Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 5. kötet, 1865
1865 / 2. szám - Cartesius Dualismusa. - Horváth Cyrilltől
162 HORVÁTH CZIRILL. hetjük fel a tárgyat a maga életteljes észszerűségében. Távol minden hézagosító egyoldalúságtól, megadják ezek a humanismusnak a mi a humanismusé, valamint a nationalismusnak is a mi a nationalisnusé. Sem az elvontan vett világphilosophia után nem indulnak öntudatos önállóság nélkül , sem az elvontan vett nemzeti philosophia nem köti őket le a közvetlenség tartalmatlan szögletességeihez. Nem csak azt tudják ezek, hogy a philosophiának csak egy eszméje van , hanem azt is, hogy akkor, midőn ezen eszme megvalósul, a megvalósítás valamely nemzetnek egy oly tagja által hajtatik végre, kinek szellemi fejlődése a nemzeti élet határai között lett olyanná, a minő. Ez az ok, mely miatt ők a philosophiai rendszerekben mindenkor megkülönböztetik a tisztán emberit a tisztán nemzetitől. Ez az ok, mely miatt egyre sürgetik, hogy nálunk a bölcsészettel foglalkozók, a tisztán nemzetinek világos és határozott ismeretén fölül, azon elemek biztos ismeretével is bírjanak, melyek a mi tudományosságunk világába a német philosophia köréből voltak áthozva. Nehogy azonban az, a mi tisztán emberi, a sajátlag német elemekkel összezavartassék ; és nehogy ezen összezavarás után abba, ami nálunk tisztán nemzeti, valamely idegenszerű különösség is becsempésztessék , nemzeti kötelességet teljesít, aki a német philosophia fölfogását ugyanannak forrásánál indítja meg. E forrás a cartesianismus. Mik után bizvást állíthatni , hogy a cartesianismus behatóbb tárgyalása és a philosophiai eligazodhatás ügyének ez által eszközölhető előmozdítása nemcsak időszerű, hanem szükséges is. Úgy látszott azonban, mintha eddigi tárgyalásainkkal, a philosophiai eligazodhatás ügyének előmozdítása helyett inkább a bonyolultságot öregbítettük volna. És mivel e látszat az elősorolt okoskodások eredményeit nyomban követte , oly jelenségnek tartható , mely az okoskodások hiányosságáról tesz bizonyságot. Az első tárgyalás eredménye az identicismus, a másodiké a dualismus volt. Tehát épen azon alapnézetek, melyek a mi napjainkban sem maradtak, nem is maradhattak befolyásos következmények nélkül.