Abauj-Kassai Közlöny, 1909. augusztus (38. évfolyam, 173-197. szám)
1909-08-01 / 173. szám
XXXVIII. évfolyam, 1909. — 173. sz. Kassa, vasárnap augusztus 1. Szerkesztőség és KIADÓHIVATAL: KOSSUTH L.UTCA 16, TEHEFOTÓ: 160. sz. SEMMIT SEM KÖZLÜNK, HA NEM TUDJUK, KITŐL JÖN. KÉZIRATOK VISSZAKÜLDÉSÉRE NEM VÁLLALKOZUNK Megjelenik minden nap. ABAUJ-KASSAi xoD. KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: STEKKER KÁROLY. — Kiadótulajdonos: A PÁRT. Előfizetési feltételek: Kassán Vidéken Egész évre 14.— 20.— kor. Fél évre 7.— 10.— Negyed évre 3.50 5.— Egy hóra 2.— 2.— Egyes szám ára 4 fill. = Hirdetési díj = MEGÁLLAPODÁS SZERINT. Előfizetési és kisd.téri dijak a kiadóhivatalba bérmentve küldendők. Szterényi beszámolója, Kassa, jul. 31. Több szempontból is esemény Szterényi beszámolója, amelyet Brassóban választóinak tartott. Diffbilis politikai helyzetünk miatt oly exponált helyzetű politikusnak, aminő Szterényi, nem volt könnyű vállalkozás a beszámolótartás, ha őszinte és objektív akart lenni. Szterényi azzal hárította el útjából a nehézségeket, hogy szokatlanul őszintén beszélt, hogy még a kényes kérdésekben is egyenesen, világosan megmondta a maga véleményét. A mi politikánkban pedig megszámlálhatatlanul sok a kényes kérdés, amelyet politikusaink óvatosan kerülnek, hogy feszegetésükért ne fizessenek népszerűségükkel. Szterényi nem riadt meg ettől a nehézségtől. Nem rabja, ura akar lenni a népszerűségnek. Mer őszinte lenni olyankor is, amidőn nem csupa kellemetesség az, amit el akarunk elmondani, amit el kell mondania. Ez a Szterényi beszámolójában az a fölötlő vonás, amely a megszokott beszámolóktól megkülömbözteti. Hivatalos állásában, bár Szterényi a mai kormánynak egyik legmunkásabb oszlopos tagja, nem magáról, hanem a Wekerle-kabinet három éves munkásságáról beszélt. ízlése és lelkiismerete szerint taksálhatja bárki a koalíciót, értékelheti munkásságát, amelyet páratlanul nehéz viszonyok között folytatott, azt azonban még csak látszatával sem mondhatná az igazságnak, hogy ne végzett volna tömérdek olyan munkát, amellyel kormányelődjei egyáltalán nem törődtek. Azon nemigen ütődünk meg, hogy a kritika, amelyet a koalíciós kormány három évi munkásságáról olvasunk és hallunk, egy csöppet sem jóakaratú. Amit nem tudunk megérteni, amire nem látunk okot, hisz vele nem a Wekerle-kormánynak, hanem Magyarországnak ártanak, az hogy mindent ócsárolnak, dehonesztálnak, hogy éppen semmiben sem találnak semmi méltányolni valót. A Szterényi beszámolója ügyvédi fogások nélkül, kerülve minden polémiát, igazságos és részletes képe a Wekerlekormány három évi munkásságának. A vád, amelyet a Wekerle-kormány ellen legsűrűbben hallunk az, hogy bár vállalkozott rá, nem iktatta törvénybe és nem léptette életbe a választóreformot. Ezt a vádat, kivált megokolatlanul igen könnyű világgá bocsátani. Nekünk azonban úgy rémlik, hogy akik a választóreform címén könnyű szerrel emelnek vádat, nemigen lehetnek tisztában azokkal az életbe vágó érdekekkel, amelyeket a választóreform érint. Nincs Magyarországon számbavehető politikus, aki ne vallaná, hogy mai választó rendszerünk elavult, hogy gyökeres reformra szorult. Nincs Magyarországon számbavehető politikus, aki ne vallaná, hogy a választás jogát az állampolgárok minél szélesebb rétegére kell kiterjeszteni. Ez a liberalitás azonban nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy ne törődjünk Szent István örökségének nemzeti jellemével, hogy ne akarjuk a hegemóniát, a vezetést a magyar fajnak megtartani. Ez az érdek annyira fontos, hogy a választóreform sorsáról hebehurgyán dönteni nem szabad. Tisztában kell lennünk