A Szabadság, 1999 (11. évfolyam, 49-52. szám)
1999-12-10 / 49. szám
21999. december 10. EZ TÖRTÉNT a világpolitikában Decemberi. Bebizonyosodott hogy a CDU feketepénzeket használt fel választási céljaira. Most már csak azt próbálják tagadni a kereszténydemokraták, hogy az illegális adományok befolyásolták volna politikai döntéseiket. Az is kérdéses, hogy némi pénz nem vándorolt-e valakik zsebébe. Kitört a vihar az RMDSZ két irányzata között a magyar kormánytól kapott 2,5 milliós támogatás körül. A Markó-féle irányzat Tőkésen és hívein kéri számon a pénzt, ők azonban azt állítják - de igazolni nem tudják -, hogy egyszer már elszámoltak vele. December 2. Mégis Viktor Klímát bízta meg kormányalakítással az osztrák köztársasági elnök. A Néppárt nagy nehezen ráállt, hogy legalább tárgyal a koalíció felújításáról, de nyilván megkéri majd az árát, így lesz a vesztesből győztes... Magyar szálai is vannak a jugoszláv elnök ellen tervezett állítólagos merényletnek. A francia hivatalos körök hevesen tagadják, hogy közük lenne az ügyhöz, a letartóztatott francia-jugoszláv állampolgár viszont beismerő vallomást tett. Kisért Jankapuszta szelleme... December 3. Megalakult a közös protestáns-katolikus kormány Észak-Írországban. Az autonóm tartomány azért nem minden ügyben dönthet önállóan, a kormányban azonban olyanok is helyet kaptak, akiket nemrég még terroristaként köröztek. Elfoglalták Argunt az orosz csapatok. A harmadik legnagyobb csecsen város lakosai maguk kergették ki előzőleg a muzulmán fegyvereseket. Decemberi Nem biztos, hogy megtartják a január 3- ára kitűzött horvát választásokat. Ha a halálos beteg államelnök időközben elhunyna, elhalasztják a parlamenti választást. Schröder szerint 2003-tól lehet tárgyalni az EU tagjelöltjeinek felvételéről. Időközben egy finn diplomata már a 2005-ös dátumot emlegette. Ha így megy tovább, lesz az még később is. December 5. Meghiúsult az EU-nak az a terve, hogy humanitárius segélynek álcázott olajszállítmányával kivételezett helyzetbe hozza az ellenzéki irányítású szerb városokat. A küldemény hosszas várakozás után visszafordult Macedóniába. Bombázás után olajzsarolás? Egyfolytában győzködi az ETA politikai szárnya a katonai szárnyat, hogy ne alkalmazzon erőszakot a közös cél, az önálló Baszkföld kivívásának szolgálatában. A baszkok (Franciaországban gasconoknak nevezik őket) másfél évezrede hasztalan küzdenek a függetlenségükért. December 6. Szuperkoalíciót javasolt Csehországban a levitézlett jobboldali volt kormányfő. A koalícióból csak a legnépszerűbb pártot, a kommunistákat kellene kihagyni. És ezzel megoldják az ország legsúlyosabb problémáit, amelyeket éppen a tervezett koalíció pártjai okoztak? Vasutassztrájk tört ki Romániában. A szakszervezetek és a kormány javaslata között áthidalhatatlannak látszó ellentét feszül, a közlekedési miniszter azt tervezi, hogy vonatjeggyel repülőn szállítják el az utasokat. Csak az a kérdés, hogy honnan szereznek ehhez elegendő repülőgépet. Teljesen bekerítették Groznijt az orosz szövetségi erők. Az orosz parancsnok December 7. -ág felhívta a polgári lakosság hátramaradt részét, hogy december 11 -ig hagyja el a rommá lőtt csecsen fővárost. Egyre több tagjelölttel kezdik meg a tárgyalásokat az EU illetékesei. Az elképzelés célja teljesen világos: több jelölt, több probléma, hosszabb tárgyalási