Akadémiai Értesítő, 13. kötet (1902. évfolyam)
1902 / 4. szám
180 Tóth-Szabó Pál, e méltóságot, Pálfi Péter pedig 1513-ban is a zöldmezei prépostság káptalanának tagja. Rómában keresnek még magyar javadalmat De Bonamicis Lörincz, pistoiai clerikus és Briccius, a pápa kamarása és állandó asztaltársa. Látni való ezekből, hogy a pápai adományozások e korban már nagyon is szórványosak. Alig van országgyűlés a kérdéses időszakban, mely ne tiltakoznék az egyházi javadalmaknak egy kézben való összehalmozása ellen. Hogy azonban sikertelenül, ezt úgy magának a törvénynek gyakori ismétlése, mint a megcáfolhatatlan tények bizonyítják. Tárgyalásunk szűk kereténél fogva csakis azon esetekre leszünk tekintettel, melyekre adataink új világot vetnek. Első helyen említjük a dúsgazdag pécsi püspököt, Erneszt Zsigmondot, kinek nevével a curiában lépten-nyomon találkozunk. Ulászló bizalmát bírva, kortársaihoz hasonlóan, jövedelmei növelésére használja királya kegyét. Még dicsérendő, hogy vagyongyűjtésének a törvényes színt is megadja, midőn ez iránt ismételten a szentszékhez fordul. Még ura a kincstartói méltóságnak, midőn arról panaszkodik VI. Sándor pápánál, hogy ő — a mesés gazdagságú főpap — oly szegénységben él, hogy püspöksége jövedelméből még asztalát sem képes illendőképen ellátni. Engedje meg tehát, hogy szüksége enyhítésére királyi ura adományából valamely apátságot vagy prépostságot elfogadhasson. Alighanem már ekkor a maróthi prépostságra gondolt. Azonban terve sikerültét egy időre megakadályozták a politika nem várt hullámai, mint az Újlaki ellen viselt háború, melyben Zsigmond püspök tevékeny részt vett, s az a végzetes országgyűlés, mely a kincstartó püspököt, ha nem is hűtlen, de gondatlan kezelés miatt börtönbe juttatta. Amint azonban jobbra fordultak az idők, elejtett tervét ismét fölkarolta s ezúttal sikerrel. VI. Sándor a maróthi prépostságnak a pécsi püspöki székhez a király, a főpapok és főurak akaratával történt kapcsolását helybenhagyta, megerősítette, azért, mint a pápa mondja, hogy : „ex hoc profecto ipse Sigismundus . . . statum suum iuxta pontificalis dignitatis exigentiam decentius tenere ac se commodius substentare valeret". Zsigmondot követi Várad nagyműveltségű főpásztora, Kálmáncsehi Domokos, ki előbb mint fehérvári prépost a politikai alkuvások mezején gyűjtötte értékes babérait. Ő is, miként Erneszt Zsigmond, vagy miként második elődje, Várad püspöki székén, a fény, a hatalom polczáról a zárda homályába vonuló Pruisz János, nagy szegénységét emlegeti, melynek következtében püspöki asztala nem egyszer szükséget szenved s az állása megkövetelte fénynyel meg nem jelenhetik. Nem akarjuk az érdemdús férfiú emlékét megsérteni azzal, hogy kételkedjünk szavai őszintesége-