A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-18 / 42. szám
ban sok borzalmat kellett átélnem, de ez a szörnyűség minden eddigit fölülmúlt. Dante képzelőereje sem volna képes az itt tapasztalható emberi nyomor poklának leírására. A háború szenvedéseit sokszorosan tetőzte a könyörtelen kolerajárvány, amely nem tesz különbséget győztes és legyőzött közöt. Chlin szeptember 8-án Stuttgartban kapta a hít, hogy a lengyelek felkelését leverték, hogy Varsó elesett. E keserű hangulatosan írta világhírű forradalmi etűdjét. Előtte Bécsben adott zongorahangversenyt, ahonnan azt írja, hogy a kolera „félelemmel tölti el a világot“. Pedig Európa közepét katonakordon őrzi, nehogy Lengyelországból továbbterjedjen a járvány. Mégis Bécsben szinte üres a hangversenyterem, mert „az előkelő gazdag polgárok a kolerától való félelmükben elmenekültek a városból... Bécsben mindenki rettenetesen fél a kolerától. Óvakodásuk szinte már nevetséges: nyomtatott imákat árusítanak, amelyekben istenhez és minden szentekhez fohászkodnak, hogy szűnjön meg a járvány. Senki sem merészel gyümölcsöt enni és sokan elhagyják a várost. Leveleiket is átlyuggatják melegített vasfogókkal és nagy egészségügyi pecsétet ütnek rá: ilyen nagy a félelem a kolerától.“ Ez a járvány elragadta a győztes orosz hadsereg vezérkari főnökét, von Clausewitzt porosz tábornokot is és Hegelt, a nagy német filozófust, akinek a dialektikáról szóló tanítása oly nagy hatást tett a fiatal Marxra. Az 1831-es koleravész Lengyelországból Magyarországra is betört. Pedig a nádor parancsára katonakordon őrizte a határt Az ország keleti részén mégis csakhamar felöltötte a járvány a fejét. Vesztegzár alá helyeztek egész megyéket és kegyetlen rendszabályokat léptettek életbe a lakossággal szemben. Az akkori viszonyoknak megfelelően a kutakat bizmuttal fertőtlenítették, de sok kútba túl sok bizmutot szórtak és így nem egy paraszt belehalt a mérgezésbe. A nyomor, a kegyetlen intézkedések és a járvány teremtette bizonytalanság a földesurak elleni hangulatot teremtett, majd parasztlázadáshoz vezetett Zemplénben. A negyvenötezer jobbágy megmozdulását kegyetlenül leverik, mégis ez a parasztmegmozdulás az elnyomott nép egyik legveszedelmesebb megmozdulásává vált. Az 1831-es ún. kolerafelkelés emlékműve ma is ott látható Eperjes közelében. Pontos adataink nincsenek, de hozzávetőleges számítások szerint e járvány során az akkori Magyarországon több mint ötvenhatezer ember esett csupán a kolera martalékául... Az 1848—49-es magyar szabadságharc és az ezt kísérő kóleraivirvány eseményei sokban hasonlatosak az 1831-eshez. A betegség már 1848 tavaszán felüti a fejét a Dráva mentén, Jellasics seregében és fokozatosan elterjed az egész országban. A veszedelem nagyságát bizonyítja, hogy Kossuth lett a kolerajárvány elleni küzdelem kormánybiztosa. 1849-ben Paskievics orosz hadvezér seregeivel újabb kolerahullám hatolt be az országba. A járvány nagyságát hűen tükrözi az a jelentés, amelyet Pétervárra küldtek. ,,A kolera — írja a jelentés — a hadseregben június 24-én tört ki és roppant erővel kezdett terjedni csapataink közt. S az esőzés következtében, mely mindjárt az első menet után Kassa mögött beállott, oly mérvet öltött a járvány, hogy gyakran a sorokban álló emberek közül is szedte az áldozatát: ezek aztán vagy rögtön, vagy igen rövid szenvedés után meghaltak. Ily módon minden egyes hadtestben még a menet közben 00—100 ember esett össze, kiknek holttesteit az utánuk jövő csapatoknak kellett eltakarítani. A társzekerek mind betegekkel voltak tali, ezen felül nagyszámú járművet voltunk kénytelenek kiparancsolni, mert a hadtestek már nem száz, hanem ezer számra cipelték magukkal a betegeket és a haldoklókat. Miskolcon és Kassán csaknem valamennyi középület kórházzá alakult... 