idő. Bertie Ahern (középen) ír kormányfő a kabinet tagjaival KÜLÜGY a Szabadság A startpisztoly eldördült Ha igaz lenne mindaz, amit nekünk, s velünk együtt a világ közvéleményének mondanak, ismételgetnek, duruzsolnak és a fülünkbe ordítanak, akkor a hírügynökségek azt jelentették volna a múlt heti Világkonferenciáról, hogy „az Egyesült Államokbeli Seattle-ben a WTO, a világkereskedelmi konferencia a kereskedelem további liberalizálását hirdette meg a következő évezredre, s nagy jelentőségű határozatot fogadott el az agrártámogatás leépítéséről". Ámde nem ezt hallottuk és nem ezt olvastuk. A konferencia nem építette le az agrárexport támogatását, sőt a konferencia elvétve ülésezett, vagy sehogyan sem, határozatot pedig nem hozott; végső fokon nem is nyílt meg, és nem is ért véget gigantikus záróközleménnyel, „jövőre veled ugyanitt!" felkiáltásokkal. Inkább szétoszlott, szertefoszlott. Szóval ne higgyünk annak, hogy a globalizás mindent legyőzve halad diadalmas világhódító útján, hogy nincs értelme ellenállni, hogy ez a világ rendje. S nemcsak elrendeltetett és végzet, hanem még jó is mindenkinek: liberalizál, felszabadít, egyenlővé tesz, kizárja az egyenlő esélyek kapuját, amelyen mindenki beléphet, aki versenyképes. Nekünk, magyaroknak különösen jó, hiszen a thaiföldi munkabérekkel konkurálván, igazán versenyképesek vagyunk... Igaz, mezőgazdasági termékeinket eddig sem vették (nem volt szabványszerű, nem volt „bio”, nem volt jól csomagolva, nem volt elég olcsó, stb. stb. Egyszóval: még az uniónk sem kellett). Most sem kellene majd, de mit számít az egy olyan ipari nagyhatalomnak, mint Magyarország. Ha lőttek a magyar mezőgazdaságnak, hát lőttek. Éljen a globalizáció! De a fenti vita már akadémikus. Seattle-ben nem törölték el az agrártámogatást, még csak megközelítően belátható dátumot sem jelöltek ki rá. A harmadik világ, a fejlődők képviselői, akik bent lézengtek a teremben, éppúgy ellenezték a WTO megtervezte határozatokat, mint az utcákon tüntető tíz- meg tízezrek. Ne higgyünk a hazai televíziók híradóinak: Seattle utcáin nem csürhe randalírozott, s ne higgyük el (a posztjáról már távozni készülő) Chikán miniszternek, hogy az a félszázezer, vagy annál is nagyobb tömeg „minden ellen tiltakozott, tüntetett” (magyarán, maga sem tudta, mit akar, csak úgy beleordítozott a kamerákba, meg a gázmaszkos lovasrendőrök képébe). Vegyük tudomásul, hogy egyrészt szervezett tömegek vonultak Seattle utcáira, alaposan előkészített tiltakozó akciókat folytattak, hősiesen viselkedtek (volt néhány törő-zúzó is, mint minden tömegdemonstráción), a világ minden táját képviselték, és okosan érveltek, másrészt az évezredet lezáró legnagyobb és leghosszabb tömegtüntetés-sorozat igenis befolyásolta a világkereskedelmi konferencia munkáját, hozzájárult annak kudarcához. Harmadrészt a világkereskedelmi konferencia részvevőinek többsége ellenezte, sőt, aktívan szembeszállt a globalizációval, amely az állításokkal ellentétben nemhogy egyesítené a világot, hanem még jobban megosztja gazdagokra és szegényekre. És végül ez természetesen nem jelenti azt, hogy akár a tüntetők, akár a konferencia kudarca megakadályozhatja a világot még jobban elembertelenítő (legalábbis jelen formájában végletesen kizsákmányoló és cinikus) globalizációt. Valószínűleg lassítja, távlatokban gondolkodva pedig kitermeli