Aetas, 2017 (32. évfolyam)

2017 / 1. szám - MÚLTIDÉZŐ - Varga E. László: Források és iratok a Lengyel Légiókban harcolt magyarok történetéhez 1914-1918. IV. rész

Varga E. László Források és iratok a Lengyel Légiókban harcolt magyarok történetéhez 1914-1918. IV. rész* Az első világháború kitörésének centenáriuma alkalmából több éves itthoni és lengyelor­szági kutatás után - korántsem befejezve azt - háromrészes forrásközleményt készítettem a fenti címmel. Az első a Hitel* 1 című periodikában jelent meg, 16 darab, 1933-1947-ben ke­letkezett iratot tartalmazott, három sajtócikkel; a második 42 dokumentummal - közte hét sajtócikk - a Hadtörténelmi Közleményekben.­ A harmadik részt a Valóság3 közölte 2015- ben; 25 dokumentumot tartalmazott, döntően forrásokat és sajtócikkeket. A korabeli sajtó­ban (1914-1947) megjelent cikkek újraközlését az indokolta, hogy azok primer források, in­formációiknak nincs nyoma a levéltárakban, így szorosan kapcsolódnak a légiós magyarok történetéhez. A negyedik közleményt most adjuk közre, nyolc, 1914 és 1933 között keletke­zett lengyel levéltári irattal és három magyar nyelvű sajtódokumentummal. Megjegyezzük, hogy a nagy háború befejezése és 1929 közötti időszakból nem áll ren­delkezésünkre egyetlenegy dokumentum sem, amely a légiósok történetére utalna. 1930- ban tartották első találkozójukat Budapesten. Ideiglenes szervezetet hoztak létre, megin­dult a szervezés, a tagok lakcímeinek összegyűjtése. A budapesti Belügyminisztérium csak a lengyel kormány kifejezett kérésére láttamozta alapszabályukat 1939. január 28-án, amikor is alakuló gyűlésüket megtarthatták. Ennek oka az volt, hogy míg Lengyelországban a volt légiósok vezették a kormányt, a hadsereget, az államigazgatást, addig a magyarországi légi­ósok többsége kétkezi munkás volt, az 1930-as években legtöbbjük munkanélküliként ten­gődött. 1938-tól pedig a szervezet vezetőjének, Miklósi Ferdinánd Leónak a származása je­lentett problémát (noha kikeresztelkedett). * A lengyel légiók önkéntes fegyveres alakulat, amely 1914-től 1918 februárjáig három dandárnyi erővel harcolt osztrák-magyar parancsnokság alatt. Főleg gyalogosok alkották, de volt tüzérségük, lovasságuk, utászok és más kisegítő alakulatai is. Létszáma 20-30 ezer fő között mozgott. A benne szereplő magyarok történetéről lásd: Varga E. László: Magyarok a lengyel légiókban 1914-1918. Hadtörténelmi Közlemények, 121. évf. (2012) 3 sz. 807-846. A légiókról lásd: Dobrowski János: A lengyel légiók. Budapest, 1915. 2. kiadás: Divéky Adrian: Wegry i sprawa polska w czasie wojny. Warszawa, 1917.; uő: Sprawa legionu wegierskiego dia Polski. Warszawa 1939.; uő: Co cicieli zrobic­i co zrobili Wogrzy dia Polski w okresie wojny. Warszawa, 1939. 2. kiadás: Lukinich Imre: A lengyel kérdés és a magyar kormány 1914-1917. Budapest, 1939. (Lengyelül: Stanowisko rzydu wegierskiego wobec kwestii polskiej w pierwszych latach wojny swiatowej. Kwartalnik His­­toryczny, R. 52. (1938) 612-614.) 1 Varga E. László: Magyarok a lengyel légiókban. Lengyel tisztek visszaemlékezései a Lengyelor­szág függetlenségéért vívott harcokban részt vett magyarokra, 1914-1918. Hitel, 18. évf. (2014) 2 sz. 154-174-2 Varga E. László: Források és iratok a lengyel légiókban harcolt magyarok történetéhez 1914- 1918. Hadtörténelmi Közlemények, 128. évf.(2015) 3. sz. 881-914. 3 Varga E. László: Magyarok a lengyel légiókban 1914-1918. Valóság, 68. évf. (2015) 12. sz. 35-60. Aetas 32. évf. 2017.1. szám 170

Next