A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-22 / 47. szám

századvég cseh műfordításai között szám­beli és minőségi tekintetben is előkelő he­lyet foglalnak el a nagy magyar mese­mondó elbeszélései és regényei. Már a hetvenes években ott vannak a könyvtárak pol­cain. A járomén Ruka nevű munkásegylet könyvjegyzéke röviddel megalakulása után két Jókai-regényt említ meg. Olvasták könyveit a legnagyobb cseh írók, például, Jan Neruda és sokan mások, újabb irodalomtörténeti közlemé­nyek szerint Petr Bezruc is, akire Vladimír Va­ Sek, a költő édesapja hagyott Jókai-könyvet. Jól ismerte a magyar regényírót a cseh szabadság­hős, Josef Václav Frié, aki a francia id. Ale­xandre Dumas és a lengyel Józef Ignác Kra­­szewski termékeny munkásságával vetette ösz­­sze Jókai alkotóképességét, kiemelve azonban a már akkor is közismert tényt, hogy Dumas jól fizetett titkárokat és munkatársakat tartott, s azok segítségével állította elő évi ötven-hatvan regényét, Jókai pedig tizenöt-húsz kötetet ad ki évente, amivel felülmúlja tíz-tizenkét kötetet al­kotó lengyel pályatársát, Kraszewskit. Jókai könyvei sem kerültek nyomban megje­lenésük után a cseh olvasó kezébe. Javarészt német fordításban ismerkedett meg velük a cseh értelmiség, így volt ez Petőfi Sándor költemé­nyeivel is. Jan Neruda, aki Csehországban Pe­tőfi első népszerűsítői közé tartozott, Jókai ré­vén ismerte meg a szabadságharc költőjének életét, 1865-ben jelent meg Jókai-mű első ízben csehül, ámde rendszeresebben csak fél évtized elmúltával kerülnek művei kiadásra cseh nyel­ven. Jókai műveinek egyik első tolmácsolója Fran­­tinek Brábek volt. Brábek 1848-ban az európai forradalmak évében született a csehországi Bra­­novice u Trna községben, de minthogy édes­apját, aki császári és királyi hivatalnok volt, többször áthelyezték, Szerencsen és Miskolcon töltötte gyermekéveit. Magyarországi tartózkodá­sa során nemcsak magyarul tanult meg, hanem megismerte és megszerette mindazt, ami szépet és értékeset magyar alkotók adtak a világnak. Brábek szinte felmérhetetlen értékű munkát végzett a cseh és a magyar nemzet kölcsönös megismerése és megértése területén. Emlékezé­sek, útleírások, jellemrajzok, színművek, regé­nyek, elbeszélések és költemények fordításai — mindez csak keretét képezi annak a munkásság­nak, amelyről hasábokat lehetne teleírni. Oda­adó segítőtársa volt cseh műfordítóknak, pél­dául ő végezte el Petőfi költeményeinek nyers­­fordítását Karel Tuma és Jaroslav Vrchlicky számára. 1870-től azután rendszeresen foglalko­zott Jókai Mór munkáinak fordításával. Ezek részint a Svétozor c. folyóiratban, részint könyv­alakban jelentek meg. A Szegény asszony áldo­zata után hamarosan A két szász, A tündérnő fia, Attila király halála és temetése is megjelent csehül. Ezeket követték Az élet komédiásai, a Fortunatus Imre, A cigánybáró és a Rútak rútja — című kötetek, amelyek közül több még a múlt században négy-öt kiadást is megért, s mivel a népszerű olcsó könyvtár kiadványaként jelent meg, a cseh nép legszélesebb rétegeihez is eljutott. Jókainak, akinek műveit német, angol, francia és olasz kiadók jelenítették meg, örömet okozott a cseh tolmácsolás is; szívesen járult hozzá a cseh kiadásokhoz már azért is, mert így legalább a közeli rokon nyelvén olvashatta műveit az egyszerű szlovák