A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-12-03 / 49. szám

INTERJÚ GÚTA nagy tanya volt... Beszélgetés HARSÁNYI IMRE polgármesterrel Nem irigylem a jelenlegi átmeneti (?) politikai-gazdasági viszonyok között poszton levő szlovákiai polgármeste­reket. Főleg nem a dél-szlovákiai ma­gyar városatyákat! Azokat a községü­kért — temérdek gond közepette­­ tevékenykedő elöljárókat, akik gyakor­ta a teljes káosz, anyagi csőd, bürok­rácia, eltérő érdekek szerint félrema­gyarázható paragrafusok... "kőfalaiba" ütköznek. Még azokat sem, akik vá­lasztóik beléjük vetett bizalmáról, ma­gyar sorsközösségről lelkiismeretlenül megfeledkezve — funkciójukért foggal­­körömmel harcolva — "janicsárpoliti­kát" folytatnak és/vagy minél ropogó­­sabbra igyekeznek megsütni saját pe­csenyéjüket. (Egyszer csak beletörik a foguk...) A Komáromi járásban található Gúta és HARSÁNYI IMRE polgármester a közelmúltban a "Gúta kontra Kolárovo" névkalamajka kapcsán vált híressé (hírhedtté?) Szlovákia-szerte. Ez alka­lommal a polgármesterrel a "birodal­mában" tapasztalható viszonyokról — eredményeikről és problémáikról be­szélgettünk. — Manapság több funkcionáriusunktól hallottam, hogy inkább visszatérne az eredeti munkakörébe, mielőtt még a felgyülemlett gondok "elharapják a tor­kát". Ön hogyan érzi magát polgármes­terként? —■ A ’89-es változások előtt technológiai tervezőként dolgoztam, ám a kezdődő társadalmi folyamat belesodort a politikába. Az MKDM színeiben jelöltettem magam polgármesternek, és megválasztottak. Sze­retném megszolgálni a választóim bizalmát, ám az eredményeinket inkább a lakosság tudná megítélni. Igaz, hogy gyakran a pozitívumok természetesnek tűnnek, és a dicsérettől több a negatívumokért kapott kemény bírálat. Azonban a funkció elválla­lását nem bántam meg, mert tenni akarok Gúta fejlődéséért. Ugyanis a városiasodás érdekében gyökeres változtatásokra volt szükség e 11 008 lakosú "nagy tanyán”, fejleszteni kellett-kell az infrastruktúrát, a gazdaságot, mert az igazi várossá váláshoz még nagyon sok minden hiányzik. Hogyan érzem magam? Hát bőven akad tenniva­lóm... — A fejlődést nagymértékben meghatá­rozzák az anyagi feltételek is... — E téren nálunk sem rózsásabb a helyzet, mint másutt. Legnagyobb bevételünk az ingatlan- és bértömegadókból származik, emellett keressük a további bevételi lehető­ségeket. Nemrég egy kereskedelmi társulást hoztunk létre az önkormányzatunk mellett. A Gúta székhelyű OMOS (Obchodná spo­ločnosť miest a obcí Slovenska) révén észak-szlovákiai városokkal (pl.: Poprád, Liptószentmiklós, Brezno stb.) kereskedünk. Vidékünkön a termelőknek is megfelelő áron vásároljuk fel a mezőgazdasági termékeket, amelyeket az egyébként rosszul ellátott északi helységekben kedvező áron értéke­sítünk. Tőlük főleg tejtermékeket és egyéb élelmiszerféléket vásárolunk. Például a ka­rácsonyi piacra kisfenyőket ajánlottak, de természetesen a skála tovább bővíthető — igény szerint. Mindkét fél számára előnyös ez a társulás. Továbbá: ez évben kivettünk a földalapból huszonnyolc hektárnyi területet, ahol ipari zónát fogunk létrehozni. A ma­gánvállalkozók bevonásával a közműveket szeretnénk itt kiépíteni. Főleg azokat a magánvállalkozókat támogatjuk, akik újabb munkahelyeket akarnak teremteni, illetve termékeket előállítani, mivel az aránylag sok vállalkozó többsége csak kereskedelmi te­vékenységet folytat... A mezőgazdasági földtulajdon visszaigénylése terén is meg­tettük a szükséges lépéseket, és a lakosság javarésze élt is ezzel a lehetőséggel. Megalakult a Gazdaközösség is, amely közel háromezer hektárnyi földtulajdont kapott. Tehát polgártársaink a földhöz ragaszkod­nak, és szorgos munkájuknak lépten-nyo­­mon látni az eredményét. Az ő munkájuk is a fejlődés meghatározó tényezője. — A Szlovákia-szerte növekvő munkanél­küliség a gútai lakosságot milyen