lehet levonni, hogy a tőkés termelési rendszer elérte fejlődésének legmagasabb fokát, zsákutcába jutott és a legbarbárabb eszközök használásától sem riad vissza, hogy káros létezését meghosszabbítsa. A U. S. News & World Report Magazin december 18-iki számában hivatalos kimutatást közöl arról, hogy mely iparokban milyen mértékben emelkedik az elbocsájtott munkások száma. A kimutatás szerint, amíg az év elején minden 1,000 alkalmazott munkás közül 8 volt az elbocsájtottak száma, az utóbbi négy hónap alatt ez a szám megduplázódott és október havában már 18 elbocsájtott munkás esett minden 1,000 munkásra. 1952 október havában minden 1,000 munkás után csak 7 volt az elbocsájtottak száma. Ez a magyarázata annak a ténynek, hogy a munkások jobban ragaszkodnak munkahelyükhöz és nagyon kevés veszi azt a kockázatot, hogy munkahelyének elhagyásával más helyen próbáljon munkát vállalni. Iparok szerint a gumiiparban volt a legnagyobb méretű munkás letéve: minden ezer munkás után 34. Az élelmiszeriparban egy hónapon belül 18-ról 33-ra emelkedett az 1.000 alkalmazott munkás közül elbocsájtottak száma. A fa, vagyis deszka iparban 22, a fémiparban, mint az acél és réz, 19, a villanyszerelési iparban 14, az üveg, kő és agyag árucikkeket gyártó iparban 14, a szövőiparban 21 volt az elbocsájtások száma minden ezer dolgozó munkás után. Weeks kereskedelmi miniszter szerint a dolgozó munkások száma novemberben 61,925,000 volt. Ebből több mint 6 és fél millió farmokon volt alkalmazva. Egy bostoni híradás — a kimutatás forrásának megnevezése nélkül, arról szól, hogy az Egyesült Államokban kb. 12 millió azon egyének száma, kiknek nincsen állandó munkája és csak ideiglenesen vállalnak szezonmunkát. A munkaügyi miniszter női osztályának jelentése szerint a dolgozó nők száma 19 millió és ennek több mint fele férjes asszony. (Folytatása következik)