A Reggel, 1948 (21. évfolyam, 1-36. szám)

1948-03-15 / 11. szám

TILIDT ZOLTIN: A magyar nemzet mindörökre kösse össze sorsát a szabadság ügyével! Magyar zászlókat lenget a már­ciusi szél. Száz esztendővel ezelőtt egy szerdai éjszakán nyitott szem­mel s lázas homlokkal álmodta ezt a csodaszép ünnepet Petőf­ Sándor. Tanácskozott „bátor, lel­kesítő, imádott­ kis feleségével: mit kell tenni, hogyan s mikor? Azonnal, rögtön, holnap,... mert holnapután már késő lesz! A már­ciusi magyar forradalom született meg azon az éjszakán s e fergete­ges vihar előestéjének századik születésnapját ünnepli ma az or­szág. Nem a hidegfényű márciusi nap, de a felszabadult lelkesedés hevíti a százezreket, akik ezen a napon már kora reggel kiözönle­­nek az utcákra, végig a sugáruta­kon, a tereken s kis mellékutcák­ból sietnek a tavaszi áradatba. Zászlófüggöny lobog a széles uta­kon, szivárvány­os színük fel­vidítja az eget s a vidám ég alatt villamosokon és autóbuszokon, ke­rékpáron és gyalogszerrel vonul­nak a „regimentek": a Nemzeti Múzeumhoz, a parlamenthez, a Szabadság-térre, vagy éppen csak ki a szabadba, az ég alá, emberek közé, mert a szabadság forradal­mának százesztendős mámora lá­zassá hevíti a lelkeket, akár a ne­mes óbor. A parlament előtti ha­talmas tér: árboctetőre húzott zászlók büszke parádéja, Kossuthot úgy ölelik körül a röpdöső triko­lórok, szeretettel s aggódó hálával, mintha a hirtelen kerekedő déli széltől óvnák. S külön értelmet nyer most a Rákóczi-szobor, amint ágaskodik a megsarkantyúzott ló, mintha Kossuthhoz készülne a fe­jedelem testvéri kézszorításra. És zészlóerdő nőtt tegnaptól mára vé­gig az Alkotmány­ utcán, a Bajcsy- Zsilinszky-útig, tavaszi rétként pompázik a büszke sugárút a Vá­rosligetig. S fénybe öltöztek mára a budai hegyek is, egyetlen hul­lámzó tarkaság a Vörös Hadsereg­­útja, a Budakeszi-út, a Malinov­­szky-fasor, zászló büszkélkedik a Szabadsághegy házain s a jános­hegyi kilátó tetején. Vidám és lel­kes tavaszi sugárzásban ünnepel az ország: szabad országban, szabad hittel, szabad lélekkel készül a nagy forradalom századik szüle­tésnapjára. — Egy éven át marad nyitva ez a kiállítás — mondotta Ortutay Gyula — a megtanít bennünket a népünk és a demokrácia iránti hű­ségre és dokumentálja a keleteurópai népekkel való együttműködés szük­ségességét. " Tildy Zoltán köztársasági elnök mondotta el ezután megnyitó be­szédét. — A kiállítás minden darabja része történelmünk legfénylőbb korszakának. Mindegyik felgyújtja emlékezésünk lángját, visszavezet azokba az időkbe, amelyek­nek hőseitől és eszményeitől ma tanulni akarunk. Ez a kiállítás könnyebbé teszi az emlékezést és visszahozza a letűnt, de lelkünkbe ma is élő nagy idők hangulatát, levegőjét, alakjait, történéseit és szellemét s ma, amikor nemzetünk és népünk a maga jövendő sorsát formálja, mindez igen jó és hasz­nos mindnyájunk számára. — Ennek a kiállításnak az anya­gában láthatjuk a magyar forrada­lomnak és szabadságharcnak azo­kat az emlékeit is, melyeket más népek és nemzetek őriznek a ma­guk ereklyéi között, az egyete­mes emberi szabadságért vívott küzdelem ereklyéiként, így ezek­kel a nemzetekkel , összeforrha­­tunk a közös és oszthatatlan sza­badság