ARCHAEOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK - A HAZAI MŰEMLÉKEK ISMERETÉNEK ELŐMOZDÍTÁSÁRA 10. KÖTET (1876)
10. kötet / 1. sz. - DR. ORTVAY TIVADAR: Tájékoztatás Szent Gellért, máskép Szent Bernát, valamint a Bold. Szűz állítólagos csanádi apátságaik iránt, tekintettel a csanádi régi romokra s a szándékolt ásatásokra
TÁJÉKOZTATÁS Szent (Jellért, amikep Szent Bernát, valamint a Bold. Szííz állítólagos csanádi apátságaik iránt, tekintettel a csanádi régi romokra s a szándékolt ásatásokra*). TANULMÁNY. IRTA Dr. Ortvay Tivadar. Г. Már gyakrabban állott be az eset, hogy a történetirodalomnak legközlékenyebb s rendszerint legmegbízhatóbb forrásai, az okiratok, jelentékeny zavarra szolgáltattak okot, ámbár utóbb megelégedéssel tapasztalhattuk, hogy e zavart is felismerte a körültekintő', egybevető' kritika. Mégis a legérdekesebb esetek kétségen kívül azok voltak, midőn az okiratok okozta tévedések idő haladtával önmaguktól, vagy egyéb synchron, avagy közelkori oklevelekből s illetőleg kutforrásokból lőnek kiderítve és helyreigazítva. Egy ily igen érdekes esetre akarunk jelen sorainkkal is figyelmeztetni. Hazai történetirodalmunk terén ugyanis nagyon gyakran találkozunk egy állítással, mely, tekintve irodalmi közelfogadottságát, sőt az egyház hierarchiai életben folyton előkerülő alkalmazását, valamint diplomatikai bizonyítékát, melyen közelfogadottsága és alkalmazása nyugodni látszik, legkevésbbé sem sejtetné, hogy ez állítás valósággal egy erősen kiáltó anachronismust rejt magában. Az állítás az , hogy a fényes múltú Csanád, egykori püspöki székvárosban egy szent Gellértről czímzett önálló monostoros apátság létezett, mely máskép Sz. Bernát apátságának neveztetett volna. Állították azt nemcsak honi történelmünk universalistái és specialistái ; előkerül az nemcsak encyclopädikus munkáinkban), hanem állhatatos következetességgel hirdeti az MA(xY. AKADÉMIai KÖNYVTÁRA ! *) E kutforrásszerű s jobbára történeti érvelésen alapuló tanulmány e helyen való közzétételére merő archaelogiai indok határozott. Halljuk ugyanis, hogy a »Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat« kebelén belül egyes buzgó szakbarátok azon eszmével foglalkoznak, hogy Csanád területén ásatásokat eszközöljenek, melyek alapján aztán nagyobb mérvű történet-régészeti nyomozások lehetségesíttetnének. Főleg a régi egyházi épületek, mint a csanádi Szent János, Sz. György, Sz. Gellért vagy Sz.Bernát s a Bold. Szűz monostora, illetőleg egyháza alapfalainak felkutatása fogná törekvésük czélját képezni. Lehetetlen ugyan e tudományos törekvést nem üdvözölnünk, de másrészt ép oly lehetetlen nem figyelmeztetnünk is, hogy az egyesek és a társulatok buzgalma el ne felejtse, miszerint az ily topographi nyomozást mindig a theoretikus forrástanulmánynak kell megelőznie. E nélkül még legtöbb esetben pénz és fáradság egyaránt meddővé vált. Tehát ily szempontból közöljük itt a jelen czikket is, melynek feladata e zavaros történeti kérdést az arcchaeologiai nyomozás érdekében kimerítő apparátussal tisztába hozni s megmutatni, hogy ha már ásni és kutatni akarunk, mit lehet ásva kutatni, nyomozni. Ajánljuk azért igénytelen sorainkat főleg délmagyarországi lelkes szakbarátaink figyelmébe ! P L. Fuxhoffer : Monasteriologia II. 201.— Oltványi István : Annales Venerabilis Capituli Cathedralis Ecclesiae Csanadiensis. MSS. §. XXIII. — Oltványi Pál : A csanádi püspöki megye birtokviszonyainak rövid története. Szeged, 1867. 92.1. Egyetemes Magyar Encyclopädia. VII. köt. 129. lap. ARCHAEOL. KÖZL. 1