ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 99. ÉVFOLYAM (1972)

1972 / 1. füzet - KÖZLEMÉNYEK - KOVÁCS TIBOR: Bronzkori harangszoknyás szobrok a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében

KÖZLEMENYEK BRONZKORI HARANGSZOKNYÁS SZOBROK A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN Számos tanulmány bizonyítja, hogy a szaktudomány, a múlt század végétől napjainkig, nem szűnő érdeklődéssel fordul a délkelet-európai bronzkor sajátos művészeti emlékei, az ún. harangszoknyás szobrok felé. Ez az érdeklődés legalább annyira köszönhető művészi kvali­tásuknak, mint az Al-Duna vidékén élt népesség (Dubo­vac—Címna kultúra)­ hiedelemvilágában betöltött szere­püknek. De talán annak is, hogy a kis szobrok díszítése többé-kevésbé tükrözi e terület bronzkori lakosságának viseletét. Mindezek eredményeképpen a kutatás nagy­vonalakban tisztázta a szóban forgó emlékek térbeli és időbeli megjelenését, kultúrtörténeti szerepét.­ Ezért, az alább bemutatandó két, szobor közlésével — egyik esetében újraközléssel — elsőrendű célunk csak olyan adatszolgáltatás lehet, amely egy-egy részlet­probléma megoldásához nyújthat segítséget. Harangszoknyás szobor felső része Lelőhelye: Vinca.3 Stsz.: 8/1950.41. A tömör felső részű szobor fejét rovátkolással öve­zeti, körbefutó bekarcolt vonal díszíti. A szemeket két potil jelzi. A nyakon körbefutó, rovátkolt vonalból, a szobor elő- és hátlapján is, hármas tagolású motívum indul­ ki.. A szobor mell-, váll- és hátrészét összefüggő,a spirálisokban végződő vonalkázott háromszögekből álló minta borítja. A plasztikusan megformált, rovátkolással díszített tót kar visszahajlik a mellre. Az ujjakat vésett vonalak­ jelzik. A szobrot díszítő összes minta eredetileg mészbetéttel volt kitöltve. A fényes felületű, fekete színű szobortöredék magassága 6,8 cm (l. kép). A szobor értékelhetőségét alapvetően meghatározza, hogy leletkörülményei ismeretlenek. Viszont töredékes volta ellenére is megállapítható, hogy egyike a Jugoszlá­via területéről ismert legkvalitásosabb szobroknak. Ez vonatkozik a finom ívelésű plasztikával megoldott kar­ábrázolásra ugyanúgy, mint a fényes fekete felületbe vésett mintát kitöltő mészberakás színkontrasztjának esztétikus hatására. A Jugoszlávia területén felszínre került későbronz­kori harangszoknyás szobrok tipológiai szétválasztását M. Vasici alapvető munkáját követően M. Garasanin és V. Trbuhovic végezte el. M. Garasanin felosztását alapul véve a Vincáról származó töredék az „A" típusba tarto­zik, azon belül pedig a mellre tett kezű ábrázolást kép­viseli.A V. Trbuhovic tipológiai besorolása szerint a /S-val jelzett főtípus között találunk az általunk közölthöz hasonló darabokat." Az idézett, általában nem hiteles körülmények között előkerült szobrokra épülő tipológiai felosztásoktól függetlenül is megállapítható, hogy a vincai darab közeli analógiáját nem találjuk meg a jugoszláviai példányok között. Leginkább még egy-egy Vattináról (Valin),7 Versecről (Vrsac),8 Kubinból (Kovin),9 illetve két, Auto Brdo-ból 10 származó töredék tekinthető „formai rokoná­nak"." Megítélésünk szerint a vincai töredék jellegében sok­kal közelebb áll a romániai darabokhoz, mint az imént idézett jugoszláviaiakhoz. Mind a d­unai temetőből, mind az egyéb romániai lelőhelyekről származó szobrok leg­többjén megtaláljuk a hangsúlyozott plasztikával ki­emelt karábrázolást, és az ujjak vonalakkal történő jelzését.12 Idézett darabok között ,a Vincáról származó töredék legközelebbi analógiájának a d­unai temető 71. sírjában talált szobrot tekintjük, amelynek két ponttal történő szemábrázolása, és nyakdísze is igen hasonló a mienkhez (2. kép).13 Kerülve a szobor díszítésének kevés konkrét ered­ménnyel kecsegtető részletes analízisét, csupán utalunk a motívumokkal kapcsolatban kialakult véleményekre. Az e témával foglalkozó kutatók legtöbbje egyetért abban, hogy a szobrok felületét borító díszítés a korabeli viselet többé-kevésbé reális, illetve szimbolikus (W. G. Childe") ábrázolása. De am­íg G. Kossack15 és V. Trbuho­vic10 a bronzkori" ékszerek formakincséből kiindulva próbálja meghatározni az egyes díszítőmotívumokat. M.,­ ­ A nagy kiterjedésű kultúrát a kutatás évtizedek óta a legkülönbözőbb neveken tárgyalja. Idézett össze­vonást először a szeremlei csoport történeti kapcsolatait tárgyaló tanulmányunkban használtuk [Bándi, G.— Kovács, T., Acta ArchHung 22 (1970) 25­­ .]. 2 Fontosabb munkák: Kossack, G., Studien zum Symbolgut der Urnenfelder- und Hallstattzeit Mittel­europas. (Berlin 1954) 9 — .; Vasic, M., Starm­ar N. S. 3-4 (1952 — 53) 1 — ; Trbuhovic, V., Stalinar N. S. 7 — 8 (1956-57) 0l­.; GaraSanin, M., BRGK 39 (1958) 85-.; Dumitrescu, V., 1 ГЕК 19 (1954 -59) 16-.; Un., Necro­pola de incineratie din epoca bronzului de la Cîrna. (Bucuresti 1961) 329 — .; Sandars, N. K., Prehistoric art in Europe. (London 1968) 170­. 3 A leltárkönyvi bejegyzés szerint a szobortöredék Vucedolból származó neolit­ikus és bronzkori tárgyakkal együtt került a Fleissig-gyűjteményből a Magyar Nemzeti Múzeumba. 1 Vasic, M., Starm­ar N­. S. 5 (1910) 49 . . 3 Vö. Gara Sanin, M., i. m. 85. 0 Trbuhovic, V., i. m. 132., 4. kép. 7 Menghin, ()., Starinar III. S. 5 (1926) II. t. 8 Vasié, M., Starinar II. S. 3-4 (1952 — 53) 10., 8 11. kép. 9 Milleker, M., Délmagyarország régiségleletei a hon­foglalás előtti időből. (Temesvár 1905) 70., 10. kép. 10 Vasié, M., Starinar II S. 2 (1907) 9—10. kép. 11 Viszont h­a csak a karakterisztikus plasztikával megformált karokat helyezzük előtérbe — e területen — a Klicevac-i szobron találunk hasonlót [Vasic, Stalinar N. S. 3-4 (1952-53) 8., 7a-b kép.] 12 Berciu, D., Arheologia prehistorica a Olteniei. (Craiova 1939) 127., 1-2. kép.; Dumitrescu, V., IPER 19 (1954-59) 30., XIII. t. la., XIV. t. 2a. XV. t. 5a-b., XVIII. t. la.2a. 13 Do., 15. t. 6a., 16. t. 6b. 14 Childe, V. G., The Danube in Prehistory. (Oxford 1929) 280-, 15 Kossack, G., i. m. 9 — , 10 Trbuhovic, V., i. m. 139., 5. kép. 47

Next