1849. június 25 és július 13 között, tehát tizennyolc nap alatt, a három orosz hadtest csapatállományából nem kevesebb, mint 14 472 ember esett csupán a kolera martalékául..." E jelentés nem beszél a civil lakosság szenvedéseiről, a járvány országos pusztításairól. Sajnos a vereség zűrzavarában, káoszában senki sem törődött azzal, hogy kimutatásokat készítsen és így mindmáig nincs pontos képünk arról, hogy az 1848—49-es kolerajárvány mekkora pusztítást okozott. SZŐKE JÓZSEF (Folytatják) A „szemek szigete“ A The Illustrated London News szerint Ceylon szigetéről naponta körülbelül kétszáz szeműt szállítanak külföldre, s ezért az orvosi körökben csak mint a „szemek szigetét" emlegetik az utóbbi időben. A továbbiakból kitűnik, hogy Ceylon szigetén most háromszázezer szemajándékozót tartanak nyilván, j jelenleg az egyetlen ország, mely szemeket szállít átültetés céljára. Ezelőtt nyolc évvel jött létre a szemajándékozók egyesülete, s jelenleg már körülbelül hetven leányvállalata van a szigeten. A ceyloni hatóságok engedélyezték a halottak szemének ingyenes légi és vasúti szállítását, reklámozását a mozikban és a rádióban. A szemátültetéssel kapcsolatban tudnunk kell, hogy ez a műtét a múltban sok nehézségbe ütközött. Ezeknek a nehézségeknek jelentős részét azonban már leküzdötte az orvostudomány. Valamikor ugyanis a szemet csak az ajándékozó halálától számított három órán belül lehetett átültetni. Jelenleg viszont a fagypont alatti megfelelő hőmérsékleten tárolva — még tizenkét óra múlva is átültethetők a szemek. S hogy mi ennek a jelentősége? A ceyloni szemajándékozók jóvoltából hajthatnak végre szemátültetési műtéteket például Indonéziában. A cikk olvasása közben okvetlenül felötlik az emberben, hogy miért nem jutott ez senkinek az eszébe Európában vagy az Egyesült Államokban, ha már egyszer annyira óvjuk technikánk és kultúránk fölényét, mint a „szemünk lényét"? Kvarcórát vegyenek! „A kvarckristállyal működő óra új korszakot nyitott az óraiparban" — írja a The Daily Telegraph. A legjobb minőségű kvarckristályos elektronóráknál ugyanis a megengedett eltérés havonta 1—2 másodperc lehet. A svájci cégek most nagyban reklámozzák kvarcóráikat, de közben tisztában vannak azzal is, hogy már vitatható az elsőségük. Az óragyártás ugyanis a legtöbb országban néhány hatalmas részvénytársaság kezében összpontosult, Svájcban viszont 550 részvénytársaság foglalkozik óragyártással. S ez nagyon kedvezőtlenné teszi a svájciak helyzetét. A japán „Seiko" csoportja világ óragyártásában az előkelő második helyen áll, első az amerikai „House to Time" elnevezésű csoport) nemrégiben kezdte el a kvarcórák gyártását, s a japánok egyre nagyobb eredményeket érnek el a piacokért vívott harcokban. A Szovjetunióban gyártott órák is egyre népszerűbbek a világpiacon. A svájciak csak nagy nehézségek árán tudják fenntartani óraiparuk termékeinek népszerűségét és hírnevét — egyelőre. hé *5