A Szabadság, 1999 (11. évfolyam, 49-52. szám)

1999-12-10 / 49. szám

21999. december 10. EZ TÖRTÉNT a világpolitikában Decemberi. Bebizonyosodott hogy a CDU fekete­pénzeket használt fel választási céljaira. Most már csak azt próbálják tagadni a keresz­ténydemokraták, hogy az illegális adományok befolyásolták volna politikai döntéseiket. Az is kérdéses, hogy némi pénz nem vándorolt-e valakik zsebébe. Kitört a vihar az RMDSZ két irányzata között a magyar kormánytól kapott 2,5 milliós támogatás körül. A Markó-féle irányzat Tőkésen és hívein kéri számon a pénzt, ők azonban azt állítják - de igazolni nem tudják -, hogy egyszer már el­számoltak vele. December 2. Mégis Viktor Klímát bízta meg kor­mányalakítással az osztrák köztársasági elnök. A Néppárt nagy nehezen ráállt, hogy legalább tárgyal a koalíció felújításáról, de nyilván megkéri majd az árát, így lesz a vesztesből győztes... Magyar szálai is vannak a jugoszláv elnök ellen terve­zett állítólagos merényletnek. A francia hivatalos körök he­vesen tagadják, hogy közük lenne az ügyhöz, a letartóztatott francia-jugoszláv állampolgár viszont beismerő vallomást tett. Kisért Jankapuszta szelleme... December 3. Megalakult a közös protestáns-katoli­kus kormány Észak-Írországban. Az au­tonóm tartomány azért nem minden ügyben dönthet önálló­an, a kormányban azonban olyanok is helyet kaptak, akiket nemrég még terroristaként köröztek. Elfoglalták Argunt az orosz csapatok. A harmadik legna­gyobb csecsen város lakosai maguk kergették ki előzőleg a muzulmán fegyvereseket. Decemberi Nem biztos, hogy megtartják a január 3- ára kitűzött horvát választásokat. Ha a halálos beteg államelnök időközben elhunyna, elhalasztják a parlamenti választást. Schröder szerint 2003-tól lehet tárgyalni az EU tagjelölt­jeinek felvételéről. Időközben egy finn diplomata már a 2005-ös dátumot emlegette. Ha így megy tovább, lesz az még később is. December 5. Meghiúsult az EU-nak az a terve, hogy humanitárius segélynek álcázott olaj­­szállítmányával kivételezett helyzetbe hozza az ellenzéki irányítású szerb városokat. A küldemény hosszas várako­zás után visszafordult Macedóniába. Bombázás után olaj­zsarolás? Egyfolytában győzködi az ETA politikai szárnya a kato­nai szárnyat, hogy ne alkalmazzon erőszakot a közös cél, az önálló Baszkföld kivívásának szolgálatában. A baszkok (Franciaországban gasconoknak nevezik őket) másfél évezrede hasztalan küzdenek a függetlenségükért. December 6. Szuperkoalíciót javasolt Csehország­ban a levitézlett jobboldali volt kormány­fő. A koalícióból csak a legnépszerűbb pártot, a kommunis­tákat kellene kihagyni. És ezzel megoldják az ország legsú­lyosabb problémáit, amelyeket éppen a tervezett koalíció pártjai okoztak? Vasutassztrájk tört ki Romániában. A szakszervezetek és a kormány javaslata között áthidalhatatlannak látszó el­lentét feszül, a közlekedési miniszter azt tervezi, hogy vo­natjeggyel repülőn szállítják el az utasokat. Csak az a kér­dés, hogy honnan szereznek ehhez elegendő repülőgépet. Teljesen bekerítették Groznijt az orosz szövetségi erők. Az orosz parancsnok­ December 7. -ág felhívta a polgári lakosság hátramaradt részét, hogy de­cember 11 -ig hagyja el a rommá lőtt csecsen fővárost. Egyre több tagjelölttel kezdik meg a tárgyalásokat az EU illetékesei. Az elképzelés célja teljesen világos: több jelölt, több probléma, hosszabb tárgyalási idő. Bertie Ahern (középen) ír kormányfő a kabinet tagjaival KÜL­ÜGY a Szabadság A startpisztoly eldördült Ha igaz lenne mindaz, amit nekünk, s velünk együtt a világ közvéle­ményének mondanak, ismételgetnek, duruzsolnak és a fülünkbe ordí­tanak, akkor a hírügynökségek azt jelentették volna a múlt heti Világ­­konferenciáról, hogy „az Egyesült Államokbeli Seattle-ben a WTO, a világkereskedelmi konferencia a kereskedelem további liberalizálá­sát hirdette meg a következő évezredre, s nagy jelentőségű határoza­tot fogadott el az agrártámogatás leépítéséről". Ámde nem ezt hal­lottuk és nem ezt olvastuk. A konferencia nem építette le az agrárex­port támogatását, sőt a konferencia elvétve ülésezett, vagy sehogyan sem, határozatot pedig nem hozott; végső fokon nem is nyílt meg, és nem is ért véget gigantikus záróközleménnyel, „jövőre veled ugyan­itt!" felkiáltásokkal. Inkább szétoszlott, szertefoszlott. Szóval ne higgyünk annak, hogy a globalizás mindent le­győzve halad diadalmas világ­hódító útján, hogy nincs értelme ellenállni, hogy ez a világ rend­je. S nemcsak elrendeltetett és végzet, hanem még jó is­­ min­denkinek: liberalizál, felszaba­dít, egyenlővé tesz, kizárja az egyenlő esélyek kapuját, ame­lyen mindenki beléphet, aki versenyképes. Nekünk, magya­roknak különösen jó, hiszen a thaiföldi munkabérekkel kon­kurálván, igazán versenyképe­sek vagyunk... Igaz, mezőgaz­dasági termékeinket eddig sem vették (nem volt szabványszerű, nem volt „bio”, nem volt jól cso­magolva, nem volt elég olcsó, stb. stb. Egyszóval: még az uni­ónk sem kellett). Most sem kel­lene majd, de mit számít az egy olyan ipari nagyhatalomnak, mint Magyarország. Ha lőttek a magyar mezőgazdaságnak, hát lőttek. Éljen a globalizáció! De a fenti vita már akadé­mikus. Seattle-ben nem töröl­ték el az agrártámogatást, még csak megközelítően belátható dátumot sem jelöltek ki rá. A harmadik világ, a fejlődők képviselői, akik bent lézeng­tek a teremben, éppúgy ellenez­ték a WTO megtervezte határo­zatokat, mint az utcákon tüntető tíz- meg tízezrek. Ne higgyünk a hazai televízi­ók híradóinak: Seattle utcáin nem csürhe randalírozott, s ne higgyük el (a posztjáról már tá­vozni készülő) Chikán minisz­ternek, hogy az a félszázezer, vagy annál is nagyobb tömeg „minden ellen tiltakozott, tünte­tett” (magyarán, maga sem tud­ta, mit akar, csak úgy beleordíto­zott a kamerákba, meg a gáz­maszkos lovasrendőrök képébe). Vegyük tudomásul, hogy egyrészt szervezett tömegek vo­nultak Seattle utcáira, alaposan előkészített tiltakozó akciókat folytattak, hősiesen viselkedtek (volt néhány törő-zúzó is, mint minden tömegdemonstráción), a világ minden táját képviselték, és okosan érveltek, másrészt az évezredet lezáró legnagyobb és leghosszabb tömegtüntetés-so­rozat igenis befolyásolta a vi­lágkereskedelmi konferencia munkáját, hozzájárult annak ku­darcához. Harmadrészt a világ­kereskedelmi konferencia rész­vevőinek többsége ellenezte, sőt, aktívan szembeszállt a glo­balizációval, amely az állítások­kal ellentétben nemhogy egyesí­tené a világot, hanem még job­ban megosztja gazdagokra és szegényekre. És végül ez termé­szetesen nem jelenti azt, hogy akár a tüntetők, akár a konferen­cia kudarca megakadályozhatja a világot még jobban elemberte­­lenítő (legalábbis jelen formájá­ban végletesen kizsákmányoló és cinikus) globalizációt. Való­színűleg lassítja, távlatokban gondolkodva pedig kitermeli