A Szív, 1920-1921 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1920-09-04 / 1. szám

oldal 7 Pünkösd után a tizenötödik vasárnapi szeni evangélium. u„. Azon időben Jézus egy Naiin nevezetű városba ment Faállványai is vele voltak és nagy nép­­tömeg. Mikor ,a város kapujához közel ért, ime egy halottat vittek ki rajta, özvegy anyjának egyet­len fiát. A városból igen sok nép kísérte. Mikor az Úr meglátta őt, megszánta és mondá: Ne sírj. Azután odalépett a koporsóhoz és meg­érintette (A halottvivők erre megállották.) ‚s így szólt: Ifjú, mondom neked, kelj fel! ‚s a holt ifjú felült és szólni kezdett. Erre odaadta őt any­jának. Az embereket pedig üdvös félelem fogta el, magasztalták az istent, mondván: nagy próféta szállt közénk és Isten kegyével halmozza el népét. Feltámasztotta csodával a naimi özvegy egyet­len fiát az Úr, hogy higyjünk az ő min­denhatóságában, amellyel állandóan, nap­nap után feltámasztja a lelkileg meghalta­kat. Nagy irgalmassággal van az Úr minden testi, ideiglenes baj, szenvedés iránt, de a lelki nyomor, a bűnben való lelki meg­­halás iránt leírhatatlan az ő részvéte. Siránkoznak az anyák fiaik testi halálán, ke­­sergésök részvétre buzdítja az embertársakat is. Azonban ritkák az olyan anyák, még a hivő keresztény katholikus anyák között is, akik sz. Monika példájára 20 esztendeig is könnyeket tudnának hullatni lelkileg meghalt gyermekeik felett; kevesen vannak a szent Biankát követő édesanyák, akik idegenbe távozó fiaiknak bu­­csutaritáskép mondanák: »Inkább akarlak kiterítve látni, fiam, semmint sú­lyos bűnben, lelkileg meghalva.« A jó, igazi keresztény anyák megőrzik a keresz­tet hordozó Ur testamentumát, amelyet a Jeru­zsálem kapujában siránkozó asszonyok képében a világ fennmaradásáig minden asszonynak, nő­nek, anyának hagyott vissza: »Ne sírjatok én rajtam, hanem magatokon és fiai­tokon, me­rt ha ez történik a zöl­­delő fán, mi lesz akkor a szárazzal?« Szerencsés volt az a meghalt naimi ifjú, hogy Isten neki oly jó anyát adott, aki végig sírta az utat a temetőbe, s" akinek keserves zokogása csodatételre bírta a jó Mester irgalmas Szivét. De már kevés van olyan szerencsés ifjú, aki lelkileg meghalt, bűnökben elmerült, de eleven hitből élő anyja, gyermeke végzetes szerencsét­lenségét részvéttel néző édesanyja lenne s fia után járva végig simán zokogná azon alacsony utakat, amelyek az örök temetőbe viszik egyet­len magzatát. Hej, manapság a fiaik bűneit sirató, anyák sűrűn, kesergőn hulló könnyei nem igen indítják részvétre a jó Mesternek amúgy is könyörületes Szivét, mert ilyen anyák nin­csenek, ilyen drága könnyek nem igen csillám­­lanak ,­a szemekben­. Kiszáradt fák meredeznek ég felé. Az asszonyok pedig nem sírnak fiai­­­kon. Nincs meleg esőben hulló könnyáradat, amely a száraz fákat kilom­boztassa! De nagy átok ez az asszonyokra nézve is. Mert az asszonyok üdvözölnek gyermekeik világra hozatala által — írja sz. Pál. Hej mostanság nem tudom, hogy nem kárhoz­­nak-e el, mert kevés anya veszi komolyan az ő legszebb és legfelelősebb hivatását, hogy kalau­zolja fiát az égi hazába ,is. Mi lesz, mi lesz az ilyen anyákkal?! Asszonyok, nők, jó anyák sírjatok magatokon és az emberiségen, — hisz minden élő a ti gyer­meketek — mert első helyen felelős a ti lelke­­tek azokért, akik elszáradtak és a tűzre há­nyatnak! ——— '---------------- - —1—— S-V-A'Ü'SJ. ,'B Veni Sancte . . . Ének a Szentlélek Úristen világosságáért. Sok sok ezer kis és nagy diák ajkain csendül meg most tanév elején — égi világosságot kérve egy tanév munkáira. Velük éneklem én is — testvéreim — szülők és diákfiúk, lányok, figyeljétek hogyan. Ve­ni Sancte — világosítsd meg Szentlélek a szülőket, hogy olyan iskolába adják gyerme­keiket, ahol katholikus nevelésük biztosítva van. Hogy megköveteljék a vallásos nevelést az