Magyar Academiai Értesítő, 1852 (12. évfolyam)
1852 / 1. szám
8 MAGYAR ACADÉMIAI ÉRTESÍTŐ. Hogy a' bizonyos szót épen olly befolyásos gondolat' kifejezésére szokta a' magyar használni, akár az élet' közönséges viszonyait akár a' nyelv' tudományos kezelését tekintjük , a' tapasztalás kétségbe nem hozhatólag tanúsítja. Különösen ama' követelési súly, mellyet a' magyar ''szó'hangoztatásakor éreztet, világosan jelenti, miszerint az általa kifejezett gondolat mindenkép tutható érvényességgel működik az élet közönséges viszonyaiban. Ki az illy viszonyok közt saját bizonyosságára hivatkozik, az bánásmódjának súlypontját nem a' külsőség' folytonosan változó tárgyaiba, hanem a' szellem' bensejébe helyezi. Mi pedig a' bizonyos szó' tudományos kezelésének foganatát illeti, ez a'tudományok' történeti lapjaiból eléggé ismert. Mióta van már, hogy a' tudósok a' hivés' és tudás' köreinek meghatározatlansága miatt mindegyre felekeznek ! És ha gyökerében ragadjuk meg e' visszalökő tüneményt, okát azon tétovázásban találjuk, melly a' bizonyos szó által kifejezett gondolat körül folyvást uralkodik. A' tudósok' egyik felekezete az emberi ismeret' valódi becsét egyedül a' tudástól függeszti föl; mig a' másik felekezet csak akkor véli az igazságot legbiztosabban elértnek, ha azt hivés' alakjában birtokolja. Mellyik felekezetnek legyen igaza : mindaddig bizonytalan, mig a' bizonyosság' fogalma kellőleg tisztába nem hozatott. Ugyanazt sürgeti a' bizonyos szó'használási módjai körül mutatkozó zavar és közönyösség is. Magától értetik, hogy ezen zavar' és közönyösség' okaira nézve annál sürgetőbb az eligazodás : minél jótékonyabb , ha sikerülten, és minél kártékonyabb, ha balul fogatik föl a' gondolat és használt szó közötti összefüggés. Tegyük, hogy valaki zavartságban van a' bevett szó' használási módjai körül, nem látszik-e mindjárt , hogy az olly egyén nem hozta még illő tisztaságba a' módok által kifejezendő gondolatot ? Vagy ki mondhatná, hogy a'bevett szónak módjai iránt közönyös egyén kívántan átvizsgálta legyen ama' gondolatot, mellynek kifejezhetése végett a' szó elfogadtaték ? Azonban a' bizonyos szó iránti közönyösség sem mutatkozik nálunk egyenlő hiánynyal. Vannak, kik használási módjaival ügyesen tudnak bánni. Illyenek a' műgondos iró és a' nyelvész. Amaz, hogy a' módok' helyszerü alkalmazásával az irálynak kecsegtető változatosságot kölcsönözzön ; emez , hogy a' nyelv rejtettebb sajátságainak kiszemelése után a' nyelvtant ujabb szabálylyal gazdagítsa. Mindeniknél kitűzött, de különb a' czél. A' mügondos iró a' nyelvi szépség, a' nyelvész a' nyelvi helyesség után törekszik. A' mügondos írónál egyedül a' nyelv' külső, a' nyelvésznél egyedül a' nyelv' belső oldala forog kérdésben. De épen ez az, mi miatt sem az egyik sem a' másik nem juthat azon ponthoz, melly a' bizonyos szó'használási módjait valódilag előidézte. E' pontnak fölvilágosítása a' bölcsész' kötelességei közé tar.