ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS XXIX. SZEGED 2006
SZILASI LÁSZLÓ: „Egyike is kétség" (Az irodalmi Ábrahám-komplexumról)
Zrínyi Miklós: [Elégia] 3. Tudom, miért köllött most szintén az Úrnak Paradicsom kertiben kis virági Izsák, Tavasszal ugyanis virágot plantálják, Ütet is most ültetik kisded angyalkák. 4. Virágjában megmarad minden hapottan, Itt penig az földön lett volna hervadtan, ( Ottan örök öröme neki az Úrban, Itt búbánat ütet verné világban. | — ф— — | 5. Ebben csak egy ok van, Az kit én szűvem bán, Hogy nem élem gyümölcsét. 6. De heában sírok, Utána óhajtok. Fátum irigy énnekem; Hogyha ember korban \ Ő gyúlhatott volna, Azt bizonnyal elhittem; Zrini jó névvel, Vitéz magyar kézzel Kedvet tett volna nékem. 7. így akarta Isten, Az ember mit tegyen, Vele nem pörölhetni; Az mi dolgunk nem más, Csak mint pironkodás, Mindent el kell szenvedni; Mind jóért, kerösztért, És bal szerencséjért Az Istent kell áldani. Margináliák Zrínyi Miklós Cím nélküli versének Ötvös-féle átiratán és kéziratán (Kiosztmány-facsimile, Szegedi Egyetem, ВТК, Auditorium Maximum, 2006. tavasz, évfolyam-előadás) 1 8.lm most ifjadik megvénült esztendő, * Tavaszra fordul a túli kemény üdö, / Újul föld, frissül víz, vigadik az erdő, / Teli szép madarakkal magas levegő. / 9. Az szépifülemilessirással úgy tetszik,/ Régi bánatjáért hogy panaszolkodik, / De nem, hanem még inkább vigadozik. Hálát Istennek ad, verssel imádkozik. 10. Ah, az én tavaszomat irigy elrontá Szerencse, sőt még inkább télre forditá; / Derült szemeimet esőnek bocsátá, Jéggel én szüvemet s búval bebuktá. 31 v 11. Gyönyörű madárkárxykicsin sfülemilemJ ^ Ah, igen hirtelen elröpüle tűlem. Az énnékem vala minden reménségem; De mint könnyű árnyék, elkele előlem. 12. így számlálom vala az én jövendőmetj I Hogy sok üdő múlván ez megvált engemet, 1 Hogy követi,meg is haladja versemet,\ És szegény hazánkért igyekezetemet. 13. S zengőbb trombitával magyar vitézséget, \ Fogja énekleni erős kar erejét, És hogy t is osztán érdemeljen ilyet, | Kinek énekelhessék cselekedetét. 14. Ah, szép\|dllemilét|az irigy halála &.^_ Lecsapá кеЬекггЛеп szörnyű kaszával,^ _125ákaU mely(val£mint egy szép rviragszal", J ^ Kertek szépségére mely oly gyönyörűn áll. i 1. Elég volt Istennél Ábrahám jó kedve, Fiának halála mert meg volt engedve; Másképpen vagyok én Istentől büntetve, Avagy talán inkább Istentől szeretve. 2. Meglátá kis Izsákot és megszereté, Kar angyalok köziben el is viteté, Ezt az áldozatot menyben helyhezteté, Paradicsom kertiben ütetteteté. És nagy Jehovának Had talált volna kedvét; Mint uzálmas kitermett, Úgy ő neki köllött / Elrendölni menését. Urának, hazanak