a reform összes következéseivel, mielőtt csinálnánk valamit, mert a megcsinált dolgot lehetetlenség visszacsinálni. Nem busás halogatás tehát, hogy a választó reform nem ment még át a parlamentáris retortán, hanem köteles megfontolás. Szterényi is úgy gondolkozik, hogy olyan törekvést, amely nem biztosítja Szent István örökségének magyar nemzeti jellemét, amely a magyar fajt nemzetiségi színvonalra sülyesztené, nemcsak nem támogathatna, de ellene dolgoznék minden erejéből. Márpedig az elhamarkodott reform, kivált pedig a szigorú értelemben vett általános egyenlő, titkos választás, ha nem is tenné kisebbséggé a magyar fajt, de a döntést a legmegbízhatatlanabb kézbe, a tömeguralom kezébe adná. Vitathatatlan, hogy a Wekerle-kormány három évnyi munkásságában a súlypont anyagi konszolidálódásunk terén kifejtett munkásságára esik. Ezen a téren voltunk a legelmaradottabbak; az előző kormányok a nemzet anyagi megizmosodásával törődtek a legkevesebbet. És mégis a mai rendszer ellenségei a nemzet jogainak föladása mellett a legsűrűbben azzal a váddal állanak elő, hogy a Wekerle-kormány a nemzet anyagi érdekeit sem tudta sem kellően megvédeni, sem elegendőképpen gondozni. Mind a két vád tisztára légből kapott. A Wekerle-kormány megtett minden módjában álló dolgot, hogy alkotmányunkat körülbástyázza, hogy a lehetőségig elejét vegye az olyan rendszer megismétlődésének, a minő rendszer kezéből a koalíció a kormányt átvette. Még kevésbbé alapos az a vád, hogy a Wekerle-kormány anyagi érdekeinket is mostohán, némely vélemények szerint, hitelenül gondozta. A kipróbálása előtt annyit ócsárolt adótörvényekről Szterényi azt vallja, hogy becsületére és hasznára válnék Európa bármely államának; hogy alkotóját, aki munkájában egy munkában és sikerekben páratlanul gazdag élet tapasztalataira támaszkodott, a törvény megalkotásakor igaz hazafiúi érzés és fajszeretet inspirálta. Nem igen részletezhetjük, hogy anyagi téren mit végzett a Wekerlekormány három esztendő alatt. Sokat ócsárolják az Ausztriával kötött gazdasági szerződést, a külön vámsorompó fölállításának elhalasztását 1917-ig. Az ócsárlók vádaskodásaikban nem igen törődnek azzal, holott tudják, hogy a Wekerle-kormány ezen a téren kötött kézzel dolgozott, hogy a kezeit a korábbi kormányok kötötték meg. Amidőn pedig anyagi érdekeink feláldozása és elhanyagolása címén vádat emelnek, eszükbe sem jut, hogy a Wekerle-kormány mennyit alkotott a vasút, az állattenyésztés, a kis- és a gyáripar terén. És főként nem gondolnak arra, hogy mennyi gát állott munkássága útjában. A mi viszonyunk Ausztriával páratlan a szövetséges államok történetében. Szerződésünk Ausztriával teljesen szabad kezet biztosít nekünk minden belügyi kérdésben. És mégis nincs olyan belügyi kérdés, amibe az osztrák egy vagy más címen, egy vagy más ürügy alatt bele ne kontárkodnék. Az osztrák féltékenyen őrzi a maga zsebét, mindig hajlandó azt a mi zsebünk kárára, annak rovására megtölteni. Ha azonban nekünk kárt okozhat, úgy képes még a maga hasznáról is lemondani, amint ezt a kassa—oderbergi vasút ügyében kötött szerződésből, amely Szterényi szerint mesterműve a szűkkeblűségnek, megtanulhatjuk. Szterényi tartalomban ritka gazdag beszámolójával nem foglalkozhatunk aprajára. Ez a beszámoló világos és pragmatikus képe a Wekerle-kormány három éves munkásságának. A jövendő megmutatja majd azt is, hogy a koalíció uralma nem volt olyan meddő, csupa áldozatokkal járó éra, aminőnek ellenségei hirdetik. És sikerei, amellyel nem dicsekszik, amiből nem kovácsol politikai tőkét, nem olyan olcsó, olyan múló értékű diadalok, aminőnek ellenségei látják és kvalifikálják.