szeretetében és hitében. — Ez a kiállítás járuljon hozzá ahhoz, hogy a magyar nemzet meg tudja látni a szabadság ügyével összeforrott igazi énjét és a szabadság ügyével a jövendő­ben mindörökre összekösse a maga sorsát — ■ fejezte be beszédét a köztársasági elnök és a kiállítást megnyitotta. Forradalmi emlékkiállítás a Múzeumban ahol a Talpra Magyar elhangzott A Nemzeti Múzeum hatalmas oszlopsorát nemzetiszínű lobogók és a Történelmi Emlékbizottság címeres zászlói díszítik. A Mú­zeum-körúton óriási tömeg, a kertben Arany János szobra mö­gött katonai díszszázad és zene­kar. A 48-as emlék- és ereklyeki­állítás s a magyar újságírók szabadsajtókiállítása nyílik meg néhány pillanat múlva. A Nemzeti Múzeum hatalmas ter­meit átrendezték erre az alkalom­ra és az összegyűjtött ereklyéket és a szabadságharcra vonatkozó emlékgyűjteményt, melyet az or­szág minden részéből és nagy­részben külföldről gyűjtöttek ösz­­sze tudományos, szakszerű ösz­­szeállításban, ünnepi külsőben mutatják be az emlékező magyar népnek és a nagyszámú külföldi vendégnek. Idegen szótól hangos a Múzeum­­kert és az épület nagy csarnoka. Itt vannak a hazatért külföldi ma­gyarok, a külföldi kormánydele­gációk teljes számban. Egymásután érkeznek meg a kormány tagjai, az államtitkárok és a kormányzó- pártok küldöttségei. A szovjet kormánydelegáció érkezik, élén Vorosilov marsallal. A marsall körülnéz a díszteremben, ahol a kiállítás ünnepi megnyitása lesz, észreveszi a Kisgazdapárt küldött­ségében álló Gyöngyösi Jánost, akihez odamegy, kezet fog a né­hány szívélyes szót vált vele. Ugyancsak üdvözli Csorba Jánost, a Közigazgatási Bíróság elnökét. Odakinnt kürtszó hangzik, a katonai zenekar a Himnuszt ját­­sza. Megérkezik Tildy Zoltán köz­­társasági elnök Dinnyés Lajos miniszterelnök és Mihályfi Ernő miniszter kíséretében. Ortutay Gyula kultuszminisz­ter lép a mikrofon elé. Engedélyt kér a kiállítás megnyitására s hangsúlyozza, hogy a magyar szabadságharc dia­dalmas küzdelmeinek és fáj­dalmas lehanyatlásának értékes emlékeit mutatják be a kiállítás termeiben. Ezután meg­köszönte a szovjet­ kormánynak, melyet a mostani ünnepségeken a magyar nép által annyira nagy­­rabecsült és szeretett Vorosilov marsall képvisel, továbbá Groza miniszterelnök kormányának,a­hool­y a kiállítás anyagát gazdagították. Fierlinger csehszlovák iparügyi miniszter, Erban szakszervezeti főtitkár vasárnap Budapestre érkeztek A budapesti centenáris ünnepségeken résztvevő A küldöttség ünnepélyes fogadására a magyar és csehszlovák színek­kel fellobogózott repülőtéren megjelentek Szakasits Árpád miniszter­­elnökhelyettes, Marosán György, a Szociáldemokrata Párt főtitkár­­helyettese, Nógrádi Sándor miniszterelnökségi államtitkár, Vajda Imri, iparügyi államtitkár, Balassa Gyula rendőraltábornagy, Czerny budapesti csehszlovák követ, és több más személyiség. A repülőtéren a rendőrség díszszázada állott fel zenekarral. A repülőgép leszállása­kor a zenekar a csehszlovák, majd a magyar Himnuszt játszotta. A repülőgépen érkezett Zdanek Fierlinger, a csehszlovák köztársaság iparügyi minisztere és Eugen Erban, a csehszlovák szakszervezetek főtitkára A küldöttséget a magyar kormány nevében Szakasits