A nagy háború írásban és képben 1. Északon és délen 3. (Budapest, 1917)
Kún Vilmos: Állóharcok a Gallipoli-félszigeten (1915 május-július havában)
GXDG3CD ÁLLÓHARCOK A GALLIPOLI-FÉLSZIGETEN. (1915 MÁJUS-JÚLIUS HAVÁBAN) QXSQXL minden fényszemüsok megreszkettek s ket lehúnyva lélekzetfojtva figyeltek minden neszre. Kis torpedónaszádok, őrhajók izgatottan futkároztak ide-oda a féltett óriások közül, hogy elhárítsák a veszedelmet. S mégis ! 1915 május 25-ikén, mikor a védőhálókkal is rendelkező »Triumph« nevű angol sorhajó éppen Ari Burnut akarta bombázni, egyszerre csak óriási tűzoszlop s egymásután következő robbanások örvendeztették meg a figyelő törököket. A német tengeralattjáró torpedója által talált hajóóriás féloldalra fordult, lőszerkamrái egymásután robbantak fel, majd a lomha test megbillent és terjedelmes hasát fordította az égnek, mint a döglött cethal. Még pár perc s a víz elnyelt mindent. Az ellenséges flotta megdöbbent, az éberséget megkettőztette, de hiába. Alig múlt el két nap, május 27-ikén a török főhadiszállás már jelenti, hogy : »Ma reggel 6 óra 30 perckor egy »Majestic« típusú angol sorhajó német szövetségesünk egyik tengeralattjárójának jól irányzott torpedójától találva Szed-il-Bahr előtt elsülyedt. A torpedó orrán találta a csatahajót, mely a robbanás után azonnal féloldalra fordult. Csakhamar sülyedni kezdett, miközben teljesen felfordult. A hajó roncsai még mindig láthatók. Ugyanezen nap bátor csapataink, dacára az ellenséges hajóágyúk tüzének, Ari-Burnu előtt néhány tulajt hatalmukba kerítettek s a rajtuk lévő 36 angol vonat járművet zsákmányul ejtették«. Ugyanezen nap délelőtt 9 órakor egy másik német tengeralattjáró egy »Agamemnon« osztályú angol hajóóriást torpedózott meg. A német tengeralattjárók bemutatkozása méltó volt dicső hírnevükhöz. A hajóveszteségek megdöbbentették az antant hadvezetőségét, így nem lehet játszani tovább — gondolták magukban —, ha ez így megy, akkor a hadihajók támogatására nem igen lehet számítani. Pedig a hajótüzérség közreműködése nélkül a félsziget déli csúcsán lévő állásokat alig lehetett volna tartani. A végső szükség arra bírta az antant vezetőségét, hogy a helyzeten segítendő még egyszer megkísérelje az Elcsi-Tepe-magaslat elfoglalását Alig pár hete 4000 ember életét már beletemették ebbe a vállalkozásba, most újra kezdték. k ... [] Június 4-ikén indult meg a támadás, mely két napos elkeseredett csatát eredményezett. A támadás óriási tüzérségi előkészítéssel kezdődött már kora reggel. A 35 cm-es liolitgránátok óriási dördüléssel robbantak fel és súlyos veszteségeket okoztak a törököknek. Délig tartott a pokol, akkor az ellenséges gyalogság megkezdte a támadást. A török déli csoport balszárnyán elkeseredett kézitusában sikerült a támadót visszaverni, a jobbszárnyon azonban a támadó tért nyert. Ott ugyanis az ellenséges hajótüzérség teljesen szétrombolta a fedezékeket , hullák hevertek mindenfelé. Az óriási ágyútűzben megsemmisült minden. A sötétség beálltával a jobbszárny parancsnoka, Kannengiesser ezredes elhatározta, hogy ellentámadással állítja meg az ellenség előnyomulását. Az előzetes szemrevételezés után másnap reggel 3 óra 30 perckor Kirte felől megindult ellentámadás sikerült s a török csapatok — bár súlyos veszteségek árán — egész Szedil-Bahrig előrejutottak. 47 Az angol és francia Dardanella-hadsereg parancsnokai: sir John Hamilton angol tábornok és Gourand francia tábornok. Francia eredeti után.