A Munkás, 1958 (49. évfolyam, 1-11. szám)

1958-01-01 / 1. szám

2 acélipar a januári, 98 százalékos termelésről októberre 79 száza­lékra esett, a munkások száma pedig 677,000-ről 640,000-re, va­gyis csupán az acéliparban a munkanélküliek száma 37,000 volt. Azonban november hóban a termelés 79 százalékról 69,4 százalékra zuhant, amint azt a N. Y. Times dec. 12-iki száma közli. A Republic Steel chicagói telepén pedig mindössze 41 szá­zalékos termelés folyik. És ter­mészetesen ezzel egy arányban esett az alkalmazottak és emelke­dett a munkanélküliek száma. Persze hasonló vagy még rosz­­szabb a helyzet a bánya, az autó, a vasút, a szövő, vagy a guromi iparban. Az acélipart, mint a leg­fontosabb nehéz, vagyis alap­­ipart csupán példaképen és fok­mérőként ismertettük az egyre jobban sülyedő gazdasági hely­zet megértése végett. Sylvia F. Porter, A N. Y. Post gazdasági rovatának szerkesztő­je azt írta, hogy sajnálja azokat a kormány szakértőket, akik a törvény hatása alatt­ vagy meg­gyökeresedett szokásból kényte­lenek jóslásokba bocsátkozni. És különös tekintettel az 1958-ban esedékes választásokra, ezeknek a szakértőknek az a hivatásuk, hogy a gazdasági helyzetben megnyilvánuló gyengeségeket is úgy kell beállítaniuk, mint amik nem jelentenek gyengeséget és az erősen mutatkozó krízisről legfeljebb annyit mondhatnak, hogy “ideiglenes enyhe vissza­esés történt.” De a következő mondatban már jobb időket és prosperitást kell jósolniuk, íme, így leplezi le egyik tőkés lap gazdasági szakértője a kor­mány szakértőket, akiknek “hi­vatásuk” a nép előtt elhallgatni a tényállást. De még az igazság elhallgatá­sának és a nép maszlagolásának dacára is elég hivatalos kimuta­tás áll rendelkezésre, amiből kö­vetkeztetni lehet a tényleges helyzetre. A Dept. of Commerce and Labor kimutatásából (N. Y. Times, dec. 11) megtudjuk, hogy novemberben 64,873,000 volt az összes alkalmazottak száma, ami 1,132,000-rel kevesebb, mint ok­tóberben. A munkanélküliek szá­ma novemberben 3,188,000 volt, vagyis 680,000-rel több, mint ok­tóberben. A munkaügyi minisz­térium kimutatása szerint a munkanélküli segélyre szorulók száma — öt kivételével—minden államban emelkedett, főképpen a nagyobb ipari államokban, mint New York, Ohio, Pennsylvania és California. A gazdasági válság létezését árulják el egyes államok politi­kusai, amikor azon siránkoznak, hogy tehetetlenek a gazdasági és munkanélküliségi kérdéssel szem­ben. New Jersey állam kormány­zója, Robert B. Meyner elismer­te, hogy október közepén az ál­lamban 112.000 volt a munkanél­küliek száma és “megoldásként” nem tudott mást ígérni, mint pár állami épület és utak építését. New Yorkban a State Indus­trial Commissioner, Isador Lubin a rádión tartott beszédében is­mertette az államban uralkodó helyzetet, megállapítva, hogy a munkanélküli segélyen lévők szá­ma novemberben 225.000 volt, a­mi 50 százalékkal több, mint egy évvel ezelőtt. Lubin a háborús termelés emelkedésétől várja a helyzet jobbra fordulását. E két államban létező helyzetet véve alapul megállapítható, hogy ha A NEMZETKÖZI HELYZET egyre veszélyesebbé válik a két im­perialista hatalom, Amerika és Orosz­ország fegyverkezési versenye által. A rakéta­versenyben egyelőre felül­kerekedett Kruschevék annyira meg­félemlítették az európai országokat, hogy a jelenleg Párisban ülésező NA­TO országok nem akarják elfogadni az Amerika által felkínált atomfegy­vereket. A betegen Párisba utazott Eisenhower elnök alighanem még be­tegebben fog visszatérni az Amerika­­barát országokban való csalódás miatt. ______________ _ A MUNKÁS az ország gazdasági helyzete a jelenlegi tempóban rosszabbodik tovább, akkor 1958-ban sokkal nagyobb lesz a munkanélküliek száma, mint a tőkés szakértők által jósolt 4-5 millió. Ha tekintetbe vesszük, hogy a kormány hivatalos kimutatása alapján az 1957. évi termelés ér­tékét — a munkanélküliség da­cára is — $426,000,000,000 be­csülik, akkor az nem jelent mást, minthogy az automation terme­lésre átszerelt üzemekben rekord termelés folyik és az új gépek beállítása miatt elbocsájtott munkások többé nem remélhet­nek munkát azokban az iparok­ban. A gazdasági és morális csődbe jutott uralkodó tőkésosztály a közeljövőre semmi jót, semmi biztosat nem képes ígérni, tehát úgy próbálja elvonni a nép fi­gyelemét a jelenlegi nyomorúsá­gos helyzetről és a “népi kapita­lizmus” tehetetlenségéről, hogy megszólaltatja a tudósokat, akik teljes jólétet és kényelmes életet ígérnek az emberiségnek -*-100 év múlva! Azonban az emberi életösztön,­­ különösen a nincstelen, állandó bi­zonytalanságban élő és nyomorgó munkásság részére azt diktálja, hogy nem száz év múlva —vagy haláluk után a “másvilágon” — élvezzék az élet javait és gyö­nyörűségeit, amit munkájukkal már ma is lehetővé tesznek az őket megrabló parazita uralkodó osztály részére, hanem jelenleg. És ha egyszer ez az életösztön párosul az osztálytudattal, a szo­cializmus és deseonizmus tudo­mányával, akkor a munkásosz­tály hamar felismeri történelmi hivatását, akkor a Socialist La­bor Party forradalmi programja alapján szervezkedik politikailag és iparilag, hogy a kapitalizmus megdöntésével és a szocializmus megteremésével nem száz év múlva, de minél hamarabb élvez­ze munkája teljes gyümölcsét.

Next