azokat az erőket, Európában, a tengerentúlon, amelyek más alternatívát kínálnak. Clinton elnök menet közben változtatott eredeti magatartásán és álláspontján. Időnként „megértette” a tüntetőket, időnként el is fogadta véleményüket. A helyi rendőrség brutalitása nem aratott osztatlan elismerést sem a város lakói, sem a konferencia résztvevői, sem a világ előtt. Spielberg filmjeibe beleférhet, de a demokrácia fogalmába nehezen a gumilövedékek és a kijárási tilalom alkalmazása. „Ez nem a Tienanmen tér, a módszerek mégis azonosak! - kiáltozták a gyulladt szemű, megbilincselt sajttermelők és környezetvédők, akiket kommunistasággal aligha lehet vádolni. A konferenciának egyetlen biztos, sziklaszilárdan következetes küldöttsége volt: a Chikán Attila miniszter vezette magyar delegáció. A miniszter kiállt a tüntetők elé, és megvédte az amerikai álláspontot, amely azonos a mi álláspontunkkal, se az ártámogatással, ha nem terem majd egyetlen paradicsom sem ebben a honban. (Emlékezünk még a klasszikus jelmondatra: „nem rés vagyunk, hanem erős bástya! ”) Szóval a magyar álláspont túllépett az Európai Unió vonakodásán is. Tehettük, hiszen hol van még az uniós tagság! S amikor már mindenki tudta, hogy a függönyt le lehet ereszteni, a magyar küldöttség még feltárt ingujjban próbált kipréselni egy zárónyilatkozatot, amely belátható közelségbe hoz valamilyen határozati javaslatot, valamiről, valakiknek. S ha a Magyar Rádió New York-i tudósítója nem készíti el élete legjobb, negyvenperces riportját (és néhány nyugat-európai kollégája nem tudósít tárgyilagosan), a magyar közvélemény a tömegtájékoztatásból annyit tudhatna, hogy Amerikában volt egy nagyszabású értekezlet, amely ellen néhány pucér keblű nő tiltakozott. Azt hittük, a század és az évezred vége felé a világ tudomásul veszi, globalizálták. Most kiderült, hogy a világ már eldöntötte: ellenáll, mert ezt nem fogadhatja el. Optimista hozzáállás: Hazai Nóra WTO-ellenes tüntetés Párizsban ............................ «-sí#,- . "''f . ÜTŐKÉPES PROGRAM KIDOLGOZÁSA A PDS nagy menetelése A Le Monde francia polgári napilap berlini tudósítója a közelmúltban részletesen elemezte a Demokratikus Szocializmus Pártjának (PDS) tevékenységét. 1990-ben a pártra országosan a választók 2,4 százaléka, az 1998-ban tartott német parlamenti választásokon viszont már 5,1 százaléka szavazott. Ebből 21,6 százalék a keleti, 1,2 százalék pedig a nyugati tartományokra esett. A Forsa német közvélemény-kutató intézet ez év októberi felmérése szerint a PDS-re jelenleg a lakosság 7 százaléka adná a voksát, ami a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták után a harmadik helyet jelenti. A párt népszerűsítéséhez jelentősen hozzájárul, hogy a parlamenti frakció vezetője, Gregor Gysi ügyvéd, a német törvényhozás egyik legjobb szónoka. Kezdetben a PDS tagjait elsősorban a régi korszak iránti nosztalgia jellemezte. Később azonban a párt az időszerű kérdésekkel kezdett foglalkozni és fokozatosan jelentős helyi erővé vált a keleti tartományokban. A Demokratikus Szocializmus Pártja felvállalta a keletiek, az úgynevezett „ossik” érdekeinek a védelmét, és hasonló elbánást követelt részükre, mint amit a nyugati országrészben élők, a „wessik” élveznek. A PDS aktivistái sokrétű társadalmi tevékenységet folytatnak. Részt vesznek a helyi polgári szerveződések munkájában, segítik az állampolgárok ügyes-bajos dolgainak a megoldását, és - többek között-rockkoncerteket is szerveznek a szélsőjobboldal, valamint a fajgyűlölet ellen. Kétszáz polgármester és 6000 helyi tanácsos megválasztása igazolja ennek a folyamatos politikai „apró munkának” a sikerét. 