A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-07 / 1. szám
Nekem férfi kell... Payer András — S. Nagy István szorzamánye Copyright by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest Énekelte Pálos Zsuzsa A szovjet film öt évtizede Nem véletlen, hogy Lenin — felismerve a film népnevelő és ízlésformáló hatását — már a szovjethatalom megerősödésének kezdeti szakaszában utasítást adott a filmipar és filmforgalmazás államosítására. A rendelkezés kezdetben súlyos válságot idézett elő: a filmgyártás tőkései a gépi felszerelés és a nyersanyag javát Ogyesszába és a Krímbe szállították, s ott forgatott filmjeikkel a fehér ellenforradalmat szolgálták. Rendezők és színészek is hátat fordítottak az országnak, a szovjet filmművészetet tehát úgyszólván a semmiből kellett a régi filmesek helyébe lépő fiataloknak megteremteniük. Ma elmondhatjuk, hogy a szovjet film a példaadó rangos alkotásokkimeríthetetlen sorával önálló fejezetet jelent a világ filmművészetének történetében, és vezető szerepét, első helyét nem egy esztendőben, sőt évtizedben a legelfogultabb kritika sem vitathatja el tőle. Más országok, más népek filmalkotói is megtanultak a film sajátos, önálló nyelvén megszólalni és olyan műveket alkotni, amelyek megállják az Idő próbáját — elsősorban a franciákra, s a későbbi olasz neorealista, avantgárd rendezőnkre gondolunk —, az elsőbbség, a vezető szerep mégis a szovjet filmet illeti. Ha okait kutatjuk, talán elegendő, ha Gró Lajosnak, egy fiatalon elhunyt filmesztétának Budapesten 1931-ben megjelent Az orosz filmművészet című tanulmánykötetéből kiragadunk néhány találó, vitathatatlanul ma is érvénnyel bírómegállapítást: „Egynéhány kivételes alkotáson és burleszken kívül az emberiség látását felgazdagító filmművészet a szovjet filmben kap először tartalmat, mint a tömeghez, a tömeg érdekében szóló művészet.. „Oroszország társadalmi átalakulása új témakört kapcsolt a művészetbe, a filmbe is: az új szocialista embert, a munkást, és az új ember egyénen túlmenő sorsát. A szovjet film egy új, kollektivitásra törekvő társadalom mondanivalóját fejezte ki a történelmi materializmus szemszögéből és módszereivel, a film kollektív eszközeivel." Meglepő, hogy a Horthy-világ akkori cenzúrája nem kobozta el Grő könyvét, amelyben ezek a magasztaló sorok olvashatók: „A szovjet filmek mindenütt, ahol megjelentek, döntő sikert értek el, mert az oroszok ezzel a céltudatos munkával és az orosz művészi tradíciók átmentésével példátlan művészi magaslatra emelték a filmet, amit világnézeti különbségek ellenére is kénytelen volt mindenki elismerni. Az eddig uralkodó filmtípussal szemben egészen újat hoztak a sematizált, gicccsektől megcsömörlött Európa és Amerika részére. Ez csak azért volt lehetséges, mert a szovjet film felszabadította magát a művészet útját álló gazdasági érdekek nyomása alól.“ 1926-ban vetítették először a moszkvai Nagyszínházban a művészi pályáját díszletfestéssel kezdő Szergej Eisenstein Patyomkin páncélos című monumentális alkotását. Kifejtette még akkor, hogy a Patyomkin az egész világot meghódítja, és a világ legjobb filmjeit eldöntő szavazáson az első helyet foglalja el? Az 1905-ös ogyesszai matrózlázadás eseményeit itta le Eisenstein döbbenetes jellemfestő erővel és torokszorító igazsággal, mesteri képekbe foglalva egy egész forrongó korszaknak nyílt lázadásba torkolló hangulatát. Idősebb olvasóink bizonyára emlékeznek rá, milyen mozgósító hatással járt nálunk és külföldön sokfelé a film akkori bemutatása. Magyarországon csak a felszabadulás után láthatták a nézőik Eisenstein örökbecsű filmjét. Míg a Patyomskinban a történelem formálója a tömeg, történelmi filmjeiben Eisenstein jellegzetesebben kiemeli az egyént. A Jégmezők lovagjában rendezői bravúrja, iskolát alapítómozgatási technikája a legharmonikusabb összhangban áll Nyikolaj Cserkaszov hallatlanul árnyalt játékával és Szergej Prokofjev kísérőzenéjével. Olyan film ez, amely három évtizeddel megalkotása után ma is lebilincseli és elbűvöli a nézőt. Vszevolod Pudovkin, a szovjet filmművészet másik nagy hallatatlanja még Eisensteinnél is erősebben emeli ki az embert, akit forradalmi eszmények sodornak a tömeg élére. Gorkij Anya című regényét ő vitte először hatásosan filmre, de igazi nagy sikereit a KEDVES OLVASÓINK, ezzel lezárul a Hét rejtvényversenye. A megfejtéseket kérjük a csatolt szelvényekre beírni és ezeket összesítve két héten belül, 1988. január 21-ig szerkesztőségünk címére beküldeni. Egyúttal kedves olvasóink elnézését kérjük, hogy kétszer közöltük a 11-es és a 13-as sorszámú szelvényt, az egyiket a 12 es, a másikat a 14-es helyett. Kérjük hogy a szelvények kitöltésekor szíveskedjenek a sorszámot kijavítani Az iskolai kollektívákra a Hét 39 számában közölt Irányelvek vonatkoznak. Az iskola vagy az osztályos igazgató, illetve az osztályfőnök kísérőlevelével együtt, közösen küldi el szerkesztőségünk címére a részt vevők számának megfelelő mennyiségű szelvényeket, amelyek közül elég számonként egyet-egyet helyesen kitölteni. A megfejtésekhez kérjük a Hét 1987. szeptember 15-től 1968. január 31-ig történt megrendelését igazoló szelvényeket is beküldeni. SZERKESZTŐSED