Aetas, 2004 (19. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Modernitás, modernizmus és identitásválság: a fin de siecle Budapest
Hanák szerint, nem más volt, mint a modern társadalom immár tudatosított súlyos problémáinak a racionális kezelésére, a szociális bajok jobbítására ösztönző azon beállítottság, melyet továbbra is fűtött a liberális optimizmus.15 Amikor Hanák frappáns koncepcióját mérlegre tesszük, nem téveszthetjük szem elől, hogy narratívája a metonímia alkalmazásának elvén nyugszik.16 Ha viszont tőle eltérően arra törekszünk, hogy a történész perspektíváját ne korlátozza többé egy ilyen metonimikus redukció, bizonyára pontosabban megragadhatjuk a múltat, mivel nem egyetlen kiemelt elemével írjuk le annak teljességét. Következésképpen egy sor további koráramlattal is a súlyuknak megfelelő módon számolhatunk, olyanokat is tekintetbe véve tehát, melyek a város szintúgy fontos jellegadó vonását képezték. Mindezek eredményeként a rossz közérzet, az aggodalom vagy a ressentiment nyilvánvaló tényei mind bekerülhetnek az interpretáció áramkörébe. Az utóbb említettek kivétel nélkül szorosan összefüggnek a nacionalizmus ez idő tájt végbemenő belső átalakulásával. A századforduló előtt a liberális alkotmányosság közvetlen szimbiózist alkotott a történelmi alapokra helyezett nemzeti azonosságtudat ideológiájával és közérzületével, hiszen a dualizmus politikai legitimációját a liberalizmus és az (állam)nacionalista ideológia sajátos kombinációja biztosította. Ez viszont egyúttal meg is különböztette Magyarországot az Osztrák-Magyar Monarchia másik felétől, ahol nem került sor még ez időben erre a fúzióra.17 Innen ered a belső homogenizáció feltűnő (politikai) akarata, amely azonban mindig csak addig a pontig érvényesült, ameddig még nem veszélyeztette a birodalom belső szilárdságát. A magyar nemzetállam-építés e dinamikája a századfordulón érkezett fejlődése kritikus szakaszába, midőn az etnikai nemzetfogalom kezdte felváltani az állam történelmi tradíciójára alapozott nemzetfogalmat.18 Ezért is került a liberalizmus egyre inkább defenzívába a mind aggresszívebbé váló nacionalizmussal szemben. Mindez azután szembetűnő változásokat hozott a 19. század végéhez képest is, amikor a liberális alkotmányosság még megszentelt történelmi örökségnek számított. Budapest, a polgári modernitás szimbolikus megnyilvánulásaként tökéletesen kifejezte ezt az eszmei konstrukciót, minélfogva maradéktalanul élvezte a liberalizmus és a nacionalizmus szövetségének megannyi áldását. A liberalizmus tanaival és szellemével szemben idővel megsokasodó elégedetlenség hatására az ország nyilvánvaló etnikai, vallásfelekezeti és kulturális pluralizmusa, nem utolsó sorban Budapest szembeszökő kozmopolitizmusa mind nagyobb támadási felületet adott az értelmiség és a közvélemény folyton növekvő hányada számára. Az antiszemitizmus, amely korábban egyáltalán nem számított komoly politikai és ideológiai tényezőnek, sőt időnkénti jelentkezését (1880-as évek első fele) a hatalom mindenáron igyekezett vissza is szorítani. •5 Hanák: A Kert, 148-153. 16 Vö. ,A metonímia esetében a jelenségeket teljes egészében egy másikkal való kapcsolatuk értelmezi, ami a részek közötti összefüggések modalitásán alapul. Eszerint ugyanis az egyik rész egy másik rész funkciójára vagy egy aspektus státuszára redukálható." White, Hayden: Metahistory. A történelem poétikája. Aetas, 16. évf. (2001) 1. 159-160. (Kisantal Tamás és Szeberényi Gábor fordítása). A szöveg White Metahistory. The Historical Imagination in Nineteenth-Century Europe. Baltimore-London 1973) című munkájának a bevezetője. A metonímia történetíráson belüli gyakori használatához sok adalékkal szolgál White ebben a munkájában. • A birodalom két fele közt a nemzetállam-építés tekintetében megfigyelhető ellentétet közvetve jelzi, hogy az osztrák államiságnak az osztrák nemzeti identitáshoz kötése a második világháborút követően került igazán előtérbe. Thaler, Peter: The nation, the provinces, and the Republic: recent writings oil postwar Austrian identities. Austrian History Yearbook, vol. XXXII. (2001) 236. 18 Ez a váltás azonban Európában mindenhol bekövetkezett ebben az időben. Hobsbawm, E. J.: A nacionalizmus kétszáz éve. Előadások. Budapest, 1997. 129-166.