Világ, 1989. szeptember-december (1. évfolyam, 16-32. szám)
1989-09-07 / 16. szám
44 Kultúra Vágyálom vetítőgép nélkül? Filmélményeink színhelye mindig is a mozi lesz Mi lesz a mozi sorsa a jelenlegi videómánia és az amerikai kommerszáradat közepette? Kialakul a nem piaci jellegű filmterjesztés, azaz feltámadnak a filmklubok, a klubmozik? A filmklubszövetség jelenleg se alkalmas vetítőhelyeket, se nagyobb filmválasztékot, se képzett előadókat nem tud biztosítani ehhez. Ez utóbbi talán a legfontosabb, ismerték fel egyes Filmkészítők. Szabó István filmrendező kezdeményezésére tavaly mozgókép-elméleti szak indult a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ez úgynevezett vezetőképzés moziüzemi vezetők, Filmgyárban, a televíziónál, a művelődési minisztériumban vagy a különböző videóvállalatoknál dolgozók részére. A hároméves képzés alapvetően „Filmművészeti műveltséget” és bizonyos terjesztői-irányítói ismereteket akar adni. Ez év szeptemberétől az Esztergomi Tanítóképző Főiskolán filmterjesztő specializáció indul a közművelődés szakos hallgatók részére. Az előkészület, a hivatalos akadályok „megmászása” két évet vett igénybe, s korszerű vetítőhelyük, megfelelő berendezésük még most sincs. Mivel ez az egyetlen hely az országban, ahol ilyen oktatás indul, érthető, hogy több más tanítóképzőről és főiskoláról is jelentkeztek hallgatók. Mit takar a Filmterjesztő elnevezés? Lányi András filmrendező, a szak irányítója szerint ez szerencsétlen kifejezés, tükrözi a filmkommunikáció egyirányú rendjét: a terjesztő „leviszi” a nép közé a kész kultúrjavakat. Terjeszteni azt kell, ami nem terjed magától. Egy közlésre alkalmas nyelv akkor válik teljes értelemben nyelvvé, amikor azon párbeszéd folyik. Ők a Filmcsinálók és a nézők szerepköre közötti merev határokat szeretnék feloldani, ezért inkább azt mondanám, hogy kulturális közvetítőket szeretnének képezni, s ehhez a Film társadalomtörténetét választották kiindulópontul. Ez különbözik a klasszikus Filmtörténettől, elsősorban a filmnézés története. Milyen csatornákon találkozik közönségével a film, és milyen kulturális áramlatokba vág rendszerbe illeszkedik egy adott korszak Ilin művészete. Egészen más a régi idők mozij, és megint más a mai helyzet, amikor a audiovizuális kommunikációs rendszerébe sokféle, a mozgóképhez fűződő tevékenység keresi a helyét. - Nem kerülhető mega kérdés, hogy mi szerepe a videónak a feltételezett audiovizuális kultúrában? - Egyrészt ellene hat a Filmkészítés - terjesztés merev elkülönülésének. Másrészt Lányi András szerint - szárnyakat adna annak, hogy az egész audiovizuális kultúraszakmai jellege háttérbe szoruljon, és csal olyan tudást, készséget jelentsen a filmmel, videóval való bánni tudás, amit felhasználhatnak a publicisták, az oktatók, a kutatók. A közéleti és a közművelődési tevékenysége folytató emberek. Tehát a legkülönbözőbb oktatási intézmények keretében folyhatna filmes oktatás, és talán ez lenne az igazi. A mozgókép valóban köznyelvvé válna, melyet sokfelé beszélnek. A sokféle alkalmazás során válogatódnának ki azok, akik e nyelv művészeivé lesznek, nem a színiakadémia felvételi vizsgáin, tizennyolc éves korban. Ekkor persze a művészképzést is merőben alapokra kellene helyezni. De visszatérve a videóra, sokféle előnye, alkalmazási lehetősége mellett hangsúlyozni szeretném, hogy az elektronikus média éppen művészi téren nemt versenyezhet ma még a vetített képpel. Gyengébb képfelbontó képessége következtében silányabb a látvány, a hozzá fűződő néző szokások pedig alkalmatlanná teszik a művészi befogadás számára (műsordömping, megosztott Figyelem stb.). Házi videótárunk, ha majd lesz, csak emlékeztetni fog filmélményeinkre, amelyek színhelye akkor is a mozi lesz Ha lesz még mozi. Iludva Árpádl Nem foxi-maxi: MSZMP Szabadegyetem Ki kellett dobni a párttörténeti tankönyveket A Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet 1957-ben szervezték újjá. Számtalan gazdasági, hivatali beosztáshoz - például a fegyveres testületeknél - elvárták ennek az intézménynek a diplomáját. Az okmány állami felsőfokú végzettséget igazolt. A társadalmi értékítélet azonban ezúttal is figyelmen kívül hagyta a hivatalos állásfoglalást: a köznyelv csak foxi-maxi egyetemnek hívta. Ez az általánosítás, mint általában, ebben az esetben is igazságtalan - állítja Antal János, az MSZMP Budapesti Bizottság Politikai Propaganda és Művelődési Központ igazgatóhelyettese. - Nem tagadva ennek a képzési módnak a valós hiányosságait, ma sem illik megfeledkezni arról, hogy itt valódi szellemi műhelymunka is folyt. Olyan oktatók tevékenykedtek nálunk, mint Hermann István, Szabolcsi Miklós, Maróti János, Gergely Jenő vagy Aradi Nóra. Túlzás nélkül mondhatom, a magyar értelmiség jelentős része vagy itt tanított, vagy az egyetem elvégzése után itt mélyedt el választott tárgyában. Talán ironikusnak hangzik, de a jelenlegi ellenzék jó néhány vezető egyénisége a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem hallgatója volt. Valószínűleg azért, mert más lehetőség nemigen akadt, hogy a hivatalos ideológiától eltérő véleményeket is megismerhessenek. így volt? - A kérdésben benne van az esti egyetem, 1989. szeptember 7. VIL