A Nép, 1925. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
1925 Januári^csütörtk POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség : VI. ker., Rózsa-utca 111. szám. Telefén: J. 63-80, J. 63-81 Kiadóhivatal: VI. kerület, Rózsa-utca 111. szám. Telefén : József 103—85. Megjelenik d. n. 1 órakor Ára 2000 korona Budapest, VII. évf., 1. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy hóra............ 40.000 K Negyedévre . .. 120.000 K KÜlföldön a lenti árak kétszerese Ausztria területén : é vEgy hóra ..... 60.000 KV/negyedésre . . 180.000K •Magyar korona értékben fy Az újéven írta Wolff Károly A múlt és jelen eseményei a lélektan adott törvényei szerint alakulnak át ismeretté és tudattá az ember életében. A jelen eseményei az érzések, a szenvedélyek és indulatok megvilágításában jelentkeznek a maguk, realitásában többnyire túlzott alakjában, mintegy széles ecsetvonású festmény közvetlen közelből tekintve. A fény és árny élesen szabott vonalai akadályozzák az összhatást és való értékelést. A múlt eseményeinek elbírálásánál lecsitul a szenvedély moraja. Elülnek az érzések és indulatok felkorbácsolt hullámai, és az emberi lélek természettől adott megbocsátási és feledési hajlama inkább a fény körvonalaira emlékszik, mint az árny fájdalmainak mélységére. Az emberi képzelet így ruházza fel a múlt gunyhóit, a paloták fényével. S jaj annak az emléknek, melyet az újbóli megtekintés ,így felkeresés reális megvilágítása élénkbe hoz. A palotából újból gunyhó, ifjúságunk eseményeinek romantikus színteréből csutakos, unalmas fészek lesz, így alakul a történelem is. Az egyén lélektanának törvényei uralkodnak a közületek lélektanában is. Csak hatásuk lassúbb, mert a t tömegpsziché alakulása jóval az átlagok színvonala mögött van. Ma csak a jaj és fájdalom panaszait halljuk. Gazdasági helyzetünk fényesnek semmesetre sem mondható. Középosztályunk, a nemzet gerince és jövőjének legfőbb biztosítéka, képzettségének és műveltségének megfelelő életstandardjától megfosztva, ott vergődik a nélkülözések jellemet pusztító hínárjaiban. Iparunk és kereskedelmünk súlyos megpróbáltatások között korlátozza munkáját. A munkanélküliség ijesztő réme a hivatalokból kitett, elhelyzkedni nem tudó B-listások kétségbeesett seregétől megerősödve, ott kopogtat a törvényhozások és felelős tényezők hivatalainak ajtaján. A trianoni béke béklyóiba vert Hungária valóban fekete karácsonyt ült és azokat a fajokat, panaszokat és nélkülözéseket, amitől visszhangzik közéletünk mindenütt, elsősorban oda kell tenni a népszövetségifórumok asztalára. Ez a középeurópai konszolidáció emberi igák Üvöltötte jog és igazság békéje. Minden felelős tényező együtt könnyez a könnyezőkkel érzi a nélkülözők fájdalmának súlyát és keresnie kell a megoldás útjait. A megoldásnak ez az útkeresése kiáltatja velem az új év küszöbén, és mégis élni fogunk. A múltban sem volt csupa fény, nulás, királyi pompa és jólét puhasága. Csak vetítsük kissé bele a megismerés reális fényét az emberi lélektan törvényei szerint a múlt emlékeibe és menten hallani fogjuk a Tiborcok panaszait, az állami pénzügyek ziláltságát, a kétszázesztendős török hódoltság menekülő középosztályának erdőmélyekben tanyázó csapatait, lerombolt templomokat, üszkösfalú romokat, megrettent népet, kétségbeesett vezetőket. És mégis élünk! Kétszáz éven át az akkori egyik legerősebb világhatalom fegyelmezett seregével, egységes világnézetével, más kultúrájával állottunk szemben és Budavár tornyán mégsem leng az idegen zászló. Tán az a heterogén, a Vülevész társaság, amely egységben nem is hasonlítható a múltak ellenfeléhez, kultúrában sokkal tagozottabb és alantasabb, nemzeti életben sokkalta ifjúbb — ez akarna maradandó állapotot ízesíteni a végeken? Fel a fejjel tehát. Csak önmagunkban ne veszítsük el a reményt és lelkünket támogassa a hit. Az a nemzet pusztul el, amely nem tartja szem előtt az önálló nemzeti lét parancsoló szavát. Nem boldogulhat az a nép, amelynek nincs nemzeti öntudata és nem tiszteli történelmi hagyományaiban szinte tudat alatt kodifikálódott életigazságait. Nem boldogul az a nemzet, amelynek iparát, kereskedelmét és pénzügyeit minden ízében nem hatja át a nemzeti öntudat mindent egybekapcsoló érzete. Nem boldogulhat az a nép, amely nem tudja biztosítani saját vére gazdasági szükségleteinek és igényeinek kielégítését és idegen járomban, nemzeti öntudatának, világnézetének, lelrületének