A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-30 / 40. szám
TERMÉSARANY A fémek többsége elsősorban vegyületek formájában található a természetben, van azonban jónéhány fém — pl. réz, ezüst, arany, platina, irídium, ródium, ozmium stb. —, amely elemi állapotban is előfordul. Az ezüst ebből a szempontból jellegzetesen ambivalens elem. Viszonylag gyakoriak azok az ásványok, amelyekben az ezüst szulfidok formájában található (pl. pirargirít, argentit), de bizonyos körülmények között a hidrotermális telepeken, szerves anyagok jelenlétében elemi ezüst válik ki, amelyet általában termésezüstnek neveznek. Az így keletkezett termésezüst rendszerint ágasbogas elágazású vagy apró lapocskák, mohaszerű aggregátumok formájában jelenik meg. A termésezüst felülete szürke vagy sötét színű, mert ezüst-szulfid (Ag2S) bevonat képződik rajta. A friss törések mentén azonban jellegzetesen ezüstfehér színű. Az ezüst szabályos rendszerben kristályosodik, de szépen fejlett kristályokat általában ritkán találni. Lágy fém, keménysége 2,5—3, sűrűsége 10,1—11,1 g/cm 3. Valamennyi fém közül a legjobban vezeti a hőt és az elektromosságot, igen jól nyújtható és kovácsolható. Kémiai szempontból az aranynál jóval kevésbé ellenálló, már tömény salétromsavban és kénsavban is feloldódik, vegyületei mérgezőek. Az ezüstöt már ősidők óta ismeri az emberiség, hosszú évszázadokon át az ezüstékszerek és -pénzek értéke megközelítette az aranyét, bár vitathatatlan, hogy az aranyat mindig többre becsülték. Az utóbbi évtizedekben az ezüst nagyobb részét már nem az ezüstércekből, hanem más fémek érceinek (pl. ólom-, réz- vagy cinkércek) feldolgozása során nyerik. Ezzel magyarázható, hogy napjainkban a világ ezüsttermelése sokszorosa az aranytermelésnek. A legtöbb ezüstöt Mexikóban, az USA-ban, Kanadában, a Szovjetunióban és Peruban bányásszák. Csehszlovákiában kis mennyiségben található termésezüst Pahramban (a felvételen látható „dendrit" is innen való), Jáchymovban, Selmecbányán (Ban. Štiavnica) és Hodrusbányán (Ban. Hodruša) stb. ermésarany Az aranyat — hogy most joggal vagy alaptalanul, ezt nem az én tisztem eldönteni — a fémek királyának nevezik. Kémiai szempontból rendkívül ellenálló, a levegőn nem változik, a savakkal nem reagál, egyedül a „királyvíz" oldja, amely tömény salétromsavnak és sósavnak 1 : 3 arányú elegye. Ebben az esetben azonban nem a sav erőssége játszik szerepet, hanem a savban található elemi klór, amely könnyen „megtámadja" a nedves aranyat. Az alkáli fémek cianidjai is könnyen reakcióba lépnek az elemi arannyal, ezt a folyamatot az aranybányászatban is hasznosítják: a termésaranyat tartalmazó kőzetzúzalékot nátrium-cianid oldattal elegyítik, amely feloldja az aranyat, majd az oldatból cinkreszelék segítségével kinyerik a fémaranyat. Régebben az aranyat nem az elsődleges lelőhelyén bányászták, hanem a folyók hordalékából kimosták (ezt az aranyat mosóaranynak is nevezik). Az aranymosásnak a Duna mentén is fennmaradtak a tárgyi emlékei, de a világ leghíresebb aranymosó helyei az USA- ban, Alaszkában és Ausztráliában voltak. Az aranyszemcsék tömege általában nem haladta meg az 1—2 grammot, de olykor hatalmas aranyrögökre („nugget") is rábukkant egyegy szerencsés fickó. A legnagyobb aranyrögöket Ausztráliában találták: a „Kellemes ismeretlen" 59,67 kg-ot (1858), az „Üdvözölt" 68,08 kg-ot (1869) nyomott. A toklatok (aranymosóhelyek) azonban kimerültek, s jelenleg szinte kizárólag az elsődleges lelőhelyen bányásszák az aranyat. Noha ismeretesek olyan aranyásványok, amelyekben az arany vegyületek formájában található (pl. calaverit — AuTe2, szilvanit v. írásérc — AgAUTe4, nagyágit — AuTe2- 6Pb(TeS), krennerit — (AuAgTe2 stb.), az arany jóval gyakrabban fordul elő elemi állapotban. A termésarany a hidrotermális eredetű telepeken a kőzetek repedéseiben és apró üregeiben halmozódik fel, általában a kvarc és különböző szulfidércek társaságában. Az arany olykor az ezüsttel alkotott ötvözetek formájában is megjelenik. A 15 %-nál több ezüstöt tartalmazó ötvözetet elektrumnak hívják. Az arany szabályos rendszerben kristályosodik, de oktaéderes vagy dodekaéderes kristályai nagyon ritkák, általában vékony lemezkék vagy szemcsés aggregátumok formájában található. A tiszta arany jellegzetesen aranysárga színű, ha ezüstöt is tartalmaz színe egyre halványabb. Keménysége 2,5—3, sűrűsége 15,6—18,3 g/cm3 (a színarany sűrűsége 19,3 g/cm3). Az összes fém közül a legjobban nyújtható (a hajszálvékonyra kalapált kékes árnyalatú aranylemezt aranyfüstnek is nevezik). Jól vezeti a hőt és az elektromosságot, de ezen a téren az ezüst felülmúlja. Az arany ma is kedvelt ékszerfém, de a pénz világában is nélkülözhetetlen szerepet játszik. A világ legjelentősebb aranytermelője a Dél-afrikai Köztársaság. Csehszlovákiában számottevő mennyiségben Körmöcbányán (Kremnica) található még arany. A felvételen látható példány Jílovéből származik. LACZA TIHAMÉR Fotó: Josef Hlaváček T