ember. A felső-magyarországi megyékben ugyanis Jókai Mór a szlovákság egy részénél rideg elutasítással találkozott a nyolc­vanas években. A szlovák értelmiség, amely magyar iskolát járt, eredetiben ismerhette meg a magyar iro­dalom büszkeségét, de aki nem kívánt magyarul JÓKAI MÓR műveinek fogadtatása Csehországban olvasni, csak németül olvashatta regényeit; az Osztrák—Magyar Monarchia széthullásáig szlo­vákul csak három Jókai-könyv jelent meg: a Páter Péter, a Fortunatus Imre és Az új föl­desúr, meg kb. százhúsz — folyóiratokban kö­zölt — rövidebb elbeszélés. Csehországban ezzel szemben hamarosan is­mertek lettek és elterjedtek Jókai művei. A városi és falusi nép a magyar világot, egy is­meretlen nép mentalitását ismerhette meg, Jó­kai elbeszéléseiből, regényeiből. Érthető, hogy Jókai Mór szívesen indult el prágai útjára és jól érezte magát a cseh fővá­rosban, ahol írói rangjához méltó megbecsülés­sel fogadták. A hagyomány szerint Bedřich Sme­tana Eladott menyasszony című operáját mutat­ták be a magyar vendég tiszteletére. Visszatérve Magyarországra lelkes szavakkal számolt be a csehek hagyománytiszteletéről, nemzeti büszke­ségéről, nagyszerű emlékeket őrző fővárosáról. Kesernyésen állapítja meg, mily könnyen alku­dott meg Béccsel a magyar, s csodálattal adózik Prága iránt, amely meg nem alkuszik, amíg Fe­hérhegyre emlékezik... Éppen száz éve, hogy sor került e látogatásra, amely a cseh—magyar kulturális kapcsolatoknak egyik kiemelkedő pontját jelenti. Negyven évvel Jókai születése után, 1865-ben Chrudim cseh városkában jött világra Gustav Narcis Mayerhoffer, akiből később Brábek mun­kásságának folytatója lett. Különös módon tett szert a magyar nyelv ismeretére. A hajdani Jo­­sefstadt (ma Josefov) erődjében, a 60. magyar ezredben szolgálta le egyéves önkéntes idejét. Visszaemlékezéseiben leírja, hogy a magyar ba­kák megtanították anyanyelvükre, a vele kato­náskodó Bródy Sándor pedig megismertette a magyar irodalom nagyjaival és alkotásaival. Mayerhoffer sokat tett például a csehek és szlo­vákok kapcsolatának megszilárdításáért, a cseh iskolaügy és irodalom fejlesztéséért is, de leg­nagyobb érdemei a magyar irodalom kiemelkedő műveinek csehországi népszerűsítéséhez fűződ­nek. 1888-tól, teljes negyven éven át Jókai művei­nek átültetésével foglalkozott. Folyóiratokban megjelent első fordításai a Lagos torony, Mi van a föld alatt?, A veszélyes titok és más Jókai­­írások; könyv alakban pedig az Akik kétszer halnak meg és A­kháma utóda — Véres könyv nyitották meg a félszáznál több kötetet szám­láló cseh Jókai-sort az ő tolmácsolásában. Mayerhoffer több mint nyolcvan ismertebb vagy azóta már feledésbe merült magyar írót szólaltatott meg cseh nyelven, egyesektől több elbeszélést vagy regényt is fordított. Jókai meg­hívására 1900-ban látogatott el Magyarországra első ízben. Szeretettel emlékezett vissza harminc­öt esztendővel későbben, a Prágai Magyar Hír­lapban, az élményteli budapesti tartózkodásra, a svábhegyi Jókai-villa kertjében töltött órákra, a hajlott hátú öregúr szellemes beszédére... Annak ellenére, hogy a magyar irodalom két nagy propagátora, Brábek és Mayerhoffer az értékesebb Jókai-művek mellett kevésbé időtálló regényeket és elbeszéléseket is fordított, a cse­hek csaknem átfogó képet alkothattak maguk­nak a nagy regényíróról. Hozzájárultak ehhez a kerek évfordulók alkalmával vagy könyvek meg­jelenése nyomán közölt bírálatok, jegyzetek, ta­nulmányok és ismertetések. 