azokat az erőket, Európában, a tengerentúlon, amelyek más al­ternatívát kínálnak. Clinton elnök menet közben változtatott eredeti magatartá­sán és álláspontján. Időnként „megértette” a tüntetőket, időn­ként el is fogadta véleményüket. A helyi rendőrség brutalitása nem aratott osztatlan elismerést sem a város lakói, sem a konfe­rencia résztvevői, sem a világ előtt. Spielberg filmjeibe bele­férhet, de a demokrácia fogal­mába nehezen a gumilövedékek és a kijárási tilalom alkalmazá­sa. „Ez nem a Tienanmen tér, a módszerek mégis azonosak! - kiáltozták a gyulladt szemű, megbilincselt sajttermelők és környezetvédők, akiket kom­­munistasággal aligha lehet­ vá­dolni. A konferenciának egyetlen biztos, sziklaszilárdan követke­zetes küldöttsége volt: a Chikán Attila miniszter vezette magyar delegáció. A miniszter kiállt a tüntetők elé, és megvédte az amerikai álláspontot, amely azonos a mi álláspontunkkal, se az ártámogatással, ha nem terem majd egyetlen paradicsom sem ebben a honban. (Emlékezünk még a klasszikus jelmondatra: „nem rés vagyunk, hanem erős bástya! ”) Szóval a magyar állás­pont túllépett az Európai Unió vonakodásán is. Tehettük, hi­szen hol van még az uniós tag­ság! S amikor már mindenki tudta, hogy a függönyt le lehet ereszteni, a magyar küldöttség még feltárt ingujjban próbált kipréselni egy zárónyilatkoza­tot, amely belátható közelségbe hoz valamilyen határozati javas­latot, valamiről, valakiknek. S ha a Magyar Rádió New York-i tudósítója nem készíti el élete legjobb, negyvenperces riport­ját (és néhány nyugat-európai kollégája nem tudósít tárgyila­gosan), a magyar közvélemény a tömegtájékoztatásból annyit tudhatna, hogy Amerikában volt egy nagyszabású értekezlet, amely ellen néhány pucér keblű nő tiltakozott. Azt hittük, a század és az évezred vége felé a világ tudo­másul veszi, globalizálták. Most kiderült, hogy a világ már eldön­­tötte: ellenáll, mert ezt nem fo­gadhatja el. Optimista hozzá­állás: Hazai Nóra WTO-ellenes tüntetés Párizsban ............................ «-sí#,- . "''f . ÜTŐKÉPES PROGRAM KIDOLGOZÁSA A PDS nagy menetelése A Le Monde francia polgári napilap berlini tudósítója a közelmúlt­ban részletesen elemezte a Demokratikus Szocializmus Pártjának (PDS) tevékenységét. 1990-ben a pártra országosan a választók 2,4 százaléka, az 1998-ban tartott német parlamenti választásokon vi­szont már 5,1 százaléka szavazott. Ebből 21,6 százalék a keleti, 1,2 százalék pedig a nyugati tartományokra esett. A Forsa német közvé­lemény-kutató intézet ez év októberi felmérése szerint a PDS-re jelenleg a lakosság 7 százaléka adná a voksát, ami a szociáldemokraták és a ke­reszténydemokraták után a harmadik helyet jelenti. A párt népszerűsíté­séhez jelentősen hozzájárul, hogy a parlamenti frakció vezetője, Gregor Gysi ügyvéd, a német törvényhozás egyik legjobb szónoka. Kezdetben a PDS tagjait első­sorban a régi korszak iránti nosztalgia jellemezte. Később azonban a párt az időszerű kér­désekkel kezdett foglalkozni és fokozatosan jelentős helyi erővé vált a keleti tartományokban. A Demokratikus Szocializmus Pártja felvállalta a keletiek, az úgynevezett „ossik” érdekeinek a védelmét, és hasonló elbánást követelt részükre, mint amit a nyugati országrészben élők, a „wessik” élveznek. A PDS akti­vistái sokrétű társadalmi tevé­kenységet folytatnak. Részt vesznek a helyi polgári szerve­ződések munkájában, segítik az állampolgárok ügyes-bajos dol­gainak a megoldását, és - többek között-rockkoncerteket is szer­veznek a szélsőjobboldal, vala­mint a fajgyűlölet ellen. Kétszáz polgármester és 6000 helyi taná­csos megválasztása igazolja en­nek a folyamatos politikai „apró munkának” a sikerét. 