mér­tékben sújtja? — Sajnos, nálunk is több munkahely megszűnt — például a mezőgazdasági szövetkezetben. A mopedgyárunk is a létéért küszködik, és a naponta ingázó lakosaink közül is többen munkanélkülivé váltak. Ezért is szükséges az említett ipari zóna létreho­zása, hogy mielőbb felszámolhassuk a munkanélküliséget. A lakosság életszínvo­nala még elviselhető — a tűréshatár fölött van, és bizakodunk, hogy sikeresen átvé­szeljük ezt az átmeneti időszakot. — A közbiztonság megfelelő? — Mivel Gútán nincs nagy átkelő forgalom, és a városi rendőrség is éber, ezért — néhány betörést leszámítva — a közbizton­ság kielégítő. A közel kétszáz lélekszámú roma lakossággal sincsenek nagyobb gon­dok, mivel a kereskedés útján jobb anyagi helyzetbe kerültek, ezért nem követnek el bűncselekményeket. — Lezárult már a Gúta—Kolárovo hely­ségnév-hisztéria? — Ez ügyben egy ügyvédi irodán keresztül az alkotmánybírósághoz fordultunk. Védjük a jogainkat, hiszen népszavazáson a lakos­ság 62 százaléka részt vett (az összlakosság 16 százaléka szlovák nemzetiségű), és ebből 96 százalék a Gúta névre voksolt! Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni! A másik bírósági históriánk a tábla-ügy, amely már tavasztól húzódik. A végső megoldásig magyar és szlovák nyelvű helységnévtáblá­kat is elhelyeztünk. E mondvacsinált prob­lémákon kívül Gútán nem tapasztalhatunk nemzetiségi gondokat. A magyar és szlovák lakosok békésen élnek együtt. — Milyen politikai mozgalmak és társa­dalmi szervezetek tevékenykednek a köz­ségben? — Kisebb-nagyobb aktivitással működik az EPM, az MKDM, az MPP, a DBP, a Zöldek Pártja, a Csemadok, a Matica slovenská és a Magyar Asszonyok Ligája. Nyugdíjasaink rendszeresen összejönnek a saját épületük­ben, és együttműködnek hazai, magyaror­szági magyar és szlovák nyugdíjasklubokkal. Kifejezetten ifjúsági szervezet nem jött létre, viszont a fiatalok a különféle sportcsapatok­ban serénykednek. A kézilabdacsapatunk tavaly csehszlovákiai második helyezést ért el, de széles tábor szurkol a judocsapatnak és a futballcsapatoknak is, amelyek szintén szép eredményeket érnek el. Emellett a gyerekekkel a pedagógusok az Ifjúsági Házban is foglalkoznak. Van szép művelő­dési házunk, könyvtárunk, mozink, de több műkedvelő művészeti csoport is tevékeny­kedhetne, akár az egyes szervezetek mellett is. Holubek Lászlónak a VMK-ból való távozásával megszűnt a hagyományos Gútai Líra­i dalfesztivál is. Az új nyolcéves egyházi gimnáziumban alakulnak különféle csoportok, és már másodszor szerveztük meg a háromnapos folklórfesztiválunkat, amelyen hazai magyar amatőr csoportok vettek részt. Szeretnénk rávezetni a fiatal nemzedéket a valós értékek ápolására, hogy ne a kommerszhez vonzódjanak. — A városiasodást szolgálja az iskola­­hálózat bővülése is... — Jelenleg két magyar és egy szlovák nyelvű alapiskolánk működik, évfolyamon­ként 2—2, illetve egy osztállyal. Fokozatosan rájönnek a szülők arra, hogy a kellő tudást csak az anyanyelvükön sajátíthatják el megfelelően gyermekeik, ezért egyre többen íratják magyar iskolába csemetéiket. Ez örvendetes tény! Akárcsak az, hogy már középiskoláink is vannak: 1991-ben nyitotta meg kapuit egy magán-szakmunkásképző és tavaly a nyolcéves egyházi gimnázium. Ez utóbbi egyik szívügyem, mivel nagyon nehéz körülmények között jött létre, ám ennek ellenére már most is figyelemreméltó eredményekkel dicsekedhet. Nagyon fontos­nak tartom a keresztény erkölcsi szellemben való nevelést, és örülök, hogy nőtt az érdeklődés a vallás és az efféle oktatás iránt. (Az őshonos magyar lakosság katoli­kus, a szlovák lakosság pedig evangélikus.) — Ha jövőre ismét megválasztanák pol­gármesternek, elvállalná ezt a funkciót? — Dilemmáim vannak ezzel kapcsolatban, de még korai lenne erre a kérdésre egyértelműen válaszolnom. MISKÓ ILDIKÓ Fotó: a szerző / A HÉT

Next