A Népbarát, 1863 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1863-10-18 / 42. szám
Budapest, 1863. 42-ik szám. Vasárnap, Október 18-én. A NÉPBARÁT. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer , vasárnapon , nagy negyedrét ivén. Szerkesztői szállás Pesten, régi posta-utcza, I Egész évi előfizetési ár . . 5 frt— kr 2-ik szám, 1-sőemelet« I Félévi „ „ • • 2 „ 50 kr^ Lapunk ügyében. Hálásan fogadván jó barátunknak gyakorlati tanácsadásait, az időnek folytábani tapasztalatainkkal is akarván élni, a „"Népbarát“ új évtől fogva jelen alakjában bár, de egy év helyett másfél évén fog megjelenni. Gyakran tapasztaló, hogy lapunknak igenis szűk terében a politikai résznek kelle engednünk az előnyt, és legjobb szándékkal sem törekedhetünk azon változatosságra, mely az olvasónak sokoldalú méltányos kívánságát kielégíthette volna. Öntudatosan beismerjük, hogy a néplap fogalmának csakis úgy felelhetünk meg, ha a politika mellett kiterjeszkedhetünk minden olyan közleményre, mi az üres órában szórakozást, a napi életben tanácsolaást, egyes szakmákban ismeretszerzést, végre az okulásban segédeszközt nyújt, ■— és mégis az árt megbírja a sokképen megadóztatott magyar embernek erszénye. Fél évvel tehát meg fogjuk toldani a lapot, s az ekképen nyerendő térben az olvasónak tárházat akarunk nyújtani, s addig is, mig új év előtt ez érdembeni fölszólításunkat kibocsájthatnók, következő jutalmakat tűzünk ki. Tizenöt darab aranyat egy olyan novellára, mely valamely magyar jó szokásnak, például vendégszeretet, nagylelkűség, szótartás, vagy hasonlónak fölhasználásával, például szolgálhat az olvasónak. Tíz darab aranyat valamely elhunyt hazai jelesnek több rendbeli olyan jellemzéséért, melyben az illetőnek jeles mondásai, a mint általa az életviszonyban egyes esetre alkalmazottan mondva voltak, — kerekdeden előadva leend. Tiz darab aranyat a legjobb tiz adomáért, melyeknek azonban ismét hazai életünkre kell vonatkozniok, meg lévén nevezve az illetők, kikkel az elmondott körülmény megtörtént. A művek ez évi deczember hó 15-ig beküldendők, a jeligével ellátandó, s a szerzőnek nevét rejtő levélbe a küldeményhez csatolandó lévén. Az új évben megjelenendő első számban fogjuk a bírálatok eredményét tudatni, s az illető nyertesek a pályadíjt azonnal fölvehetik. Általában megjegyezzük, hogy minden olyan műért, mi egyes hazai jelesnek jellemzésére vonatkozik, amenynyiben a tárgy az illetőnek szavaiban leendő jellemzést foglal magában, készséges örömmel díjazunk, ha a mű még oly kicsiny lenne is, mert ha a régiség búvár méltónak tart akármely kicsiny tárgyat a kegyeletnek megmenteni, annál inkább drága előttünk egy talpraesett mondat, adoma, jellemvonás elődeink életéből, amely öntudatot ad múltunkról ösztönképen a jelen- és jövendőre. Különösen kérjük egyházi férfiainkat, kik az életben első letéteményesei a visszaemlékezéseknek, hogy különböző vidékeinkben ez értelemben kincskeresőink legyenek. Kelt Pesten, okt. 12 én 1863. A „Népbarát" szerkesztősége. Bécsi dolgok. A szász és oláh birodalmi tanácsoknak Bécsbe érkezése a bécsi lapok közöl egynémelyiket oly örömre ragadt, hogy örömében, mint a borral jóllakott ember, minden titkát föláztatta, s a bécsi „Presse“ is remélni kezdi, hogy egy kis béketűrésnek az lenne diadala, hogy Magyarországot is ott tisztelheti, azért sietve mondja, hogy most Horvátországot kell szorongatni. Ezen örömujjongás igen tanulságos, és amennyiben a német lapokat Magyarországban is olvassák, megszerzendi azt a hatást, amit jobb lett volna elkerülni, hogy a centralistáknak néha a kiegyezkedésre vonatkozó édeskedését igen gyanússá teszi. Ezt azért mondjuk, mert valamint Bécsben réges-régóta voltak emberek, kik a magyaroknak bizonyos utógondolatokat tulajdonítottak, viszont nálunk is akad néhány ezer ember, kinek aggodalmát eloszlatni sohasem lehetett, és magunk szemeivel láttuk, midőn a tegnapi bécsi lapoknak ujjongásait magasra emelve mutogatták. Mikor érjük meg már azt a napot, midőn annyira megyen a politikai fölvilágosodás, hogy a magyar kérdést a valódi érdeknek szempontjából akarja mindenki tárgyalni és megoldani? A németnek igen jó közmondása. Élni és élni hagyni. Az ilyen közmondás századoknak igazolt élettapasztalata, tehát miért nem alkalmazkodik némely bécsi saját fajának közmondásához? Minek keverjük össze a spenótot a töltött káposztával? — ez az összekevert valami egyiknek sem fog izleni, — míg a közös konyhán megtakarított tűz mellett mindenik főzné a maga ételét, s bizonyosak lehetnének a jól megértett érdeknél fogva, hogy egyik a másikét nem kivánja, hanem arra igen is vigyázna mindenik, hogy a konyhaajtón a szomszédnak kutyája be ne jőjön, hogy akármelyikünk fazekát földöntse. Akármint kerülgetik a bécsi centralisták a kását, mindig és mindig az érdek lesz figyelembe veendő, s aki nekem csizmát kínál, ne azt nézze csupán, hogy ilyen vagy olyan jó legyen a bőr, ilyen vagy amolyan szép legyen az elkészítés, hanem hogy beleférjen az én lábam a maga alakzatában, különben a közös utazásra vállalkozni nem vagyok képes! Mi, részünkről, a politikát nem tartjuk hitágazatnak, melynek kifogás nélkül kell engedelmeskedni. A politikának gyökere az érdekeknek földjében csak úgy ered meg, ha helyesen van megválasztva, különben pedig tengődni fog, s aki az ilyen növénynek gyümölcsével akar élni, nagyon sovány marad. Vas Gereben. Ausztriának közeledése Francziaország felé. E héten különböző forrásokból származott híreknél fogva hinnünk szabad, hogy Bécsben Páris felé billen a mérleg, és különböző magyarázatok után hajlandóság mutatkozik arra, hogy Ausztria is kijelentse, hogy Oroszország nem teljesítvén a lengyelek iránt azt, mit az 1815-iki békekötésben fogadott, a jogot is elvesztette Lengyelországhoz. Ez volna a válságnak eldőlése, mert Ausztria a fönforgó viszályban az alapgondolatra nézve szemközt menne Oroszországgal, mely épen ez okból kiválólag Ausztria ellen fogna agyazkodni, és egy osztrák katonának vére 42