A Színes Sport, 2000. július (1. évfolyam, 41-71. szám)
2000-07-01 / 41. szám
I. évfolyam 41. szám , 2000. július 1. Belgium Csehország Római Szlovénia Olaszország Spanyolország II Portugália A HELYSZÍNRŐL DÉNES TAMÁS ÉS GONDA LÁSZLÓ TUDÓSÍT Szeresd a futballt! Tanuld a futballt! Játszd a futballt! Élj meg a futballból! A sorrend nagyon fontos, bármelyik elemet felcseréljük, sohasem lesz jó labdarúgó a gyerekből. S bár tucatnyi esztendőnek kell eltelnie a megszerettetéstől a profizmusig, ahol jól csinálják, ahol van tudás és türelem, ott előbb-utóbb lesz gazdagság is. Ma már egy-egy nemzetközi torna - legyen az kupasorozat, világvagy kontinensbajnokság - multimilliomosok gyülekezete, a csapatok, a válogatottak összértéke magyar ésszel szinte felfoghatatlan. Kőkemény profizmus tombol a futballban, ám ahol tényleg komolyan gondolják, és játsszák ezt a sportágat, ott nem hiányozhatnak az érzelmek sem. Az Eb-meccsek felvezetése is ezt erősíti, a sztárokkal kézenfogva bevonuló, az ellenfél mezében pompázó gyerekek látványa azon túl, hogy megható, a labdarúgás megszerettetését célozza, a pénz, az üzlet, ha csak néhány percre is, de háttérbe szorul. Vannak aztán olyan csapatok, amelyek a bevonulási ceremónia után is megőrzik gyermeki bájukat. Mint például az olasz válogatott. A tudás adva van, ehhez párosul az egység, a sportág és a játékostárs iránti alázat. S hogy a himnuszok alatti összekapaszkodás nem póz, nem elsősorban a közönségnek, a sajtónak szól, az csütörtök este, a tizenegyespárbaj alatt és után bebizonyosodott. A fizikailag és idegileg a végkimerülés határára jutott olasz játékosok nem ültek le a kezdőkörben, a felezővonalon csatárláncot alkotva, egymás vállát átkarolva szuggerálták a labdát leállító társukat. Maldini lövése előtt már az ünneplés koreográfiáját is megbeszélték, ám az „öreg" kihagyta a tizenegyest. Az arca egyszerre tükrözte a fáradságot és a szégyenérzetet, de tudta, bármekkorát hibázott, bármennyire húzza a görcs a lábát, neki is a pálya közepén kígyózó olasz ifjoncok között a helye, és együtt kell gondolkozni, lélegezni, vetődni Toldóval. A védés utáni jelenet leginkább egy óvodai zsúrhoz hasonlított. Az örömujjongás, az egymásra borulás, a körtánc, az ugrabugrálás nem volt mesterkélt, szívből jött, érzés volt benne. Az olaszok kihancúrozták magukat az amszterdami ArenA-ban. A féktelen boldogság, a felszabadult ünneplés néhány percre feledtette a pénzt, a profizmust. A futballt persze lehet jobban, sokkal jobban játszani annál, mint ahogyan az olaszok tették azt csütörtök este a hollandok ellen. Szeretni viszont aligha... (göbölyös) EURO 2000 A csütörtöki elődöntő tizenegyespárbaját Olaszország nyerte _/ •• m JJ m mm «iit.: M^iPgPHQif av ' fte e kívülállók közül leginkább Johan Cruyff (ha őt egyáltalán kívülállónak lehet nevezni a holland futball ügyeiben) kulcsfigura az „Oranje" legutóbbi két hetének történetében. Emlékezetes, hogy a játékosként és edzőként egyaránt világklasszis J. C., akit legalább annyian utálnak, mint ahányan tisztelik, előbb alaposan leszedte a keresztvizet az akkor még százszázalékos, remekül futballozó orániaiakról, majd, amikor a csapat a jugoszlávok ellen a korábbinál is prímábban játszott, lelkesen, de főleg látványosan visszakozott. Cruyff a „squadra azzurra" elleni meccs előtt is nyilatkozott. „Az olaszok sohasem tudnák legyőzni a hollandokat, de a hollandok kikaphatnak az olaszoktól" - mondta. Telibe találta, mi fog történni! Más kérdés, hogy Cruyff aligha boldog azzal hogy bevált jövendőmondónak. Ő is, mint ahogy Arnold Mähren (az 1988-as Eb-győztes csapatban Rijkaard csapattársa volt, ő adta a második, a csodagól előtt a passzt Marco van Bastennek), vagy a „hétköznapi" szurkolók többsége, értetlenül áll a történtek előtt. Nem az felfoghatatlan, hogy a holland csapat veszített - megtörtént már máskor is, hogy a gyengébb játékerejű ünnepelhetett a végén. Nem az a felfoghatatlan, hogy az a holland csapat, amely eddig a torna legeredményesebb alakulataként a csehek elleni nyitómeccset kivéve sohasem adta három gólnál alább (a plávik elleni parádéval még így is jobb volt mint háromgólos a meccsenkénti átlaga) ezúttal egyetlen találatra sem volt képes - az, ahogy mindez történt, a rendes játékidőben elhibázott tizenegyessel. Hollandia - és aligha csak Hollandia - azóta a választ kutatja. Egyszavas, de talán még