Aetas, 2012 (27. évfolyam)
2012 / 1. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Kisantal Tamás: TörtéNet - elmélet (Gondolatok a történelem nem narrativista elképzeléséről)
Történet - elmélet Elmélet és módszer jön. Tehát egy adott mondat bizonyos szavak kombinációjaként létrejövő időbeli, lineáris egység, míg a szavakat bizonyos mezőkből, mentális katalógusokból válogatjuk ki, ahol a variációk egy részét a hangzás, másokat az értelem hasonlósága határozza meg (természetesen a dolog szűkíthető és bővíthető is, mind a szavak, mind pedig a szöveg szintjén hasonlóan működik).41 Ha a narratívát szintagmaként képzeljük el, akkor e mögött is ott áll az adatbázis paradigmája, mely afféle implicit mentális bázisként a megvalósult szöveg alapját képezi. Ám Manovich végső következtetése nem az, hogy a narratív logikát le kell váltani az adatbázis alapú logikával, hanem inkább az, hogy a két fogalom és jelenségcsoport mindig egyszerre létezik, szemléletmódunk határozza meg, hogy melyikre koncentrálunk. Pontosabban a szerző szerint a narratíva és az adatbázis tulajdonképpen két különböző világelképzelés, melyek a történelem során mindig jelen voltak, ám egy adott történelmi korszakban valamelyik mindig centrálisabb pozíciót töltött be a kultúrában. Az adatbázis prototipikus kulturális formája a már az ókorban megjelenő enciklopédia, melynek fő célja éppen a tudás valamiféle (nem narratív) egységesítése, rendbe foglalása volt. Sőt, ahogy Manovich egy interjúban kifejti, tulajdonképpen a kultúrát magát is valamifajta adatbázisként képzelhetjük el: például a görögség nagy narratív művei, a homéroszi eposzok olyan konkrét megnyilvánulásokként is értelmezhetők, melyek mögött a mítoszok komplex hálózata áll.42 A modell akár továbbvihető és tágítható is, így értelmezhető például az Umberto Eco által felvetett, a művészet történetén végigvonuló kettősség is. Szerinte a lezárt, önmagában vett (általában történettel bíró) művészi forma mellett (mely az európai kultúrában alapvetően centrális szerepű), megfigyelhető egy másik ábrázolási stratégia is, mely a végtelen megfoghatatlanságát, a formából kicsúszó, megragadhatatlan világot igyekszik felvillantani. Ezt pedig azok a listák, lajstromok, enumerációk testesítik meg, melyek már az ókorban megjelentek, s azóta folyamatosan megfigyelhetők az irodalomban és a képzőművészetben, hol marginálisabb, hol pedig központibb funkcióval. Mint az olasz író-bölcselő kifejti, a forma mindig megnyugtató, a megismerhetőség eszméjét közvetíti, ezzel szemben a lajstrom éppen a formátlanságot, a végtelent megragadni és rendszerezni kívánó emberi törekvést reprezentálja. Eco egyik példája az Iliász két jelenete: Akhilleusz pajzsának narratív leírása, mely a műtárgy csodálatos, önmagában zárt természetét érzékelteti, és a görög hajók már-már befogadhatatlan felsorolása.43 De akár ugyanaz a mű egyszerre is funkcionálhat narratívaként és adatbázisként, például ahogy az irodalomtudós, Northrop Frye (emlékszünk még, témánk szempontjából egyáltalán nem mellékes, hogy Hayden White tőle kölcsönözte narratív tipológiáját) kifejtette, a Biblia alapvetően egységes műként funkcionál, van eleje és vége, átfogó szerkezete, mely a teremtéstől az apokalipszisig haladva gyakorlatilag az egész emberi történelmet összefoglalja.44 Ám a következő művében Frye a Bibliát már olyan kvázi-enciklopédikus mitológiaként vizsgálta, mely az egész nyugati kultúrának valamiféle (nem ő nevezi így) adatbázisát nyújtja.45 41 Barthes, Roland: A szemiológia elemei. Ford.: Kelemen János. In: Bókay Antal - Vilcsek Béla (szerk.): A modern irodalomtudomány kialakulása. Szöveggyűjtemény. Budapest, 2001. 497-522. 42 Razumova, Inna - Witting, Gerri - Stalbaum, Brett: Interview with Lev Manovich. Switch, 13. (2000) http://switch.sjsu.edu/nextswitch/switch_engine/front/ffont.php?artc=250 (letöltve: 2012. március 26.) 43 Eco, Umberto: A lista mámora. Ford.: Sajó Tamás. Budapest, 2009. 44 Frye, Northrop: Kettős tükör. A Biblia és az irodalom. Ford.: Pásztor Péter. Budapest, 1996. 45 Frye, Northrop: Az Ige hatalma. Második tanulmány a Biblia és az irodalom kapcsolatáról. Ford.: Pásztor Péter. Budapest, 1997. 209