feláldozásával koldulja ki mindennapi kenyerét. A jajokat és panaszokat csak ezeknek az igazságoknak megvalósításával tudjuk megszüntetni. S nem olyan úton, hogy lemondjunk a mindennapi kenyérért nemzeti önálló létünk parancsoló feltételeinek megvalósításáról. Békét akarunk s a békének ára csak a harc lehet. Békét akarunk, de ez a béke csak a meggyőződéstől hevített kitartó küzdelem jutalma lehet. A fajiságukat eláruló történelmi hagyományaikról, világnézetről lemondó koldusok, önérdekért nemzeti ideálokat feláldozó jellemtelenek nem építhetik fel a romokból az integráns Magyarországot. Csak struccpolitikus lehet az, aki nem látja, az ellenfél belső táborának lázas készülődését, amely végeredményben a bennünket leigázók érdekeit szolgálja. Ha azt hiszik a nélkülözők, hogy lelküket eladva az ellenfélnek, a megalkuvással biztosítják a magyar kenyeret, úgy hamis utakon járnak. Csak a nemzeti önálló lét előfeltételeinek megvalósításával lesz minden asztalon magyar kenyér is. Az újév nagy harcok színtere lesz. Ma senki sem lehet közömbös, célszerűségből színtelen, ma mindenkinek választania kell. És választani is fogunk. Legyen bármilyen nagy, ha készülődés, halmozzanak fel bár milliárdokat, nincs az a hatalom, amely vissza tudna tartani bennünket a nemzeti igazságokért vívandó harcunkban. Félre tehát a kétségbeeséssel: rajongók, nélkülözők, kishitűűk és közömbösek. Fel a harcra, fel a küzdelemre, a magyar jövőért, a magyar jövendőért. A keresztény ellenzék titkos választójogot követel A fajvédők részt vesznek az aranyköltségvetés vitájában — Független tájvédelem a programmja a Nemzeti Függetlenségi Pártnak „Egy nemzet harcában csak a tiszta világnézet győzhet“ — Az aranyközépút rendszere megsemmisül Körrbős Gyula a fajvédők újesztendei programmjáról nyilatkozik A MÉP-nek — A NÉP tudósítójától. — A nemzetgyűlés keresztény ellenzékének vezér csapata, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt az új esztendőben változatlan energiával és harcra készséggel folytatja politikai működését. Függetlenül minden politikai irányzattól, a megalkuvást nem ismerő, nemzeti gondolat jegyében fogja a jövőben is megvívni harcát a keresztény Magyarországért. Céltudatos politikájának útjában akadályokat nem ismer, a tájvédelem szebb jövőt hozó magasztos gondolata viszi előre a bátor csapatot, amelyet a csonkaország keresztény tömegeinek egysége támogat. . . „ Alig egynéhány esztemleje, hogy Gombás Gyula megdobogtatta a Tájvédelem fehér zászlaját s ma már a zászló alatt gyülekezik az egész magyar keresztény magyarság. A parlamentben az aranyközépút rendszere ideig-óráig még elfojtja a nemzeti gondolat érvényesülését, a nemzet akarata azonban már ott is mind láthatóbbá válik és van, bokszú ideig kell várni, hogy a magyar lélek akarata a törvényhozás által is jóváhagyassák. Az eljövendő esztendőben újult erővel fognak munkához a keresztény irányzat vezetői és minden reményünk megvan arra, hogy ez a munkájuk eredményes lesz és minden olyan gondolatot megsemmisít, amely egy önálló nemzeti életet élő öntudatos országnak kárára lehet. Alkalmunk volt Gombos Gyulával a Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt vezérével beszélgetést folytatni. Megkérdeztük, hogy a fajvédő párt a januárban tárgyalásra kerülő költségvetés vitájában, a választójogi törvényjavaslat tárgyalásában valamint a Ház elé kerülő egyéb javaslatok tárgyalásában részt vesz-e? — Természetes — válaszolta ■kérdésünkre — úgy,az aranyköltségvetés vitájában, mint a választói javaslat megvitatásában részt fogunk venni. — A választójog kérdésében a titkos, vagy a nyílt szavazás mellett foglaltak állást a fajvédők! — A titkos szavazást követeljük, — felelte Gömbös Gyula. — azonban nem az általános, egyenlő titkos választójogot, nagyjában a most érvényben levő választói rendeletben megállapított keretek közötti jogkiterjesztés mellett foglalunk állást. — Általános politikai szempontból milyen irányban fog haladni a fajvédelmi párt? — Politikai taktikánkra vonatkozóan az az álláspontunk, hogy miután szuverén programmot képviselünk, nem keresünk politikai szövetségeseket, a magunk útján megyünk előre és parlamenti taktikánkat is szuverén módon magunk állapítjuk meg. Az út esztendőben, 1925-ben milyen irányú politikai működést fog a párt kifejteni! — Parlamenti szerepünkön kívül — válaszolta kérdésünkre Gömbös Gyula — folytatni fogjuk