iskolában, átérezve annak súlyát, hogy s­a­­ját és gyermekeik lelkével játszanak, a­mikor nem törődnek az iskolai nevelés szelle­mével. Veni Sancte — világosítsd meg Szentlélek a szülőket, hogy a helyes iskolai neveléssel együttműködjenek. Ne tartsák ők maguk vis­­­sza gyermekeiket a gyónástól, templombajárás­­tól, rajta legyenek, hogy tanítóikat tiszteljék, lec­kéiket otthon pontosan elvégezzék. .V­e­n­i Sancte — világosítsd­ meg Szentlélek a népet, hogy ne tartsa vissza gyermekeit az iskolából, az otthoni munkák miatt. Azt a zsidó gyereket az apja külön órára küldi, külön fizet érte, csakhogy jól tanuljon. És a magyar gazda a disznóért, libáért otthon fogja gyermekét, ha nem okvetlen muszáj is. Nem fáj nektek, hogy így a magyar gyerek marad majd mindig a butább ?­­ V­e­n­i 9­a­n­d t­e — világosítsd meg Szentlélek ifjainkat, hogy ráébredjenek, mi ma a ha­zafias kötelesség. Nem­ a hősködés, nem a szá­­jalás, hanem a kemény munka. Az a diák, aki ma is csak cigarettán, mulatságon, sporto­láson, lumpoláson, udvarláson, töri fejét, komoly­­munka helyett, — árulója a keresztnek és n­e­m­z­e­t­i zászlónak. Az ilyet vesse ki maga közül a többi, mint árulót. 1920. szeptember 4. V­e­n­i Sancte — világosítsd meg Szentlélek leányainkat, hogy nőies lelkülettel fogjanak ők is a kosztoly tanuláshoz. Ábrándozásnak, korzó­nak, táncnak, piperének nincs helye egy ronggyá tépett hazában. Aki erre gondol, abból hiány­zik a leány legdrágább ékszere — a szív. Ve­ni Sancte — világosítsd meg Szentlélek kicsi gyermekeinket, hogy szófogadó szorga­lomban töltsék el ezt a tanévet. A Jézuska ad ehhez erőt nekik. Engedjétek a kisdedeket Jé­zuska Szivéhez, vigyétek őket a Sziv-gárdába, ahol megtanulják az Ur Jézus kedvéért, hogy kell szülőt tisztelni és kötelességet teljesíteni. Veni Sancte — Jöjj el, jöjj el Szentlélek Isten és áraszd mennyből fényességedet erre az egész szegény magyarságra, hogy ez a tanév legalább az uj nemzedéket hozza közelebb Hozzád, Szent­lélek Isten, a világosság forrásához és Jézus legszentebb Szivéhez, a szeretet központjához! A Zrinyi-gárda máriaremetei határozatához való csatlakozást be­jelentő levelek közül tanulságosnak tartjuk a következőnek leközlését:­­­­»Tisztelt Szerkesztőség! Alulírott szívvel-lélek­­kel csatlakozom a Zrinyi-gárda határozatához. Nagyon jó volna, ha eltörölnék azokat a gya­lázatos táncokat, mert sajnos, már a falusi ke­resztény fiatalságot is megmételyezték. De nemcsak a táncokkal, hanem az ocs­­mány nótákkal is megfertőztetik a fiatalság lelkét. Mert pl. nekem van hat apró családom és azt megtehetem velők, hogy olyan helyre nek­i viszem őket, ahol azokat a szemtelen táncokat járják, de azt már nem bí­rom megakadályozni, hogy az utcán felhangzó ocs­mány nótákat meg ne hallják. Azért igen jó volna, ha meg lehetne tenni, hogy szigorúan megbüntetnék először azt, aki ilyen ocsmány nótákat szerkeszt, másodszor aki azokat kiadja vagy árusítja, harmadszor aki énekli. Jászkisér. (Aláírás.) A SZÍV LEVELE Ez állandó cím alatt megjelenő sorok írója megbetegedett. Felgyógyulásáig »A Szív levele« elmarad. Kéri kedves olvasóközön­ségét, mondjanak el érte egy fohászt azzal a­­szeretettel, amellyel sorait írta: Ananias és Szatíra. Az apostolok cselekedeteinek könyvében olva­som. Röviden, pár mondatban, de én lelkem dort látom az egész képei apró részleteivel és látom mennyire hasonlók a régi idők emberei és a mai emberek. Az­ idők változnak, de mi ma­radunk — emberek. „Szent Péter apostoli útját járja kelet virágai között, az örök élet lelki virágait fakasztva min­denfelé. Az evangéliumtól megfogott szivek ra­jongó szeretettel veszik körül, eladják minde­­­­nü­ket, hogy tökéletesek legyenek Krisztus előtt.