Aetas, 2017 (32. évfolyam)
2017 / 2. szám - MŰHELY - Ratzky Rita: Petőfi és Jókai barátságából épült művészetek palotái
Ratzky Rita Műhely A barátság második fejezete a művek által kísérve: 1846 őszétől 1848 nyaráig A magánéleti és a közös szakmai élmények a tanulóévek után is összetartották barátságukat. Petőfi 1846 őszén Nagykárolyban ismerte meg leendő feleségét, Szendrey Júliát. Egy év kellett hozzá, amíg a két fiatal érzelmei kitisztultak, választani tudtak. Gondoljuk meg: Petőfi számára 1846 novemberének közepén zajlott Debrecenben a Prielle Kornélia szerelmi epizód, majdnem elvette a színésznőt feleségül. Erre tett Jókai egy utalást, illetve választ: „Násznagyod leszek, de ismétlem: szív ügyében, szerelemben tanácsot se ne kérj, se ne adj.”49 Ezt a tanácsát, amint majd látni fogjuk, Petőfi Laborfalvi Rózával kapcsolatban nem tudta betartani. Nemcsak hogy tanácsokat adott, hanem beleavatkozott Jókai szerelmi életébe. 1847 őszén Petőfi Sándor és Szendrey Júlia Erdődön összeházasodtak, és a hosszú költői nászút után a pesti Dohány utcába költöztek. A költő előzőleg Egressy Gábor színészt bízta meg a megfelelő fővárosi bérlemény felkutatásával. Idézzük fel az akkor már neves színész levelének erre vonatkozó részletét: „Szállás már van fogadva számodra, de nem vagyok ebbeli eljárásommal megelégedve, mert a szállás szép ugyan, de méregdrága. Közel van hozzánk, a dohány utcában, Schiller-ház, első emelet, most csak Kozmovszky lakik benne, a Marczibányi praefectusa. Három utcaszoba,50 alkoten,51 előszoba, gazdasági konyha stb. 650 váltó forintért, mellynek negyedét mindig előre kell fizetni...”52 Minthogy a lakás drága volt, Jókai Mórt albérlőként odaköltöztették. Igazi értelmiségi életmód! Mindannyian olvastak, élményeiket azon melegében megbeszélhették, írtak, írásaikról kikérhették egymás véleményét. Jókai Mór írja későbben barátja feleségéről: „Én megvallom, hogy nem találtam olyan szépnek, mint aminőnek Sándor versei megörökítették: alacsony termete volt, egészséges arcszíne, de férfias metszésű szája; mindegyik szeme szép volt külön, de a kettő közt nem volt összhang,53 amellett rövidre nyírott hajat viselt, s éppen úgy tudott ember nem viselte divatokat kitalálni, mint Sándor.”54 Ebből a Jókaiidézetből kitetszik, hogy az író egymáshoz valónak találta őket. Mindazonáltal nem lehetett könnyű együtt lakniuk. Szendrey Júlia neveltetésénél fogva, továbbá az akkori világ illemtana szerint nem szerethette a káromkodást. Számos esetben Petőfi kiment a szobából, hogy elmondja saját szokása szerint, ami a szájára jött. Jókai illedelmes szépirodalmi műveiből kiindulva meglepő lehet, hogy öcsémuram ugyancsak tudott káromkodni. Egy 1847- es levele, ami a vőlegénynek szólt Szatmárba, arra utal, hogy a menyasszony valami ilyesmin megsértődött: „Hát tegyen meg, a mi még meg nem evett, mit szidod te az én apám teremtésit? de? Azt még csak elszíveltem, hogy Júlia miatt összeattáztál, arra rászolgáltam, de azért ne bízza el magát kigyelmed, mert noha most messze van innen, de majd helyébe megyek én kendnek September hetedikén, s vőlegény ide vőlegény oda, felszentelem kendnek a szűz hátát. Majd adok én neked káromkodni.”55 Úgy gondolom, különösebb bizonyítás nem szükséges, Jókai szövegéből világosan kitetszik, hogy Petőfivel még a mindennapi beszédstílusuk is megegyezett, noha ez talán valóban nem köztudott. Érdemes még megemlíteni Jókai levelének címzését: „Tekintetes Nemes, nemzetes és Vitézlő Petőfi Sánd 49 Jókai Mór: Petőfi eszmecsírái. In: Őszi fény című kötetében, lásd: Hatvany Lajos: így élt Petőfi. 2. köt. Budapest, 1967. 32. 50 Azaz utcára nyíló szoba 51 hálószoba 52 Petőfi Sándor összes művei, 7. köt. 79. 53 Azaz alighanem bandzsított. 54 Jókai: Az én színpadi életem. 55 Petőfi Sándor összes művei, 7. köt. Első kritikai kiadás, 87-88.