Magyar Akadémiai Értesítő, A Mathematikai és Természettudományi osztályok közlönye, 6. kötet, 1865
1865 / 1. szám - Az új elemző mértan történeti fejlődése s alapvonalai stb. Székfoglaló Corzan Ávenandó Gábortól
CORZAN-AVENDANO GÁBOR, mint az különböző irányokban, a történet, irodalom, tudomány, társadalom és államélet terén mutatkozik, kénytelenek vagyunk — mint Humboldt Vilmos igen helyesen megjegyzi — a fejlődés lánczát képező egyes szemek összefüggési módjára nézve két mozzanatot megkülönböztetni. A szellem nem halad csupán egyenes, folytonos irányban, úgy hogy az egyik mozzanat a másikból származnék, és az, ami mármegtörtént, alapját képezné annak, ami későbben bekövetkezett, hanem ezen nyugalmasnak látszó folyamat közepette olykor-olykor véletlenül új mozgalom támad, új és hatalmas lökés. A szellem önmagából merít nagyobb teremtő erőt, miáltal a csendes, inkább csak erőművi fejlődés nemcsak siettetik, hanem egészen új, magasabb lendületet nyer. Az ilyen, rögtön bekövetkezni szokott fellobbanások rendesen egyes lángészű főkből erednek, és a népszellem minden nyilatkozási formáiban mély nyomokat hagynak hátra. De ebből nem következik, hogy a lángész semmi összefüggésben nincs a nép elért szellemi fokával. Mert a lángész nem egyéb, mint általános népszellemnek fellobbanása, bár fokozott — mert egy egyénben összpontosult — alakban. A lángész teremtőleg hat ugyan, s oly magasra száll, mint azt előbb alig lehetett sejteni , de ezen röptét is csak azon álláspontról veszi, amelyet már addig a népszellem ért el ; a fejlődés közepette támadván, csak a szellem általános haladásának megfelelőleg működik, annak örök törvényei szerint. A lángész is ugyanazon népszellemben gyökerezik, amelyet magával tovább ragad, csak azon alapot lángítja fel, amelyen maga meggyuladt. A lángész csak kifejezést kölcsönöz annak, amit mindnyájan sejtenek, s ha gondolja is, mégsem teszi a kort azzá, ami, hanem megfordítva, ő korának szüleménye, kifolyása. Ezen gondolatsorokat nem cáfolja meg azon tapasztalás, hogy gyakran oly eszmék is keletkeznek egyesekben, melyeknek felfogására a kor — mint mondják — még nem eléggé érett, mely esetben az eszmék hatás nélkül maradván, lassanként feledésbe mennek. De az eszmét nem lehet megsemmisíteni, mert az, ha mindjárt egy időre háttérbe szoríttatik is, nemsokára megújult erővel ismét fellép; míg végre minden megtámadás, sőt üldözés daczára is kivívja magának