1928 után azonban már gyérebben jelentek meg Jókai-könyvek Csehországban. Az író halálának 50. évfordu­lóján tekintélyes cseh lapok emlékeztek meg a magyar irodalom klasszikusáról Rákos Péter, Jaroslava Pauiaková és más kapcsolattörténeti szakemberek írásait közölve. A jubileumi évben Ladislav Hradsky tolmácsolásában, Hegedűs Gé­za előszavával jelent meg a Rab Ráby s öt évvel később, 1959-ben ugyancsak Hradsky fordítá­sában s a műfordító utószavával A kőszívű em­ber fiai. Tegyük hozzá, hogy Szlovákiában az évfordulót követő néhány év alatt több Jókai­­regény jelent meg: Az arany ember, Rab Ráby, A lőcsei fehér asszony, Janicsárok végnapjai s a Szegény gazdagok. (Csehországi könyvkereske­dőkkel beszélgetve megtudtam, hogy a közös könyvtájékoztató alapján sok cseh olvasó szlo­vák fordítású Jókait is megrendelt.) A régi műfordítók tolmácsolása, különösen Brábeké, ma már túl régies. A kiadók többnyire olyan esetben is, amikor már régebben lefordí­tott művet jelenttetnek meg, új fordítóval dol­goznak. Jókai kétszáz kötetes életművében azon­ban még sok olyan alkotás van, amelyet nem fordítottak le cseh nyelvre, holott megérdemel­nék. Így például az Odeon szépirodalmi könyv­kiadó 1969-ben­ megjelenítette a Sárga rózsát. Ladislav Hradskynak a Cseh Tudományos Aka­démia munkatársának mesteri tolmácsolásában. Az újabb cseh fordítások művészi színvonalának is érdeme, hogy minden újonnan megjelenő Jó­­kai-kötet hetek, sőt napok alatt elfogy a cseh- és morvaországi könyvesboltokban. Hetven év telt el Jókai halála óta. A kiadók újra fokozott érdeklődéssel fordulnak Jókai fe­lé, különösen a nemrég lezajlott konferencia óta, ahol a regényírót a magyar sci-fi irodalom meg­­teremtőjeként mutatták be. A Prágai Rádió is ünnepi műsorral emlékezett meg a nagy magyar klasszikusról, akit a cseh irodalmi köztudat kis­sé a sajátjának is tekint. SZÁNTÓ GYÖRGY Korabeli kép Josefstadt (ma Josefov) városából, amelynek erődjében Gustav Narcis Mayerhoffer egyéves önkéntes a magyar katonáktól sajátítot­ta el Jókai Mór nyelvét A FÁK ÖSSZEHAJOLTAK A fák összehajoltak. Lombhoz lomb bújt. Gally se zörrent, mikor a szél megindult. Ők csak mentek sötétle rengetegben, vad fájdalommal egy-egy sebzett isten. Mögöttük jaj, fölöttük jeges ormok, a sűrű és fáradt vállukra omlott. Mögöttük kin, bitó, siralom, rabság, itt, a hegyekben a zordon szabadság. Dénes György versei Űzött szabadság mécse a szívekben, halál ellen halál, fegyver ellen fegyver. Nem győzött a győztes, fakad a hajnal, virraszt a bosszú, kőszáli sas szárnyal. Virraszt a bosszú, lecsap a hegyekből, sziklák omlanak, zúgnak seregestől. Fülelő kis falvak, fegyver szól, halljátok? Zörget a szabadság, foszlanak az árnyak. Partizánösvény vérharmatban ázik, piros a föld már, pirosat virágzik. KERESLEK, KERESLEK Hol a morc szellő sir, hol meg a csönd kiált, kezemben emléked, törékeny kék virág. Lelkemben szép szemed felmerül, mint az éj, felmerül, mint a hold, mint a hold, elalél. Kereslek, kereslek, nem tudom hol lehetsz, nem tudom, merre jársz, hogyha már nem szeretsz. Szellő sir, sir a lomb, jó éjt, jó éjszakát, nyitja a mély álom aranyos pitvarát.

Next