1998 óta a párt képviselői tagjai a mecklenburg-pomerániai szociáldemokrata vezetésű tartományi koalíciós kormánynak. A PDS már elért néhány eredményt a nyugati országrészben is. A szavazatok 6,8 százalékát szerezte meg a híres egyetemi városban, Tübingenben. A Ruhrvidéki Duisburgban pedig a választók 4,2 százalékának a támogatását élvezte az őszi regionális választásokon. A párt elsősorban a helyi szerveződések és a szakszervezetek tevékenységében való részvétellel kívánja nyugat-németországi befolyását erősíteni. A Schröder-kormány antiszociális politikája is hozzájárul ahhoz, hogy a Demokratikus Szocializmus Pártja elfoglalja a baloldalon a szociáldemokraták által részben üresen hagyott helyet. A Kohl-kabinet tavalyi bukása óta csökkentek a párt elleni nyílt támadások. Ma már ritkábban vádolják a PDS egyes vezetőit Stasi-ügynöki tevékenységgel, és politikai ellenfeleik sem nevezik naponta ördögnek a mozgalmat. Különböző áramlatok és korosztályok dolgoznak a szervezetben, a fiatalok tömegeitől kezdve az idősebb korú kommunisták csoportjáig. André Brie, a párt egyik vezetője, a belső helyzetet úgy jellemezte, hogy, ,könnyebb megváltoztatni az emberek gondolkodását, mint befolyásolni az érzéseiket”. A PDS vezetőinek legfontosabb célkitűzése egy ütőképes program kidolgozása a 2002- ben tartandó parlamenti választásokon való sikeres szereplés érdekében .A Le Monde szerint a jelenlegi felmérések azt mutatják, hogy a zöldeknek kevés, a szabaddemokratáknak pedig alig van esélyük a következő parlamentbe való bejutásra. Egy ilyen eredmény teljesen új erőviszonyokat teremthet Németországban, amely a szociáldemokratákat és a kereszténydemokratákat egy úgynevezett nagykoalíció alakítására kényszerítené. A kommunista utódpártnak tartott Demokratikus Szocializmus Pártja pedig alig tíz évvel a berlini fal ledöntése után a mérleg nyelve, és az egyedüli ellenzéki szervezet lehetne a német törvényhozásban. Kovács Gábor Felszállt... ...évtizedek után az első, menetrendszerinti repülőgép, amely az Egyesült Államokból Havannába indult. Tehát nem a Disznó-öbölbe, nem hordozható rakétákat cipelő „szabadságharcosokat” vitt, akik meg akarják dönteni a Castro-rendszert, hanem nagymamákat, gyerekeket, akik rokonlátogatásra indulnak, nagy csomagokkal, ajándékokkal. A kamerák tanúsága szerint nem rettegve, hanem vidáman integetve. Az esemény nem meglepő, hiszen jónéhány hónappal ezelőtt II. János Pál pápa is felszállt egy vatikáni gépre és meglátogatta Kubát, sőt Castro részt is vett a miséjén. Ha a légtér ennyire szabad, gondolták az amerikai partoknál, akkor talán a főként Miamiban élő kubaiak is repülhetnek. Kevesebb üzemanyagot fogyasztanak, mint a Szentatya gépe. Washington már eddig is sokat enyhített a Kuba elleni gazdasági szankciókon, amelyek nem tudták megtörni, térdre kényszeríteni a szigetországot és lakóit. Az Egyesült Államok szép lassan változtat Kubával szemben alkalmazott politikáján. Jugoszlávia, az más, az komolyan fenyegeti az amerikai demokráciát. Kuba közel van, Belgrád meg messze. (hazai)