A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-02 / 31. szám
VITAMINOS KONYHA SERTÉSBORDA BORMÁRTÁSSAL Hozzávalók: 50 dkg sertésborda vagy comb, 20 dkg marharostélyos, 20 dkg kemény sajt, 1 fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 db tojás, kevés törött bors, pirospaprika, 1 evőkanál mustár, 8 szelet zsúrkenyér, 1 dl csontlé, 2 evőkanál paradicsompüré, 1 evőkanál kecsap, 1 evőkanál maszéna, 1 kanál cukor, 2 db alma, 5 evőkanál olaj, 2 dkg vaj, 1 dl vörösbor készítése. A sertésbordát 8 szeletre vágjuk, kiveregetjük, megsózzuk, borsozzuk és állni hagyjuk. A rostélyost kétszer-háromszor a hagymával és fokhagymával együtt finomra daráljuk, összekeverjük és állni hagyjuk. A zsúrkenyereket az olajban megpirítjuk, majd ugyanebben az olajban a húst megsütjük mindkét oldalán. A zsúrkenyereket megkenjük a húsmasszával, rárakjuk a hússzeleteket, majd mindegyikre egy-egy sajtszeletet, karika almát, tűzálló tálra tesszük, kis olajat öntünk alá és kb. 10 percig sütjük. Közben elkészítjük a mártást, 2 dl csontléhez hozzáadjuk a paradicsompürét, kecsapot, sóval, cukorral ízesítjük, felforraljuk, a vörösbort elkeverjük a maizénával ezt is hozzáöntjük és még együtt kb. 10 percig forraljuk, végül beletesszük a vajat, ha ritka, sűríthetjük maizénával. Tálalásnál a mártást a húsra öntjük, burgonyát vagy gombócot adunk hozzá. Gyorsan készül a főként konyhakerti növényekkel díszített asztalterítő, párna és függöny. Mintáját száröltéssel vagy láncöltéssel és rövid hurkolóöltéssel készítjük. A párna átmérője 45 cm. A mintarészek alkalmasak 90 X 90 cm nagyságú asztalterítőre is. A függönyre is kerüljön a mintából! Színmagyarázat: a gomba teteje és szára világosdrapp, a belső vonala világosbarna. A répát élénksárga színnel, a szárát zölddel varrjuk. A hagymánál a belső vonalat fehér, a párhuzamos külső vonalat lila fonallal hímezzük. A szár vonalkái barna színnel készülnek. A borsó külső vonalai középzöldek, a borsószemek világoszöldek. Az elkészült darabok szélét keskenyen visszahajtjuk, és a hímzéshez használt színekből legalább hármat — pl. lilát, zöldet, sárgát — egybevéve, pelenkaöltéssel körülszegjük vagy pikóval körülhorgoljuk. Mittet terítő tarokmlotAjtoa kiemlékítésére kis tarokvázlatot mutatunk bi ■ 1031pS*% RÓBERT szakács receptjei CSAK EGY PERCRE... Megnyerő arcú, csupa izom, karcsú, magas fiatalember SÁNDOR TIHAMÉR, akinek meglehetősen ritka foglalkozása van. Olyanynyira ritka, hogy az egy kezem is elég lenne ahhoz, hogy megszámoljam, hányan végeznek hozzá hasonló munkát. Tihamér ugyanis búvár, „munkahelye" a víz alatt van. Modern Búvár Kunéként nap mint nap lemerül a Duna fenekére. — Hogyan is lettél búvár? — A komáromi járásból való vagyok, a Duna mellett nőttem fel, s ez sok mindent megmagyaráz. Gyerekkoromhoz hozzátartoztak az iszapszagú nyarak, a fűzfákon száradó ruhák, az önfeledt lubickolás, csónakázás, a vetélkedés, ki bírja tovább szusszal a víz alatt. „Igazi" búvár aztán a kötelező katonai szolgálat idején lett belőlem. Mivel a Komáromi Gépipari Szakközépiskola elvégzése után nem sikerült bekerülnöm a főiskolára, elhatároztam, olyan munkát választok, amely kalandvágyamat is kielégíti, s amely mind fizikailag, mind lelkileg próbára tesz majd, Így kerültem a „Povodie Dunaja" vállalathoz. — Mi a munkád? — Mindezt néhány mondatban igen nehéz lenne megfogalmazni. Sok mindent csinálunk, ellenőrizzük a Duna medrét, hajóroncsokat, egyéb nagyméretű tárgyakat emelünk ki belőle, továbbá a víz alatti építkezések befejeztével fölöslegessé váló, vízmentesítésre szolgáló betonfalakat távolítjuk el. — Milyen a Duna medre búvársisakból nézve? — Nem túl romantikus, eléggé egyhangú, homokos, de nekem tetszik. — Elég erős a víz sodrása, biztosan nagyon vigyáznotok kell, nehogy elkapjon benneteket... — Ólomtalpú cipőben dolgozunk, a búváröltözetünk is nehéz, mindez azonban kevés lenne ahhoz, hogy megvessük a lábunkat a folyó fenekén. Lent természetesen rögzítjük magunkat, sőt magunk elé helyezett védőráccsal a víz sodrását is lassítani próbáljuk. — Akadnak-e veszélyhelyzetek ? — Hogyne. Szerencsére nem túl gyakran. Nekem egyszer víz került a búvársisakomba és szerencsétlenségemre még egy, a mederből ravaszul kiálló acélhuzalba is beleakadtam, úgyhogy a legutolsó pillanatban sikerült csak a felszínre vergődnöm. — Mindez nem vette el a kedved örökre a munkától? — Tudatosítani kell azt, hogy az ilyenfajta munkánál gyakrabban következik be előre nem látott kellemetlen esemény, mint mondjuk az irodában, — de én talán éppen ezért szeretem. (sík) 21