mi­­niszterelnökhelyettes üdvözölte. Kifejezte azt a reményét, hogy a láto­gatás újabb lépést jelent a két ország jóviszonyának megteremtésében. Fierlinger miniszter válaszában azt a meggyőződését hangoztatta, hogy a látogatás egyik állomása lesz a két ország közötti barátságnak. Ezután Fierlinger miniszter Szakasits miniszterelnökhelyettes kí­séretében ellépett a díszszázad előtt, majd a csehszlovák küldöttség tagjai gépkocsiba szálltak és szállásukra hajtattak. (MTI) csehszlovák küldöttség vasárnap délelőtt Budapestre érkezett, külön­ repülőgépen Vorosilov m­­azsalit és a külföldi küldöttségeket fogadta a köztársaság elnöke Tldy Zoltán köztársasági elnök vasárnap délben az elnöki palo­tában fogadta a centenáris ünnep­ségekre Budapestre érkezett kül­földi küldöttségeket. A palota eilőtt, a­hol lovasrendőr dísz­­század tisztelgett, az egybegyűlt tömeg meleg ünneplésben része­sítette a Vorosilov marsall veze­tésével érkező szovjet küldöttsé­get. Az elnök, Dinnyés Lajos mi­niszterelnök, Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád miniszterelnök­­helyettesek, Molnár Erik miiniszt Ára 1 FORINT tér és a kormány több más tagja jelenlétében fogadta a küldöttsé­get, melegen üdvözölte Vorosilov marsallt és Grecsuhot, az ukrán köztársaság legfelső tanácsa el­nökségének elnökét. A külföldi vendégek háromnegyed óra hosz­­szat tartózkodtak, fesztelen be­szélgetésben, a köztársasági elnök­nél. Hosszú idő után szabad március idusát ünnepeljük ! — mondotta Dinnyés miniszterelnök Da­bason Dabason vasárnap délben Kos­suth Lajos apjának sírjánál tartott kegyeletes ünnepségen Dinnyés Lajos miniszterelnök a következő beszédet mondotta: — A magyar szabadságharc szent eszméinek útjait járjuk és Kos­suth Lajos útmutatását követjük. A demokrácia első nagy reformja: a földreform után a földhözjutta­­tottak százezrei azonnal a termelő munka szolgálatába álltak és mi­ként a gyárak munkásai, a föld népe is látástól-vakulásig dolgo­zott, mert tudta, hogy magának épít, magának dolgozik. Mai ün­neplésünk fogadalomtétel is, hogy továbbra is a demokrácia útján járva, a falvak népe, karöltve a városok népével, a munkássággal és a haladó értelmiséggel vállvetve haladjunk további célok felé, amelyeknek alapja a szabad, független, demokra­tikus haza, amelyben szabad emberek szaba­don élnek, dolgoznak, élvezik mun­kájuk áldásait. A közelmúlt idők­ben súlyos próbatételt élt át a nemzet. Sokan közülünk elcsügged­tek, félreálltak, vagy megszédültek és hittek a fasizmus csodatevő fegyvereiben, a diktatúrák meg­­dönthetetlenségében. De többség­ben voltak azok, akik mindennél többre becsülték az­­emberi sza­badságot, a demokráciát, a dolgo­zók munkájának értékét és akik harcot kezdtek a fasizmus ellen. Ez a harc győzedelmeskedett és lehetővé tette, hogy hosszú idő után most szabad március idusát ünnepelhetjük, és szabadságunk, függetlenségünk teljes birtokában haladhatunk to­vább azon az úton, amely népi de­mokráciánk felvirágzásához vezet. Ha továbbra is erőinket egyesítve dolgozunk, termelünk és járjuk a haladás, a béke útját, mint ahogy a felszabadulás óta tettük, akkor valóra válik Kossuth próféciája és népi demokráciánkat a poklok erői sem dönthetik meg. .

Next