egymondatos, korrekt választ nehéz adni. Talán Cruyff van legközelebb a megoldáshoz, ha arra gondolt a meccs előtt (!), hogy a kiváló játékosokat alkotó, ezúttal még egységes gárdát is alkotó holland válogatott leggyengébb pontja mentális felkészültsége. Ebbe a gondolatsorba tökéletesen beleillik a torna holland dramaturgiája, amelyben - természetesen az olaszok elleni elődöntő előtt - a leggyengébben a csehek elleni nyitómérkőzésen játszott az „Oranje": akkor, amikor a legnagyobb volt a tét, a feszültség, ha úgy tetszik, a legtöbb volt a vesztenivalója. Frank de Boer, a narancssárga mezesek csapatkapitánya, az elődöntő tragikus hőse azt mondta a mérkőzés után, túl nagy nyomás nehezedett a csapatra, az elvárás, a győzelem kényszere egyszerűen összenyomta az „Oranjét". Druszája, Frank Rijkaard később elárulta, azért döntött úgy, hogy a rendes játékidőben kihagyott büntető után ő kezdi a szétlövést, mert más erre nem volt hajlandó. Frank De Boer ikertestvére, Ronaldemlékezetes, ő meg az 1998- as vébé elődöntőjében, a brazilok elleni szétlövésben hibázott) más magyarázatot is ad, szerinte Rijkaard jó döntést hozott a rúgó kijelölésével, annak ellenére, hogy Frank elsőre hibázott. „Talán még sohasem fordult elő, hogy egy rúgó, különösen egy ilyen biztos rúgó, mint Frank, kétszer hibázzon. A nagy számok törvénye alapján gólt kellett volna rúgnia". Visszakanyarodva Frank de Boer nyilatkozatához, ő többször is kijelentette, a játékosok nem hibáztathatnak senkit, kizárólag saját magukat. Rijkaard is ezt tette, teszi, a mérkőzés után azon melegében lemondott, elismerve saját felelősségét. Függetlenül attól, valakinek szimpatikus-e a holland csapat, szimpatikus-e személyesen Frank Rijkaard, az edző megérdemli, hogy megemeljük előtte a kalapunkat. Elismerés jár azért a munkájért, amit fiatal, zöldfülű edzőként az „Oranje" élén végzett és elismerést azért, mert mindennél előbb megtanulta: az edzői munkát kizárólag az eredmények minősítik. Még akkor is, ha az edző sorsa ebbben az értelemben nem saját, hanem játékosai kezében van. Játsszunk el a gondolattal, ha Frank de Boer, vagy Kluivert belövi a büntetőjét, Rijkaard most a mennybe megy, ha akar, szövetségi kapitány maradhat a világbajnoki selejtezőkre. A kihagyott tizenegy után azonban tudta a kötelességét, mint ifjúember a megesett lány tisztessége ügyében. Mondja bárki is, hogy a futball nem úri sport... A Bosvelt csak néhány lépésnyire van az ünneplő olaszoktól, mégis, egy világ választja el őt tőlük A világsajtó az elődöntőről ----- ------------ HOLLANDIA Alaemeen Daablad: „Dráma a tizenegyesek közül! Abszurd az eredmény, a szörnyű Olaszország jutott a döntőben. A holland válogatott egyedülálló módon ejtette ki magát, és az egész országnak csalódást okozott." De Telearaaf: „A dráma hihetetlen méreteket öltött: Hollandia öt 11 -est hagyott ki! Az ország két hétig visszatartotta a lélegzetét - hiába". De Volkskrant: „Hollandia legjobb játékosai csillognak a pályán, de megtorpannak a 11- es pontnál. Elszállt egy erős futballgeneráció." BELGIUM De Standaard: „Ez az elődöntő nem lett volna emlékezetes, de a kihagyott 11-esek miatt feledhetetlen marad. A párharc győztese: Franciaország." Het Laatste Nieuws: „Az álomdöntő elmarad. Az olaszok két órán keresztül védekeztek, mégis továbbjutottak. A fináléban mindenki Franciaországnak szurkol majd." FRANCIAORSZÁG France Loir: „Az Isten olaszul beszél! Hihetetlen, ami történt, de igaz. Nem lehetett volna drámaibban megírni a mérkőzés forgatókönyvét." SPANYOLORSZÁG El Pais: „A catenaccio ötlete abból áll, hogy hagyni kell az embert meghalni az unalomtól, a labdarúgást pedig minden elképzelhető módon össze kell törni, úgy, hogy a végén már a környezetvédők is be akarjanak avatkozni." El Periódico de Catalunya: „Csak az olaszok tudnak így győzni, anélkül, hogy egy percig is futballoznának." El Mundo: „Egy csapat, amely hat 11-esből csak egyet tud belőni, nem érdemli meg, hogy a döntőbe jusson, még akkor sem, ha szépen futballozik." A párharc győztese: Franciaország Az elődöntő számokban A labdabirtoklás ideje A játékmegszakítások száma 1. félidő ebből 3'40" az ellenfél térfelén ebből 11'8" az ellenfél térfelén ebből 5'8" az ellenfél térfelén ebből 11'3" az ellenfél térfelén ebből 2'46" az ellenfél térfelén ebből 10’35, az ellenfél térfelén 1. félidő 2. félidő 2. félidő hosszabbítás hosszabbítás