A nagy háború írásban és képben 2. A nyugati harctér 2. (Budapest)
Pilch Jenő m. kir. honvédezredes: A világháború rövid összefoglalása
QX9C5X9Q5C9QXSQX9QXS A VILÁGHÁBORÚ RÖVID ÖSSZEFOGLALÁSA döntést. Ennek a körülménynek leverő hatása volt nemcsak a csatatereken küzdő seregtestek katonáira, hanem a mögöttes országokban már sokat nélkülözött és szenvedett lakosságra is. A kocka akkor fordult meg, amikor a németeknek június 15-én a Marne mellékén és Reims körül kezdett támadása megakadt és amikor ez után az antant a Marne mellékén ellentámadásba fogott. Az ezt követő és az amerikaiak folyton szaporodó csapatainak és hadi eszközeinek mérlegbevetése mellett indított támadásoknak a németek már ellenállani nem tudtak és megkezdődött az általános visszavonulás. Vagyis a középponti hatalmakra nézve a katonai győzelem már lehetetlenné vált, annál kevésbbé, mivel a németek visszavonulásának hatásaként is, a balkáni csatavonal szeptember hó végével tökéletesen összeomlott. Ezt követte október végén Olaszországban az osztrák-magyar hadsereg veresége és felbomlása. Az előző évek vereségei, járványos betegségek és szökések folytán roppant módon meggyengült török erők (belső lezüllés és általános háborús elernyedés miatt is, további komolyabb hadműveletekre alkalmasok már nem lehettek. És amikor ezek ellenére, hódítási vágytól hajtottan és a már eddig elvesztett területek ellenértékéül az örményországi török csapatok a Kaukázusba és Aszerbeidjanba jó messzire behatoltak, Mezopotámiában és Palesztinában bekövetkezett a döntés. Éspedig Mezopotámiában a török erők már az év elején Erbilig és Anakig voltak kénytelenek meghátrálni. Tökéletes összeomlás következett be Palesztinában akkor, amikor az angolok több csata után szeptember 19-én Birket- Alife és Kalkilje között áttörték a török haderőket és ezeket további ellenállásra képtelenné téve, előbb Damaszkusz, később pedig Aleppó alá való visszahúzódásra kényszerítették. És mivel ugyanezen időben a középponti hatalmaknak balkáni arcvonala is összeomlott, tehát Törökország és európai szövetségesei között közvetlen összeköttetés is megszakadt. 1918. október 31-én Törökország is fegyverszünetet kötött. A TENGERI ÉS A FOLYAMI HÁBORÚ. A világháború óriási méretű küzdelmeinek egyik döntő jelentőségű tényezőjévé váltak a tengeri haderők eseményei. Ezekben az egymás ellen küzdő hatalmasságok fegyveres erőinek vízen alkalmazott részei vagy a ten- 312 gerek felszínén és ez alatt, vagy a nagyobb hajózható folyamokon harcoltak. Az elsőt a tengeri nyílt bábomban foglaljuk össze, míg a második a búvárhajóháborút alkotja. A harcok eszközei közé tartoztak még az aknák, amely veszedelmes fegyvert a világháború folyamán felette nagy számban alkalmaztak. A folyamokon harcoló fegyveres erők közül csupán Ausztria-Magyarország dunai flottillájának eseményeiről lehet szó. Általában ki kell emelnünk azt, hogy a búvárhajók, a technika e csodálatos alkotásai, roppant nagy szerepre vergődtek és merész támadásaikkal okai voltak annak, hogy a tengeri nyílt harcra szánt nagy és értékes flották védelmet nyújtó hadikikötőkben húzódtak meg és csak néha-néha merészkedtek ki a nyílt tengerre. A szárazföldi hadműveletek támogatásának nagyarányú példáját a Dardanellák ostroma mutatja, ahol az antant földközi-tengeri hajóhadának egységei szinte elkápráztató mennyiségben, de kevés sikerrel vettek részt. Döntő nagy szerepet azonban a flották a középponti hatalmak blokádjában játszottak, amelynek arányai meghaladtak minden eddigit, mert hisz az antant tengeri haderőinek egész Európát kellett körülfogniuk. Háború a nyílt tengeren Ausztria-Magyarország hadi tengerészetének egyik egységét, a Kaiserin Elisabeth nevű cirkálót Kelet-Ázsiában, Csingtauban, a németek gyarmatán érte utól a világháború kitörése, ahol ez a csatahajó a német gyarmat védelmében tevékeny részt vett és akkor pusztult el, amikor személyzete elsüllyesztette, nehogy a japánok kezére jusson. A monarchia haditengerészetének többi részei az angol, francia és olasz hajóhadakkal az Adria-tengeren és már a háború kezdetén négy és félszeres nagyobb erővel kerültek szembe ! Feladata tehát roppant nehéz volt és óvatosságot kívánt. Általában a monarchia partjainak védelmezésére szorult, ami közben azonban zár alá vette Montenegró és Albánia partjait, sőt adandó alkalmakkor meglepően és dícséretreméltó módon támadásokba is fogott. A nagyobb arányú támadások az 1915. évi olasz hadüzenet után következett be. Első volt az, amikor az egész osztrák-magyar flotta csoportokra osztottan Velencétől le egészen Barlettáig az olasz partokat lőtte. A legészakibb hajóosztály nagybányai Horthy Miklós sorhajókapitány vezérlete alatt (Novara cirkáló és két torpedónaszád) a Porto Corsini nevű olasz GXD2XDGXDGXDGXDG3CD