1998 óta a párt képviselői tagjai a mecklen­burg-pomerániai szociálde­mokrata vezetésű tartományi koalíciós kormánynak. A PDS már elért néhány ered­ményt a nyugati országrészben is. A szavazatok 6,8 százalékát szerezte meg a híres egyetemi városban, Tübingenben. A Ruhr­­vidéki Duisburgban pedig a vá­lasztók 4,2 százalékának a tá­mogatását élvezte az őszi regio­nális választásokon. A párt elsősorban a helyi szerveződé­sek és a szakszervezetek tevé­kenységében való részvétellel kívánja nyugat-németországi befolyását erősíteni. A Schrö­­der-kormány antiszociális poli­tikája is hozzájárul ahhoz, hogy a Demokratikus Szocializmus Pártja elfoglalja a baloldalon a szociáldemokraták által részben üresen hagyott helyet. A Kohl-kabinet tavalyi buká­sa óta csökkentek a párt elleni nyílt támadások. Ma már ritkáb­ban vádolják a PDS egyes veze­tőit Stasi-ügynöki tevékenység­gel, és politikai ellenfeleik sem nevezik naponta ördögnek a mozgalmat. Különböző áramla­tok és korosztályok dolgoznak a szervezetben, a fiatalok tömege­itől kezdve az idősebb korú kommunisták csoportjáig. And­ré Brie, a párt egyik vezetője, a belső helyzetet úgy jellemezte, hogy, ,könnyebb megváltoztatni az emberek gondolkodását, mint befolyásolni az érzé­seiket”. A PDS vezetőinek legfonto­sabb célkitűzése egy ütőképes program kidolgozása a 2002- ben tartandó parlamenti válasz­tásokon való sikeres szereplés érdekében .A Le Monde szerint a jelenlegi felmérések azt mutat­ják, hogy a zöldeknek kevés, a szabaddemokratáknak pedig alig van esélyük a következő parlamentbe való bejutásra. Egy ilyen eredmény teljesen új erő­viszonyokat teremthet Német­országban, amely a szociálde­mokratákat és a keresz­ténydemokratákat egy úgynevezett nagykoalíció alakí­tására kényszerítené. A kommu­nista utódpártnak tartott De­mokratikus Szocializmus Pártja pedig alig tíz évvel a berlini fal ledöntése után a mérleg nyelve, és az egyedüli ellenzéki szerve­zet lehetne a német törvény­­hozásban. Kovács Gábor Felszállt... ...évtizedek után az első, menet­rendszerinti repülőgép, amely az Egyesült Államokból Havan­nába indult. Tehát nem a Disz­nó-öbölbe, nem hordozható ra­kétákat cipelő „szabad­ságharcosokat” vitt, akik meg akarják dönteni a Castro-rend­­szert, hanem nagymamákat, gyerekeket, akik rokonlátoga­tásra indulnak, nagy csomagok­kal, ajándékokkal. A kamerák tanúsága szerint nem rettegve, hanem vidáman integetve. Az esemény nem meglepő, hiszen jónéhány hónappal ez­előtt II. János Pál pápa is fel­szállt egy vatikáni gépre és meg­látogatta Kubát, sőt Castro részt is vett a miséjén. Ha a légtér ennyire szabad, gondolták az amerikai partoknál, akkor talán a főként Miamiban élő kubaiak is repülhetnek. Kevesebb üzem­anyagot fogyasztanak, mint a Szentatya gépe. Washington már eddig is so­kat enyhített a Kuba elleni gaz­dasági szankciókon, amelyek nem tudták megtörni, térdre kényszeríteni a szigetországot és lakóit. Az Egyesült Államok szép lassan változtat Kubával szem­ben alkalmazott politikáján. Ju­goszlávia, az más, az komolyan fenyegeti az amerikai demokrá­ciát. Kuba közel van, Belgrád meg messze. (hazai)

Next