Aetas, 2011 (26. évfolyam)
2011 / 4. szám - FIGYELŐ - Bagi Dániel: Mitológia és filológia. Új elmélet a lengyel állam keletkezéséről (László Tapolcai: Lengyelország történeti és mitikus kezdetei. A tér alakulása. ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola, Budapest, 2010.)
Mitológia és filológia Figyelő műve, s minden mondatát - legalábbis nézetem szerint - elsősorban ennek fényében kellene megítélni. S végül érdemes lett volna pontos történeti közegében vizsgálni a Chronica Poloniae Maioris keletkezését is.16 A krónika ma ismert szövegének legalább kettő szerzője volt. Nagy a valószínűsége annak, hogy bár maga a Nagy-lengyel krónika még II. Przemysl uralma alatt keletkezett, a szlávok pannóniai őshazáját, Lech, Cseh és Rusz, a három szláv fejedelem szétvándorlását már II. Vencel cseh és lengyel király uralma alatt szerkesztették bele a szövegbe, aki közismerten a magyar trónt is megszerezte fia számára. Talán ennek tulajdonítható, hogy a magyarok eredetéről is hosszas fejtegetést tartalmaz ez a munka, s szerzője arra a következtetésre jut, hogy ők, mármint a magyarok is szláv népek. Nagyon fontos és érdekes megállapításokat tartalmaz az ország központjáról, annak szakralitásáról szóló fejezet. (190-229. old.) Természetesen csak egyetérteni lehet azzal az elképzeléssel, hogy Gniezno fontos szerepet kapott a lengyel történeti mitológiában. Mindazonáltal világosan kiderül a forrásokból, hogy csak úgy, mint Európa más országaiban, a lengyel fejedelemségnek vagy királyságnak sem egy fővárosa volt, hanem főbb városai/várai (sedes regni principales), melyek mind fontosak voltak valamilyen szempontból. Ilyenek voltak Poznan, Krakkó, Sandomierz, Plock, Wroclaw, Kalisz, Giecz és még sok másik központ, melyek mind-mind valamilyen funkciót (hatalomba emelés, temetkezés, védelem, egyházközpont, fejedelmi magánbirtok stb.) töltöttek be. Gniezno persze valóban kiemelkedik közülük, de vitatható, hogy a 11. századi kortársak kozmikus jelentőséget tulajdonítottak volna neki. Ha ez így lett volna, akkor nyilván a 11. század végi nagy ország felosztásnál Ulászló Herman nem a lázadónak és törvénytelennek tekintett fiánál, Zbigniewnél hagyja, hanem a törvényesnek tekintett Boleszlávnak juttatja.17 Sőt, ha továbbolvassuk a forrásunkat, az is rögtön kiderül, hogy a Boleszlávnak adott - sziléziai és kis-lengyelországi - központok voltak a fontosabbak és sűrűbben lakottabbak, azaz feltehetően a fontosabbak.18 Kár, hogy elmaradt a könyvben a sedes regni principales kapcsán fellángolt legutóbbi történetírói vita eredményeinek hasznosítása,19 amely éppen azon kérdés körül forog, hogy kultikus vagy inkább materiális szerepet kell-e tulajdonítani Gnieznónak a Piastok dinasztikus hagyományában. Elgondolkodtató továbbá, hogy teremthető-e összefüggés a központok és határkérdések kapcsán a pogány szász Irminiuloszlopok és a Gallus-geszta kijelentései között, mely szerint Bátor Boleszláv leigázta a szászokat, s Lengyelország határait ércoszlopokkal (méta ferrea) jelölte ki a Saale folyó közepén, azaz Szászországban. (194. old.) Az Irminsus-oszlopok általában fatörzsek voltak, s a pogány germán mitológiában a világot tartó faként (Weltsäule, Weltbaum) szerepeltek, miként ez a létüket megőrzött kevés írásos forrásból, így például Fuldai Rudolf, Brémai Ádám munkájából visszakövetkeztethető („Truncum quoque ligni non parvae magnitudinis in altum erectum sub divo celebant, patria eum lingua Irminsus appellantes, quod Latino dicitur universalis co- 16 Chronicon Poloniae Maioris. Ed. B. Kürbis. MPH ns. 8, Warszawa, 1970. 17 Galli Anonymi chronicae et gesta ducum sive principum Polonorum, i. m. mint 1. sz. jz., II., c. 7-9., 74-76.: „Post obitum quidam meum Zbigneus cum hoc, quod habet, Mazouiam simul habeat, Bolezlauus vero, legitimus filius meus, in Wratislaw et in Cracou et in Sandomir sedes regni principales obtineat.” 18 Uo.:, c. 8, 75.: „Bolezlauus tarnen legitimus duas sedes regni principales partemque populosiorem obtinuit.” 19 Dalewski, Zbigniew; Wladza, przestrzen, ceremonial. Miejsce i uroczystosc inauguracji wladzy w Polsce sredniowiecznej do konca XIV. w. Warszawa, 1996. 40-85.; Wiszewski, Przemyslaw: Domus Bolezlai. W poszukiwaniu tradycji dynastycznej Piastów (do okolo 1138 roku). Wroclaw, 2008. 481-486. 193