A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-06 / 27. szám
A Napba néztem Lapunk 25. számában sajnálatos tévedés folytán az Akom-bákom című táncdal kottája helyett Payer András—Szenes Iván: Mit tudnék tenni? című szerzeményének kottáját közöltük, amiért olvasóink szives elnézését kérjük. Az Akom-bákom kottája 28. számunkban jelent meg. SZERKESZTOLEG Presser Bíbor és Adamia Anna szerzeménye Copyright by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest Van kedvem, Mrd- vetem, Bd-műt-tál már soká. Így élek, csenderen, r B F B I —J--------------■ • •—v J * —[■■» " •—Z-J— ---—0-----m--------Tiszta még Nézz a id- Lesz házam, e a szivem, bad a- lá, gyen- /nekem, B F Nem vagyok fán É- te-ted úgy őt ma/dszépen F mégsem könnyebb!, ké- nem, B C i-,^, ) 1 —I----— . ? _ -A—_ -------------A* . TÉ'É ^1 ■ .........mr_i» r -m i if---------------------------“-.d “----------01------^--------------Az, mi volhm nem-né- gén. Tonddalak rá bő!- esek Em-lék- szem, Csak a Napba néz- - zen! Énekelte az Omega együttes Olaszországi képeslap A távoli tájak mindig vonzóbbak a tiltott gyülmöcs mindig jobb. Mikor Pozsonyban beszálltam egy kényelmes hálókocsiba, Indulás előtt több barátom, ismerősöm gúnyosan, kétkedve, megkérdezte. — Azután visszajössz-e? Visszajöttem. A formálisnak nem mondható útlevélvizsgálat után a vámtisztek következtek. Legjobban a pénztárcákat vizsgálták meg, mert hiszen ismeretes, hogy a koronát bármelyik pályaudvaron be lehet váltani schillingre. Akinek pedig schillingje van, vagyis kemény valutával rendelkezik, az már játszi könnyedséggel szerzi be bármelyik nyugati állam pénzét. Az átváltáskoz nem kell hozzá semmilyen igazolás, semmilyen papír. Bécs. Milyen közel van Pozsonyhoz, és mégis milyen messze. Valamikor rendszeres villamosjárat kötötte össze Pozsonyt Béccsel, az ember felült a villamosra, hogy átránduljon egy jó bécsi szeletre. A vonatunk most három órát döcögött ... A bécsi pályaudvar kellemetlen meglepetést tartogatott a számunkra. Hatalmas tábla hirdette, hogy az olasz vasutasok 24 órás általános sztrájkba léptek, és ennek következtében a teljes vasúti forgalom megbénult az országban. Figyelmeztettek minket is, hogy hiába utazunk el az olasz határra, tovább úgyse juthatunk. Az előttünk érkező csehszlovák csoport is itt vesztegelt Bécsben. Valószínű, hogy eredménnyel járt az olasz vasutasok sztrájkja, mert másnap munkába álltak, így mi is nyugodtan elindulhattunk az olasz határ felé. Meglepett, hogy mielőtt nyugovóra tértünk volna, a velünk utazó csehszlovák szakácsok elkérték az útleveleinket, hogy az olasz határőrök ne zavarjanak bennünket éjszakai álmunkban. Valóban nem is tudtuk, hogy mikor léptük át a határt. Reggel a szakácsok mosolyogva adták vissza papírjainkat. Égbemeredő hegyek futottak el a vonatunk mellett, megszámlálhatatlan alagúton bújtunk át. "Mivel vasárnap volt, a falvak lakói templomba igyekeztek, vagy a kis kertekben szorgoskodtak. Katonák meneteltek az úton, katonák voltak az állomásokon, velük kacérkodtak a lányok. A falvak házai, szűk utcái a neorealista olasz filmek kuliszszáit idézték. . Első állomásunk Bologna volt. A közel 400 000-es város vasútállomása élt, lüktetett, fogadta a délről érkezőket, útbaigazította az átutazókat. Színes kalapú diákok ültek papírmaséval tankká alakított Fiat kocsijuk tetején, és felvonulásra agitáltak bennünket. Mert ünnep volt Bolognában, a főiskolások, egyetemisták ünnepe. Az első éves hallgatókat, a gólyákat avatták. Természetes, hogy ilyenkor talpon van az egész város. A rend öreinek le kellett zárnia azokat az utcákat, amelyeken a diákok felvonultak. Diákok töltötték be a tereket, hangszórók bömbölték a legmodernebb slágereket. Egyszer csak megindult az egész menet. Lányok és fiúk karonfogva, gyalog, kerékpáron, autókon, traktor húzta pótkocsikon. Az allegorikus felvonulás politikai jelleget öltött. Felelevenítették a második világháború, a koncentrációs táborok borzalmait, majd Hitlernek öltözött fiú vezényelt katonáinak, és tankokká álcázott Fiat kocsik végtelen sora vonult az utcákon. Rajtuk katonaruhás fiatalok ültek. Ezek a húszévesek nem ismerik a háború borzalmait, a dübörgő, mindent letipró és halált okádó harckocsikat, az igazi tankokat, ezek mégis bevonultak életükbe, igazi ünnepjükbe figyelmeztetésül. — Nem akarjuk — kiabálták —, hogy igazi tankok vonuljanak utcáinkon. Játsszunk háborúsdit katonák és tisztek helyett. A mi játékunk nem árt senkinek. A mi játékunk mosolyt, nem könnyet csal a szemekbe. Tanulni, énekelni és szeretni akarunk. Még egyszer végigsétáltunk az árkádok alatt, megnéztük a roskadásig megrakott kirakatokat, és búcsúztunk attól a várostól, amely Ipara fejlődésével Olaszország egyik munkásmozgalmi központjává vált; a második világháború végén az antifasiszta partizánharcok egyik kiinduló pontja volt. 1119-ben alapított egyeteme pedig a legrégibb Európában, Firenze. Itt már kezdtem kiábrándulni abból az elképzelésemből, hogy megnézzük Olaszországot. Számoltam az órákat, amelyeket egy-egy város megtekintésére szántunk. Sehogy sem ment, így vagyunk mi turisták, pénz és idő nélkül. Hadd mondjam el, hogy szerencsére Itt hozott össze a véletlen egy 25 évvel ezelőtt idegenbe szakadt magyarral, aki Amszterdamból átjött Olaszországba, és éppen Firenzében tartózkodott. Kinevetett, amikor megmondtam neki, hogy mindössze egy napot töltök a városban, de látni akarom, ő, mint bevallotta, már tizedik napja tartózkodott ott, és csak akkor kezdett ismerkedni a várossal. Gyors barátságot kötöttünk az egyik talponállóban, és városnézésre indultunk. Megcsodáltuk Giotto, Donatello, Brunelleschi, Verocchio, Leonardo de Vinci, Mi- Egy szokatlan kép Firenzéből — ortodox templom .