­­ Az árát Szent Péter­ lábai elé viszik: — Atyánk, oszd ki a szegények között. Ananiás és Szafira, a házaspár, szintén ott­­ vannak a hívők közön. Olyan emberek, akik mindenütt ott vannak, mindent meg akarnak tenni, semmiben hátramaradni nem akarnak, de . . . De a lelkük mélyén hiányzik valami. Olyanok mint nem egy a mi 'jő» katolikusaink > közül,­ akik­ ott ülnek minden prédikáción, ott vannak a lelkigyakorlatokon, szót visznek a­­ keresztény gyűléseken, szaladnak a katholicizmus nagyjai után, nem akarnak hátramaradni világért sem a többi nagy katholikus mögött, de . de a lelkük mélyén hiányzik valami. Ananiás látva felebarátai, cselekedeteit, ha­­­sonlóra, érzi ösztökélve magát. Nem ak­ar hátra­­maradni. Hajlik a jóra és látszani is akar jónak.­­..s szcli • hitvesének: — El kellene adnunk mindenünket és az apostol lábait elé vinnünk. Szatíra is így látja jónak: —>.4ay. kellene­­ tennünk, hát tegyük is meg, I — De . . 'kezdi Ananiás'.' • : •; — De . . . folytatja Szafira. Ez a tdfe: Kellene, kellene, «de». Hiányzik a szívből az a valami, ami elnyomja ezt a <de» i szócskát. Sőt ki is egészítik azt a de szócskát, i — De valamit mégis csak meg kellene tar­­­­tani. Ismét a mai kor embereit látom. A fiatal leányt, aki hetenként félóra hosszat gyónik, de azért a kellemes mulatságtól, ha sikamlós is, nem akar megválni. A politikust, aki már ka­tholikus elveket vall, de életmódját is az Egy­ház parancsai szerint berendezni még nem­ ízlik. A gazda, aki híres katholikus, de csak vegye el az Isten valamijét, zúgolódik, káro­molja az Istent. Mert . . . Mert hiányzik a lelkükből valami. .Ananiás és Szafira meg is beszélik azután hogy valamit meg kellene" tartani. " ; — De mit fog szólni hozzá az apostol? — És mit fognak szólni a többi hívek, akik nem tartottak meg semmit? Elhatározták hát hogy titokban megtartanak egy részt­, a többit pedig azzal viszik az apos­tol lábai elé, hogy mindenüket az Istennek adták. A mai, modern Ananiisok és Szatírák is így tesznek. Az a napi áldozó lány ugy tündököl lelki altja előtt, mint a tökéletesség minta­képe. Mert azt a kis sikamlós mulatságot, azt a kis rendetlen szerelmet jónak látja megtar­­­­tani magának és elrejteni az Isten helyettese előtt. Az a férfi, a katholikus beszédei: han­goztatása mellett, a magánéletét megtartja ön­magának és eltitkolja az Úr Isten előtt, mert esze ágában sincs beszámolni róla a gyóntató­­­­székben Isten helyettesének. Az a gazda ren­­­­detlenül ragaszkodik jószágához, de elrejti még­g saját lelkiismerete előtt is, mert nem vet szá­­­­mot önmagával soha, lelkiismeretének megvizs­gálásával. Folytassuk most csak a régi történetet. Ananiás és Szafira elhozzák ajándékaikat mintha mindenüket az Istennek adták volna. Szent Péter előbb Ananiással beszél. A szent megvilágositott lelke átlát a szivek mélyéig és megszólal: — Ananiás, miért kísértette meg a Sátán a szivedet, hogy hazudj a Szentléleknek? — — Nem embernek hazudtál, hanem az Istennek! Szól: — Ananiás Istentől sújtva holtan ros­­kad össze. A megrémült tömeg viszi ki holt­testét. Mintegy három óra múlva jó Szatíra, nem sejtve m­i történt. Mondá neki Péter: «Mondd asszony, ennyiért adtátok el a föl­det?» Szafira teleli:­­Igen, ennyiért­, és őt is eléri férjénél: sorsa. Alig kezdi az apostol tiltó be­szédét:­­.Ugyan mit használt nektek megkísér­teni az Úr lelkét ... Az asszony holtan rogy össze az apostol lábai előtt. Ti mai Anamasok és Szatírák, mit használ nektek is? Csodatevő szentek, akik a szivek­ben olvasnak, nem járnak most a földön és nem látnák szívetekbe. De az isten lát és szól. Szól ahhoz a lányhoz: — Miért hazudsz a Léleknek? Miért lesz úgy a gyóntatószékhez és oltáromhoz, mintha az enyém volnál egészen, mikor a szived­­nél én rejtegetsz valamit? Szól a férfihez: — Miért hazudsz a Léleknek? Ali:.. .­.dod­d magad az én emberemnek, mikor nem ..­.gy aj egészen? Miért csalod meg Istent és felebarát toldat?

Next